Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-16 / 295. szám, kedd

A miniszter és a hírszerzés (Folytatás a 4. oldalról.) és meghiúsították terveik valóra váltását. Pavel miniszter és társai többek között azzal vádoltak bennünket, hogy megfigyeljük polgárainkat. Mi csak azokat figyeltük, akik közvetlen kapcsolatban álltak a nyugati kémszervezetekkel. Úgy gondolom, ez nagyon lényeges különbség. Már a múltkori interjúban több nevet említettem az emigráns központokkal és az imperialista kémszervezetekkel kapcsolatban. Az akkori helyzet nem osztályjellegű értékelése lehetővé tette, hogy különböző külföldi „turistákkal" és ún. újságírókkal létesítettek kapcsolatokat, és ezek nehezen voltak ellenőrizhetők. Csak egy példát említek. A NATO tisztjei turistákként látogattak országunkba, a nyugatnémet biztonsági szervek tagjai kirándulásokat szerveztek stb. Kikényszerítettünk egy olyan törvény elfogadását, melynek értelmében „több ilyen kirándulás" nem valósulhatott meg. Pavel miniszter gyakran azzal vádolt bennünket, hogy megsértjük a szocialista törvényességet. De éppen ő és munkatársai sértették meg. A közeljövőben fény derül arra, milyen mértékben sértették meg a törvényeket. Már az előző interjúban említettem a hamis dokumentumok. személyazonossági igazolványok és útlevelek kiadását. Már bebizonyosodott, hogy Josef Pavel Zbynék Vokrouhlický segítségével törvényellenes tetteket követett el a parancsnokok ellen. Állítólag egyes elvtársak fizikai likvidálását határozták el. Több ilyen bejelentést kaptunk, de ezeket nem vizsgáltuk ki. Állítólag öszszeállították a hű kommunisták listáját, és Prágában már helyet is biztosítottak internálásukra. Ezzel kapcsolatban eszembe jut Husák elvtársnak 1968. szeptember 17-én a Nemzeti Front ülésén mondott beszéde. Az 1945 utáni osztályharcról beszélt. Megemlítette a szocialista és a szocialistaellenes erők éles osztályharcát, mely 1948 februárjában a mi győzelmünkkel ért véget. Megemlítette, hogy a szocialistaellenes erők vereséget szenvedtek, nincsenek képviselve a kormányszervekben, de azért még nem vesztek ki. A harc sokáig folytatódott ellenük, és még 1968 januárja után is folytatódik. Mi más volt a biztonsági szervekért folytatott harc? Ez nem volt az osztályok harca? Harc volt ez, a haladás és a reakció, a szocializmus és a kapitalizmus erői között. Tudtunk pl. arról, hogy a CSKP prágai városi bizottsága körül megalakult a második központ. Tudtuk, hogy olyan erők is léteznek, melyek a 2000 szóhoz hasonló felhívásokat, az elkötelezett pártonkívüliek klubja programját, a K—231 felhívását készítették elő. Ezeknek a szervezeteknek a tevékenységét akkori és mai nézetem szerint is nagyon céltudalosan egybehangolták otthon és külföldön ls. Tudtunk azokról az erőkről, melyek különböző jelszavakkal és a demokrácia védelmével a szocializmus ellen, a párt vezető szerepe, rendszerünk ellen harcoltak. Különféle platformok alakultak a párt ellen, kísérleteket tettek arra, hogy a pártot a szakszervezetekkel helyettesítsék, egyesek kommunisták nélküli szakszervezeteket követeltek. Többek között gondos előkészületek folytak a szociáldemokrata párt megalakítására. • Kissé elkalandoztunk a Josef Pavel tevékenységével kapcsolatos eredeti kérdéstől. V. ŠALGOVIČ: Az 196H májusi tanácskozás után az állambiztonsági szervek valamennyi részében, különösen Szlovákiában olyan helyzet alakult ki, hogy a pártszervezetek közvetlenül kövelelték Pavel miniszter leváltását. Kassán az