Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)
1969-12-21 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó
Bajcsy-Zsilinszky Endre halálának 25. évfordulójára HELYTÁLLÁS A BITÓFÁIG HUSZONÖT évvel ezelőtt, 1944. december 24-én a sopronkőhidai fegyházban Szálasi legényei még egy utolsó nagy mészárlásra készültek .. . BAJCSI-Zsilinszky Endrét reggel hat órakor magához hivatta Dominich hadbíró és közölte vele,. hogy — nincs kegyelem. — Nem kértem kegyelmet és nem is fogadnám el maguktól — válaszolta a halálraítélt. Amikor visszavezették cellájába, Űrvacsorát vett és egyháza lelkészével beszélgetett. Ekkor njár régen túl volt élete sommázásán. Új emberré formálta őt az idő és az egykori huszártiszt, aki beleszületett a magyar nemesi rend felsőbbrendűségének tudatába, aki 1919ben fajvédő és a „szegedi gondolat" híve volt, ekkor már levetkőzte tévedéseit, a magyarság megmentése érdekében osztályán kívül, a parasztságban ós az ipari munkásságban kereste szövetségeseit, és a Kommunista Párt felkérésére a válság utolsó szakaszában a felszabadító ellenállási mozgalom élére állt. A kivégzést megelőző napon még Rajk Lászlóval sétált a fogház udvarán, de már nem a saját sorsára gondolt, csak arra, hogy mi lesz két nagy szerelmével — az országgal és a néppel. A véres advent utolsó napján akkor, huszonöt évvel ezelőtt, egy bitófa állt mereven és fenyegetően a sopronkőhidai fegyház udvarán. A FOGOLY a halált várva is a nemzetnek üzent: „Legyen a jövőben bátor és gerinces a magyar, történelme során soha ne adja meg magát a németnek, az örök ellenségnek, mert különben sorsa ugyanolyan bukás lesz, mint a mostani..." A fogházudvaron fegyverek ropogtak és Zsilinszky tudta, hogy Pataki Istvánon, Kreutz Róberten és Pesti Barnabáson, a három fiatal kommunistán, végrehajtották a golyó általi halálra szóló ítéletet. Fél nyolc tájban jött érte egy honvéd. Földije — tarpai. Ráhajolt Bajcsy-Zsilinszky kezére és sírva megcsókolta. Az elítélt elébe lépett: — Na, fiam, nekünk mennünk kell ... A fogházban nem volt hóhér — három, italért vásárolt nyilaskeresztes pribék vállalkozott az ítélet végrehajtására. Az ellenállás hős vezéralakjának holttestét, a három fiatal kommunistával együtt jeltelen sírba tették, Utókban, karácsony estéjén, akkor, amikor a háború véres viharában kímélt tájakon felszikráztak a fenyők, akkor, amikor a katolikus templomokban ünnepi ornátusban miséző papok hirdették, hogy megszü letett a szeretet! * » • Bajcsy-Zsilinszky Endre 1886. június 6-án született. Gyerekfejjel került az első világháború csatatereire, valami romantikus ősmagyar katonai ideált követve harcolt és ettől a romantikus magatartástól hosszú évekig nem tudott megszabadulni. Hitt Horthyban, akiben a régi „magyar úr" megszemélyesítőjét látta, mert saját nemzeti ábrándjainak kusza szövevénye nem engedte meglátnia a hideg, rafinált, szadista gyilkost. De 1933. június 20-án a képviselőházban már asztalt verve harsogta Gömbös Gyula miniszterelnök felé: „Vegye tudomásul a miniszterelnök úr, hogy itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz! Hogy ezt megakadályozzuk, elmegyünk a golyóig és az akasztófáig!" A hamis illúziók szétfoszlottak és Zsilinszky megtalálta a nép felé vezető utat. 1942ben, araikor Schönherz Zoltánt Horthyék vérbíróság elé állították, egyetlen tanú állt ki a kommunisták mellett: BajcsyZsilinszky Endre. Aztán 1944. március 19-én, amikor a fasiszta hadigépezet megszállta Magyarországot, a letartóztatására küldött Gestapo-csoportot revolverlövésekkel fogadta és amikor két sebből vérezve autóba dobták, a független Magyarországot éltette. Ö volt az egyetlen magyar, aki március 19-én fegyvert fogott a németekre! 