Új Szó, 1969. december (22. évfolyam, 282-306.szám)

1969-12-14 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

A kéjelgés keresetszerű űzese A

z éjszaka csendje csalóka. A nyugalom megtévesztő. Az utcákat és a mulatóhelyeket nyugtalan emberek járják. Vad ösztöneiket csillapítják vagy gondjaiktól menekül, nek? A taxisofőr számára nincs megállás. Kocsija felé két férfi tart. Az egyik megtermett, magas, széles vállú, a másik alacsony, nyurga. Tétován közelednek. Bizonytalanok, mintha nem tudnák, jó helyen járnak-e. A megtermett közelebb lép. Az utcai lámpák tompa. fényében is látszik barna bőre, dús baj sza - Jóestét! A gépkocsivezető nyitja a hátsó ajtót és befelé tessékeli őket. Csak azután kérdezi meg: Hová? Azok ott hátul egymásra néznek. Ismét a bajuszos szólal meg. Ezt éppen magától szeretnénk megtud ni... Kissé dadog, de csakhamar túlteszi magát a • zavarán. — Idegenek vagyunk a városban ... Szép lányokat keresünk... A pénz nem számit... tölti el. Ilyen piszkos, gondozatlan alakok eljönnek ide hétvégére, és egy kis valutáért szép, fiatal lányokat vásárolnak egy-egy éjszakára. A mi lányainkat... Szeretett volna nagyot köpni. Agyában „nagy terv" született... Kisvártatva megérkeztek a lányok. Végigmentek. a helyiségen. Látták a sofőrt és az „üzletfeleket". Lassan, csípőjüket ringatva mentek az ellenkező sarokba. Mint afféle bemutatón. Ime, ez van, ezt tudjuk adni. Az asztalnál cigarettára gyújtottak, és most már ők vették szemügyre jövendő partnereiket. A sofőr nemsokára hozzájuk ült. — Gyertek át az asztalunkhoz. jj - Mit tetszik gondolni... Két ilyen alakkal csak nem fekszünk, le ... J» — Lányok Nem is kell... Ha ügyesek lesztek ... összedugják a fejüket, és a gépkocsivezető nagyban magyaráz. A lányok előbb kétkedve figyelik, azután nagyot nevetnek. Felállnak, és hármasban Indulnak a két külföldi felé. A sofőr még utolsó tanácsot ad. — Ne feledjétek: előre fizetni. És a városban Forróvérüek A sofőr hátrafordul az ülésen, végigméri őket. Mind a ketten túl lehetnek a negyvenen. Öltözékük nem valami választékos, idegenek, de jól beszélnek szlovákul. — Honnan jöttek? — Bécsből... Fizethetünk koronával, schillinggel .. Egyre megy ... Nézze, nem fizet ránk. Szerez nekünk két valamirevaló nőt.. . Amit nekik fizetünk, maga is megkapja . . A taxisofőrnek nem szokatlan a kérés. Tudja, ha nem vállalja ő, sofőr kollégái kapva kapnak az alkalmon. Épp az ilyen üzletfeleken lehet valamit keresni. Ha ő nem, megteszi más. És hát a keresett lányokból is akad... Kihalt utcákon száguld a Volga két utasával. Csak a La paloma előtt fékez le liirtelen. — Itt várjanak. A gépkocsivezető belép az éjszakai mulatóba. A teremben sűrű füst. A zene vad ritmusára, mint valami bűvöletben vonaglanak a fiatal és idősebb párok. A sofőr tekintete körbe jár, és áthatol a sűrű füstön is. Az egyik asztalnál két nőt és két fiút fedez fel. A leányokat ismeri. Nem először jár itt ilyen ügyben. Az egyik észreveszi őt. Fejbólintással adja tudtára, hogy mondanivalója van számára. Az is hasonlóképpen jelzi, hogy megértette ... A sofőr kimegy a folyosóra és nyugodtan vár. A leány nemsokára megérkezik. — Mi újság, Pista bácsi? — Van valami programotok? — Egyelőre nincs ... — De hisz palikkal ültök... — Nem érdekes. Könnyen lerázzuk őket. Miről van szó? — Jó üzlet. Bécsiek . .. Tele pénzzel... A