Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-18 / 297. szám, csütörtök

Növelik a piaci termelést A levél Hat heti távollét után érkeztem haza. Itthon a postaszekrényben jó sok levelet találtam, köztük egy postai nyomtatványt, mely közölte velem, hogy ajánlott levelem van a postán. Még aznap elmentem érte, ott a postáskisasszony azt mondta, hogy a levelet már visszaküldték a jeladónak, mert több mint két hete nem jelentkeztem érte. — Ki a feladó? — kérdeztem udvariasan. — Nem tudom — válaszolta szívélyesen. — Itt a nyomtatványon mindössze annyit betűzhetek ki, hogy a knb aftta fel. Erre másnap elmentem a körzeti nemzeti bizottságra és kutatni kezdtem a levél után. Itt is megmutattam a postai nyom tatványt. A portán keresték a visszaérkezett levelek közt, de nem találták. Azt a tanácsot adták, hogy menjek el a lakásosztályra, lehet, hogy ott megtalálom. Búr ezen a napon nem jogadtak feleket, mégis meghallgattak, és keresni kezdték a levelet, de sehol sem akadtak rá. Azóta egy hónap múlott el, de máig sem tudom, hogy a körzeti nemzeti bizottság mit akart tőlem, mert akart, ez egyszer biztos. Bosszant a levél körüli rejtély. Már arra^ gondoltam, nem volna-e egyszerűbb, ha a posta pontosan számon tartaná, hogy kinek küldi viszsza az ajánlott leveleket? De talán az sem ártana, ha a postás felírná a levélre, hogy az illető miért nincs otthon, és a nemzett bizottság még egyszer elküldhetné a címzettnek a levelet. Nem tudom, mi volna főbb, mi volna helyesebb. Egy azonban biztos, így ez nem jó. így• valami nincsen rendjén, sem a nemzeti bizottságon, sem u postán. A másik levél Az elkallódott levéllel kapcsolatban eszembé jut egy másik levél, amely ma is nyugtalanít, ha rágondolok. És elég gyakran gondolok rá, holott több mint három évtizede annak, hogy megírtam. Közben lezajlott az iszonyatom fasiszta háború, amelyhez hasonló még nem volt az emberiség történetében. Mégis, a levelet nem tudom teljesen elfelejteni. Váratlanul szokott felbukkanni az emlékezet mélyéből, ilyenkor látom hosszúkás borítékját, a címet és a bélyegeket, amelyeket utolsó filléreimért vásároltam, utána torkom elszorul és gyötrő szégyen fog el. A gyötrődést, a befejezetlenséget hordja magá ban, mert a történtekre sosem tudtam határozott választ kapni. Ismétlem, utolsó filléreimért vásároltam a bélyegeket. Akkoriban nagyon szegény voltam és mert mégiscsak látni és megismerni akartam ezt a világot, pénz nélkül csavarogtam idegen városokban, idegen országokban. Azért mondom, hogy idegen, mert az éhes embernek a nagy ínségben minden idegen, még hazájának városai is, hisz a vendéglők illatos, kitűnő ételeihez tilos hozzányúlnia, csak éheznie, koplalnia, gyötrődnie és embertelenül kínlódnia szabad. Nos, ilyen helyzetben írtam egy jó ismerősömnek azt a bizonyos levelet, amelyben kértem, segítsen rajtam, hogy hazajuthassak. Egyebet nem tehettem, más út nem volt számomra, minthogy alázatosan és bűnbánóan hazatérjek. Testvéreim és szüleim már tudták, ha hazajövök, akkor ezt muszájból, ínségből cselekszem, ezért, hogy mély szomorúságomon enyhítsenek, szívélyesek voltak hozzá, és gyakran elnézőek is. Különösen anyám volt az, aki sosem kérdezte tőlem, hol csavarogtam, mit tettem, hanem a legjobb falatokat tette félre számomra, hogy újra erőhöz fussák. íme, ezért írtam akkor azt a levelet. Azt hittem, hogy ismerősöm megkönyörül rajtam és elküldi Prágába az útiköltséget. De nem küldte. Egy hét múlva minden reményem elhervadt és furcsa módon a postára haragudtam, amely nem kézbesítette a levelet. Árra egy percig sem gondoltam, hogy ismerősöm — akihez annyi reményt fűztem — nem teljesítette volna kérésemet. Pedig nem a posta volt a hibás. Később, napok múltán, amikor kalandos utakon sikerült visszajutnom Pozsonba, ismerősömmel az utcán találkoztam. A feleségével volt. Ö vett észre és utánam kiáltott, amikor észrevétlenül akartam elillanni. Mindketten nagyon megörültök