Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-16 / 295. szám, kedd

A miniszter és a hírszerzés A Pravda és a Smena interjúja VILIAM ŠALGOV1CCSAL, hazánk buc'stpesfi nagykövetségének katonai attaséjával A Pravda és a Smena interjút közölt Viliam Šalgovič ezredessel, Csehszlovákia budapesti nagykövetségének katonai attaséjával. A Pravda már október 7-én is közölt beszélgetést Šalgovičcsal, melyben sok a biztonsági szervekkel kapcsolatos megválaszolatlan kérdés. Újból felkérték őt, válaszoljon a közvéleményt érdeklő kérdésekre. előtt leleplezték a múlt súlyos • Šaigovič elvtárs, 19BB. május 27-én Dubček elvtárs kérésére elfogadta a belügyminiszter helyettesének funkcióját. Beszélgetésünkben vissza akarunk térni az ebben az időben lejátszódott eseményekhez, ahogy azt legutóbbi interjúinkban megígértük. Mi volt az oka annak, hogy téged új funkcióval bíztak meg? V. SALGOVlC: Azután bíztak meg ezzel a feladattal, hogy megvalósult a járási és a kerületi párttitkárok értekezlete, melyen élesen bírálták a pártot, hogy meghátrált a jobboldali erők előtt, megengedi az államapparátus olyan fontos részeinek a megbontását, mint amilyen a felderítés és a kémelhárítás, és elnézte, hogy a hadsereg egységét is megbontsák és fékezzék az államapparátus munkáját. A jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők alapvető stratégiai célja az állam meggyengítése volt. A már említett tanácskozáson a'párt csehországi és a szlovákiai kerületi és járási titkárai kijelentették, hogy a jobboldali erők támadják a pártot és az államapparátust. Rendkívül élesen bírálták Josef Pavel belügyminisztert. A párt elnöksége ezért határozatot hozott arról, hogy a kémszolgálatot és a kémelhárítást elválasztják a belügyminisztériumtól. Nekem is részt kellett volna vennem az új szerv, a központi hírszerző szolgálat megszervezésében. Ez a szerv közvetlenül a kormány vezetése alá került volna. Sok ember még ma sem tud eligazodni abban a helyzetben, amely társadalmunk múlt évi megrázkódtatásai következtében alakult ki. E megrázkódtatások okát sokan még nem ér tik jól. Nem értik, hogy a szocializmusellenes erők annyira leplezni tudták céljaikat, hogy az ember nehezen ismerte ki magát benne. A szabadságról, a demokráciáról, a szuverenitásról, a hazaszeretetről szajkózott frázisokkal leplezték ezeket. Magukról úgy beszéltek, mint a szabadságért, a demokráciáért küzdő harcosokról, és a valódi hazafiakat és internacionalistákat árulóknak, kollaboránsoknak bélyegezték. A szocialistaellenes, a kommunistaellenes és a szovjetet lenes erők a demokráciáért és a szabadságért folytatott harc jelszavával nyílt terrort szítottak. Ez a terror a CSKP és becsületes funkcionáriusai ellen irányult, akik egész életüket a szocializmusért folytatott harcnak és a munkának szentelték. Lejárattak becsületes embereket. Több mint 40 ilyen funkcionáriust úgy üldöztek, hogy azok már csak az öngyilkosságban látták a kivezető utat. Ezek az erők azért fejlődhettek, mert széles körű publicitást kaptak. A párt vezetősége ebben az időben gyengeségével és opportunizmusával lehetővé tette ezt. A párt vezetősége megszédült a sikerektől, és az emberarcú szocializmusnak nevezett új típusú szocializmusért kapott dicséretektől. • Az ilyen szocializmus valódi lényegének leplezése után megállapítottuk, hogy közönséges szociáldemokratizmusról vagy „demokratikus szocializmusról" volt szó, melynek