1944. október 15-én kiszabadult a fogságból, de néhány óra múlva -— amikor Szálasi átvette az uralmat — ismét menekülnie kellett. Egyik búvóhelyről a másikra menekült, de köz ben részt vett a Magyar Front munkájában és az ellenállási pártok feletti szervezet vezetője lett. 1944. november 22-én. dr. Szabó Zoltán egyetemi tanár . özvegyének füvészkerti lakásában törtek rá a Nemzeti Számonkérő Szék Radó-csoportjának pribékjei. A „számonkérő szék" Naphegyi téri villájában vallatta Orendy Norbert csendőr alezredes és Radó százados ... gúzsba kötötték, verték, jobb bokájánál fogva fejjel lefelé a mennyezetre akasztották, úgy vallatták ... de Zsilinszky hallgatott. Borzalmas állapotban adták át a Margit körúti katonai fogháznak, ahonnan december 12-én, amikor elrendelték a fegyház kiürítését, Sopronkőhidára szállították. A felszabadulás után, 1945. április 27-én érckoporsóba zárt holttestét százezrek sorfala között indították el utolsó nyugvóhelyére, Tarpára. Hősi halálának huszonötödik évfordulóján azokra a szavakra gondolunk, amelyekkel a Szovjetunió pártja, kormánya és népei nevében Puskin követ búcsúztatta a magyar ellenállási mozgalom hősét, Bajcsy-Zsilinszky Endrét: „... emléket nem homályosítják el a múlt évek. Nevét együtt fogják emlegetni a magyar nép nagy hőseinek, Rákóczinak, Kossuthnak a nevével. Örök dicsőség Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékének!" P. GY. m ä z idén korán jött a tél. Sok munkám lett Mm, volna még a rám bízott sírokkal. Itt fekszik MM a fiam is... Föl akartam ásni a sírkövet ~ ™ szegélyező virágágyat. Alig volt húszéves, amikor egy végzetes kerékpárbaleset ér te... Karácsonyra mindig egy apró fenyőt tűzök a sírjára. ... ismerőseim, barátaim azt mondják, hogy egyre szomorúbb a tekintetem, g ondterhelt ebb az arcom. Itt, a temetőben megszoktam a könnyes szemeket, a szomorú arcokat, s úgy látszik, én is átvettem ezeket az arcvonásokat... Az igazi élet számomra csak a temető vaskapuján túl — az utcán kezdődik. A kapun innen csönd van s földbe ágyazott, befejezett sorsok. Volt egyszer egy rosszakaróm. Lakásajtómról leszakí totta a névtáblát és krétával ráfirkálta: A halál szol gája . ..! Bántott az eset. Lényegében azonban igaza volt, hiszen nekem a halál adja a kenyeret, tehát őt szolgálom ... De hát ezt is kell csinálnia valakinek, hiszen a halottnak kegyelet; tisztelet jár. Végül is az emberéletnek ez természetes velejárója. A földön mindennek van kezdete és vége, eleje és befejezése. ... a temető hallgatag némaságában akaratlanul is sokat gondolkozik az ember. Engem az élet célja, értelme foglalkoztat a leggyakrabban ... Valamikor na ponta több temetést rendeztünk, egyszerre ketten-hárman is vártak az elföldélésre. Mindegyikük egyformán szánalmasnak tűnt, az életben azonban kegyetlen farkastörvényekkel, önzéssel kínozták egymást. Igazságtalanság, hogy egyesek szinte egyetlen kéz nyújtással elérik céljukat, míg mások egész életnyi küzdelem árán seml . . umu Karácsony? . . . itt ünnepeljük a szomszéd szobában. Sajáto.s va rózsa van a temető mély csöndjében. A fenyőfadiszi tés évről évre az én feladatom. Szívesen pepecselek az üvegdíszekkel, az árvalányhajjal. Ez a nap a világ legősibb, legszebb ünnepe. Csaknem minden évben eszembe fut gyerekkori, falusi tanítóm, aki az utolsó tanítási napon ezekkel a szavakkal bocsátott bennünket a karácsonyi vakációra: — Gyerekek, a karácsonyfánál aztán legalább egy pillanatra gondoljatok majd azokra is, akiknek még kevesebb van, mint nek-v tek! — Lám, öregember lettem közben s ez az intelem ma éppen úgy időszerű, hiszen ma is még hány helyen éheznek az emberek!... Ez az erkölcsi küldetése a béke és a szeretet ünnepének: az emberek legalább ezen a napon