Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-28 / 52. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN D M i i E m 1969. december 28. A NAP kel: 7,32, nyugszik: 15.59. őrakor. A HOLD kel: 20.41, nyugszik: 10.19 óra kor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük KAMILLA — BOHUMILA nevű kedves olvasóinkat 1869-ben született KAREL SCHEINPFLUG író (tl948). — 1919 ben ölték meg KORVIN OTTÚ tisztviselőt, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosát (szül.: 1894). — 1919 ben Horthy osztálybfrósága ezen a napon ftélte halálra Bokányi, Vántus, Haubrich és Ágoston népbiztosokat. — 1944ben az ideiglenes magyar kormány hadat Szent a fasiszta Németországnak. — 1944-ben Medzibrodban a fasiszták kivégeztek négy partizánt. Ez új év reggelén minden jót kívánok, ahová csak néznek, nyíljanak virágoki Még a hó felett ts rózsa nyiladozzon, dalos madár zengjen minden rózsabokron. Minden szép, minden jó, Legyen minden bőven, szálljon áldás magukra ez új esztendőben! (Ojévi köszöntő, Dobrovolný Antal, ipolyszakállosi krónikás gyűjteményéből.) Az óesztendő búcsúzik, az új év kopogtat. Egy fejezet ismét lezárult, holnap új lapot nyitunk az Élet nagy könyvében. Mi is a Vasárnapi Oj Sző idei utolsó számát lesszUk olvasóink asztalára. De a következő, a jövő évi első szám már nyomásra készen várja, hogy az ünnepek alatt pihenő rotációs gépek -jsmét megindulja nak . .. A folytonosságban egy pillanatra sincs megállás. Az élet iramlásában mi is csak menet közben emeljük poharunkat, hogy az új esztendő küszöbén köszöntsük barátainkat, olvasóinkat, munkatársainkat. Első Üdvözletünk olvasóink felé száll, akik az elmúlt nehéz, viszontagságos Időszakban Is megértették őszinte törekvésünket és hűek maradtak lapjukhoz. Azt bizonyítja az a tény is, hogy olvasóink nagy családja ebben az évben tovább nőtt és már a kilencvenezer felé közeleg. Őszinte köszönetünket fejezzük ki munkatársainknak, tudósítóinknak, levelezőinknek és mindazoknak, akik az elmúlt év folyamán tollat ragadtak és írásaikkal, tudósításaikkal, észrevételeikkel, javaslataikkal segítették munkánkat. A hála hangján szólunk a terjesztőkről, az elárusítókról és a kézbesítőkről, akik fáradságot nem Ismerve sárban, fagyban gondoskodtak arról, hogy a lap eljusson olvasóinkhoz. Elismerés a nyomdai dolgozóknak, akik mindent megtettek, hogy a Vasárnapi Oj Sző külalakra is felsorakozhatott a hazai legrangosabb hetilapok mellé. Kívánjuk, hogy ez a nagy család — munkatársak, olvasók, kézbesítők és nyomdászok — a jövő esztendőben is eredményes munkát végezzen. Az áj esztendő küszöbén kívánunk mindannyiuknak: BBB t! BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET! BELPOLITIKAI KOMMENŤARUNK NÉZZÜNK A TÜKÖRBE A kommunisták egyik legszebb erénye, hogy mindig az adott helyzetből kiindulva teszik fel a kérdést: mi most a legszükségesebb teendő? A kérdés a maga egyszerűségében is nagyon bonyolult, mert még mindig komoly problémák megoldása előtt állunk. Az elmúlt esztendőben számos népszerűtlen intézkedést is életbe léptettünk, hogy kilábaljunk a válságból. Sok akadály legyőzésével megállapíthatjuk, hogy lezárult a konszolidálás első szakasza, és most már előtérbe kerülnek a gazdaság, az irányítás, a kultúrpolitika problémái is, hogy mielőbb a válságból kivezető út végére érjünk, és mindnyájan békességben, nyugodtan dolgozhassunk. Ez a távlat. Vagyis: valamiért kell harcolnunk, hogy késedelmek, bonyodalmak nélkül célba