Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-19 / 298. szám, péntek

EGY ÉV MÉRLEGE HELYZETKÉP A NAGYKÜRTÖSI JÁRÁSBÓ Tragédia AZ 1988-BAN létrejött nagykürtösi járásban a hivatalos statisztika szerint a lakosság 34 százaléka magyar nemzetiségű. Ennek a ténynek szinte természetszerű következménye volt, hogy az új járás létezésének kezdetétől fogva az adott keretek között megfelelő helyet igyekezett biztosítani a nemzetiségi kérdés helyes, marxista —leninista szellemben való kezelésének. A CSEMADOK új járási bizottságának alakuló konferenciájára az elmúlt év válságos szakaszában, április 16-án került sor. A járási szervezet vezetőségét és elnökségét a CSEMADOK losonci járási konferenciáján hagyták jóvá. Az újonnan alakult járási vezetőség aránylag gazdag örökséget vett át, hiszen harminc községben 176Ü CSEMADOK-tag kulturális tevékenységét irányíthatja, ami a járásban élő magyar nemzetiségű polgárok 11,3 százaléka. A gyermekcipőben járó új járási vezetőség első célkitűzése volt alaposan felmérni a járás magyar nemzetiségű lakossága körében végzendő kulturálisnépnevelő tevékenység lehetőségeit, adott helyzetét és természetesen az elérhető távlatokat. A CSKP KB elmúlt évi májusi plenáris ülése határozatainak szellemében dolgozta ki évi munkatervét, ezek a határozatok képezték munkájának alapját és ebben az irányban vezették az egyes szervezetek munkáját is. Az elmúlt évi áttekinthetetlen politikai helyzet komoly feladatok elé állította a CSEMADOK szervezeteit is. Fokozott mértékben érvényes ez egy új járásban, ahol az országos érvényű politikai, kulturális és társadalmi problémák megoldásán kívül számolni kellett az új járás szervezésével kapcsolatos ezernyi átmeneti nehézséggel is. Ezeknek a kérdéseknek sikeres megoldása érdekében az elnökség minden időben igyekezett szoros kapcsolatot fenntartani az alapszervezetekkel. A JÁRÁSI BIZOTTSÁG ebben a sokrétű és sokirányú tevékenységében teljes mértékben igyekezett az SZLKP járási bizottsága határozataira és irányelveire támaszkodni. Különösen értékelendő a CSEMADOK járási bizottságának az az igyekezete, hogy az adott körülmények között a legrészletesebb és a legmegbízhatóbb információkat rendszeresen átyette a pártbizottságtól s ezekkel nemcsak a saját elnökségét, de az elnökségi tagokon keresztül az egész tagságot ismertette. Többej< között ennek is köszönhető, hogy az elmúlt év augusztusi napjaiban a CSEMADOK jb elnöksége, sőt az egyes helyi csoportok is értékes segítséget nyújtottak a járási pártbizottságnak a rend és a fegyelem megőrzésére tett erőfeszítéseiben elsősorban azzal, hogy helyes felvilágosító munkával igyekeztek elejét venni a CSEMADOK-tagok között itt-ott lábrakapott helytelen nézeteknek. Igen pozitívan kell értékelni azt is, hogy a járás falvaiban a legválságosabb napokban sem szünetelt a termelőmunka. A járási pártbizottsággal és az egyes pártalapszervezetekkel kialakított szoros kapcsolatnak is köszönhető, hogy az új nagykürtösi járásban a magyar nemzetiségű lakosság körében nem tudott mélyebb gyökeret verni a jobboldali opportunizmus, nem találtak népesebb táborra a szocialistaellenes és szovjetellenes megnyilvánulások. De különösen pozitívan kell értékelni azt a tényt, hogy a járás magyar nemzetiségű lakosságában nem rendült