ideológiáját már ismerjük. Hogyan harcoltak ez irányzat hívei? V. SALGOVlC: Igen, ez az új típusú szocializmus a valóságban burzsoá demokratizmus, vagy jobban mondva szociáldemokrata ideológia. És a harc módjai? Míg a pártszervek és sok kommunista önbírálóan átértékelte a régi munkamódszereket és az egész közvélemény hibáit és fogyatékosságait, addig a szocialistaellenes erők minden alkalmat megragadtak „az egyenlítésre". Átgondolt támadása odairányult, hogy fokozatosan sárba tiporták az alapvető osztálypolitikai elveket, melyeken szocialista társadalmunk épül. Arra törekedtek, hogy kétségeket ébresszenek azon elvekkel szemben, melyek nélkül szocialista társadalmunk nem létezhet. Társadalmunk húszéves fejlődésének minden pozitívumát figyelmen kívül hagyták. Üjból a burzsoá köztársaságot, Masaryk politikáját állították példaképül, leporolták a szociáldemokrata programokat, megalakították a KAN-t, a K—231-es és más szervezeteket, szétzúzták az egységes ifjúsági szervezetet, akadályozták a közigazgatási és a gazdasági apparátus munkáját. Legyengült az állam. Szövetségeseink arra törekedtek, hogy megállítsák ezt a veszélyes fejlődést. Nem sajnálták a fáradságot. Milyen hosszú volt az út a drezdai és a bratislavai tárgyalások között. Brezsnyev, Gomulka, Kádár, Ulbricht és Zivkov elvtárs hány levelét és hány jó tanácsát hagyták figyelmen kívül? Felmerül a kérdés, hogy vezetőink a politikai romantika hatása alá kerültek, avagy árulásról volt szó. Vegyük pl. csak Varsót. Milyen pszichikai-erkölcsi nyomást gyakorolt már ebben az időben a jobboldal? Már akkor és ma még inkább nyilvánvaló volt, miszerint az a döntés, hogy nem megyünk Varsóba, súlyos politikai hiba. Az a tény, hogy nem mentünk Varsóba, ellentétben ál) a szocializmus és egész országunk érdekeivel, ellentétben ál! pártunk gottwaidi internacionalista hagyományával. • Mit tudsz arról, Šaigovič elvtárs, hogy tulajdonképpen márt nem mentünk Varsóba. és mikor döntöttek erről? V. SALGOVlC: Tudom, hogy Dubček elvtárs idejében megkapta a meghívást. Azt is tudom, hogy a CSKP Központi Bizottságának elnöksége a Központi Bizottság plénumának beleegyezése nélkül döntött arról, hogy nem veszünk részt a varsói tanácskozáson, és döntését a plénum csak utólag hagyta jóvá. A pórt vezetősége meghátrált a jobboldali erők elöl, és opportunista irányzatot követett. A vezetők ígéreteket tettek népünknek és a szövetségeseknek is, de szavaik ellentétben álltak tetteikkel. A szövetségesek sokáig gondolkoztak az olyan komoly lépésről, mint a szövetséges csapatok bevonulása. Ügy gondolom, hogy amikor már nem láttak más kiutat, akkor hozták ezt a döntést, annak ellenére, hogy tudták, ideiglenesen elvesztik nemzetközi tekintélyüket, • Šaigovič elvtárs, mit gondolsz, ha Varsóban pártunk vezetői tárgyaltak volna a testvérpártok képviselőivel, másképp alakult volna a helyzet? V. SALGOVlC: Valószínűleg igen. Ha nem követtük volna el azt a durva politikai hibát, a helyzet egészen másképp fejlődhetett volna. Ha megakadályoztuk volna azt a nacionalista hullámot, amely kiprovokálta a varsói tárgyalások visszautasítását, a párt egészséges erői felsorakoztak volna és megakadályozhattuk volna augusztust. A adott helyzetben augusztus elkerülhetetlen volt. Nézetem szerint fokozatosan minden szétesett volna, amiért a hazafiak a második világháború frontjain harcoltak, minden, amit húsz év alatt hazánkban