érhessünk. Es ebben nagy, mondhatnánk döntő szerepet játszik az emberi kapcsolat. Milyen is a viszonyunk egymással, elsősorban a kommunisták viszonya egymással és a többiekkel. Mert nemcsak a párttagság szabja meg, hogy valaki kommunista-e vagy sem. A mérce ennél sokkal magasabb. A magatartás, a nyílt kiállás, a becsületes és igazságos ügyintézés a mérvadó. És nem a parancsolgatás, ami a közelmúlt kísérő jelensége volt. Az ember már nem lehet bábú, 'akit ide vagy oda rángathatunk. Ojra és újra meg kell nyernünk a dolgozók bizalmát, és ezt csak úgy érhetjük el, ha meggyőzzük őket céljaink helyességéről. Ez a „meggyőzés" elsősorban ránk, kommunistákra vonatkozik. Mór az az egyszerű tény, bogy a párt tagjai vagyunk, arra kötelez bennünket, hogy felmérjük felelősségünk tudatát, és tisztázzuk magunkban: milyen kommunista vagyok, elvégzem-e becsületesen a munkámat, magatartásommal tudok-e hatni a közvetlen munkatársaimra, harcba tudom-e vinni őket a ránk háruló feladatok végrehajtásáért? Ha magam nem, tudom megállapítani, hogy méltó vagyok-e a kommunista elnevezésre, akkor hogy tekinthetnek rám a többiek és rajtam keresztül, a pártra?! A múltban és a közelmúltban sokan a pártot hibáztatták, feketítették be egyesek hibái, vétkes mulasztásai és igazságtalan döntései miatt! Sajnos, manapság is találkozunk olyannal, aki önző érdektől vezéreltetve „megtesz" mindent, csakhogy felfelé kapaszkodhasson, aki csak a tisztség bűvkörében tud élni, s akinek különös „lelkierőre" van szüksége ahhoz,, hogy rászánja magát: néha illik a „plebs" közé is menni, hogy leereszkedve kezet fogjon azokkal, akik a magas székre ültették őt. De akadnak olyanok is, akik a „plebs" közé csak akkor „tudnak" menni, amikor a voksukra van szükségük. Az ilyen úrhatnámság sosem volt, és sosem lehet a kommunisták magatartásának jellemzője. Az ilyen magatartás — kicsiben és nagyban — csak ártalmas lehet, mert az emberek ezekben is a párt képviselőjét iátják, és sajnos, egy-egy rossz példát általánosítanak, felnagyítanak. Az ellenségeink malmára hajtanánk a vizet, ha nem tisztítjuk meg önmagunkat mindattól, ami nem férhet össze egy kommunista magatartásával. Ez az elsődleges feladatunk. Nem könnyű, de nem lehet nehéz azok számára, akik uralkodás helyett csakis szolgálni akarják a dolgozókat. Ez a sok energiát és körültekintést megkövetelő munka vezethet csak sikerre, és teremtheti meg a legelemibb alapjait az olyan emberi kapcsolatoknak, amikor majd azt mondhatjuk: mindnyájan egyet akarunk! Ha ebben látjuk a legszükségesebb teendőt, jól kezdjük az évet, így könnyebben birkózunk meg az előttünk tornyosuló feladatokkal. PETRÖCI BÁLINT A HUSZONNEGYEDIK... Mi tagadás, hajlamosak vagyunk arra, hogy lemondó kézlegyintéssel nyugtázzuk az Egyesült Nemzetek Szervezetének tevékenységéről szóló híreket, beszámolókat. Bár a világszervezet határoz, a Biztonsági Tanács dönt, „intézkedik" — feszültséget okozó gócok, a válsághelyzeteket teremtő megoldatlan problémák egyre-másra sokasodnak e legmagasabb szintű nemzetközi fórumon. Innen tehát a bizalmatlanság, ez váltja ki a kételyeket!... Tagadhatatlan ugyanakkor az is, hogy az ENSZ történetében már születtek olyan határozatok, amelyek csak nyaktörő logikával egyeztethetők össze az alapokmánnyal, másrészt szép számban találunk olyan helyes, a béke és a biztonság érdekében hozott döntést, amelyet viszont „írott malasztként" őriznek a világszervezet irattárában. Mégis, mindennek ellenére tanúi lehetünk