meg a kommunista pártba vetett sok évtizedes bizalom. Az augusztusi események átmeneti időre megbénították a CSEMADOK-rendezvények folyamatosságát, így az elmúlt év második felének legjelentősebb eseménye az évzáró tagsági gyűlésekre való felkészülés, illetve e gyűlések lebonyolítása volt. AZ ÉVZÄRÓ GYŰLÉSEK megmutatták, hogy a tagság pozitívan értelmezte pártunk célkitűzéseit, amelyek a politikai és gazdasági helyzet konszolidálásához vezetnek s állásfoglalásaikat ebben az értelemben dolgozták ki. Éppen ezek az évzáró tagsági gyűlések teremtettek alapot ahhoz, hogy a CSEMADOK járási konferenciája is teljes mértékben visszatükrözte a novemberi rezolúció alapeszméit, ezek szolgáltattak alapot, a járási bizottság 1969. évi munkatervének kidolgozásához, a CSEMADOK X. országos közgyűlése végkövetkeztetéseinek szellemében. A járási konferencia egyértelműen bizonyította a nagykür tösi járás magyar nemzetiségű lakosságának s ezen belül a CSEMADOK tagságának a CSKP KB politikájához való fenntartás nélküli hűségét és az ideológiai, kulturális és gazdasági konszolidáció meggyorsításának szükségességét, ugyanakkor a helyi szervezetek számára is kijelölte azon feladatokat, amelyek a népnevelő-népművelő munka szakaszán a CSEMADOK tagokra és csoportokra hárulnak. A politikai, gazdasági és kulturális feladatokkal kapcsolatban a nagykürtösi járás CSEMAUOK-tagsága előtt is komoly feladatok megvalósítása áll. Nem lehet elhallgatni azt a tényt, hogy az elmúlt év szo-_ cialistaellenes megnyilvánulásai különböző formákban rakódtak le a lakosság egyes rétegeinek tudatában. Ez a tény az egyes tömegszervezetekben többek között a tagság átmeneti passzivitásában, a közügyek iránti közönyben mutatkozik meg. Lényegében áll ez a CSEMADOK-tagság egy részére is, amely a múlt évi felfokozott politikai és társadalmi aktivitás után mintha kissé visszavonult volna. Ez az átmeneti passzivitás olyan községekben is tapasztalható, ahol a múltban sok esetben átlagon felüli népnevelőnépművelő tevékenységet fejtettek ki a CSEMADOK tagok, s ahol jelenleg is tág lehetőség nyílik a feladatok végzésére. Ilyen helyzettel találkozhatunk többek között Bussán, Nagycsalomiján, Ipolyhídvégen, Inamban, Kőváron, Sirakon, Óvárban, Kelenyén és részben Szécsékén is, ahol pedig a múltban átlagon felüli eredményekkel dicsekedhettek a tagok. Ezekben a községekben — és másutt is, ahol a magyar nemzetiségű lakosság politikai-nevelőmunkájában a jelenleginél jobb eredményeket kívánnak elérni, sokkal szorosabbá kell tenni a helyi pártszervezet, a nemzeti front helyi bizottsága és a CSEMADOK közötti kapcsolatokat. Főleg arra van szükség, hogy ezekben a községekben elsősorban kommunisták vegyék kezükbe a CSEMADOK tagságának aktivizálását olyan módon, hogy hassanak a tagokra, bízzák meg őket konkrét feladatokkal és ezeknek a teljesítését rendszeresen ellenőrizzék. AGŰCS VILMOS Fosztották a kukoricát A minap egy kukoricatábla mellett vitt az utam. Ügyes kezek fosztják és törik a kukoricát. Valamikor csak otthon fosztották. Este összegyűlt a rokonság, a szomszédok és nótaszó, tréfa mellett folyt a munka. Sokszor éjfélig is fosztottunk. Hallgattuk az öregek meséit. Mesét az elmúlt időkről. Amikor a falusi ember még nem tudta megkülönböztetni az ejtőernyőt az