Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-19 / 298. szám, péntek

k 26 évvel ezelőtt megkötött karácsonyi egyezmény MAI TANULSÁGA 1943. DECEMBERÉBEN ALAKULT MEG A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS Gyümölcsöző aktivitás AHONNAN A FELHÍVÁS SZÁRMAZIK A nemrég elkészült autóbuszmegálló. 1943. karácsonyán háború pusztított. Európa jölájét i)ér áz­tatta, levegőiét pernye és korom szennyezte. De az öldöklés, rombolás tébolyán túl, a kis Szlovákiában, valahol a föld alatt már óriási erök mozdultak meg a háború ellen. Az antifasiszta erök tömörítését Szlovákia' Kommunista Pártja szervezte. Egy széles népfront összekovácsolására irá­nyuló tevékenysége a megszállás, az illegalitás nehéz feltéte lei közepette ma is élii tanulság. Ennek uz időszaknak részle­tes leírását dr. GUSTÁV HUSÁK könyvében /Svedectvo o Slo venskom národnom povstaní/ találhatjuk meg. A vízvezeték megépítéséhez az utcákban árkot kellelt ásni. II. Kosák felvételei j A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya dicsérő el­ismerésben részesíti juslovské Bohunice községet, a nyugat­szlovákiai nemzeti bizottságoknak a NOSZF ötvenedik évfor­dulója alkalmából rendezett versenyében elért legjobb ered menyért... Prágában, 1968. június 16-án ... O. Cerník minisz­terelnök sajátkezű aláírása Ezt a szöveget azon az okle­vélen olvastam, amely a |aslov­ské Bohunice-i Hnb elnökének irodáját díszíti. Ján Fanöoviö elnök azt is elmondja, hogy az oklevelet. Gustáv Husák kezé­ből velte át Prágában. Ezt a nagy eseményt egy fénykép is megörökítette. A fényképet azonban nem szívesen kölcsön­ei. mert meg akarják nagyobbít­»«tui és ugyancsak kifüggeszte­ni. Mindezt azért mondtam el, hogy érzékeltessem, mennyire örülnek a bohuniceiek az elért sikereknek. Persze, nemcsak az oklevélnek és az azzal járó 200 000 korona jutalomnak, ha­nem munkájuk gyümölcsének Is. Az pedig igazán nem cse­kélység! A község minden útját portalanították. A régi. fából készült villanyoszlopokat be­tonoszlopokkal cserélték fel, és korszerűsítették a közvilágítást. Parkokat létesítettek, stadiont és autóbuszmegállót építettek. Bekerítették a temetőt, halot­tusházat építettek. Az egész községbe bevezették a vizet — méghozza nem több, mint 78 nap alatt! Olyan művelődési há­zat építettek, mely túlzás nél­kül minden igényt kielégít. Egyszóval: a falu képét a felis­merhetetlenségig megváltoztat­ták. Ezt a véleményemet töb­bek között a község két idős polgára, a Riško házaspár is alátámasztja. A hatvankilenc éves Riško néni ezt így fogal­mazza meg: — Valamikor ez a falu egy súrtenger volt. Ma minden szebb itt, mint régen volt. Csak azt sajnálom, hogy már öreg va­gyok. A hetvenhét éves Riško bácsi ehhez hozzáteszi: — Sajnos, amikor mi fiatalok voltunk, itt nem lehetett meg­élni. Máshol kellett munkát ke­resni. Ki is vándoroltunk Ar­gentínába. Ezerkilencszázhu­szonháromtól ezerkllencszáz­harmincegyig voltunk olt. Ha most fiatal lennék, még akkor sem mennék el, ha a fél Bue­nos Airest nekem adnák. Ami a munkalehetőséget il­leti, azt mindenekelőtt a jól működő szövetkezet biztosítja. A község határában épülő atomerőműnél a helybeliek kö­zül ötvenen—hatvanan dolgoz­nak. A többiek többnyire Nagy­szombatba, a járás székhelyére utaznak a mindennapi munka után. Egyébként a község nem nagy, lakosainak száma 1360. Két község: Jaslovce és Bohu­nice egyesítéséből jött létre. - Az utóbbi időben akadt-e valaki, aki itthagyta a falut? — Az utóbbiban nem — mondja az elnök, majd gyorsan hozzáteszi: — Néhány éve azonban még más volt a hely­zet. Az atomerőmű építése miatt nem engedélyezték köz­ségünk fejlesztését. Semmilyen építkezésbe nem kezdhettünk. Alig néhány éve foghattunk hozzá Ismét a községfejlesztés­hez. Ismert