Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-24 / 302. szám, szerda

MILYEN VOLT LENIN ? N. KRUPSZKÁJA VÁLASZAI Az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus— Leninizmus Intézet sajtó alá rendezte a V. I. Leninről szóló visszaemlékezések öt kötetét. Ilyen hatalmas visszaemlékezés-gyűjteményt most adnak ki először Leninről. Ebben teszik közzé teljes szövegében azt a dokumentumot, amelyet Krupszkája így nevezett: „Válaszaim az Agykutató Intézet 1935. évi kérdőívére". Maga a kérdőív nem maradt fenn, a válaszok jellegéből azonban megérthetjük a kérdéseket is, amelyeket Krupszkájának feltettek. E kérdések Lenin külsejére, szokásaira vonatkoztak. Krupszkája néhány válaszát az alábbiakban közöljük. ... Gyorsan járt. Járás közben nem imbolygott, és nem hadonászott. Nem volt nehézkes, inkább ügyes volt mindenben. .. . Métát Játszott, Jól úszott, korcsolyázott, szeretett kerékpározni ... A Volga partján, azon a vidéken, ahol élt, nem volt sok gomba. Amikor meglátogattuk a száműzetésben, gyakran kimentünk az erdőbe gombát szedni. Jó szeme volt, s amikor (hamarosan) megtanulta a gombaszedést, szenvedélyes gombaszedővé vált... Szeretett vadászni. És nagyon szeretett sétálni az erdőben. . . . Modorosság, mesterkéltség, különcködés, szinpadiasság nem volt benne. Az arcjátéka és a kézmozdulatai mindig kifejezők voltak ... Gyakran nevetett. Nevetése sohasem volt epés, s az „udvarias" nevetés nem voll tapasztalható nála. S hogy tudott kacagni, szinte a könnyei csurogtak. Ilyenkor hátravetette felső testét. A hangja erős volt, a melléből mélyről jött bariton. Jól énekelt. Sok dalt ismert. Iljics egyszer azt mondotta nekem, hogy annak idején nagyon szerette a latili nyelvet. Beszéde egyszerű volt, minden mesterkéltség és színpadiasság nélkül és nem volt meg benne az a „természetes mes[ Megkérdeztük: | MILYEN LESZ A KARÁCSONYI MŰSOR A RÁDIÓBAN? A Csehszlovák Rádió magyar ai'ása hagyományaihoz híven az idén is iinnepi műsorral kedveskedik karácsony alkalmából hallgatóinak. Az irodalmi rovat szerkesztője, Dénes György, Békesség a jó akaratú embernek címfi összeállítását hallhatjuk már 24-én 14 órai kezdettel. Halgas Karolín a Szülők Iskolájában a tallósi kisegítő iskolából közvetít riportot (15,30), majd Díszítjük a karácsonyfát című műsora következik. 25-én 8,05 perces kezdettel |. S. Bach Karácsonyi oratóriuma hangzik el, ezután a gyermekeket hívjuk a készülékhez 18.45). Szabó Tibor: Karácsony a szerelet ünnepe című riportösszeállítása kezdődik (9,45). Karácsonyi hangversenyünk illán (10,15) Ünnep a családban címmel Szenk Sándor emlékezik meg az 1944-es háborús karácsonyról (11,00). Fél órás irodalmi műsorunkban (12,00) az emberek közötti megértésről és szeretetről szólunk a művészet erelével. A Fiatalok karácsonyát 13 órakor közvetítjük, amit Kodály Z. Háry fános c. daljátékának részletei követnek (13,30). A művészek karácsonyi üdvözletét 14 30 órai kezdettel sugározzuk. Az iinnep második napját |december 26.) az Istvánok és a Jánosok zenés köszöntőjével kezdjük (8,001. A Szeleburdi család karácsonya (8,45) gyermekhallgatóinknak szerez majd örömet. 10,30-kor idős művészek forgatják vissza a történelem kerekét, régi, vidám történeteket idézve. Nagy Jenő Zenés karácsonyi számvetésében 12,00 órai kezdettel a szloJ