esernyőtől. Nem nyílt ki az ernyő Mihály bácsi világjárt ember lévén (katonakorában még Bécsben is volt), szerette az újságot olvasni. De szegény ember volt, újságra nem telt. Azért esténként elment a kocsmába és ott olvasta az újságban, hogy mi történik a nagyvilágban. Olvassa egyszer, hogy ez és ez ejtőernyővel kiugrott a reI pülőgépből. És ezért még valami kitüntetést is kapott. Mihály bácsi elgondolkozva nézi a képet az újságban. Aztán köszön és hazamegy. Hogy otthon mi történt ezután, azt nem mondta el senkinek soha. De tény, hogy másnap reggel a szalmakazal aljában találtak rá. Hátára kötözve felesége esernyőjét. Mozdulni sem tudott, mert a lába kificamodott. A „rossz szellemek" megölője Abban az időben az emberek még hittek a jó és a rossz szellemekben. Péter bácsi mesélte a következő történetet, amellyel bizonyítani akarta, hogy valóban léteztek szellemek. Mikor én még legény voltam — kezdte Péter bácsi a mesét —, akkor még voltak szellemek. Egyszer láttam is a gonoszt. Az úgy volt, hogy már harmadik napja tartott a bál. A többi fiatallal én is ott voltam. Farsang keddjén, úgy éjféltájban megyek haza a bálból. Az istállóban aludtam akkor, mert hát a jószágra vigyázni kellett. Amint botorkálok a helyemre a sötétben, mert villany még nem volt. csak a hold világított be az ajtón, látom ám, hogy valami mozog a sarokban. Valami fehér. Rögtön tudtam, hogy csak a gonosz szellem lehet. — Hű, a nemjóját! Ez meg akarja rontani a hízó libákat, mert épp abban a sarokban mozgott, ahol édesanyám a libákat hizlalta. De én nem ijedtem ám meg. Kapom a vasvillát, odahajítom. Egy darabig még mozgott, aztán csend lett. Jól elbántam a gonosszal, gondoltam magamban. " Csak nem kell ezektől félni, és akkor nem mernek semmit csinálni. Dolgom ilyen szerencsés végeztével én is lefeküdtem. Reggel arra ébredek, hogy édesanyám jafgat az istálló sarkában. Epp ott, ahol a gonosz szellem mozgott az este. Nézem, mi a baj? Hát megboszszulta magái a szellem. Nem ártott annak a vasvilla. Amikor én belevágtam az este, ő fogta és belevágta a villát a hízó libába. Ki is múlt szegény állat reggelre. Azt siratta édesanyám. Többet nem is kezdtem én ki a gonosszal. Kitértem az útjából, ahol csak lehetett. Protekciókeresés az égieknél Szegény ember volt lóska bácsi. Kevés kis földje is elég rossz helyen volt. Két hegy között. Erről is kapta nevét Hegyköz. Ha száraz nyár volt, minden elégett a Hegyközben. Történetünk idején éppen ilyen száraz nyár volt, A határban minden növény esőért sóhajtott. Jóska bácsi is szomorúan ballagott a poros úton a Hegyközbe, kapával a vállán. Amint ballag, egyszer csak szél támad, felhő kerekedik az égen. Beborul. Jóska bácsi megáll. Leveszi kalapját, Imára kulcsolja ke z ét és imádkozik: csak a Hegyközbe, Istenem, csak a Hegyközbe tereld a felhőt! Megzörren az ég, villám hasít keresztül, és jég kopog Jóska bácsi fején. Hirtelen felteszi kalapját. Fölnéz az égre. Csak a Hegyközbe ne! Szét, Uramisten, az egész határba! SZÁLKÁI ILONA pusztán Az ügyész a tárgyi bizonyítékokat őrző szekrényből két fegyvert vett ki. Az egyik közönséges Slávia védjegyű légpisztoly volt. De csak külsőleg látszott játékszernek. Valójában veszedelmes lőfegyvert tartott kezében az ügyész, mert a légpisztoly csövét házilag átfúrták és ily módon kisöbű robbanógolyók kilövésére alkalmassá tették. Ugyanilyen módon ártalmatlan légpuskából tűzfegyverré fabrikálták át az ügyész által mutatott puskát ts. Hogyan kerültek a primitív módon készült fegyverek a járási ügyészségre? Szomorú története van ennek. Kérésemre az ügyész megismerteti a tragikus esetet. É