leány arca felcsillan. — Rendben. Tudja mit? A srácokkal kifizettetjük a fogyasztást, és egy félórán belül az Olimpiában találkozunk ... Hányan menjünk? — Ketten. Az Olimpia-kávéház három-négyszáz méterre lehet a La palomától. Itt ül asztalhoz a taxis és két utasa. A bajuszos konyakot rendel. A taxis csak most veszi őket jobban szemügyre. Ruhájuk gyűrött, Ingük szennyes. Ápolatlanok, piszkosak. — Hol tanultak meg szlovákul? Jugoszláviai szlovákok vagyunk. Bécsben dolgozunk. Tudja, mi az az otthontól hetekre távol lenni? Hetekig nem ölelni asszonyt... A bajuszos nagyot sóhajt. — Az embernek a vére forrl — Bécsben nem akad ölbe való? — Akad... De drága... Az olcsóbbja meg nem sokat ér. — Itt olcsóbb? — A szlovák lányok szépek, kedvesek, fis olcsóbbak. Legalábbis schillingért... A gén kocsi vezetőt valami rettenetes utálat sok az ismerősötök, ezért mentek városon kívüli mulatóba . . . A szokásos bemutatkozás, egy konyak és már az autóban ülnek — Háromszáz a taxa. A lányok előre kérik a fizetést. Idegenekkel kissé bizalmatlanok ... A taxis rendezi a dolgokat. A lányok elteszik a három-három százast. Ugyanannyit a sofőr — az ígéret szerint ennyi jár a közvetítésért. Na, hová? — A városból ki . . . Ahol nem ismernek — szól az egyik leány. Rendben. Fuvardíj kettőszáz... éjszakai díjszabás... A „vendégek" nem bánják. Semmivel se törődnek, csak mielőbb ott lennének már. A fuvart is kifizetik sző nélkül. A kocsi elhagyja a külvárost. A sötét úton siklik Modor irányába. A bajuszos, a megtermett nyomban átöleli a leányt. Durva tenyere a ruha alá csúszik. Fizetett, hát ez is benne az árban. A sofőr hallja lihegését, és előbbi szavaira gondol: a vére forr... Egy elhagyatott útszakaszon az egyik leány megfogja a sofőr vállát. — Megállhatnánk egy pillanatra? A kocsi lefékez. A leány kilép a kocsiból. A másik is követi, de a köztük ülő alacsony, nyurga Is kiszáll, hogy utat adjon neki. — Hová mennek? — hördül fel a bajuszos. — Biztos szükségre — válaszolja a sofőr sokat mondóan. A bajuszos félreértheti a dolgot, mert ő is kilép, és megindul a lányok után menetiránnyal szemben. S ekkor.. . A lányok hirtelen elszakadnak kísérőiktől, futásnak erednek, bevágják magukat a kocsiba. Becsapódik az ajtó, a gépkocsivezető gázt ad. A lányok jót kacagnak a sikerült csínyen. A gépkocsivezető jóleső kárörömmel mosolyog: „Nesze nektek olcsó leány, olcsó szerelem ... schillingérti" A lányokat kiteszi az éjszakai mulató előtt. Hátha még újabb üzlet vár rájuk. Amikor meg akarják toldani a fuvardíjat, tiltakozó mozdulattal leinti őket. — Ki van fizetve. Ég veletek lányoki Azok hálálkodnak. — Ha akad valami üzlet, ne feledkezzen meg rólunk... Itt megtalál bennünket! Üzlet... Fiatalságukat, szépségüket, testűket árulják, kínálják. Pénzért bárki megveheti... Üzlet . . Töprengésre nem marad ideje. A mulatóból egy pár lép ki. A férfi int, és ő nyitja az ajtót.. . Neki ez az üzlet. ZSILKA LASZLÔ Következik: A PECSÉTGYŰRŰ Állok u Jliásek utca 20-as számú háza előtt és arra gondolok, hogy a történelem sem mér igazságos mértékkel. A ház 17.90-ben épült. Homlokzati részét pilaszterek tagolják, a volutás oszlopfőket akanthus elemek díszítik. A domborműves ablakkertek az empire nyomait őrzik. A ház utcai homlokzatát az első emelettől a harmadikig már restaurálták, de a földszint kopott, málladozó, a kapu