felépítettünk. A csapatok bevonulása a párt vezetőségének augusztus 2t-i nyilatkozatával felbuzdított jobboldali opportunista erők és ellenforradalmárok számára jó alkalom volt újabb nacionalista és soviniszta szenvedélyek, és a rég óta leplezett szovjetellenesség szítására. • Talán említsük meg néhány szóval az 19B8. augusztus 21-i nyilatkozatot. V. SALGOVlC: A CSKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülésén marxistaellenesnek minősítette ezt a nyilatkozatot. Már akkor, 1968 augusztusában úgy vélekedtem, hogy a csapatok bevonulását a szocializmus megvédése tette indokolttá, és így semmi esetre sem volt szó agresszióról vagy a csehszlovák terület megszállásáról. Semmi esetre sem volt szó a szabadság elnyomásáról, vagy a csehszlovákiai szocialista rendszer megsemmisítéséről. (A csapatok megérkezése megakadályozta a jobboldali opportunista erők és az ellenforradalmárok terveinek a megvalósítását. Már az előbbi interjúban beszéltem az 19ö8 januárja és augusztusa közti fejlődés egyes kérdéseiről. Ezzel hozzá akartam járulni az olyan kérdések bizalmasabb és mélyebb ismertetéséhez, melyek az elmúlt hetekben és hónapokban, de még ma is az egész párt és társadalom érdeklődésének homlokterében állnak. Sokaknak tetszett az én tanúvallomásom, kiemelték objektivitását, de olyanok is akadtak, akiknek ellenvetéseik voltak és tiltakoztak. Az ember nem tehet mindenkinek a kedvére. És én ezt nem is akarom. Célom az objektivitás. Így pl. Padrű

: nek volt belügyminiszter-helyettes is tiltakozott cikkem ellen. Elismerem, tévedhettem, lehetséges, hogy nem Ruzynen volt politikai dolgozó, hogy az egy más Padrűnek volt, de nem tévedhetek abban, hogy készséges végrehajtója, sok esetben kezdeményezője volt a közbiztonsági szervek és fontos részei a kémszolgálat és a kémelhárítás — elleni támadásoknak. Pandrünek nem tagadhatja le, hogy az ö vezetésével és az ö beleegyezésével a pártszervek határozataival ellentétben álló dokumentumokat dolgoztak ki. Már a múltkori interjúban beszéltem arról, milyen volt a sorsa a CSKP Központi Bizottsága elnöksége 1968. május 27-én hozott határozatának, amely előirányozta a kémszolgálatnak és a kémeihárításnak a Belügyminisztériumtól való elválasztását, és a hírszerző szolgálat központi igazgatóságának megalakítását. • Akkor csak megemlítettük ezt az új kormányszervet. Ma talán részletesebben foglalkozhatnánk ezzel a kérdéssel. V. SALGOVlC: Igen, jó lenne erről beszélni. Magyarázatot akarok fűzni egyes kérdésekhez. josef Pavel akkori belügyminiszter nem értett egyet a hírszerzőszolgalüt központi igazgatóságának megalakításáról hozott határozattal. Az olvasó bizonyára emlékszik arra, hogy már akkor is beszéltem Pavel miniszter irányzatáról. Sajnos, ő nem tudta (vagy talán nem akarta) pontosan meghatározni és leszögezni ezt az irányzatot. Egy kicsi, de hatékony szerv megalakítására vonatkozó frázisokat ismételgetett. Ez csak azoknak a vádaknak a megismétlése volt, hogy az állambiztonsági szervek táptalajt biztosítanak az akcióprogram és az emberarcú szocializmus elleni támadásokhoz. • Eszembe jut egy esemény ebből az időből. Egy ismeretlen erű által irányított huligáncsoport kövekkel támadta meg a CSKP Központi Bizottágának épületét. Pavel miniszter biztonsági szervei nem léptek fel ellenük, annak ellenére, hogy Dubček elvtárs segítséget kért. V. SALGOVlC: Igen, így történt. Pavel miniszter így