Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)
1969-12-14 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
V egyzetfüzetembe pillantok. A kuszált sorok azt mondták: — Major elvtárs és Steiner Gábor is megfordultak a faluban. A gyűlés az alsónyárasdi kocsma udvarán volt. Meötar, a járási elnök több ízben is félbeszakította Steiner Gábor beszédét, majd csendőrökkel akarta szétszórni a tömeget ... A betűk mögül egy meggyötört szempár tekint rám. Egy minden belső indulatot erősen tükröző arc. Valaki, akit Lubicsek Alajosnak neveznek. Nyárasdon, a falujában szinte fogalommá vált a neve, de számomra még most is különös talány. Egyáltalán, minden oly különösnek tetszik most számomra. A jegyzetfüzetem és az is, hogy télbe formeg. Az elnök szivarral kínálta Steiner Gábort, aki épp az ablakhoz készült, hogy szól az embereknek. — fól van, jól van. Csak ne népgyűlés legyen belőle — figyelmeztette a járási elnök. Steiner ecsetelni kezdte a kedvezőre forduló helyzetet. — Halljuk! Halljuk! — kiáltotta lent a tömeg, meri nem jól hallotta a tovaszáll6 gyenge hangot. Akkor derüli csak ki, hogy a járási elnök színlelt jóindulata közönséges cselfogás volt. A környező épületek mögül akkor rontottak elő a csendörök. Nekiestek puskatussal a tömegnek. A pusztai légionáriusok túszokat szedtek. Egyszerre látom a fiatal lubicsek Alajost és az idős, hatvanéves Lubicsek Alajost. Az nát, búzát, árpát meg zabot, hogy legyen vetőmag. Hogy a paraszt önként jött-e a szövetkezetbe? Nem hagytuk nyugton se éjjel, se nappal, míg csak be nem jött. Igaz, nem volt köszönet benne. A takarmányt eladta, a tehenet meg behozta, aztán jártunk takarmányt koldulni, szalmát, sűrű répát, kórót. Volt úgy, hogy a tehén a mezőn borjazott meg. Nem volt senki mel. lette, elhullott a tehén is, a borja is. És ötvenhárombanötvennégyben kezdtek megjelenni a módszereket helytelenítő cikkek. A tagság fele kilépett. Dömény elvtárs, a szövetkezet elnöke azt mondta, aki kilép, hát kilép. Nagyon rossz szemmel néztek rá akkoriban a járáson. A pártkonferencián fel is szólaltam, hogy nem mi vagyunk a helyzet okai. Mit csináljunk azzal, aki egyszer ki akar lépni? Végül is a kilépőknek az átló más felőli tagon mértünk földet. Nem fogadták el. Azt mondtuk, aki november húszig nem műveli meg a földjét, elveszti. Ötvenötben újA dull már az idő, mégis úgy érzem, nyár dereka van. Nyárasdon vagyok. Ez itt a vége nincs Fő utca. A Dunaszerdahely felé futó országút mentén ágaskodik Lubicsek Alajos háza. Esteledik. A konyhában üldögélünk a viaszosvászonnal borított asztal lapjára könyökölve. Lubicsek Alajos alig fél órája vagy egy órája vetődött haza a Dunától, ahol egy nagy halfogás ügyében intézkedett. Ö maga is szenvedélyes halász, de szenvedélyénél is fontosabb a holnapi nap. Vasárnap lesz, és megrendezik a nagy halászmulatságot. Kint a Duna partján, a pelyhező topolyafák alatt. Ősz van és nem nyár dereka. Lubicsek Alajos arca jegyzetfüzetemből, kuszált soraim mögül tekint föl rám. Hatvanéves és mégsem hatvanéves. Inkább húszegynéhány vagy harminc. Veszélyes gyűlésekre jár, agitál, szónokol, sztrájkokat szervez és küldöttségeket vezet az ellenséges, hűvösen udvarias állami hivatalnokokhoz. — Dömény Gézával együtt mentünk föl a járási elnökhöz. Mikor bementünk, az liävar már tele volt csendőrökkel. Az elnöknél Steiner Gábor adta elő követeléseinket. Az elnök jóindulatúnak mutatkozott. Azt ígérte, előterjeszti indítványunkat. Arról volt szó, hogy teremtsenek valami