lény, hogy nagyon jó az együttműködés a község ve­zetősége, pártszervezete és egy­séges föld mű vesszövet kezete közt. Az eredmények elérésé hez azonban a lakosság teljes támogatása is kellett. Sok köz­ségben pont az utóbbit hiányol­ják. Ezért megkérdem a hnb­elnöktől, milyen „recept" se­gítségével kapcsolják be a la­kosságot az egyes akciókba. Elmondja, hogy a nemzeti bi­zottságon pontos listát vezet­nek arról, melyik család, hány brigádórát vállalt. Minden szombaton és vasárnap brigád­munkát szerveznek és beírják, kik voltak jelen. így pontos át­tekintést nyernek arról, ki hol, mikor és mennyit dolgozott. Ha valaki nem teljesíti kötelezett­ségét, elbeszélgetnek vele, ké­rik a segítségét. Olyan család nincs a községben, amely ne kapcsolódna be valamilyen munkába. A cigány lakosok is kiveszik részüket a munkákból. A legaktívabb lakosokat megdi­csérik és megjutalmazzák. Az említett 200 000 korona egy ré­széből például a legaktívabb la­kosoknak karórát vett a község vezetősége. Fontosnak tartják a lakosoknak a község terveiről való tájékoztatását. Ezért min­den családba küldenek egy bro­súrát, mely részletesen feltün­teti a községfejlesztés konkrét pontjait. Olyan lakosok is akadnak a községben, akik a ledolgozott brigádórákat nem is számlál­ják. Erről magam is meggyő­zödlem, amikor ellátogattam Silvester Stajgerhez, a szövet­kezel agronómusához. O az egyik legaktívabb lakosa a köz­ségnek. Ezt a lakásában kifüg­gesztett oklevelek is igazolják. Amikor azt kérdeztem tőle, hány órát brigádozott ebben az évben, csak legyintett, s szólt: — Ezt én sohasem számlálóin. Ha ráérek, mindig segítek. De ha tudni akarja, a nemzeti bi­zottságon érdeklődjön, ott pon­tosan vezetik a ledolgozott órá­kat. Ezek után nem csodálkozom a jaslovské Bohunice-i Hnb idő­közbon fogalommá lett felhívá­sán, melyben a szlovákiai he­lyi nemzeti bizottságokat arra szólítják fel, hogy a munka­kezdeményezés fokozásával, az életkörnyezet javításával és községfejlesztéssel ünnepeljék meg hazánk Szovjetunió által történt felszabadításának 25. év­fordulóját. A látottak arról győztek meg, hogy felhívásukat komolyan veszik. Na meg ar­ról, hogy az emberek akarnak javítani életkörnyezetükön, sze­retik a szépet és merész céljai­kat valóra is akarják váltani. Ez a felismerés nedie nyil­ván nemcsak Jaslo" ' ° Rohuni­cén érvényes. FÜLÖP IMRE 1943-ban az antifasiszta front kiszélesítését kedvezően befo­lyásolta a keleti front közele­dése és a nemzetközi helyzet alakulása (a hitleri Németor­szág elszigeteltsége, a nagyha­talmak közös erőfeszítése a fa sizmus ellen). Ennek hatására meggyorsult a szlovák társada­lom rétegeződése. A szovjet csapatok közeledé­se reményt keltett az antifa­siszták táborában, ugyanakkor félelmet a fasiszták és támo­gatóik körében. Németország magára maradottsága, a fasisz­taellenes koalíció megszilárdu­lása a hitleri uralom kudarcá­nak elkerülhetetlenségét jelez­te. Szlovákia Kommunista Pártjá­nak vezetősége 1943 nyarán elérkezettnek látta az időt az ellenállási harc központjának kiépítésére, amely nélkül áliitő eredményekre aligha lehetett számítani. A pártvezetés megkezdte tár­gyalásait az akkori ellenzéki, demokratikus és ellenállási csoportokkal. A cél e csoportok egy frontba tömörítése volt a lehető legszélesebb alapokon. Ebben az időszakban a kommu­nista párton kívül három na­gyobb ellenzéki csoport volt kialakulóban: a volt szociálde­mokraták, az úgynevezett „pol­gári" csoport (főképp az agrár­párt soraiból) és a Hlinka pár­ton belüli ellenzéki áramlatok. Az egységes front kialakítá­sához egy olyan közös program kidolgozása vált szükségessé, amelyet az említett csoportok valamennyien a magukénak vallanak. Több mint negyedszá­zad távlatából úgy tűnhet, mint­ha