vák zene és költészet sikereiről beszélget közismert hazai művészekkel. 14,00 órakor kezdődő műsorunkban a Péter és a farkas címfi gyermekoperát mutatjuk be hallgatóinknak. )ó vételt és hasznos szórakozást kívánunk min den kedves hallgatónknak. I A Csehszlovftk Rádió magyar adásának szerkesztősége. terkéltség", sem az az „éneklő" dallam, amely a francia beszédet jellemzi (Lunacsarszkij például így beszélt), de beszéde neon volt száraz sem, nem volt merev és egyhangú, mint amilyen az angol — orosz nyelv éppen e két szélsőség között van. Iljics beszéde jellegzetes orosz beszéd volt. Szavait érzelmek fűtötték: érzései természetesek és őszinték voltak. Mindig szívesen beszélt — akár előadott, akár beszélgetett. Gyakran megtörtént, hogy amikor egy-egy beszédére készült, fel és alá Járt a szobában, és suttogva mondta a szöveget, a cikk szövegét is például, amelyet megírni készült. Séta közben hallgatag volt és magába mélyedt. Ilyenkor én sem beszéltem, hagytam, hadd gondolkozzék. Aztán beszélni kezdett, részletesen, alaposan, s ilyenkor nem szerette, ha kérdésekkel zavarták. Viták után, amikor hazatért, gyakran komor, szótlan és szórakozott volt. Ilyenkor soha sem kérdezősködtem — később úgyis elmondott magától mindent — anélkül, hogy kérdeztem volna. Séta közben gyakran előfordult, hogy egy-egy váratlan válaszra magába mélyedt, és feszülten elgondolkozott. Vizuális emlékezete nagyon Jó volt. Arcokra, könyvoldalakra, sorokra, kitűnően emlékezett. Nagyon jól megőrizte emlékezetében a látottak részleteit. Forrón szerette a természetet. A hegyeket, az erdőt, a naplementét. Szerette és értékelte a színek változatos, kavargó Játékát. Öltözetére azonban csak kevés figyelmet fordított. Azt hiszem, teljesen mindegy volt neki, hogy milyen színű a nyakkendője. S egyáltalán, a nyakkendőt valami kényelmetlen szükségszerűségnek tekintette. Mélyen érző ember volt. Minden élménye mély nyomokat hagyott benne. A leggyakoribb hangulata a feszült, összpontosított figyelem. Vidám volt és szívesen tréfálkozott. Mindig szoros kapcsolata volt az élettel. Jellemző vonása volt a rendkívüli figyelem összpontosítása. Szigorú önkritikája volt. A gyötrő önelemzést azonban gyűlölte. Amikor nagyon bántotta valami, elővette a szótárt, s képes volt órákon át foglalkozni vele. Harcos ember volt. Általában robbanékony. Szenvedélyes vadász volt, kúszva közelítette meg a vadkacsákat. Az értelmetlen kockázatot — csupán a kockázat kedvéért — nem szerette. Nem volt sem félénk, sem ijedős. Bátor volt és vaikmerő. K

éső délután érkeztem Rózsahegyre. Éppen abban az Időpontban, amiikor — a karácsony előtti vásárlási lázban — a reggeli műszakból szabadult asszonyok, lányok megszállják a város üzletelt. Azt hiszem, e szó, hogyi „megszállják", kevéssé erőteljes kifejezés. Ugyanis minden valamirevaló üzlet előtt még hosszú embersor is kígyózik. — Mit vásárolna? — kérdem az egyik sorban állótól. — Harisnyanadrágot a kislányomnak. Mielőtt válaszolna, végigmér. Kiderül később, hogy a „provokatív" kérdés alapján azt gondolja rólam, hogy én is a külföldi batyuzók, zugkereskedők népes fajtájához tartozom. Aztán tisztázódik a helyzet. És megoldódnak a nyelvek, kisebbfajta kaszinózás kezdődik. Egy, a fagytól pirosra csípett arcú szövőlány télikabátot venne magának. Ezt így kommentálja: — Karácsonyra feltétlenül új kabátban akarok hazamenni. Lévára, a szüleimhez. Csakhogy: kabát — nincs. Csodatevő, ajándékot osztogató Mikulássá szeretnék most válni, hogy . valamennyiük kívánságát teljesíthessem. Mert lenne mit teljesíteni. A kívánságlista (amely — sajnos — hiány cikklista is) sok rőfnyi hosszú. Az igazgató Néhány száz méterre a városközponttól a Lenin Textilgyár igazgatójához kopogtattam be másnap reggel. Gondoltam, ő csak tudja, ismeri a bajok okát, hiszen — az üzem az ország egyik legnagyobb ilyen gyára lévén — komoly áttekintéssel rendelkezik. Artúr Mydlo a helyzetről derűlátóan nyilatkozott. Kérdéseimre (sok kérdést tettem fel neki egyszerre) kérdéssel válaszolt: — Emlékszik még arra az időszakra, amikor — nem is olyan régen — még újsághirdetések, „fehérnemű hetek", árcsökkentések stb. segítségével a szó szoros értelmében kapacitáltuk a vásárlót, hogy vásárolja a gyapotipari termékeket? Gyanakodva hallgattam az igazgató szavait. Nem tudtam, mire céloz. — Ha esetleg elfelejtette, hogy ez így volt, akár tárgyi bizonyítékokat is felsorakoztathatok, hogy még két-három esztendeje is versengtünk a vevő kegyeiért. A raktárak túlzsúfol, tak voltak, már-már túltermelés mutatkozott a textilszakmában. — Ma viszont üresek az üzletek. Az igazgató szomorúan bólintott. És megjegyezte, hogy azóta egyetlen textilgyár se állította le a munkát. Sőt, újakat helyeztek néhány helyen üzembe. — A hiba a munkaszervezésben és a munkaidőr, meg a gépek kihasználásában keresendő — mondotta. — Kérem, ne értsen félre, én híve vagyok az Karácsony a kaszárnyákban A katonai szolgálati szabályzat nem ismer sem mun kaszünetet, sem karácsonyt, sem újévet. Azoknak a kato náknak, akiknek az ünnepek alatt is szolgálatot kell teljesíteniük, a szabályzat a szolgálatot semmiben sem könnyíti meg. Sőt, egyes alakulatoknál, mint például a határőröknél az ilyen ünnepek alkál mával kivételesen szigorú szabályok érvényesülnek, hiszen a legutóbbi tapasztalatok arra intenek, hogy fokozott éberséggel őrködjünk hazánk határai felett. Mindenesetre — ha a szabályzaton nem is lehet változtatni — a kaszárnyákban kellőképpen felkészültek, hogy a szolgálatot teljesítő bajtássaknak a lehetőségekhez mérten kellemes ünnepeket készítsenek elő. Emlékeztetőül a távoli otthonra, egyetlen kaszárnyában sem fog hiányozni a fenyőfa és az ünnepi vacsora, no meg az ajándék sem marad el. Az ünnepeket számos kulturális rendezvény fogja tarkítani. Jó műsor várja a tapolcsányi helyőrségi klub katonáit is. A klub gondoskodik arról, hogy a katonák kellemesen és hasznosan töltsék szabad idejüket. Több szakköre van. Egyes szakkörök az országos alkotóversenyen is részt vettek. A tapolcsányi katonák karácsonyi ajándéka sem marad el: a karácsonyesti vacsora után mindenki megkapja azt a könyvet, amelyet a szülők, a rokonok, a munkaadók küldtek számukra. Ez a könyvakció már több mint 6000 korona forgalmat ért el. Á határőrök hagyományosan töltik az idén is a karácsonyestét: együtt vacsoráznak a határmenti községek egyes funkcionáriusaival és pionírjeival. E nehéz és felelősségteljes szolgálatot teljesítő ala kulat katonáinak szórakoztatásáról pedig részben a SĽUK, részben a bratislavai Oj Színpad népszerű kultúrbrigádjai fognak gondoskodni. Dr. JÁN M1ČATEK alezredes ötnapos munkahétnek. BEVJZP.tése — humánus tett. Persze, csak akkor, ha megfelelően előkészítik. Viszont ha lényegesen csökken miatta a termelés, akkor bajt és sok gondot