állambiztonsági szervek kommunistái 1968. május 30-i, Dubček elvtársnak elküldött állásfoglalásukban többek közt ezt írták: josef Pavel fellépése (a tavalyi májusi tanácskozásra hivatkoznak) nemhogy átgondolt koncepcióról vallott volna, hanem ellenkezőleg, még jobban elmélyítette a nézeteltéréseket és a bizonytalanságot. Ezen a tanácskozáson bíráló felszólalások hangzottak el a Belügyminisztérium vezetőségének munkájáról, de ezeket nem vették figyelembe. Hasonló levelet írtak az állambiztonsági szervek tagjai Banská Bystrlcáról is. Ilyen hangok Csehországban is hallatszottak. Mindez azonban hiábavaló volt, mert úgy gondolom, hogy ebben az időszakban már bizonyos közeledésre került sor Pavel miniszter és Duböek elvtárs között. • Miben látod ezt a közeledést, és miben nyilvánult meg? V. ŠALGOVIČ: E közeledés megnyilvánulása volt az a tény, hogy az 1968. május 27-i határozatot nem valósították meg következetesen. Nyilván Dubček elvtársnak és Pavelnek sem volt ez érdeke. Pavel fellépett a határozat ellen, s Duböek elvtárs tétlenül nézte, hogy a határozatot nem valósítják meg, habár a határozat leszögezte, azonnal el kell választani a kémszolgálatot és a kémelhárítást a Belügyminisztériumtól és meg kell alakítani a hírszerző szolgálat központi igazgatóságát. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége 1968 június végén Pavel miniszter második jelentésének megvitatásakor kikényszerítette a határozat megismétlését. A Központi Bizottság elnöksége Dubček elvtárs távollétében ülésezett, és a tárgyalást, amint erről tájékoztattak engem, Oldílch Cerník vezette. josef Pavel állásfoglalása nent jelenthet meglepetést számunkra. Az első csapást mindjárt hivatalba lépése után mérte „a konzervatívokra". Közölte az addigi helyettesekkel, hogy nem ismeri el őket és új embereket keres. Ez jogában állt, csakhogy az ilyen döntést csakis a párt káderpolitikája elveinek alapján lehet megvalósítani. Pavel miniszter hivatalba lépése után beszüntette a munkát az ún. „belső alapokon". Ezt még az akcióprogram jóváhagyása előtt rendelte el, mely lényegében egyetértett ezzel a helytelen utasításával. Ettől az időtől fogva, szerintem, Alexander Dubček és Josef Pavel nézetei még jobban közelednek. Dubček elvtárs még jobban meghátrál a jobboldali opportunista erők elől. Pavel állítólag az ő és Prchlík beleegyezésével tiltotta be a Szabad Európa adásának zavarását, ainit a kollégium is jóváhagyott. Feloszlatta a közbiztonsági szervek egyes alakulatait, melyek az ideológiai diverzió területén dolgoztak. Szerintem ez az osztályharc jobboldali opportunista értelmezésének tipikus megnyilvunlása, valamint az ebben a bonyolult időszakban nemcsak Csehszlovákia, hanem az egész szocialista tábor ellen folytatott pszichológiai háború veszélyének a lebecsülése. Mit várhatunk azonban egy olyan embertől, aki rágalmazta a szovjet elvtársakat, Berija követőinek nevezte őket, teljesen ignorálta az együttműködést a biztonsági szervekkel és elsősorban a szovjet elvtársakkal? A. Dubček és J. Pavel nézeteinek közeledését még egy fontos tényezővel akarom bizonyítani. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének 1968. augusztus 20-i ülésén Josef Pavel beterjesztette a Belügyminisztérium átszervezésére vonatkozó alapanyagot, s ezt A. Dubček beleegyezése nélkül nem tehette volna meg. Ez a javaslat, melynek csak részleteit ismerem, nem vette figyelembe a föderatív elrendezést, azt javasolta, hogy a hírszerzést válasszák el a Belügyminisztériumtól és helyezzék a miniszterelnök irányítása alá, továbbá javasolta, módosítsák a kémelhárítás munkatartalmát és helyezzék a miniszter vagy a miniszterhelyettes irányítása alá. Ez a javaslat teljes mértékben eltér a májusi megoldástól, melyet a z elnökség ülésén akkoriban Dubček elvtárs javasolt. És végül még egy momentum: 1968. augusztus 21-re virradó éjszaka Dubček elvtárs telefonon felhívott engem, és amikor jelentkeztem, Josef Pavel miniszternek adta át a kagylót. Erről azonban majd máskor. A mikor Gondúr János bá" esi megtudta, hogy a vonat indulásáig még közel két órát kell várnia, kiballagott a pályaudvar előtti térre és leült egy padra. Minden percben az állomás épületének falán levő órára pillantott, s olykor káromkodva állapította meg, hogy a mutató álig mozog, fános bácsi az utazástól régen elszokott már. Csendesen üldögélt a padon s nézte a jövő-menő embereket. Egyik-másik messziről olybá tűnt, mintha ismerőse lenne, de közelre érkezve kiderült, hogy idegen. Pedig milyen jó lenne, ha találkoznék valakivel, aki tőlünk, Gömörből való; legalább elbeszélgetnénk, amíg várnom kell! — gondolta. Épp hogy e gondolat átvillant agyán, látja, hogy az egyik közeledő járókelő nem más, mint Balogh Feri, az egykori szomszédgyerek. Vagy tizenöt éve főtt fel Pozsonyba. Azt mondják, valami igazgatóféle lett be lőle ... Nem akart hinni a szemének. Kissé bizonytalanul szólította meg: — Feri! Balogh Feri is nyomban megismerte János bácsit: — Óh, hát maga mit keres itt?! — Elmondom én, csak ülj le egy kicsit! — ütött a vállára Gondár János. Amikor leültek, fános bácsi elkezdte magyarázni a nyugdíjemelés körüli részleteket, de Balogh Feri türelmetlenül a szavába vágott: — Mi újság otthon? jános bácsi nagyon örült, •J hogy elmondhat ja, mi minden történt a faluban. Mert bizony sok minden történt. De Elhatározta, hogy előbb a Kovács Peti öngyilkosságát mondja el. Talán azért döntött így, mert annak idején erről beszéltek a leghosszabb ideig a faluban. Aztán Szekeres Ödön históriáját adja elő, majd a két Róka fiú balesetét. Végül Róják Jolán szökését. Na meg azt, hogy László Anti a falu végéig verte a feleségét, mert megtudta, hogy az intézővel tart. A többi dologra — mert hát ez korántsem minden! — csak később tér rá. Talán fél perc sem telt el, amíg mindezt átgondolta. Nem, nem soká várt a válasszal. Ö maga sem bírja az olyan embereket, akiknek válaszára percekig kell várni. — Képzeld — kezdte érdeklődést keltő hangon, s az esemény súlyának megfelelő fontoskodással —, a Kovács Peti felakasztotta magát! Negyednapjára találták meg a fáskamrában. Nem tudni, miért tette. Azt beszélik, hogy . . . El akarta mondani a három változatot Kovács Peti öngyilkosságának okáról, de Balogh Feri hirtelen közbevágott: — Ez az újság? Érdekes. János bácsi kissé megbánta, hogy Kovács Petivel kezdte a felsorolást, nem pedig Szekeres Ödön históriájával. Az bizonyára jobban érdekelte volna Ferit. Tüstént rá is tért az esetre: Nem közös A közelmúltban közzétett statisztikai kimutatás tanúsága szerint Szlovákia fővárosának kiskereskedelmi üzlethálózatában 311 ezer négyzetméternyi eladási terület hiányzik. Nagyon csekély továbbá az olyan üzletek száma, amelyek területe meghaladja a száz négyzetmétert. Aki ismeri a belvárosi üzletek zsúfoltságát, tudja, az üzlethálózat jelentős bővítése csak a meglevők átalakításával és korszerűsítésével lehetséges. És éppen itt a bökkenő! Az Óvárosi Körzeti Nemzeti Bizottság vezetői 87 