nekem és megkértek, hogy vacsorázzam náluk. A levélről említést sem tettek, és én sem szóltam róla. Csak iga zolva láttam a posta iránti gya númat. Aznap gazdag, kitűnő vacsorában volt részem, kissé megré szegediem a sok ételtől, italtól, jókedvemben járkálnt kezdtem a lakásban, újra ismerkedtem a tárgyakkal, a képekkel, és íme, az egyik vitrinben, a csillogó holmik közt egy csinos kristályváza alatt felfedeztem ajánlott levelemet, a lepecsételt színes bélyeggel, ahogy elküldtem, ahogy utoljára láttam a postán, amikor utolsó filléreimet a kis ablakon átadtam. Nem volt felbontva, reményeim fulladoztak benne. A látványtól elszédültem, aztán torkom összeszorult és verejtékezve szégyenkeztem, utána hányinger fogott el... Annyi erőm volt csupán, hogy a vitrint kinyitottam, a levelet kiszabadítottam a váza alól, de oly ügyetlenül, hogy a váza egy drága pohárra borult, amely szilánkokra hullva eltört. A zajra megjelent vendéglátóm, még láthatta a levél eltűnését a zse bemben... De én ezzel mit sem törődtem. Sietve elköszöntem és szinte szédelegve hagytam el a lakást. Évekig őriztem a levelet, és csak a felszabadulás után, amikor rendet teremtettem az irataim között és a hamisakat elégettem, ezt a levelet is a lángok martalékának dobtam oda, anélkül, hogy felbontottam volna. Gazdátlan levelek Vannak gazdátlan, idegen, hogy úgy mondjam, árva levelek. Ezek .vándorolnak, bolyonganak, prédájává válnak mindenkinek, csak a címzettek nem olvashatják őket. A címzetteket nem lehet megtalálni, ők is bolyonganak, keringenek valahol. Nekem már több ilyen árva levél volt a kezemben. Véletlenül jutottam hozzoiuk, aztán meg a postásnö ts bízik bennem. Ha jön egy levél, amelynek gazdáját nem tudja megtalálni, akkor az én postaszekrényembe dobja. Jól tudja, ha az illető a házban lakik, akkor eljuttatom hozzá. Ha nem lakik a házban, akkor átadom a házkezelőségnek... A levél további sorsáról azonban mit sem tudok. Nem tudok annak a levélnek a sorsáról sem, amely napokig vándorolt a házban az egyik postaszekrényböl a másikba, mert a lakók nagyjából figy oldották meg a „kézbesítést", hogy az idegen levelet a szomszéd postaszekrényébe dobták. Arra gondoltak, a szomszéd törődjön vele ... Amikor a levél hozzám jutott, már fel volt bontva, az egész ház ismerte a tartalmát. Egy fiatalember arra kérte a lányt, hogy sürgősen írjon neki, találkozni akar vele minél előbb, és soha többé nem fogja őt elfelejteni... Őszinte hangú levél volt, a szerelem forró lehelete áradt belőle, csak éppen a feladó címe nem volt rajta, nyilván nagy szerelmi bánatában elfelejtette ráírni. Boszszantott az ügy, mert segíteni szerettem volna az Ismeretlen szerelmeseken. Arra gondoltam, hogy olyan így ez a befejezetlen szerelem, mint amikor erősen tűi a nap és a növény hervadton elszikkad, mert egy csöpp esőt sem kap. Lelktísmeretfurdalásaim voltak, túlzásba vittem, mint mindent, amivel érintkezésbe kerülök. Csak napok múltán nyugodtam meg. Arra gondoltam, ha valaki szerelmes levelet ír és szerelme címét nem tudja, és a saját címét is elfelejti ráírni, ott valami nincs rendjén, és az illető megérdemli, hogy szerelme, akárcsak a levele, elkallódjon. SZABÓ BÉLA A lévai járás mezőgazdasági üzemei válaszolnak a CSKP KB felhívására $ A jövő évben 200 mázsa hússal, 10 millió tojással termelnek többet, mint az idén £ 121 millió korona a tartalékalapban A mezőgazdaság jövő évi tervének elkészítésekor központilag határozták meg a hús — ebből az első félévre a sertéshús —, a tojás és a cukorrépa eladásának tervét. A többi mutatókat a társadalmi szükségletés a szövetkezetek tervjavaslata alapján határozzák meg a termelési igazgatóságok, a felsőbb irányító szervekkel karöltve. A jövő évben a lévai járás mezőgazdasági üzemeinek 2200 vagon húst, ebből 1250 vagon sertéshúst kell eladniuk. Ez kétszáz vagonnal több, mint az idei terv. — Láttuk, miként akadozik a húsellátás, ezért a CSKP KB