okoz. — Véleménye szerint meddig tart még a mostanihoz hasonló állapot? — Abból indulok ki, hogy egyszer — a két-három esztendővel ezelőtti állapotokra gondolok — már bebizonyítottuk, hogy el tudjuk látni az ország lakossága szükségleteit. Tehát azt kell mondanom, hogy ez a TETT mostani állapot — átmeneti jelenség. Meggyőződésem, hogy aránylag rövid időn belül konszolidálódik a helyzet. Hogy miként következik ez be? Tessék, sétáljon végig az üzemen, kérdezze meg a szövőnőiket, a mestereket, a mérnököket... A mérnök Miloš Kobzaň mérnök idestova negyedszázada dolgozik a szakmában. A műszaki fejlesztés problémái foglalkoztatják, így ha a laikus azt kérdezi tőle, hogy mi lenne a teendő, tömören így válaszol: — A korszerűsítés. És gyorsan hozzáteszi, hogyt a korszerűsítés sok pénzbe kerül. Milliókba, még akkor is, ha kemény valutában számolunk. — Hogy ma ilyen helyzetbe kerültünk, azt annak is köszönhetjük, hogy az utóbbi huszonöt év alatt a szorosan vett textilipar fejlesztésének elhanyagolása mellett a textilgépipart is elhanyagolták, illetve leépítették. Pedig enélkül a műszaki fejlesztés elképzelhetetlen. Konkrét eseteket említ. Megemlíti, hogy a csónak nélküli szövőgépet már 1949-ben feltalálták. Feltalálója csehszlovák szakember volt. Tömeges alkalmazásukra azonban csak 1965ben került sor. Egyszerűen azért, mert a textilgépgyártás stagnált. A találmányt alkalmazták az olaszok, eljutott — méghozzá tömegesen — Japánba és a távoli Brazíliába. Hozzánk azonban csak nagy vargabetűvel „jutott el", mert... A mérnök nehezen fejezi be a mondatot. Aztán mégiscsak befejezi: „ ... inert a szövőgép és a fonógép csak alig néhány száz kilogrammot nyom. Ahol a termelékenységet ezer tonnákban számítják, ott az ilyen gépek nem sokat nyomnak a latba. Kobzaíi mérnök véleménye szerint is hasznos gondolat volt az ötnapos munkahét bevezetése. Csakhogy ezt elő kellett volna készíteni, nagy teljesítményű gépeket kellett volna munkába állítani. A textilipari gépeket a világ minden fejlett országában három műszakban dolgoztatják. Nálunk kétműszakos termelés folyik, így a drága gépek hetenként csak tíz műszakban vanna-k kihasználva. így szinte lehetetlen azok vételárának gyors visszatérülése. Ogy vélem, hogy a műszaki fejlesztésnek ez a körülmény a legfőbb kerékkötője. A mérnök szomorkás hangon sorolja fel, hogy a gyárban egy-egy részlegben (amellett, hogy más részlegekben korszerű, új gépek vannak gép-matuzsálemek csörömpölnek. Ma, amikor egyre jobban mutatkozik a munkaerőhiány, mindinkább mutatkozik a géppark felfrissítésének a szükségessége. — Faltétlenül írja meg — forduli felém a mérnök —, hogy a lévai textilipari kombinátban, amelyet a mi vállalatunk épít, csupa világszínvonalú gép lesz. Olyan, amilyeneket például a japánok és az olaszok használnak. Ma már elavult gépen gyártani nem érdemes. Versenyképes terméket csak korszerű eszközökkel lehet gyártani. A munkások Ezernyi korszerű és kevésbé korszerű és jó néhány igen korszerűtlen gép zümmög, csörömpöl és zakatol a rózsahegyi textilgyárban. A mérnök mércéjéhez igazodva Jó részüket ideje lenne már kicserélni. Csakhogy ez igen sok pénzbe kerül. A Korszerűsítés — évek kérdése. Az üzletekben az elárusító nem mondhatja a vevőknek, hogy: jöjjenek jövőre, jöjjenek két-három év múlva, ha majd befejeződik a textilgyárak rekonstrukciója. Az élet egy