ülnek békésen, nyugodtan a terített asztalhoz; kedvesek, figyelmesek egymáshoz. Igaz, van ahol az ezeréves hagyomány már csak egyszerű képmutatás, de az emberiség zöme mégis a karácsony igazi értelmét keresi. A két-háromszázéoes sírok között járva döbbenek rá az élet rövidségére, arra, hogy az esztendő többi napján is ,.karácsonyia san" kellene élni... ...népes ilyenkor a temető. Sokan jönnek megemlékezni szeretteikről. Vannak, akik kellemes ünnepeket kívánva hozzánk is benyitnak. Délután néhány órára megszakad így az örök nyugalom -- élet lo• Karácsonyi kegyelet A temetőör idős, kérges tenyerű férfi. Harmincöt-negyven éve él már a néma sírok különös világában. És ahány becsülettel leszolgált esztendő, annyi karácsony ... Sajátos varázsa van a hósapkás sírköves és ä hólepte sírok között a karácsonyvárásnak, a gyertyagyújtásnak. A temetőgondnok négy évtized emlékei között kutat. m pódzik a bejárati vaskapun túlra is.... Sok minden jut az eszembe Ilyenkor. Megigazítom fiam sírján a kis fenyőt, s száraz idő esetén a temető hat különböző pontján meggyújtok egy-egy gyertyát. Miért? Amióta ezt a temetőt gondozom, hatan követtek el itt öngyilkosságot. Ostoba dolog az ilyesmi, de az emberek néha ehhez a halálnemhez folyamodnak. A hat eset között volt főbelövés, érmetszés és kötélhalál egyaránt. Az öngyilkosságot többnyire egy-egy kilátástalannak tűnő, gyönge pillanatban követi el valaki, de neki is kijár a kegyelet. .. F.zért hát a hat gyer tya ... • \ • Egyéb emlékek? ... vannak, sőt egy nagyon rossz emlékű karácsonyt is átéltünk már. Tiz-tnenkél esztendeje történt. December huszonharmadikán egy idős asszonyt hoztak fölravatalozni. Karácsony napján este, gyertyagyújtás előtt hangos dörömbölés hallatszott a ravatalozóból. Kinyitottuk a gyászterem ajtaját, ahol az elhunyt fiát találtuk. Ajtózáráskor valószínűleg bent tartózkodott és nem jelentkezett a zár csikordulása hallatán. — Bocsánat... — dadogta kissé zavartan —, de az éjszakát az édesanyámmal szeretném tölteni. Kaphatnék számára egy kis teát? Fázik szegény... — Mit tagadjam: megborzongtam, de a kért csésze teát megkapta. Kisvártatva visszajött, mondván: már megkínálta az édesanyját s ismét a ravatalozóba ment. Megtört a karácsonyi varázs, gyertyagyújtás után csak ímmelámmal énekeltünk el legalább egy dalt a szokásos énekek közül. Az asztalnál is étvágytalanul ültünk, s evés helyett inkább csak egymást unszoltuk ... Balsejtelmeink nem voltak alaptalanok, mert alig egy órával a teázás után újra kopogtak az ajtón. Ö volt. Ismét zavartan dadogott: — ló estét — mondta. Nagyon hideg van kint, kérem, engedjék meg, hogy a konyhában megmelegítsem a mama lábait! .. . Egy aranygyűrűt adok a jóságukért... — Hosszas rábeszélés után sikerült rávennem, hogy keressen orvost és nézéssé meg az édesanyját, ha azt gondolja, hogy még él... Talán egy fél órával később ismét kopogtak. Megint ő volt. most már maga előtt tolva a tehetetlen hullát! Az ajtót nem sikerült becsapnom előtte, mert a küszöbre szorította a lábát. En belülről, ő kívülről nyomta az ajtót .. . Szerencsémre, ó voli a fáradékonyabb. mert néhány perces meddő erőlködés utáň engedett. Amikor a rendörségre mentem, a ravatalozó küszöbén ült, ölélrnn édesanyja ősz fejével... . . . Hát ilyen karácsonyunk is volt már ... Ue mégsem cserélnék lakást. Megszoktam már ezt a csöndet, a nyugalmat, a békés magányt. A temető gyakran elelgondolkoztatja az embert, itt értettem meg az ősi karácsonyi népszokások igazi értelmét is. Másutt nem érezném a kárácsonyl kegyelet sajátos varázsát. ...de ez a hó várhatott volna még. Ásnom kellett volna és több sírrács újrafestését is vállaltam ... MIKLÓSI PÉTER Hósapkás sírkövek Tóthpál Gyula felvétele