olyan helyiséget tartanak nyilván az óváros területén, melyek eredetileg üzletek voltak, de az évek folyamán — sajnos — raktárakká, irattárakká vagy kisiparosi műhelyekké változtak. Joggal gondolhatja bárki: ezek fokozatos felszámolása természetes érdek: hiszen a hiányzó 30 ezer négyzetméternyi eladási terület jelentős hányada épp a főváros élénk forgalmú központjára esik... Az objektív szemlélőnek így bizonyára meglepő az óvárosi knb vezető dolgozóinak minap hallott panasza, miszerint köz— Szekeres Ödön bordélyházat nyitott! — mondta tömören és várta, hogy Feri sürgesse a részleteket. — Hm!... bordélyházat? — mormogta Feri. — Persze a nők nem helybeliek voltak — folytatta fános bácsi. Feri azonban félbeszakította: — Különös dolgok történnek odahaza. — Bibony! — emelte fel hangját János bácsi és ebben a pillanatban szentül hitte, hogy a két Róka fiú balesetével kellett volna kezdenie a felsorolást. — Emlékszel Róka Danira és Róka Karcsira? Tudod, ott a malom mellett laktak. Ikrek voltak — mondta és Feri szemébe nézett, hogy megállapítsa, tudja-e, kikről beszél. Úgy vélte, Ferinek nem jut eszébe a két fiú, azért igyekezett további ismertető jeleket felsorolni róluk: - Az a két magas fickó. Ha jól emlékszem, mielőtt elmentél a faluból, a fagylaltos gyerekeivel barátkoztak — hadarta egy szuszra, hogy mielőbb a lényegre térhessen. Amikor azonban rápillantott egykori szomszédjára, észrevette, hogy az nem követi gondolatait. — Nem emlékszel rájuk — állapította meg nem kis sajnálkozással, s hogy mégis eszébe juttassa őket, újabb kitérőhöz folyamodott: — Volt egy nővérük is, aki. .. Balogh Feri azonban hirtelen közbeszólt: — Már tudom! Persze, a két Róka gyerek . . . már hogyne emlékeznék rájuk... És velük mi történi? — sürgette a választ. Gondár János végre felvidult s úgy érezte, ez az eset valóban fogja érdekelni Ferit. — Képzeld, tavaly autót vettek! — kezdte a történetet. — És halálos balesetük volt! — vágott ismét a szavába Feri. — Igen... — csendesült el János bácsi hangja. — Talán hallottál róla? — Nem — szaladt ki Feri száján. — Vagyis igen. Azt hiszem, már valaki elmondta. János bácsinak kedvét szegte, hogy ismét nem sikerült érdekes témát megpendítenie. Nyomban rá is tért Róják Jolán esetének előadására, hogy végre kielégítse Feri érdeklődését. — A Róják Jolán megszökött! — jelentette ki és várta Feri reagálását. érdek ? vetlen fölöttes szervük: a városi" nemzeti bizottság számos esetben adminisztratív intézkedésekkel gátolja azon törekvésüket, hogy a Mihály-kapu, a Szlovák Nemzeti Színház és a Szlovák Nemzeti Felkelés tere határolta háromszöget mielőbb exkluzív üzletnegyeddé építhessék ki. .. Furcsán hangzik, de így igaz. Különben aligha fordulhatna elő, hogy az imént említett 87 üzlethelyiségre vonatkozó kiköltözési utasításokat a vnb hatálytalanítja. Az ok: a körzeti nb nem biztosított póthelyiségeket. A törvény azonban nem is kötelezi őket erre, „csupán" két évtizedig Pozsonyban ez volt a gyakorlat. Ogy tűnik: a vnb iletékes szakosztályán azt tartják, hogy a húsz évnyi helytelen gyakorlat több, mint a törvény! Az objektív szemlélőnek akaratlanul is az a benyomása támad, hogy a fej nem tudja (vagy nem akarja tudni), mit csinál a kéz... Az üzlethálózat gyors bővítése s korszerűsítése ugyanis távolról sem csak az óvárosi körzet, hanem Szlovákia fővárosának fontos érdeke! Imik—