munkaalkalmat az éhezőknek. A munkásembernek egész télen nem volt keresete. Országút menti árkolásról, útjavításról meg egyebekről folyt a szó. Ilyen munka fedezésére volt minden évben valami állami pénzalap. Kint az épület körül zúgott a főerős, bizakodó ifjú ember benne él a fáradt Idős emberben. Szinte gyermekes bizalommal kitekintget a szörnyűségek láttán megrendült, bizalmatlanná vált öreges szempárból. Oly különös dolog az idő. Nem igaz, hogy elmúlik. Csak felhalmozódik, összetorlódik az élet tényeiben, a tárgyakban és az emberekben. Es az sem Igaz, hogy ami volt, elmúlik. Itt van, jelen van, együtt létezik a jelenvaló dolgokban, mint az ősök a kései ivadékokban. — Popper János volt a főbérlő. Munkabérkövetelésünk volt. Popper Nádszegről hozatott embereket. Kimentünk kaszákkal a nyárasdi hídra és föltartóztattuk őket. A kocsisokban volt becsület. Hazamentek. Utána kijött Popper bandavezetője és elvitetett a csendőrökkel. Szinte látom őt a roppant csallóközi ég áttetsző burája alatt. Lehajtott fejjel baktat az országúton, háta mögött két egyenruhás árnyék, és két villogó szurony a feje felett. Az a lassú, szuronyok alatt ballagó Idő se múlt el belőle. — A háború után volt egy komiszárunk. Azt mondta: míg én leszek a komiszár, ebben a faluban nem lesz szövetkezet. Nos, lett szövetkezet, én voltam a pártelnök a szövetkezetben, és én lettem a helyi nemzeti bizottság elnöke Nyárasdon, és hatvanig az voltam. A szövetkezet a papi birtokon és az elhagyott földeken kezdett gazdálkodni. Napszámosok és egykori cselédek voltak a tagjai. Tízkoronás munkaegységért dolgoztak. Nem volt se vetőmag, se trágya. Vettünk eleinte harminc mázsa gaborakezdtük a tagtoborzást. Sokan visszajöttek, de sokan végképp elmaradtak a szövetkezettől és a földtől is... Még ma is látom az arcát. Az izgalom és az indulat piros hulláma borítja el. Tüzel a szeme, gerince, háta egyenesre nyúlik, mintha most érkezett volna egy sorsdöntő ütközetből, csak a hangja csuklik meg és egy pillanatra elszorítja torkát a kétely. — Jól teltük, vagy nem jól tettük? Helyes volt-e vagy helytelen? A kemény időkre és a saját keménységére gondolt, elnökösködésének első éveire, mikor az még tiszteletbeli funkció volt, és összesen havi háromszáz koronát kapott érte. A fia tartotta el akkoriban, míg ő makacsul vívta harcát az utolsó komiszár megátalkodottságának következményeivel. Újra felvetette a fejét, Indulatos, szomorú, mégis büszke fejét: — Nézze csak meg a falut. Eltűntek sorra a nyomorúságos nádfedelek. Vályogból már senki nem épít házat. A háború előtt egyedül Bíró Bognár János építtetett téglából. Adósságra. Aztán örökké nyakán ült a végrehajtó. Késő éjszaka búcsúztam el tőle, s mig végigballagtam az elsötétült nyárasdi utcákon, azon tűnődtem, miért is ment olyan korán nyugdíjba. Falust emberek áltálában viszolyognak a tétlen öregségtől. Most, hogy átlapoztam jegyzeteimet, végre' rájöttem. Nem az évek száma, hanem a beléjük zsúfolódott élet és mozgás szabja meg az idő mennyiségét. BABI TIBOR Gyakran azt tapasztaljuk, hogy sok ember gondolkodásában baj van a fogalmakkal. Többen egy-egy szón vagy kifejezésen mást értenek, mint amit az a szó, vagy kifejezés a valóságban jelent. A társadalmi és ideológiai életünk fel lazítására régebben megindult törekvés a tavalyi januárt követő időszakban ulyan méreteket öltött, hogy számos klasszikusnak vélt fogalom is elvesztette értelmét, jelentését. Gondoljunk csak a szocialista demokrácia, a demokratikus