rtesítést kaptunk Deméndről, hogy a közeli pusztán megöltek egy embert. Feltételezhetően apagyilkosság történt. Nyomban kiszálltunk a helyszínre. A tanyai épületben borzalmas látvány tárult a szemünk elé. A konyhának használt helyiség padlóján vérbefagyva feküdt a házigazda, az ötvennyolc éves idősebb Ozan József. A feje mellett találtuk az itt látható, légpuskából készített fegyvert. A házban, amelyben a néhány évvel ezelőtt megözvegyült apa harminc év körüli fiával élt, nagy rendetlenség uralkodott. A látottak azt mutatták, hogy a két férfi a máskülönben új házban rendkívül primitív, elmaradott, társadalmunk mostani viszonyai közepette szokatlan életmódot folytatott. Az alkoholizmus káros szenvedélye mindkettejüket hatalmába kerítette. Alapos volt a gyanú, hogy a szörnyű tettet az áldozat fia, ifjabb Ozan József követte el. A beteges fiatalember a helybeli egységes földművesszövetkezetben csőszként dolgozott. Megállapítottuk, hogy nagyon kedvelte a lőfegyvert, szenvedélyesen szeretett lövöldözni. Az említett két fegyvert is ő barkácsolta. Az is kiderült, hogy az apa igen ridegen, sőt durván bánt a gyenge testalkatú, tüdőbeteg fiúval. Emiatt gyakori volt közöttük a nézeteltérés. Ifjabb Ozan József első kihallgatása folyamán elmondta, hogy aznap délelőtt borozgatás közben apja hozzá akarta vágni a borosüveget. Ő kiszaladt az udvarra, apja üldözőbe vette, s a konyha ajtajából utána lőtt, méghozzá kétszer egymás után. Vallomása szerint ifjabb Ozan József ezután visszafutott a konyhába. Itt azt látta, hogy apja újból a puska megtöltésével foglalatoskodik. Ez elég körülményes müvelet volt, mert a kezdetleges fegyvert újratöltése előtt a csőből egy meghajlított dróttal ki kellett verni az üres hüvelyt. A fiú, amint állította, kikapta apja kezéből a fegyvert, és rásütötte az idős emberre. Ezután ismét megtöltötte a puskát és másodszor is lőtt. Tette után eldobta a fegyvert, és segítségért szaladt. Mindjárt az első helyszíni szemlén megállapították, hogy számos körülmény kétségeket támaszt e vallomás szavahihetősége iránt. A puska fekvése a holttest mellett nem felelt meg az elmondottaknak, s Ozan József szavaiban egyéb ellentmondások is mutatkoztak. A vizsgálat tovább folytató** dott. A boncolásnál nyert adatok szerint idősebb Ozan Józsefet két lövés érte, a golyó mindkét esetben felülről lefelé hatolt be a mellkasba. Egyik sérülés sem okozott azonnali halált. Gyors orvosi beavatkozás megmenthette volna a sebesült életét. A késve kihívott orvos azonban már csak a halált állapíthatta meg. A bűnügyi szakértők egyebek közt azt is megállapították, hogy a halott mellett talált puskát már hosszabb ideje nem használták, a csőben lerakódott lőpormaradvány régibb eredetű. Nem felelt meg tehát a valóságnak ifjabb Ozon Józsefnek az az állítása, hogy azzal lőtte le apját. A hatóságok figyelmét valaki felhívta arra ís, hogy a házigazda, tudomása szerint, jelentős pénzösszeget tartott odahaza. A további