Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-28 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

ö a szövetkezet üzemgazdásza. Első pillantásra rendkívül száraz természetű, túlságosan is tárgyilagos embernek mutatkozott. Ha a szövetkezet állapotáról, gondjairól beszélt, akkor ezt roppant pénzösszegeket jelentő számadatokban tette. Aki nem szeret számokban gondolkodni, bizonytalanul megtorpan ilyenkor. Mert mit is jelent az, hogy a szövetkezetnek hatvannyolcban huszonhat millió hétszázkilencven ezer korona bevétele volt? Az ember egy életen át nem lát ennyi pénzt egy rakáson, életében nem ad öszsze annyi tételt, hogy ez ekkora pénzösszegre rúgjon. S ő még komolyan hozzá tette, hogy ez másfél millióval több, mint hatvanhétben volt. Ha több, akkor bizonyára rendben van, gondoltam magamban. Kiderült, hogy még sincs rendben, mert a ráfordítás meghaladta a tizenegy millió koronát. Ez négymillióval több, mint a hatvanhetes évben, de a jövedelem csak másfél millióval növekedett. így már érthetőbb a dolog. A számokat viszonyítani lehet, s a viszonyítás eredménye egy erősen ágaskodó kérdőjel: Miért? Miért? ö azt mondja: — Felelőtlen árpolitika. A gépek ára szinte megháromszorozódott. Ugyanígy az alkatrészek és a műtrágya ára. Tárgyilagos, nyugodt hangja erős nyugtalanságot keltett bennem. Szerinte az utóbbi öt évben a hektárhozamok szinte megkétszereződtek. Nagyon beváltak az orosz búza fajták, de megkétszereződött a tömegtakarmány és a szemes takarmány termelése, s így a piacra kerülő hús és tej mennyisége ls. Ez a pozitív irányú fejlődés szinte általános volt a Csallóközben és általában Dél-Szlovákiában, mely az ország mezőgazdasági területének egy harmadát teszi ki. Azért országos méretben sem a kenyér, sem a tej nem lett olcsóbb, de a gépalkatrészek, gépek és a műtrágya ára erősen emelkedett. Ennek az egyetlen egy szövetkezetnek a gondjaiba | belesűrűsödött az egész ori szág gondja. Tűnődve vizsgálgattam a középtermetű, egészen mindennapi megjelenésű embert. Hajának fakult szőkesége, a fáradtságtól és talán betegségtől megfakult arca, szürke konfekciós ruhája még mindennapibbá tette egész megjelenését. Annyira odaillik a szövetkezeti iroda bútorai, falai közé, annyira belesimul környezetébe, hogy alig tudod megkülönböztetni tőle. Csak hol elsimuló, hol újra ráncokba futó homloka és a szeme él, mikor ott iil, tűnődik asztala fölött. Számokban kalkuláló észjárása még észrevétlenebbé tette a hétköznap gondjaihoz tapadó egyéniségét, s erősen figyelnem kellett, hogy észrevegyem, ez az ember is szokott álmodni. tatt ar erő* nagyszerüsités: ráfizettünk, hát beszüntettük. Csak jóval később derült ki, hogy ezt a kényszerű műtétet az okosság parancsolta. A szövetkezeti gazdálkodás alapja a takarmánytermelés és az állattenyésztés. Az olyan egyszeregy, amit semmilyen mezőgazdasági nagyüzem nem hagyhat figyelmen kívül. Az eredeti háromszázegynéhány darabra menő állatállományt az évek folyamán sikerült hatalmasan megnövelni. Ma összesen ezerkétszáz szarvasmarha neszel a kitűnően megépített istállókban. Abból több mint ötszáz tehén. A többi növendékállat és hízómarha. — A tejtermelés rentábilis, — mondta Varga Gyula. — Nincs rossz állat, csak rossz gazda, ezt már Forró Géza mondta, a szövetkezet zootechnikusa, aki körültekintő okossággal gazdálkodott a rábízott állatállománnyal. — A TBC-t és egyéb betegségeket a saját erőnkből küzdöttük le. Ahhoz az elvhez tartottuk magunkat, hogy állatot nem veszünk, csak eladunk. Meg aztán: ha egy tehén évente kevesebet ad háromezer — háromezer ott a beton padlózatú, vízvezetékkel, takarmányozó csillékkel felszerelt istállókban valami felfájt bennem. Idősebb ember, aki gyermekkorában szakadt el a falutól, valahogy mindig ügy érzi, hogy a tehenet el se lehet képzelni, legelő, folyóvíz, szabad égbolt és kolomp nélkül. Ö jaj, ezek a kolompoló, soványka kis tehenek. Horpadt volt az oldaluk. Lapockájuk csúnyán