Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-19 / 298. szám, péntek

Már nem vágyálom az önellátás A mindennapi kenyér helyzete Szlovákiában Forradalmi esztendők Szlovákia mezőgazdaságában $ Ugrásszerű fejlődés a búzatermesztésben e Két év alatt 7 mázsával növekedett # Akik negyven mázsán alul már nem adják £ A termelők az új szovjet búrafajtáktól az eddigieknél is többet várnak HA A SPORT bármelyik ágában egy-egy fantasztikus világcsúcs, de akár egy országos csúcs is születik, a sportkedvelök körében gyakran elhangzik a kérdés: — Hol az emberi teljesítőképesség határa. Erre válaszként még a legvakmerőbb „jósok" is csak elvétve említenek konkrétumokat. Hiszen nem is lehet, mert a sportban |és nemcsak a sportban) a plafon a versenyszellem befagyasztását jelentené. S akkor százés százezrek nem tapsolhatnának, nem ujjonghatnának a kiváló, a nem várt eredménynek, teljesítménynek. Annak a néhány tízezer Szlovákiái földművesnek, akik tavaly megdöntötték a búza országos átlagában azt a bűvös 30 mázsás hektárhozamot, nem tapsoltak. Azokon a pályákon, amelyeken a búzatermesztök versenyeznek, ez nem szokás. Annak ellenére sem, hogy az egyik pályán éppen úgy a türelmes, a kitartó, az áldozatos munka és szakmaszeretet nyomán születik a siker, mint a másik „pályán". Azért itt, a nyilvánosság előtt hadd szóljunk néhány szót ezekről a szerény, de kitartásban, küzdeni tudásban minden elismerést megérdemlő, az országos csúcsot minden várakozást felülmúlóan megdöntő búzatermesztőkről. Először talán mutassam be a búza hektárhozamának alakulásat az alábbi táblázatban. fiV: 1915—20 1934— 38 1948—55 1956—60 1961—65 1966 1967 1968 ÁTLAGOS HEKTÁRHOZAM: 12,1) 14,8 17,4 18,7 20.3 24.4 26.5 31,4 mazsa mázsa mázsa mázsa mázsa mázsa mázsa mázsa Hát ennyit értek el 1968 ban és semmi többet. De ezzel a „kicsiséggel" Szlovákia búzatermesztői az európai élvonalba kerültek. Hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy ezzel az eredménynyel Szlovákia a kenyérgabona termesztésében önellátó lett. Ide tartozik még az is, hogy 1969-ben még ennél a kiváló eredménynél is többet ígért a told, 5—6 mázsával jobb rekordot sejtetett, ám az időjárás közbeszólt, s a búzatermesztés, illetve a hektárhozam maradt a régi szinten. De ami késik, nem múlik. Sok szakember szerint nincs messze az idő, amikor a 40 mázsás hektáriiozamot fogják ünnepelni. Szlovákiai átlagban. Ezt azért hangsúlyozom, mert egy járás már tavaly megünnepelte. A dunaszerdahelyi járás előtt most már nem a 40, hanem az 50 mázsa a cél. MIBEN GYÖKEREDZIK ez a nagy bizakodás? A kérdésre az első választ lényegéhen már a tények megadták. Az, hogy Szlovákiában a búzatermesztés forradalmi változáson ment keresztül. A szó szoros értejmében. 1915-től 1965-ig, vagyis 50 év alatt 8,3 mázsával növekedett a hektárhozam. Évenként tehát csak dekákkal. Az 1966os 24,4 mázsáról már úgy beszéltünk, mint jó eredményről. S amikor a következő két esztendőben 7 mázsával növekedett a hektárhozam, az már egyenesen raktárgondokat kezdett jelenteni. Mert ennyivel még azok az ötvenes évek derekán született távlati tervek sem számoltak. Ki merte volna hinni, hogy 1965-től 1968-ig, vagyis három év alatt 11,1 mázsával fog növekedni a hektárhozam, ha korábban 50 év alatt csak 8,3 mázsára futott az erőből, tudásból. Általános elv, hogy a teljesítőképesség határát ugyan nem lehet konkrétan meghatározni, az azonban bizonyos, hogy a kiválónál kiválóbbat elérni mindig nehezebb, mint a közepes helyett a kiválót. Vajon ez várható-e a búzatermesztésben is? Az igaz, hogy a szabály, szabály, de azt is mondjuk, hogy azt is erősíti a kivétel. Legalábbis ebben bizakodnak a búzatermesztők. Mert bár nem hazai kutatóink, kísérletezőink jóvoltából, de a búzatermesztés fejlesztésének forradalmasítása még talán az utóbbi 4 évinél is fokozottabb méreteket ült a jövőben. 