helyszíni vizsgálatok folyamán a nyomozó szervek a tanya egy külső helyiségében valóban meg is lelték az elrejtett pénzt. A rejtekhelyen azonban egyebet is találtak, ami új irányt adott a nyomozásnak. Rábukkantak egy Slávia védjegyé légpisztolyra. Játékszerből ezt is veszedelmes lőfegyverré alakították át. A szakértői vizsgálatok kétségkívül bebizonyították, hogy a halott testében talált két golyót ebből a fegyverből lőtték ki. Ifjabb Ozan József ugyanis a rendelkezésére álló egyszerű eszközökkel a csövet mindkét végéről megfúrta, a furatok azonban középen nem illeszkedtek össze pontosan. A pontatlan munka következtében a kilőtt golyó a csőben sajátosan deformálódott, ugyanakkor erősen le is fékeződött a lövedék repülési sebessége. Ez magyarázza meg azt, hogy a golyók nem repültek át a testen, hanem a szövetek között megakadtak. A gyanúsított újabb kihallgatása folyamán módosította vallomását. Bevallotta, hogy veszekedés közben apja hozzávágta a borosüveget. Ő ezt követően kifutott az udvarra. Apja követte. A fiú előrántotta kabátja alól a pisztolyt, amit a hóna alá erősítve állandóan magánál hordott, és a konyha ajtajában álló emberre lőtt. A lövés megsebesítette az apát, ki megtántorodott és visszatántorgott a konyhába. Rövidesen azonban ismét megjelent az ajtóban, s bár a fájdalomtól össze volt görnyedve, fenyegetőzött, hogy agyonüti a fiát. Ifjabb Ozan József ekkor időközben újratöltött fegyverével megint rálőtt apjára. Ezt a vallomását a fiatalember többször megismételte. Az elmondottak alapján rekonstruálták az eset lefolyását. Ennek során a gyanúsított pontosan megismételte a családi tragédia lejátszódásának minden részletét. A szakértői vizsgálatok is alátámasztották, hogy a bűntett a valóságban így történhetett. E

lérkezett a bűntény bírósági tárgyalásának napja. A tárgyalóteremben azonban váratlan fordulat történt. A vádlott teljes mértékben visszavonta előző vallomását, határozottan tagadta bűnösségét, és azt állította, hogy atyja önkezével vetett véget életének. A kivizsgálást tovább kellett folytatni. A helyszíni szemlére, az esetnek a vallomás mindhárom változata szerinti rekonstrukciójára kivonult a bíróság, az ügyészség, a védelem és természetesen a vádlott. Az öngyilkosság fennforgásának lehetőségét a szakértők szerint egyebek között az is kizárta, hogy a holttesten és ruházatán pörkölésnek, puskapor maradványának a nyomát sem találták. A lövések tehát a kartávolság által megengedettnél jóval messzebbről történtek. A vádlott vallomása egyes variációinak rekonstruálása azt igazolta, hogy a második vallomásában elmondottak felelnek meg a valóságnak. A magassági, szöghajlási, ballisztikai mérések arra is választ adtak, miért hatolt be a mellkasba felülről lefelé vezető irányban mindkét lövedék. Az első lövést megelőző pillanatokban az ajtóban álló idősebb Ozan József lehajolt a fal mellé támasztott csákány után, hogy azt fia után hajítsa. Eközben érte az első golyó. A második lövésnél sérülése miatt állt görnyedt testtartásban. bizonyítékok terhe alatt az elsőfokú bíróság kimondta a vádlott bűnösségét, és a fennforgó körülményeket mérlegelve nem jogerősen nyolcévi szabadságvesztésre ítélte a vádlottat. Az elítélt továbbra ls tagadta bűnösségét és az ítéletet megfellebbezte. GAL LÁSZLÓ