képzelte el a biztonsági szervek irányítását és a kormányzás általa demokratikusnak tartott elvei érvényesítéséhez szükséges tér biztosítását. Természetesen az állambiztonsági szervek taglóinak nem tetszett a jelzővel ellátott szocializmus, és a jobboldali opportunista erők támadása a Belügyminisztérium e szerve ellen. Ebben az időben azonban még bíztunk a párt vezetőségében és abban, hogy megfékezi a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erőknek a párt és az állam elleni támadását. Az egyik ilyen intézkedés volt a hírszerző szervek önállósítása és kivonása Pavel belügyminiszter káros hatása alól. A járási és a kerületi vezető titkárok bírálata után, és a plénum 1968 májusi ülése révén ideális feltételek alakultak ki ehhez. A titkárok megértették, milyen veszély fenyeget jobbról, s ezért azt követelték, hogy a tanácskozáson jelenlevő elnökségi tagok egyenként nyilatkozzanak a pártpolitika alapvető kérdéseiről. Azonban a jobboldali opportunisták sem aludtak. AmiKor rájöttek, hogy a pártaktíva milyen nézeteket képvisel, új taktikát dolgoztak ki. Mivel éppen ez u pártaktíva jelentette számukra a nagy veszélyt, úgy döntöttek, hogy pártértekezleteket tartanak, melyeken leváltják a járási és a kerületi titkárok többségét, és saját jelöltek megválasztásával megbénítják a Központi Bizottság munkáját. A sajtót, a rádiót és n televíziót kezükben tartva úgy döntöttek, hogy a járási és a kerületi titkárok májusi tanácskozásának határozatát, s különösen a plénum májusi határozatát figyelmen kívül hagyják. Ebben az időben ugyanis a párt egészséges magva még olyan erős volt, hogy olyan határozatot is jóváhagyatott, mint amilyen a május 27-i határozat volt. A jobboldali opportunisták n .szocialistaellenes erőkkel egyetértve a második központ vezetésével új taktikát dolgoztak ki, mint pl. az 1968. május 27-i, a már említett kormányszerv megalakításáról hozott határozat szabotálásáról. • Kit értesz a másik „központon"? V. SALGOVlC: A másik közpunt azok voltak, akik a bábukat a színpadon mozgatták. A gyakorlatban ez úgy nyilvánult meg, hogy habár a kémszolgálat és a kémelhárítás különválasztásáról hozott határozatot a Központi Bizottság Dubček elvtárs vezetésével jóváhagyta, a jobboldali opportunisták már a legelejétől fogva nein támogatták ezt a határozatot. Padrűnek és segítőtársai jó „alapanya got" biztosítottak ezeknek az erőknek. Látszólag az ilyen határozat csak szervezési vagy adminisztratív intézkedés. A valóságban azonban sokkal nagyobb jelentősége van. A párt által húsz pven keresztül épített állambiztonság a munkásosztály hatalmúnak egyik alappillére volt. A munkásság, a parasztság és az értelmiség legjobb képviselői dolgoztak soraiban. A párt és az állam eszköze volt az imperialista országok kémjei és felforgatói ellen. Az állambiztonsági szervek nem egy tagja életével fizetett a szocializmus iránti hűségéért. Ez a hatalmi eszköz, a szocialista Csehszlovákia államapparátusának fegyveres része szálka volt a jobboldali opportunista és szocialistáéi lenes erők szemében. Az 50es évek tévedéseit és rossz módszereit használták fel ellene. A jobboldali újságírók naponta újabb híreket hoztak az állambiztonsági szervek embertelenségeiiől, melyeket most, 10 vagy 15 év után lepleztek le. Pavel miniszter segítségével olyan pszichózist alakítottak ki, melynek következményeit még ma is érezzük, és a jövőben is érezni