pillanatra se áll meg. Pelenka kell és párnahuzat, lepedő, meg száz és száz más ruhaanyag. Amellett, hogy a rózsahegyi textilgyárban egy átfogő, hosszabb ideig tartó gyárkorszerűsítésre készülnek, a pillanatnyi nehézségek aránylag rövid időn belüli megoldását is vállalták. Pontosan úgy, ahogy azt a kommunista párt már nem egy felhívásban kérte a dolgozóktól. A mozgalom neve, amelynek keretében a textilgyáriak oly sokat tettek a gazdasági konszolidálás érdekében és amely segítségével jelentős mennyiségű textllanyaggal gyarapították a kiskereskedelmi árualapot: „önmagunkna k." Elena Beňovičová szövőlánytól érdeklődtünk, hogy az 6 szemszögéből nézve mi .a mozgalom lényege. — A lényeg itt a többtermelés. Világos, hogy enélkül sem a mi egyéni gondjainkat, sem az ország godjait nem oldjuk meg. Én öt éve vagyok itt, de a múlt évben és ez év elején volt Időszak, amikor elment az ember kedve a munkától. Nem volt perspektívánk. A fizetési borítékban egyre kevesebb pénz volt... A gyár termelése lényegesen csökkent. Én már akkor láttam, hogy hova jutunk. Zuzka Cutková és Gabriela Lenovská is hasonlóképpen vélekedik. Amikor arról érdeklődöm, hogy ők személy szerint mit tettek az „Önmagunknak"mozgalom felhívására, elmondják, hogy — mert a szükség így kívánta — a szabad szombatokon is szívesen a gép mellé álltait, dolgoztak. — A fizetség? — Természetesen a fizetség se maradt el. Viszont két szombati műszakot ingyen és önként dolgoztunk le ... Végül kiderül, hogy mégsem ingyen. Karácsonyra a vállalat minden egyes dolgozója csomagot kap. A csomagok már ott várnak a raktárban. Lehet, hogy azóta már szét ls osztották valamennyit. Mindegyikben huszonöt méter ágyhuzat van. Olyan, amilyen nem kerül ki kiskereskedelmi forgalomba. — Háát, ez valóban „önmagunknak"-mozgalom — mondottam kissé csalódottan. A körém sereglett lányok önérzetesen tiltakoztak. És nyomban megmagyarázták, hogy az alkalmazottak között szétosztásra kerülő textilanyag csak egy kis része annak, amit a kiskereskedelem számára gyártottak. Az üzem azt gyárt, ami a kereskedelemben a legjobban hiányzik. A gyártmánytervezök két hónap alatt tizennégy ü) terméket fejlesztettek kl. A termelés mindezt forgalomba is hozta. Gyűrődésmentes inganyagot kezdtek például gyártani. Arról értesültek, hogy a szerelőruha hiánycikk. Nyomban munkához láttak és több tíz ezer méter korszerű anyagot gyártottak terven felül. Kiderült, hogy a régi szövőgépeket is kl lehet még használni. Groteszk dolog, de tény, hogy a csehszlovák textilipar nem tudta biztosítani a legkisebbek — pelenkaszükségletét. A rybárpolei gyárból tíz- és tízezer darab pelenka került az üzletekbe a kismamák nagy örömére. A gyár sok kötöttárugyárral kooperál. Ezek számára is jelentős mennyiségű fonalat termeltek a rózsahegyiek. A mozgalom eredményeként az év végéig több mint 6 millió koronával gyarapítják az ország árukészletét. Valljuk be őszintén, hogyha az újságban azt olvassuk, hogy „kötelezettségvállalási mozgalom", kissé tamáskodva csóváljuk a fejünket. Sok ilyen mozgalomról írtak már az elmúlt évek során a lapok. Ha gazdaságunk egyenes arányban fejlődött volna a mozgalmak számával, az üzletek bizonyára dugig lennének a legkiválóbb termékekkel. Rózsahegyen most egy újfajta mozgalom keletkezett. Aránylag keveset beszélnek róla. A tettek azonban Így is ékesszólóan bizonyítanak. ^ ^^