1965-ig jobbadán a hazai vetómagfajták kerültek a földbe. Olyan fajták, amelyek néhány kiváló tulajdonságuk ellenére is túlságosan az időjárás függvényei maradtak a hektárhozamokai illetően. A hatvanas évek elején ugyan néliány mezőgazdasági üzem kezdett kísérletezni az olasz, a magyar és kis mennyiségben a szovjet búzafajtákkal, de a két előbbinél a váltakozó siker nem jelenthette a fajták meghonosodását. A termelök ľigyelme az akkor újonc Bezosztája és a Mironovi szovjet búzafajták felé fordult. S ez csinálta a forradalmat. Tavaly már ez a két búzafajta került a vetésterület 86 százalékába. Az idén ősszel már 95 százalékot tesz ki ennek a két fajtának a vetésterülete, a megmaradt 5 százalékon legalább egy tucat búzafajta osztozkodik. Lehet, hogy ettől a változástól még a jövő évben sem dől meg az 1968-ban „felállított" rekord, de az új csúcs érlelődik. Mert azok a maradinak bélyegzett parasztok, akik sokak szerint annyira irtóznak minden újtól, már nem is kérik, hanem szinte követelik azokat az új búzafajtákat, amelyeket Mironovban (Ukrajnában, Kijev mellett) Remeszlo akadémikus és Krasznodarban Lukjanyenko akadémikus nemesített. Ezzel összefüggésben hadd idézzek egy epizódot a múlt évi augusztusi napokból. Kelet-Szlovákiában voltam. Félelmetes dübörgésre ébredtem. Kinézek. Tankok. Szovjet katonák. Nem volt nehéz kitalálni (Tiszacsernyő és Pozsony után), hogy miért jöttek. Ám az első megdöbbenés nyomait sokak arcáról ennek ellenére sem lehetett leradírozni. Annál meglepőbb volt, amikor a tornaijai állomáson egyik agronómus ismerősöm az arcomon ülő kérdésre így adott választ: — Ha jöttek, hát jöttek. Ezt sejteni tehetett. Azt is, hogy nem ellenünk jöttek. De legalább hoztak volna néhány zsák Aurórát meg jubilejná 50et. Két-három hét múlva olyan magágyat készíthettünk volna neki, amilyen még nem volt ezen a környéken. Mert azok aztán már igazán megérdemlik a gondosságot. BIZONYÁRA sokaknak furcsa az ilyen vélemény 1968. augusztus 21-én 11 órakor. Pedig ez volt. Az agronómusnak akkor is a búza járt az eszében. Hát igen, az Auróra, a Kaukázus és a Jubilejná 50-es búzafajtákból jó lenne néhány vagonnyi vetőmaggal rendelkezni. Ebből persze még a szovjeteknek sincs sok. De azért már nekünk is adlak belőle, s nálunk is elkezdődött a kísérletezés, a magtermesztés, a szaporítás. A krasznodari magnemesítö gazdaság kísérleti par(elláin az Auróra és a Kaukázus 68—72 mázsás hektárhozamot adott. Lukjanyenko akadé" mikus persze nemcsak az ő kísérleti parcelláit kíséri figyelemmel, hanem azokat a sok száz óriási parcellákat is, ahol a kolhozok és a szovhozok ter-" melik a nemesített búzát. Nos, az eredményekből, a gyakorlatból született következtetés: ennek a két búzafajtának különleges elemi csapástól mentes, vagyis átlagos esztendőben, az agrotechnikai követelmények betartása mellett 48—52 mázsás hektárhozamot kell adnia. A búzabetegségek, a megdőlés és mindenekelőtt a szárazság ellen mindkettőnek olyan nagy az ellenállóképessége, amilyet pár évvel ezelőtt a közép-európai szakemberek legmerészebbjei sem mertek volna elképzelni. De az összegezés előtt szóljunk még Remeszlo mester remekéről, a Jubilejná 50-ről. (A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának esztendejében szabadalmazták. | Mironov ugyan messzebbre van Krasznodarhoz, mint Pozsony Párizshoz, ám a két tudós tevékenysége között nincs távolság. A kísérleti termesztés ugyan Remeszlo mester javára billenti a mérleget, mert a Ju bilejná 50 az optimális lehetőségek közepette 88 mázsás hektárhozamot adott, de a nagybani termesztésnél már nem így alakul a helyzet. Legalábbis a báhonyi kísérleti intézetben nem. Itt ugyanis nem optimális, hanem a Szlovákiában csaknem mindenütt biztosítható agrotechnika mellett a következő hektárhozamokat érték el: Auróra 55,6 mázsa, Kaukázus (Kavkaz) 53,9 mázsa, a Jubilejná 50 