Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-09 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

A hagyományok köteleznek • Akik bizakodva tekintenek a jövőbe • Épül az új műjégpálya • Készülnek a sportcsarnok és a fedett uszoda ter­vei • Több segítséget várnak az üzemektől Losoncon is volt valamikor sportélet. Erre az idősebbek még jól emlékeznek, és gyakran fájó szívvel emlegetik a régi szép időket, amikor nem­csak kitűnő labdarúgókkal, hanem neves tenisze­zőkkel, vívókkal és atlétákkal is dicsekedhettek. Akkor még Apátfalva nem tartozott Losonchoz, azonban a két sportegylet egészséges rivalitása biztosította a fejlődést. A felszabadulás után kö­vetkezett egy időszak, amelyet a marakodás jel­lemzett. Az illetékesek úgy határoztak, hogy ösz­szevonják a két sportegyesületet. Ennek idestova tizenöt éve. Mgalakult a TSZ (Textilné spojené závody). Az új egyesület több „gyámot" kapott, sck volt at, ígéret, de csak a Polana üzem állta és állja még ma is a szavát, de amint múlik az idő, mind kevésbé bírja anyagiakkal. Mintegy négy éve új egylet alakult: a Strojár. Megkapta a ligeti pályát, és most ismét két rivális vetélkedhet egy­mással. Fényes emlék hová lettél...? Amikor ellátogattunk az apát­faivai la losonciak is igy ne­vezik) pályára, egyebet sem hallottunk, mint: hol vannak azok a szép idők, amikor még Kacsányi, Riasz, Kalinský, Kon­drlik, Hanes és mások a helyi ef,/fittest erősítették és juttat­ták ismételten sikerre. Franek Zoltán, a labdarúgó­szakosztály elnöke nagyon el van keseredve­— Tudom — mondja lehan­goltan —, nemcsak mi állunk ilyen rosszul, ez általános tü­net a vidéki egyesületeknél. Az ifjúságiakkal nincs baj, de amint beiratkoznak a főiskolá­ra, rögtön lemondhatunk ró­luk, mert amennyiben jó játé­kosok, kivétel nélkül az I. vagy a II. ligás egyesületeknél kötnek ki. Ezért még csak nem is ha­ragudhatunk rájuk, hiszen az anyagi érdekeltségnek ma min­denben elsőrendű szerepe van. Mi nem tudunk a játékosoknak megfelelő állást és lakást biz­tosítani. Csoda-e, hogy még a klubhűség is háttérbe szorul és oda mennek játszani, ahol na­gyobb jövedelemhez jutnak? — Öt évvel ezelőtt bejutot­tunk a II. ligába, ami nem volt könnyű, de még nehezebb volt •tt megkapaszkodni. Ez sajnos, nem sikerült, sőt még a diví­zióból is kiestünk. A szurkolók is elpártoltak tőlünk. Sos.em hittem volna, hogy ezernél ke­vesebb néző jön majd -ki egy­egy mérkőzésre. Az üzemek sem támogatnak kellőképpen ben­nünket és így nagyon nehéz a dolgunk. — Generációs problémáink vannak — mondja Kucsera László, a csapat edzője. A régi rutinos játékosokat a fiatalok váltották fel. Az „öregek" kö­zül csupán Solymosi, Csomor és Gál maradt a csapatban. — Jelenleg a területi bajnok­ságban a 9. helyen vagyunk. Ezzel természetesen nem lehe­tek elégedett, de remélem, hogy tavasszal a 4—5 hellyel feljebb rukkolhatunk, ami a bennmaradást jelentené szá­munkra. Az edzésekre sajnos rendszertelenül járnak a csa­pat tagjai, mert az üzemek nem akarják őket a munkaidő befe­jezése előtt elengedni. Pedig másutt már kétszakaszos edzé­seket tartanak Akik bíznak a jövőben Derűlátás, a jövőbe vetett hit uralkodik a Strojár vezetőinek és sportolóinak körében. Ezen az ellentétein csak addig cso­A LOSONCI SPORTÉLET A FEJLŐDÉS ÚTJÁRA LÉPETT — HM w^bbbskbem •HHHHH dálkoztunk, amíg Hrčka János­nak, a labdarúgók és a jégko­rongozók edzőjének társaságá­ban nem jártuk végig az egye­sület évről évre szépülő léte­sítményeit. Csaknem egy évvel ezelőtt a losonci tudósítónk arról írt, hogy az egykori LAFC ligeti pályá­ját felszántották és a város őslakosai megriadtak, hogy vég­leg felszámolják az oly sok szép sportesemény színhelyét. Hrčka edző jókedvűen emléke­zik az esetre. — A pályát 1945 óta nagyon elhanyagolták és Itt volt az ideje, hogy friss gyepszőnyeg­gel lássuk el. Az új pulyát ez idén augusztusban a Magyaror­szág—Szlovákia öregfiúk talál­kozóval adtuk át rendeltetésé­nek. Érdekes, hogy az esős idő ellenére több mint 4000-en néz­ték végig a mérkőzést. — Mi egészen elölről Kezd­tük, de most már az I. B. osz­tályban szereplünk. Célunk az, hogy ínég feljebb jussunk. A játékosok fiatalok és lelkesek, az üzemtől pedig kellő támo­gatásbán részesülünk, így ne csodálkozzanak azon, hogy de­rűlátó vagyok. — Az egyesület sokat kö­szönhet Fazekas Tibor mérnök­nek, az üzem igazgatójának, aki asztaliteniszező volt, és így szívügyének tekinti a sportot. Sőt a