ágaskodott, s a szemükben az égboltot idéző fényesség helyett mélabús szomorúság, mert a kolomp szava és szabadon csillengő szelek suttogása sem tudta feledtetn velük a járom és járomszög tompa csörömpölését. S ezek itt? Nem láttak talán soha legelőt, legfejlebb a fenyőszálakkal elkerített karám ege alatt pihennek a forró nyári éjszakákon. Ha rájuk tekint az ember, itt az istálló árnyékos teteje alatt is dúsan öntözött réteket és legelőt érez az Idegeiben. Olyan békességesek, olyan erősek, s ahogy mozdulnak, kormos szőrük alatt szinte herseg egészségtől duzzadó izomzatuk. Talán Varga Gyula is ezt látta, erről álmodott már nél/ahgét Azt mondta például: — ötvenhétben fektettük új alapokra a szövetkezet gazdálkodását. Ha beütött egy-egy jobb esztendő, a felhalmozott tartalékokat továbbfejlesztésre szántuk. Hatvanötben már nem volt semmilyen adósságunk." Nekifogtunk az építkezéseknek. Oj épületeket, istállókat, raktárakat, villanyszárítót aszalónak és dohányszárítónak. mely lehetővé teszi az asszonyok alkalmazását. Sok mindent, de csak olyasmit, ami gyorsan megtérül. Ami gyorsan megtérül. E szavakra különös halk hangsúly esett. Első pillanatban észre se vettem, hogy milyen fontosságot tulajdonít nekik. — Volt baromfi farmunk is, de hatvanháromban tyúkpestis pusztította el a szárnyasokat. Ráfizettünk. Így hát beszüntettük a baromfinevelést és a szarvasmarha tenyésztést igyekeztünk felkarolni. Megvallom, kínosan érinötszáz liternél, kiselejtezzük. Ez az igényes szigorúság vezetett a mai eredményekhez. A mezőgazdasági kiállításon elért sikert már említettem egy előbbi írásomban. Az átlagos tejhozam a nyári hónapokban tizenkét liter volt. Lubicsek Alajos, a szövetkezet egykori pártelnöke két és három literes tehenekről beszélt. Be-beteklntettem az istállókba. Az állatok feje fölött a falon fekete táblácskákat láttam, a célszerű állattenyésztéshez legszükségesebb adatok voltak rajtuk feltüntetve. Természetesen, hogy az évi tejhozam érdekelt a leginkább. Láttam ott sűrűn ilyen számokat: 4220, vagy 5600, de láttam Ilyet is 7020, és nem is egy hetessel kezdődő négy jegyű számot. A kormos szőrű szelíd állatok békésen kérődztek. Milyen szépséges Is a kéken tűnődő tehénszem. Egy darabka elsötétülő égboltra emlékeztet. Nem tudom, miért, hány évvel ezelőtt ls, mikor mindebből még csak egy hányada volt meg. A szakérettségire készülve diplomamunkájában dolgozta kl a nyárasdi szövetkezet szako sításának tervét. Csakhogy ő kilencszáz ötven tehenet és összesen ezernégyszázötven állatot látott bele a még nem is létező istállókba. Mostanában már hatszáz tehénnel is beéri. — Nem tudunk annyi tehenet tartani, — mondja, — ha nem öntözzük a takarmányt. A hízó marha se nagyon fizetődik ki. Egy kilogram hús kitermelés* tizenkét tizenhárom koronába kerül a szövetkezetnek, az eladási ára pedig csak tizenöt korona. Napi súlygyarapodásuk ugyan elérte már az egy kilő húsz dekát, de míg ötszáz kilogramos súlyt ér el, még így is tizenkét, tizenhárom hónapig tart Azelőtt tizenhat-tizenhét hónapig tartott a hizlalás. A sertésnevelés gazdaságosabb. Egy kilogramon átlag négy korona a haszon, és a tőkeforgatás gyorsasága hat-hat és fél hónap. Csak most vettem észre, hogy az áremelkedéssel öszszefüggő válságból megtalálta már a kivezető utat is. Mégpedig olyan termelési ágak növelésében, amelyek lehetővé teszik a gyorsabb tőkeforgatást. Sőt már akkor ls kereste, mikor az egyszeregy megoldása, vagyis az állattenyésztés fellendítése érdekében kénytelen volt a szövetkezet bizonyos egyszerűsítésekre. Egy hetvenhárom hektáros gyümöl csös telepítésében és hetven vagon gyümölcs tárolására alkalmas hűtőház megépítésében találta meg közösen az elnökkel és a szövetkezet vezetőségével. Már hatvanháromban úgy tervezték, hogy a gyümölcsös 1970ben hárommillió koronát jövedelmez majd. Már eddig is sokkal több hasznot hozott, s ez évi gyümölcstermésük meghaladta a kilencven vagont, vagyis több volt mint