szeptemberi felhívása után megvitattuk a mezőgazdasági üzemek vezetőivel a hústermelés növelésének lehetőségeit — mondja Kazlov László, a termelési igazgatóság főközgazdásza. — Nem kívánunk senkitől formális vállalást hazánk felszabadításának 25. évfordulója tiszteletére. Azt szeretnénk, ha a vállalások értékét a termelés növekedésén mérhetnénk le. Az üzemek eddig a megszabott irányszámon felül száz vagon sertéshús termelését vállalták. Ez nem végleges szám, teljes áttekintést csak a jövő évi tervek elkészítése során kapunk. Annyi biztos, hogy a tervet teljesítjük. és 200 vagon hússal többet adunk a piacra, mint az idén. Igyekezünk elérni, hogy ez a mennyiség elsősorban sertéshús legyen. Az önellátás feltétele A hústermelés növelésének alapvető feltétele a szükséges takarmányalap biztosítása. A járás gazdaságai takarmányból nem önellátók, de lényegesen jobb a helyzetük, mint tavaly, amikoris az aratás kezdetéig 600 vagon takarmányt kölcsönöztek. Az önellátáshoz -szükséges takarihányt elsősorban a gabonafélék területének és hektárhozamának növelésével akarják biztosítani. Az utóbbi négy év alatt 6871 hektárral növelték a gabonafélék vetésterületét. Az idén gabonából 33 mázsa hektárhozamot értek el. Ahhoz, hogy szemestakarmányból önellátók legyenek, 37—38 mázsára kell növelniük a gabonafélék hektárhozamát. Jelenleg a járás szántóterületének több mint felén termesztenek gabonát. A szövetkezetek fő jövedelmi forrása a növénytermesztés. Persze a jövedelem alakulása, vagyis összetétele az egyes szövetkézetekben eltérő, de többségükben a növénytermesztés javára billen a mérleg. Az Idén növénytermesztésből körülbelül 467 millió, az állattenyésztésből 372 millió korona A kor és a történelem egyre jobban igényli a leninizmus komplex tanulmányozásét. A politikai életben olyan új eszmei modellek jelsntek meg, ,^nint pl. a békés együttélés, az osztályok megváltozott erőviszonyai, az osztályharc, a szocialista forradalom új történelmi kereté stb. A szocializmus világrendszer lett. Számos ma létező jelenség Lenin életében ismeretlen voit, mégis Lenin eszméi jelentik a világ politikai térképén látható problémák megoldásának az egyedüli kulcsét. E térképen a kommunista mozgalom képviseli az alapvető politikai erőt, a szellemi és szervezési avantgardot, amely a világ társadalmát a kommunizmus felé vezeti. Lenin műveit komplex módon szükséges tanulmányozni. Az alapvető kérdés: mi az, ami Lenin életművéből változatlanul érvényes és a jelenben a legidőszerűbb. Kötelességünk nyíltan demonstrálni, hogy a leninizmus nemzetközi érvényű és állandóan Időszerű. E köteleeségunjövedelmet nyernek a szövetkezetek. Ezt az arányt a jövőben az állattenyésztés fejlesztésével akarják javítani. Sajnos, a növénytermesztésből származó jövedelem csökkenését váratlan tényezők is kiváltják. Egyes szövetkezetekben azért csökkent a bevétel, mert a dohányért járó összegnek csak a felét kapták. Ahol 10— 15 hektáron termesztenek dohányt, ott nehezen pótolható az így „elúszott" összeg. Többen is kifogásolják a dohány osztályozását. Sokat beszélnek a dohány vetésterületének csökkentéséről is. Az elmúlt húsz évben milliókat fektettek dohányszárítók építésébe s a szövetkezetek e szakaszon jelentős számú nőt'foglalkoztatnak. Helytelenítik, hogy a dohánygyárak előnyben részesítik a behozatalt a hazai termékekkel szemben. Minden ország védi saját termelőinek az érdekeit, nálunk ď dohánytermesztők ennek ellenkezőjét tapasztalják. Ezt a kérdést — a társadalmi érdekek figyelembevételével — miniszteri szinten kellene tisztázni, hogy a dohánytermesztők is megismerjék távlataikat. Előzetes az évzárásról A lévai járásban az előzetes számítások szerint a mezőgazdasági termelés 5,6, a termelési költségek 9 százalékkal növekednek. Ezt elsósorban a műtrágya és a gépek árának emelkedése okozta. A szövetkezetek bruttó jövedelme, valamint a dolgozók átlagkeresete a tavalyi szinten