pedig 53,8 mázsával fizetett hektáronként. Hangsúlyozom, hogy nem különleges körülmények között. Dél-Szlovákia több mezőgazdasági üzemében egy-egy parcellán már 60 má zsá is termett átlagosan egy hektáron, s nem is ezekből a távlati búzafajtákból, hanem a Mironoviból és a Bezosztajáhól. Ezt a két búzafäjtát a Szovjetunió határain kívül már tavaly is négymillió hektáron termesztették. Még az NSZK-ban is, 180 000 hektárnyi területen. Százalékarányban (a Szovjetuniót is beleszámítva) Szlovákia áll legjobban. Ez két dologgal magyarázható: szakembereink hamar felismerték a Krasznodarban és a-Mironovban nemesített'búzafajták kiváló tulajdonságait, s azt is, hogy azok nálunk szinte tájfajtáknak számítanak, Csallóközben és Mátyásföldön éppúgy, mint az Ipoly mentén vagy Kelet-Szlovákiában. Szakembereink szerint a jubilejná 50, az Auróra és a Kaukázus 4—5 éven beliil kezdik majd kiszorítani a most termesztett fajtákat. A Jubilejná 5ü-röl már sokat írtak. 25 centiméterrel rövidebb a szára, mint a korábbi mironovi fajtáknak. Tehát a dőléssel szemben ellenállóbb és a hektárhozama 10 mázsával több. Az Auróráról és a Kaukázusról még keveset mondhatunk. De befejezésként még annyit: ezek a búzafajták újabb forradalmi lépést jelentenek a szlovákiai búzatermesztésben. Hogy néhány év múlva 6—8 vagy 10 mázsás hektárhozam-növekedést várhatunk-e, arról még ne bocsátkozzunk jóslásokba. Azt azért már megemlíthetjük' hogy már e távlati fajták csillagát is halványítja a Lutescens 2272, amely előreláthatólag 1980-ban a Jubilejná 50 örökébe lép. HEJ, HA A MEZŐGAZDASÁG minden termelési ágazatában ilyen forradalmi fejlődés elé néznénk ... Mert hogy kenyerünk lesz, az már több mint biztos. HARASZTI GYULA Antonín Zápotocký születésének 85. évfordulójára Antonín Zápotocký 1884. december Í9-én született a Kladno vidéki Zákolanyban. Atyja a szocializmus egyik úttörője volt: a szociáldemokrata párt megalapítója, szocialista újságíró, agitátor és forradalmár. A jó nevelés, az apai példa, kitűnő termőtalajra talált. Antonín Zápotocký már fiatal éveiben élénk politikai tevékenységet fejtett ki. A csehországi szocialista mozgalom ismert fellegvárában: Kladnón és környékén évekig szervezte és irányította az elnyomók elleni harcot. Forradalmi egyénisége és politikai képessége a Csehszlovák Köztársaság első éveiben bontakozott ki. Csatasorba állította a munkásokat és az elsők között ismerte fel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségét és azt, amit ennek az eseménynek a tanulságából a hazai viszonyok közepette érvényesíteni lehetett. Az 1920-as Kladno vidéki decemberi sztrájk során tudatos forradalmárként mutatkozott be és ereje minden latbavetésével részt vett a Csehszlovák Kommunista Párt megalakításáért folytatott harcban. Forradalmi munkássága eredményeként 1922-ben a párt főtitkárává választották. A párt 1929-ben újonnan megválasztott gottwaldi vezetőségének is tagja lelt és a szakszervezeti mozgalomban bízták meg pártfeladattal. Megbízatásait mindig teljesítette. Következetesen harcolt a tőkések, az elnyomók ellen, a munkásosztály egységéért, jogáért és felszabadításáért. A fasiszta megszállás alatt több évig börtönben, illetve koncentrációs táborban sínylődött. Az illegalitásban is a pártért és a munkásmozgalomért élt és dolgozott. — A felszabadulás után mint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom elnöke végzett jelentős munkát. A Prágában és a köztársaság számos más városában tartott gyűléseken és munkaértekezleteken elhangzott beszédeiben harcra mozgósította a dolgozókat az új és boldogabb életért. Az 1948-as történelmi nevezetességű februári napokban Klement Gottwald oldalán küzdött a reakció ellen, a munkáshalalom megszerzéséért. Abbén, hogy az igaz ügy diadal inaskodott, neki is igen nagy része volt. Küzdelme elismeréséül 1948 júliusában miniszterelnökké