kilencezer mázsa, több mint kilencszázezer kilogramm. Meglátogattam Varga Gyulát az otthonában is. Csak ott derült ki, hogy tulajdonképpen világjáró ember. A vitrinek üvege mögött tengeri kagylókat, és tengeri csillagokat, egy sereg nagy utazásról hozott emléktárgyat pillantottam meg. Azokat a tengeri kagylókat a Vörös-tenger partjáról, Egyiptomból hozta. A tengeri csillagot az Adriai tenger partjáról, Jugoszláviából. Megfordult a Szovjetunióban és Lengyelországban ls. Magyarország oly közel van, hogy nem is tekinti külföldnek. Tapasztalatcserére gyakran átrándul a határon. Ez a nyárasdi Varga Gyula úgy kezdte valamikor az életet, hogy a polgári iskola elvégzése után beállt ke reskedő inasnak. Valahol Erdélyben, Nagyvárad közelében, egy eldugott kis faluban. Negyvenötben, alig tizenhét éves korában Nyugat ra hurcolták. Ez negyvenöt januárjában történt, s csak Péter-Pálkor keveredett haza, gyalog, szekéren, ki tudja hogyan. Láttam, láttam nagyon régen egy filmet. Az volt a elme: Valahol Európában. BABI TIBOR Oj dokumentumok LENINRŐL Lengyel kutatók sikere A lengyel munkásmozgalom dolgozóinak Leninről szóló emlékeit az irattárak, valamint a lengyel és a szovjet folyóiratok gyűjtötték össze főleg a húszas és harmincas években. Ezek az anyagok azonban az olvasók számára megközelíthetetlenek voltak. A lengyelek most egy könyvet adnak ki, amelyben a Leninről Lengyelországban közölt cikkeket, tanulmányokat gyűjtötték össze. A kötet írása első ízben lát napvilágot. A LEMP KB Párttörténeti Intézete dolgozóinak három csoportja az elmúlt évben a Szovjetunóban járt. A közelgő lenini évforduló alkalmából kiadandó könyvhöz gyűjtöttek anyagot. A csoportok dolgozói felkutatták Moszkva, Leningrád és Kijev valamennyi irattárát és könyvtárát. Számos Lengyelországgal kapcsolatos Írást találtak, amelyek sok adatot tartalmaznak Vladimír Leninnek Lengyelországhoz és a lengyel munkásmozgalomhoz fűződő kapcsolatairól. Az írásbeli emlékezések a múlt század végére nyúlnak vissza. Leninnek Szibériába való száműzetésétől kezdve egészen az utolsó napjáig. Ezek egy részét a lengyel forradalmi személyiségek írták, más részét pedig a mozgalmon kívül álló olyan emberek, akik Lenintől teljesen eltérő eszmei és politikai irányzatokat képviseltek. Mégis az összes dokumentumok közös vonása az, hogy áthatja őket az orosz forradalmi munkásmozgalom vezére iránt tanúsított mély tisztelet. 'Az emlékek összegyűjtéséért és megmentéséért az elismerés Stefan Scsukin szovjet őrnagyot illeti, aki 1945-ben, Krakkó felszabadítása után felkereste mindazokat, akik Lenint ismerték és összegyűjtötte ezek viszszaemlékezéseit. Ezek az emberek már nem élnek, emlékeiket azonban gondosan őrzik a moszkvai Marxizmus— Leninizmus Intézetében. A legérdekesebb anyag, amelyet 1945-ben Krakkóban gyűjtöttek össze, Konstantin Stecky visszaemlékezése, aki a postdami egyetem professzora volt, és aki 1914-ben találkozott V. Leninnel és B. Vigilevvel. Érdekes emlékeket gyűjtött össze dr. Ada Marek-Rutkowska, férjének, Žigmund Mareknek, az ismert szocialistának Leninnel és nejével való kapcsolatairól. Régebbi írásbeli visszaemlékezéseket is felfedeztek. Ezek közül legértékesebb Félix Kon gyorsírási jegyzete 1924-ből, amelyet részben a Szovjetunióban is közöltek, valamint Henrich Lauer (álnéven Ernest Brand), az LKP vezető személyiségének nyilvánosságra nem hozott emlékezései, aki Lenint Franciaországból és Svájcból ismerte, végezetül pedig Bronislava Marchlewska, Julián Marchlewski nejének befejezetlen emlékezései. A kutátók az archívumokban őrzött emlékiratok mellett más érdekes dokumentumokat is találtak. Birtokukba jutottak például a Lenin halála alkalmából Lengyelországból a Szovjetunióba illegálisan küldött részvétnyilvánító levelek. Ezeket a politikai foglyok, az LKP szervezetei, szakszervezeti tagok Írták, és jelentős dokumentumai annak, hogy milyen kapcsolata volt a lengyel munkásmozgalomnak Leninnel. Hl