mozog. Előrelátásról tanúskodik, hogy a szövetkezetek többségében magasabb a tartalékalap, mint a negyedévben kifizetett bérek összege. A gazdálkodás szilárdságát jelzi, hogy a szövetkezetek tartalékalapja 121 millió korona. A szövetkezetek szőlő és gyümölcsösök telepítésére 9, gépek vásárlására 26, az építkezésre 56 ket mindenekelőtt azzal teljesítjük, ha minden formalizmustól mentesen érvényt szerzünk a leninizmusnak Csehszlovákia politikai jelenében és jövőjében. A közelmúltban nagyon sokan tévedtek, amikor azt hitték, hogy a csehszlovák politikai válság valamilyen egészen rendkívüli jelenség, és ezt a leninizmus nem, vagy csak részben érinti. Ez a játék a i,rendkívüliséggel" idézte elő a válságos politikai helyzetet, és több vonatkozásban a testvérpártok bizalmatlanságát. A fejlődés arra kötelez, hogy tárgyilagosan és önbírálóan elemezzük a politikai koncepciókat és a gyakorlatot. Ezzel kapcsolatban joggal felmerül a kérdés, hogy a január utáni időszakban alkalmaztuk-e, és ha igen, milyen mértékben a marxista—leninista tanítást társadalmi életünkben? Ha megvizsgáljuk az eseményeket, arra a megállapodásra jutunk, hogy több esetben nem érvényesül az említett tanítás következetesen. Az osztályharcos szempontok mellőzése elmíllió koronát költöttek. Beruházásaik teljes összege eléri a 82 milliót koronát. A fejlődés érdekében Annak ellenére, hogy a szövetkezetek jól gazdálkodnak, mégis sok hitelt merítenek. Miért? A felvásárló üzem mindmáig nem vett át tőlük jelentős mennyiségű gabonát. Az ok: nincsen raktáruk a tárolásra. A szövetkezetnek viszont hiányzik a gabona ára. A megoldást két módon kellene elősegíteni: a felvásárló üzem vásárolja fel a gabonát, ugyanokkor a szövetkezetek válla'ifiV el a gabona további tárolásit. A szövetkezeti vezetők panaszkodnak a rimaszombati cukorgyárra, mivel még n<'in utalta át a felvásárolt répa árát. A többi cukorgyár rendesen fizet, nem tudják, miért kivétel a rimaszombati? Az évzárás kapcsán gyakran említik a tennelCs növelését elősegítő prémiumokat fis felárakat. A közgazdászok számítgatják, milyen lesz a január elsején életbe lépő „módosítások" hatása. Az idén a prémiumok és felárak 35—40 millió korona jövedelmet biztosítottak a szövetkezeteknek. A vezetők he lyeslik, hogy a mezőgazdasági termelést is közgazdasági szabályozókkal irányítják, de többen kételkednek az előzetes felmérések helyességében. Szerintük a „módosítások" jövedelemcsökkenést jelentenek, ami kedvezőtlenül hat a termelés további növelésére. — Mi biztosítjuk a társadalmi szükséglet járásunkra háruló kielégítését —, mondja Kazlov elvtárs —, de ugyanakkor azt várjuk, hogy az új közgazdasági szabályozók" a termelés növelésére serkentsék a szövetkezeteket. A módosítások csak így segíthetik elő a kitűzött célok elérését. CSETÖ iANOS sősorban abban mutatkozott meg, hogy lebecsültük mind a szocialista világrendszer, mind a Szovjetunió érdekét, erejét és szerepét. Csehszlovákia ökonómiájának, képviseleti és közigazgatási rendszerének sajátos a szerkezete. Ez azonban nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy a leninizmus nálunk nem érvényes, vagy hogy a leninizmus kizárólag csak „orosz ügy". A leninizmus forradalmi lényege tartós, éspedig nemcsak mint módszer, amely tetszés szerint, az adott politikai térségtől és időtől függetlenül, szubjektív módon alkalmazható, hanem tartós úgy is, mint általános érvényű elméleti rendszer, mint a forradalmi gyakorlat irányát megszabó eszmei alapelvek^ összessége. A jobboldali opportunizmus a leninizmus és a demokrácia kőzött fennálló ellentétet bizonygatja. Jellemző, hogy egyrészt azonosítja a centralizmust a bürokratizmussal, másrészt a demokráciát ösztönösen értelmezi. A reformerek úgy vélik, f jjj&Mí WŰLÍ f , jH íIélI A 4 M ""TJ! Ä ' f < - JJ %} í M fe "'.rákjjllplS jKSa ^ . El J&i- W. ' ' |š||g f ^ "P gylj AZ Of TÁTRAI „FOGASKEREKŰ" EGY SZAKASZA. (CSTK felv.) Az élő leninizmus 100