J —• Otthagyta a férjét — folytatta helyette Feri. A meglepetés ezúttal is inkább Gondár Jánost érte, akt most már alig tudott szóhoz jutni, hiszen a találkozás első pillanataiban egészen másképpen képzelte el a hazai események elújságolását. Es főleg a régen távol került Balogh Feri reagálását azokra. A meglepetéstől majdnem megfeledkezett László Anti szenzációjáról. Amikor mégis eszébe jutott, úgy érezte, minden megváltozik. — Jaj, a legnagyobb újságról majdnem megfeledkeztem! — vidult fel újfent a hangja. — A László Anti a falu végéig verte a Juliskáját, mert kiderült, hogy az állami gazdaság intézőjével „paktál"! Elégedetten tekintett Ferire, hogy lássa annak megdöbbenését. Balogh Feri meg is jegyezte: — Nahát, ez valóban érdekes. János bácsi ezeket a szavakat nagy elismerésnek vélte, s mintegy viszonzásul rátért az eset részleteinek ecsetelésére: — Talán sohasem derült volna ki a dolog, ha ... — Ilyesmi mindig kiderül — szegezte le Feri mintegy örök igazságként, s legyintett egyet, hogy kár róla beszélni. Le is tért a tárgyról. Következő kérdése már így hangzott: — És maga hogy van? Hogy szolgál az egészsége? A személye iránti érdeklődés némi kárpótlást jelentett János bácsinak. Egy pillanatra arra gondolt, hogy Feri talán már nem is emlékszik a falura, az emberekre; s ezért azok sorsa is közömbös számára. Tálán már csak a legközelebbiek emlékét őrzi: a rokonokét, a barátokét. Es a régi szomszédét. Igen, a szomszédja sorsa még mindig érdekli, hiszen most is hogyléte iránt érdeklődik. — Sokat beszélhetnék! — só hajtotta, s beletúrt utolsó szálig megőszült hajába. — Bizony, a nyugdíj nem valami sok, de azért nem panaszkodom ... — A pénz senkinek sem elég — zárta le a témát Balogh Feri, s visszatért a kérdés másik részére: —• Hogy szolgál az egészsége? — Az egészségem? — ismételte meg János bácsi. — Jól! — felelte helyette Feri. — Hiszen látom: egészséges! — tette hozzá gyorsan s megdöbbenve az órájára pillantott, hogy jelezze, mennyire hosszúra nyúlt fecsegésük. fános bácsinak valóban nem volt mit felelnie az utolsó kérdésre, mivel Feri megadta helyette a választ. Amikor elbúcsúztak, Gondár Jánost egy ideig bántotta, hogy nem sikerült a távol szakadt Ferinek mindent elmondani. Később azonban egyre Inkább az az érzése támadt, hogy jól kibeszélte magát. Hogy Balogh Ferenc számára már nincs egyáltalán semmi mondanivaló ja. FUtOP IMRE MIKOR JÁR A FELESÉGNEK ELLÁTÁSI ILLETMÉNY Dr. M. Z. z s e I i z i olvasónk kérdi, milyen ellátási illetményre lesz igénye családjának, amíg n egyéves tényleges katonai szolgálatát teljesíti? Ax 1964 101 sz. törvény 44. §-a értelmében (az 1968/161 sz. törvény alapján kiegészítéssel) katonai szolgálata ideje alatt gyermekének 215 kornna (170 + 451 ellátási illetményre lesz igénye. Feleségének, amíg 3 éven aluli ellátatlan gyermekükről gondos kodik, vagy ha rokkantság vagy egyéb ok miatt nem folytatna ke reseti tevékenységet, havi 545 (500 + 45) korona ellátási illetményre van igénye. Ha feleségének munkabérből vagy más forrásból egyéb bevétele is van, ellátási illetménye annak az összegnek felével csök ken, amellyel az ellátási illetmény és az egyéb brutto bevétel összege meghaladja: az 1600 koronát, ha a releség két gyermekről gondoskodik, az 1400 koronát, ha egy gyer mekről gondoskodik, az 1200 koronát, ha egy gyermekről sem gondoskodik. A katona családi hozzátartozóinak folyósított ellátási illetmény havi összege nem haladhatja meg a bevonulás előtti átlagkereset 80 százalékát. Az ellátási illetmény a katonai szolgálat első napjától jár. Dr. g. |. TÁVOLBA SZAKADT SZOMSZÉDOK