választották. Kormányának programja a szocializmus felépítését tűzte ki célul. Klement Gottwald halála után 1953-ban ő lett Csehszlovákia köztársasági elnöke. Mint író is jelentős munkát végzett. A magyarul is megjelent Vörös fény Kludnó felelt, Oj harcosuk sorakozója, Viha ros esztendő, Regi niSdon nem élhetünk tovább és több más művében a cseh munkásmozgalom eseményeit örökítette meg. Antonín Zápotocký a cseh és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja. Bár pályája nem volt töretlen, életében mindig következetes marxistának, Lenin jeles tanítványának, Gottwald hűséges követőjének bizonyult. Amit szóban és írásban hirdetett, hogy „Együtt Leninnel, együtt a Szovjetunióval, együtt a kommunista interná Cionalizmussal, — történjék bár mi" — mindig betartotta. Forradalmisága és á dolgozó nép érdekében tanúsított önzetlen magatartása ma is példamutató. jzsaj Mindenkit szeretettel várnak A napokban rendezték meg Bratislavában a „Lenin szülöha zája és a turisztika" elnevezésű kiállítást, amelynek megnyitásán részt vett G. N. Hohlacsov, az Inturiszt csehszlovákiai kirendeltségének képviselője is. Az alkalmat megragadva néhány kérdést tettünk jel Hohlacsov elvtársnak. • Hogyan ériékeli a kél ország közölli idei turistaforgalmat? — Jól, hiszen a Cedok utazási iroda és az Inturiszt szervezésében november 28-ig 24 000 csehszlovák állampolgár vett részt szovjetunióbeli körúton, és jövőre a turisták száma 30 000re fog növekedni. A Szovjetunió lakosai mindig szeretettel fogadták és fogadják Csehszlovákia állampolgárait, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy jól is erezzék nálunk magukat. Az 1970-es évben ugyanakkor 32 000 szovjet turista csehszlovákiai látogatását akarjuk lehetővé tenni. • Milyen újdonsággal kedveskednek jövőre a csehszlovák turistáknak? A jövő évben az egész világ haladó emberisége Lenin születésének 100. évfordulóját fogja ünnepelni. Az Inturiszt ebből az alkalomból a Cedok utazási iroda részére 19 olyan társasutazás tervét dolgozta ki, amelyek során Lenin életével és munkásságával ismerkednének meg a turisták. Természetesen a társasutazások keretén belül a meglátogatott városok és vidékek szépségeit és nevezetességeit is megismernék. Az említett társasutazásokat 3, illetve 12 naposak. • A hagyományos társasutazások terén mi a helyzet? — A megegyezések alapján a Čedok utazási iroda 29 ún. vándor-társasutazást szervez 8100 ember részére. A fekete-tengeri üdülőkben — Jalta, Szocsi, Adler, Szuhumi, Batumi és Picunda — 5998 csehszlovák állampolgár tölti jövő évi szabadságát. A CSSZBSZ tagjainak soraiból 5500-an látogatnak el Lenin hazájába. Az említetteken kívül egész évben a hivatalok és az üzemek részére tématikus társasutazást is lehetővé teszünk. Ezek az üzemek maguk szabják meg az útirányt. • A picundai üdülőközpont még „fiatal", ennek ellenére jó híre van . .. — Úgy folytatnám, hogy jó híre lesz, mivel még mindig épülőfélben van, de ennek ellenére a Fekete-tenger partjának egyik gyöngyszeme. A 200 hektár kiterjedésű üdülőt 50 méter magas fenyőfák övezik, egyszóval igen jó nyaralást biztosít. Jövőre csupán Csehszlovákiából 1656-an fogják itt tölteni szabadságukat. • Milyen más szovjetunióbeli utazást ajánlana még? — A Szovjetunióban minden évben több művészeti fesztivált rendeznek, amelyek bizonyára megnyernék a hazánkba látogatók tetszését. Május 5 és 13 között a „Moszkvai csillagok", június 21-től 29-ig pedig Leningrádban a „Fehér éjszakák" fesztiváljának megrendezésére kerül sor. Míg az első esetben a műsoron opera-, balett- és szimfonikus zenekari bemutatókra kerül sor, addig Leningrádban a klasszikus balett és a népi táncok dominálnak. Bővebb felvilágosítást a Cedok és az Inturiszt kirendeltségei nyújtanak. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a csehszlovák turistákat szeretettel várjuk a Szovjetunióba. NÉMETH JÁNOS