a hitleri Németország soro­BREZ1NA BÉLA kassai műkö­szörűs és késműves hetvenhá­rom esztendős. A második vi­lágháborúban megsérült a lába, azóta befáslizva tartja, s nap mint nap megbirkózik a fájdal­makkal. Fél a nyugdíjba mene­teltől. Nemrég pgy negyedévig tartotta otthon a betegség. Azt hitte, megtébolyodik. Nem tud munka nélkül élni. P.s neki a munkát a köszörűs mesterség jelenti, lakatos utcai műhelye százéves korában is használha­tó műszerekkel és nyersanya­gokkal van ellátva. Dehogy ad­ja el a köszörüköveit, tárcsáit, késeit! Az a jó villanymotor majd otthon, a kamrában is fo­rogni fog, a munkát, a köszö­rülést ott is lehet majd —• vég­ső esetben! — folytatni. Pesten tanult kí, s bár lé­vai születésű, negyvenhat éve itt él. Nap mint nap láthatja a dómot, a tűvékony utcán torló­dó, piacra igyekvő embereket, akik között évtizedek óta nála dolgoztató törzsrendelői van­nak. Tévedés lenne azt hinni, hogy a műköszörűsszakma a színek és fények szakmája. A vasból kiröppenő szikraraj szép ugyan a futó gyönyörködésre kitáruló szemnek, de a levegőben ész­zatos vereségei következtében a párt szerepe a burzsoá ellen­zéki csoportokkal folytatott tárgyalásokon egészen egysze­rű lett volna. Mintha a lasiz­mus végső vereségének köze­ledtével a burzsoá csoportok félelmükben önként, szinte fel­tétel nélkül siettek volna a párt politikájának támogatására. A valóság egészen más. Elég dióhéjban felidézni azokat a problémákat, amelyek e tár­gyalások programján szerepel­tek: Csehszlovákia felújítása, a jövendő csehszlovák külpolitika orientációja és az ország viszo­nya a Szovjetunióhoz, a londoni kormányhoz, tehát egyben a Benešhez való viszony, vala­mint Csehszlovákia belső társa­dalmi rendszere — ezen belül a gazdasági, a politikai és a szociális kérdések tisztázása. Egészen természetes, hogy a különféle politikai és szociális érdekeket képviselő valamennyi csoport olyan megegyezésre tö­rekedett, amely a háború után számára a legelőnyösebb. A jö­vő megalapozásáról volt szó és minden csoport a legelőnyö­sebb feltételek megteremtésére törekedett: A párt vezetőségének egyál­talán nem volt könnyű dolga. Politikája támogatására a pol­gári rétegekből is minél széle­sebb tömegek megnyerését tűz­te ki célul. Tehát olyan progra­mot kellett kidolgoznia, amely e lömegek számára is megfele­lő, viszont a párt nem adja fel elvi álláspontjait. Ilyen megegyezés elképzelhe­tetlen kölcsönös engedmények nélkül. A párt vezetőségének azonban szigorúan ügyelnie kellelt arra, hogy a megegye­revétlen lerakódó finom köpor megszállja a légzőjáratokat és a tüdőt, s uralkodni kezd a tes­ten a kór. Még a legkorsze­rűbb, szellőztetögépekkel és porelszívó berendezésekkel el­látolt üzemben is problému a láthatatlan, észrevétlen, tüdőbe szálló szenny. A Lakatos utcai kis műhelyben aztán háromszo­ros a veszély. Brezina Béla mégis a lábát fájlalja. Néha el­tereferél asszonyával, aki évti­zedek óta hű segítőtársa, s né­ha, ha alkalom adódik rá, lehörpint egy-egy gyűszünyi kisüstit. Az asszony sohasem szól, ha egy nyelet a szíverősí­tő. Kettőnél megvonja a szem­öldökét, háromnál pedig szóval is kifejezi aggályait. Dehát ez az apró évődés is csak a sze­retet jele. AZ OLVASÓ bizonyára nem tudja, hogy nagy különbség van a mű- és vándorköszörűs kö­zölt! A műköszörűs tanult, isko­lázott szakember, aki minden­nemű kést, pengét, legyen az bármilyen fémből, kiélesít. A vándorköszörűs javarészt a ké­sekre és ollókra specializálja magát, s merthogy csavarog, kóborol végig az országon, és sok helyütt vendégül látják egy-egy kupica erejéig, gyak­ran romlik a munkaerkölcse. Mindezt Brezina úr mondja el, akt abban látja a köszörűsszak­ma nem éppen illusztris voltát, hogy a vándorköszörűsök el­rontották