egy olyan folyamatnak, amely az ENSZ közgyűlésén, az egyes bizottságok ülésein híven tükrözi az erőviszonyok változását. A tagállamok nagyobbik része ugyanis egyre határozottabban követeli az alapokmány elveinek maradéktalan érvényesítését és tiszteletben tartását, és erőteljesen szorgalmazza a világszervezet „hatékonyságának" fokozását, illetve a hozott határozatok következetes végrehajtását. Az idei, XXIV. közgyűlést is ezek a törekvések jellemezték, amelyek célja félreérthetetlenül a biztonság megszilárdítása, a világbéke feltétlen megőrzése. A több mint száz napirendi pont felvázolása — amelyek megvitatása a XXIV. ülésszakon és a bizottságokban 1160 órát és 50 percet vett igénybe, s amelyek anyaga különböző nyelveken több mint kétszázezer oldalnyi terjedelmű — bonyolult feladat lenne. Ellenben a „maratoni" viták rengetegéből is markánsan bontakozik ki a szocialista és haladó országok több kezdeményezése. Nagy jelentőségű a bakteriológiai és vegyi fegyverek gyártásának betiltásáról szóló javaslat, valamint a Szovjetunió tervezete a nemzetközi biztonság megszilárdításáról amely a jubileumi XXV. közgyűlés egyik alapfontosságú dokumentuma lesz. De sorolhatjuk tovább: a világűr békés felhasználásáról, a tengerfenék demilitarizálásáról, az atomkísérletek. korlátozásáról, a gyarmatok és a fejlődő országok problémáinak megoldásáról stb., mind-mind konstruktív javaslatok születtek. Ezek után felmerül a kérdés, vajon mennyiben sikerült megoldani ezeket a problémákat. Nos, Angié Brooks asszony, az idei ülésszak elnöke zárszavában hangsúlyozta, hogy bár e problémák végleges megoldására még várni kell, bizonyos haladást sikerült elérni. Ez a tény amellett szól, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni az ENSZ munkájának. Más kérdés az, vajon egyes hatalmak mire szeretnék felhasználni a világszervezetet. Köztudomású, hogy az amerikai szavazógép golyóscsapágyai, amelyek az ötvenes évek elején még simán gördítették át az Egyesült Államok diplomáciáját „bizonyos akadályokon", kikoptak. Ezért tehát a nagy igyekezet a világszervezet alapokmányának felülvizsgálatára, mely kétségkívül azt a célt hivatott szolgálni, hogy jó! „becsomagolt" formuláciők beiktatásával ismét „alkalmassá" tegve az Egyesült Nemzetek Szervezetét az imperialista politika igazolására. Szerény véleményünk szerint azonban nem az alapokmány, hanem inkább a határozatok teljesítésének a felülvizsgálatát kellene szorgalmazni. BALOGH P. IMRE Az Egyesült Államok vietnami agresszióját folytatva a My Lai-hoz hasonló tömeggyilkosságokat követ el, amelyek kísértetiesen emlékezteinek a hitleristák gaztetteire. (A Newsweek karikatúrája) A szovjet és az amerikai küldöttség, amely Helsinkiben előzetes megbeszéléseket folytatott a stratégiai fegyverkezés korlátozásáról, befejezte tanácskozását. Képünkön: G. Smith az amerikai küldöttség vezetője és V. Sz. Szemjonov, szovjet külügyminiszter-helyettes, a szovjet küldöttség vezetője kezetjog a tárgyalások ünnepélyes befejezésekor. Köztük A. Karjalainen finn külügyminiszter. (Telefoto — ČSTK felvétele) 1944. december 30-án szabadították fel a szovjet csapatok Füleket. Az elmúlt 25 év alatt a város sokat fejlődött. Képünkön a Kovosmalt edénygyár, melynek hatalmas csarnokaiban zománcozott edényt és kályhákat gyártanak. (K. Cích — ČSTK felvétele) RÁSZOLGÁLTAK AZ ELISMERÉSRE" Rabatban vasárnap, december 21-én megnyílt az arab országok csúcsértekezlete. (AP — ČSTK felvétele) vzsmm