centralizmus, a szocialista hazafiság, a proletár nemzetköziség és több hasonló, a múltban gyakran használt fogalmak ra... Tavaly igen sokan úgy viszonyultak e kifejezésekhez, mintha sosem hal lottak volna róluk, és mintha nem tudnák, hogy mi is tulajdonképpen ezeknek a tartalma, jelentéss. A most induló Kisszótár cimä rava tunkban egy-egy „elfelejtett" vagy rosz szul értelmezett szót, kifejezést idézünk fel, magyarázunk meg. Az a célunk hogy eloszlassunk néhány ideológiai tévedést. és hozzájáruljunk a fogalmak tisztázásához. A Kisszótárt a közönség szükségletének és érdeklődésének megfelelően akarjuk szerkeszteni. Kérjük azért olvasóinkat, írják meg, milyen politikai, filozófiai és közgazdasági fogalommal szeretnének megismerkedni. Mindegyik vagy minden második Vasárnapi fij Szó ban jelentkezünk. A kérdésekre a Kis szótár ciniíí rovatban — röviden, a lényeget kifejtve —• folyamatosan válaszo Ilink (b) Anarchizmus Kispolgári ideológia. Tagadja minden állami hatalom létjogosultságát. A különböző irányzatokhoz tartozó anarchisták valamennyien ellenségei a proletárdiktatúrának is. Az anarchizmus elvonja a proletariátust a politikai harctól, a burzsoá politikának veti alá, és zülleszti a munkásmozgalmat. Filozófiai alapja: az individualizmus, a szubjektivizmus, a voluntarizmus. Keletkezése Stirner, Proudhon, Bakunyin nevéhez fűződik. E filozófusok elméletét Marx és Engels élesen bírálta. Az anarchizmus a XIX. században terjedt el Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban. Nem megy túl a kizsákmányolást ellenző általános frázisokon, nem érti meg a kizsákmányolás okait, nem érti meg az osztályharcot sem, mint a szocializmus megvalósításához szükséges erőt. Több vonatkozásban nálunk is az anarchizmusra jellemző állapotok uralkodtak tavaly és ez év első hónapjaiban. Politika A politika az állam ügyeiben való részvétel, az állam irányítása, az állam tevékenységi formáinak, feladatainak, tartalmának meghatározása. A nemzetek és államok közötti viszonyt is kifejezi (külpolitika). Körébe tartoznak az államberendezések, az ország igazgatásának, az osztályok vezetésének stb. kérdései. A politikában az osztályok létérdekei és kölcsönös viszonyai fejeződnek ki. Az osztályok közötti viszony — s ennélfogva az osztályok politikája is — gazdasági helyzetükből következik. A politikai eszmék és a nekik megfelelő intézmények alkotják a felépítmény fő alkotó részét, amely a gazdasági alapon emel kedik. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a politika a gazdaság passzív következménye. Ahhoz, hogy a politika hatalmas átalakító erővé válhassék, helyesen kell tükröznie a társadalom anyagi és szellemi élete fejlődésének a szükségleteit. A kommunista párt politikája tudományosan megalapozott politika, amely a társadalmi fejlődés törvényeire támaszkodik és azokat a társadalom érdekeinek megfelelően alkalmazza. Vezető és irányító befolyása alatt fejlődik a gazdaság, a kultúra és az ideológia valamennyi területe. Bírálja az apoiitizmust, az eszmeietlenség megnyilvánulásait, következetesen harcol a jobboldali opportunizmus és a burzsoá ideológia mindennemű megnyilvánulása ellen. Belpolitikája többek között a jelenlegi időszakban a konszolidációra, a gazdasági helyzet javítására, a szocializmus alapjainak további szilárdítására irányul és szorosan összefonódik külpolitikájával, amelynek célja: erősíteni a szocialista világ országaihoz fűződő kapcsolatokat, őrizni a békét, növelni az ország tekintélyét.