hiányosságait egy léccel és egy darab bádoggal pótolták. A boltíves kapualjban a pince vasajtaját szétmarta a rozsda, a háromnegyed íves udvari folyosók vasrácsán a szokott lehangoló kép: száradó fehérnemű és rongyszőnyeg. Lépteim alatt szomorúan nyikorognak a fulépcsők, egy úgynevezett konyhai lámpabúrával fedett 40-es égő sápadt sárga fényt szór a lépcsőház ablakrézsűjére. Kinézek az ablakon az udvar ütött-kopott macskaköveire. Jirásek utca, vagyis Ventur utca. Több mint húsz év óta kutatom titkait, rejtett szépségét, lírai legendáit és megtörtént tragédiáit. Több mint 500 éves ez az utca és úgyszólván minden épülete: történelem. Ebben az utcában lakott Mátyás és Beatrix, ide, ebbe az utcába, menekült a mohácsi tragédia után Mária, II. Lajos Özvegye itt született 1734. január 23-án Kempelen Farkas ... és itt született a mese. A mese a „fehér asszonyról", aki uz egykori Academia Istropolitana udvarán jelent meg kísértetek óráján, kezében egy kőkorsóval és körüljárta az udvaron régen létezett kutat, a „Zöld Vadászról",, aki szeles, hűvös novemberi éjszakákon duhaj kedvvel dörömbölt a kapukon és ablakokon. Gótika, reneszánsz, barokk, rokokó, empire egymás mellett, kopott kapuívek felett domborodó címerpajzsok, lizénák, lombés szalagdíszek, oromzatos ablakok, művészi módon kiképzett keresztboitozatos kapualjak, a barokk építészeiben annyira kedvelt középi iznlitok, a rocaille, a rokokó játékos alapmotívuma — ez mind megtalálható itt az egykori Ventur utcában, ahol az egyes stílusok saját formanyelvükön szólnak az értő utódhoz. Itt, a 20-as >zámú házban, nem az empire finom szépségét keresem. Megállok a lépcsőház fordulójában és arra gondolok, hogy 1800. január 22-én itt született Jeszenák János. A mai fiataloknak úgyszólván semmit nem mond ez a név. A Magyar Életrajzi Lexikonban csak nyolc sorban emlékeznek meg róla. (Heinrlnh Hentzi osztrák tábornok, a magyar szabadságharc árulója 25 sort „érdemelt"!). Pedig Jeszenák János az 1848— 1849. évi magyar szabadságharc és forradalom vértanúja. A forradalom idején, 1848 ban, Nyitra vármegye főispánjává, a szabadságharc katonáinak kormánybiztosává nevezték ki és az ő érdeme, hogy Lipótvár magyar kézen maradt. Akkor sem ingott meg, amikor a szabadság lobogóit már a császár hóhérai taposták a sárba, amikor a Zichyk, Károlyik, Forgáchok és Andrássyk siettek a véres trón elé borulni, amikor gróf Dessewffy Emil halállistát állított össze a forradalom vezetőiről és amikor Hám János — a Batthyányi-kormány közreműködésével kinevezett esztergomi érsek — utasítására az egyházfők tetemes összegekel ajánlottak a nemzeteltiprás céljaira. A győzelmes reakció szadista bosszúvággyal vetette börtönbe Jeszenákot. A vérbíróság által hozott halálos ítéletet Haynau, „a véreb" írta alá Aztán 120 évvel ezelőtt, 1849. október 10-én a budapesti Újépületben felsorakozott a négyszög és Pozsony forrószívű forradalmi eszmékért rajongó fia elindult a halál felé Itt született, ebben a házban, ahol a falépcsőkben perceg a szú, az öszi hideg a falak szennyes repedéseibe űzi a pókokat. Szobor, kőtábla nem hirdeti emlékét, pedig a szabadságért, a haladásért, a zsarnokság ellen vívott küzdelemben halt mártírhalált. JelaüiC bánról, az osztrák kamarilla véreskezű szolgájáról utcát neveztek el Pozsonyban. A történelem sem mér igazságos mértékkel.. PÉTERFI GYULA