a renomét, s egy ka­lap alá vesznek velük minden­kit, aki ebben a szakmában ténykedik. Egész pontosan idé­zem a hetvenhárom esztendős mestert: ,,A vándorköszörűs csavarog, korcsmázik és össze­verekedik." Persze, vannak bi­zonyára közöttük is kivételek, de a többség talán valóban ilyen volt. Igen, volt. Öt éve lassan, hogy az utolsó vándorköszörűst zést, az egységes front kialakí­tását elősegítő engedmények ne jelentsenek elvi meghátrálást, visszavonulást. Miben rejlik e tárgyalások és az azokat követő megegyezés mai tanulsága? Elsősorban is abban, hogy a párt vezetése a belső erőviszo­nyok felmérése mellett politi­kájában nagyon komolyan szá­molt a nemzetközi helyzet ala­kulásával is. A belső fejlemé­nyeket be tudta illeszteni a nem­zetközi események alakulásá­ban, politikájának alátámasztá­sára eleve számolt azoknak a külső erőknek a segítségével, amelyek ezt a segítséget szük­ség esetén megadták volna, vagy meg is adták. A belső fejlemények sohasem választhatók el a nemzetközi események, erőviszonyok ala­kulásától. Ennek a szempont­nak a figyelmen kívül hagyása a szövetséges erők esetleges tá­mogatásának feladását és saját pozícióink gyengülését eredmé­nyezné. Ezt a helyzetet az el­lenséges erők mindig előnyö­sen használhatnák ki. A másik tanulság a tömegek megnyerésére törekvés az elvek legcsekélyebb feladása nélkül. A társadalom politikai rétege­ződése ellenére is lehetséges a közös program kidolgozása, n tömegek mozgósítása e prog­ram teljesítésére anélkül, hogy a párt a népszerűség érdekében a legcsekélyebb elvi engedmé­nyeket tenné. Példa erre a. huszonhat év előtt aláírt karácsonyi egyez­mény is, amely a Szlovák Nem­zeti Tanács megalakulását je­lentette. Ezzel létrejött az a központi szerv, amely a fasisz­ta szlovák állam keretein belül az ellenállást irányította. Ez a szerv tömörítette az ellenzéki és a demokratikus erőket, ame­lyek harca 1944 augusztusában — a Szlovák Nemzeti Felkelés­ben csúcsosodott ki. A pártvezetés akkori tevé­kenységének ez. a tanulsága ma és a jövőben egyaránt érvé­nyes. ZSILKA LÁSZLÓ láttam. Műköszörűs meg a száz­ütvenezres városban is négy-öt van összesen, két műhelyben. Érdeklődő van elég, az tagad­hatatlan, de a szemünk láttára hal ki ez a mesterség, anélkül, hogy az utókornak legalább a hangulatát, az ízeit és zamatát megmentenék. Lám, Brezina Bé­la egyik szakmája, a késműves­ség, máris kihalt. Ki készíttet manapság késeket? Senki! A műköszörűsre szükség van egyelőre, főleg akkor, ha pre­cízen és becsülettel végzi fel­adatát, úgy ahogy azt ezektől az alapos mesterektől megszok­tuk. Ók még mindig tisztelik a megrendelőt-vásárlót, még min­dig úgy dolgoznak minden egyes darabon, mintha attól függne az életük. A villanybo­rotva és kiváló külföldi zsilet­pengék ellenére is egyre több borotvát hoznak köszörültetni a Lakatos utcába. Brezina Béla sok-sok fortélyt, titkot ismer ebből a — tudo­mányból. A fia folytatta volna az ö munkáját, sajnos, egy gyilkos golyó leterítette. Így hát megszakad a családi tradí­ció, az ükapa, nagyapa és apa örökébe nem lép senki. Fáj, hogy nincs kinek átadni a ren­geteg tapasztalatot, fortélyt, csínt. Csak köszörűköve van vagy harmincféleI Mindegyik fájdalmat elfelej­ti azonban, ha kezébe vesz egy tompaélű kést, bekapcsolja a megbízható motort, megereszti a vizet, s nekilát a munkának. Éppen olyan lelkiismeretesen és pontosan, mint sok-sok éve, az iskola befejezte után. Az arrahaladó bepillanthat apró műhelyébe, és elgyönyör­ködhet a szikraesőben, a per­gő kőben, a mozdulatban, a csurranó-csöppenő vízben. Az idő éppen olyan szívósan pusztítja ezt a mesterséget, mint a köszörűsök tüdejét az észrevétlen lerakódó por. BATTA GYÖRGY Késmíves és műköszörűs

Next

/
Thumbnails
Contents