fogjuk. • Szerinted milyen konkrét segítséget nyújtott Pavel miniszter ezeknek az erőknek? V. SALGOVlC: Josej Pavel nyilvánosan is megmutatta, kivel rokonszenvez és kivel nem. Természetesen ez még nem lenne baj. Mégis ennek alapján képet alkothattunk a minisztérium akkori helyzetéről és magáról a miniszterről is. 1968 nyarán, amikor Pavel miniszter elkísérte szlovákiai útjára a köztársasági elnököt, Bratislavában, Banská Bystricán és Kassán megkérték a minisztert, találkozzon az állambiztonsági szervek tagjaival. Pavel ezt a kérést kategorikusan visszautasította. Nem volt ideje az állambiztonsági szervek tagjai számára, de ugyanakkor elegendő ideje volt ahhoz, hogy fogadja az újságírókat, akik ebben az időben nagyon gyakran keresték fel: Tosek, Vilém, Kahan, Ludvík Veselý, Lánsky, Kraus és mások. Futotta idejéből Brodský, Rambousek, a K231 funkcionáriusai, dr. Šlépánek, a KAN küldötte és más, nem kevésbé érdekes emberek számára. Többek között ebben látom Pavel miniszternek a reakciós erők számára nyújtott konkrét segítségét. Ezeket a dolgokat szándékosan csinálta, publikáltatta őket, különféle nyilatkozatot adott ki arról, hol és hogyan sértik meg a levéltitkot, hol, melyik ajtó mögött van lehallgató-készülék, azt hirdette, hogy nincs szükségünk a KAN-ról és a K-231ről szóló tájékoztatásra. Ami a bratislavai és más szlovákiai találkozókat illeti, az elvtársnk nem akartak különféle intézkedéseket követelni, csak egyszerűen találkozni akartak miniszterükkel, megvitatni vele nehézségeiket, problémáikat • Térjünk csak vissza a hírszerző szolgálat központi igazgatóságának megalakításáról hozott határozathoz. Azt mondottad, hogy a CSKP Központi Bizottságának elnöksége ezzel azt akarta elérni, hogy a hírszerző szolgálatot, tehál a kémtevékenységet és a kémelhárítást is kivonja Pavel miniszter befolyása alól. Más célt is szolgált ez a határozat? V. SALGOVlC: Az elnökség nemcsak e halalmi eszköz megőrzését és Pavel miniszter káros befolyásának megszüntetését akarta biztosítani, hanem ezt az eszközt éppen a jobboldali erők ellen akarta felhasználni. Emlékezzünk csak vissza, hogy a párt vezetősége milyen nagy mértékben elhanyagolta az állambiztonságnak ezt a részét, figyelmen kívül hagyta, és Pavel anarchiájának kényérekedvére bocsátotta. • Šaigovič elvtárs, véleményed szerint Jusef Pavel volt belügyminiszter képes volt e funkció betöltésére? Hogyan került tulajdonképpen a Beliigyminsztérium élére? V. SALGOVlC: Ezt nem gondolom. Az 50-es évek óta, amikor belügyminiszter-helyettes volt, már sok idő eltelt. Társadalmunk új helyzetbe került, új problémák merültek fel, és ez a biztonsági szervekre is vonatkozott. Az új munkamódszerek kiváló szakembereket követeltek. Josef Pavel Leopold Hoffmannak, a Nemzetgyűlés védelmi és közbiztonsági bizottsága volt elnökének és az én jelenlétemben kijelentette, hogy ő csak nyugdíjas akar maradni, a politikát csináljuk mi. Hirtelen azonban Pavel lett a belügyminiszter-jelölt. Tudom, hogy más jelöltek is voltak. Másokkal is tárgyaltak, de végül ls Josef Pavelt nevezték ki. Jó lenne tüzetesen felülvizsgálni, miért éppen Josef Pavel lett a belügyminiszter, s hogy Dubček vezetősége miért hagyta jóvá kinevezését. Annak ellenére, hogy a biztonsági szervek munkáját megbontották, mégis voltak olyan elvtársak, és nem is voltak kevesen, akik figyelemmel kísérték az ellenséges ügynököket, (Folytatás ai S. oldalon. |