pártbizottság ós a szak­szervezet is minden tekintetben igyekszik segíteni rajtunk. . Nemcsak a labdarúgással, ha­nem más sportokkal is törő­dünk. Alig várjuk, hogy meg­nyíljon az új műjégpálya, hi­szen 40 diák, 25 ifjúsági és 20 felnőtt játékos várja türelmet­lenül a kedvező edzési lehető­ségeket. Eddig főleg Zólyomba jártunk edzésekre és ott ját­szottuk bajnoki mérkőzésein­ket is. Ez különösen a fiatalok számára volt nagyon kedvezőt­len, mert vagy hajnalban kel­lett felkelniük, vagy csak a ké­ső éjszakai órákban térhettek haza. Legjobb játékosunk, Her­gel Rudolf Eperjesre vonult be és mi kértük az ottani Dukla vezetőségét, egyezzen bele, hogy ez a tehetséges jégkoron­gozó náluk szerepeljen. Remél­jük igerilő választ kapunk. Ki mint vet úgy arat A labdarúgás ugyan nincs olyan szinten, mint volt egy­kor, a losonciak azonban egyéb sportágakban jól szere­pelnek. A TSZ-ben a kézilabda, a kosárlabda, valamint a tu­risztikai szakosztály, a Strojár­ban a röplabda- és a tenisz­szakosztály működik kitűnően. A kézilabdázók lelke a két Szpurny-fivér. József és Károly 1961-ben alapított első ízben csapatot. — A felnőttek — mondja Szpurny József edző — a diví­zióban a negyedik helyen van­nak, a fiúk pedig a szlovákiai ifjúsági liga résztvevői. Sajnos, nincs elég felnőtt játékosunk, mivel tavaly hárman, ez idén pedig négyen vonultak be. Ha visszajönnek, jobban állunk majd játékosokban és az eped­ményeink is javulhatnak. A lányok a divízióban szere­pelnek és minden reményünk megvan arra, hogy bejussanak a szlovákiai ligába — teszi hoz­zá Szpurny Károly, a csapat edzője. — Edzési lehetőségeink is ja vulnak. Az SZTSZ Járási Bizott sága 64 000 koronát irányzott elő az öltözők korszerűsítésére és az utóbbi időben már a lab­darúgók sem tartják edzései­ket a kézilabda-pályán, amely­nek salakját a múltban cipőik­kel erősen feltörték, és mi az­után nyelhettük a port, ami bi­zony nem volt kellemes. A legtöbb sikert eddig az egyesület természetjárói arat­ták. Az elmúlt négy év során Longauerová és Kordíková aranyérmet, Nosál, Križo ezüst­töt, Brada és Hroncová bronz­érmet szerzett az országos baj­nokságon a tájékozódási ver­senyen. A Strojár röplabda csapatai közül a férfiak a nemzeti li­gában szerepelnek és jól tart­ják magukat. A nök valamivel gyengébbek, de mivel az Isko­lákban kitűnő ificsapatok mű­ködnek, a jövő számukra is biz­t .tó, hiszen van megfelelő után­pótlás. Fejlődőben az atlétika — Az atlétika minden sport alapja — mondja Molnár Tibor testnevelő —, de eddig Loson­con erről sokan megfeledkez­tek. Pedig hány fiatal atlétából lett később kiváló labdarúgó, röplabdázó vagy kosárlabdázó, mivel megvolt a jó fizikai fel­készültségük. — Mi ezt tudjuk és ezért igyekszünk a sportok királynő­jét megfelelő körültekintéssel kezelni. Az elmúlt években nem volt Losoncon valamirevaló at­létikai pálya e ezért az iskolánk közelében levő szemétdomb he­lyén társadalmi munkával jó­formán mindennemű anyagi be­fektetés nélkül egy 250 méte­res futópályát, két röplabda- és egy kosárlabdapályát építet­tünk. — Az atlétikában elsősorban azt kellene biztosítani, hogy -amikor a fiatalok elvégezték középiskolai tanulmányukat, a versenyzést a klubokban foly­tathassák. Tehetségekben nincs hiány, ezt mi testnevelők tud­juk a legjobban. Hogy e szép és nemes sportot még népsze­rűbbé tegyük, elhatároztuk, noválták, újat nem építettek. Feltétlenül több tornateremre lenne szükségünk. Egyetlen korszerű tornaterme csupán az építészeti középiskolának van, az előírásoknak megfelelő ko­sár- és röplabdapályával. Ez a helyiség érthetően a nap min­den órájában foglalt. Mi is érezzük az elmúlt évek hibáit, amikor iskolákat ugyan építet­tek, de a tornatermekről „meg­feledkeztek". Most azután em­ber legyen a talpán, aki téli időben edzési lehetőséget tud biztosítani a sportolóknak. — Lassan azonban mi is ha­ladunk előre. Tervbe vettük egy korszerű sportcsarnok és egy, 25 méteres fedett uszoda épí­tését. Reméljük, hogy a mun­kálatok már jövőre megkezdőd­nek. Nagy öröm számunkra, hogy a műjégpályát november végén üzembe helyezhetjük. A város peremén pedig, a Vini­ca hegy oldalán felvonót épít­tetünk, készül a villanyvilágí­A losonci TSZ kézilabdázói a divízióban szere­pelnek, de minden vágyuk, hogy feljebb jussanak. hogy Csehszlovákia felszabadu­lásának, valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordu­lójának alkalmából a szlovákiai egészségügyi középiskolák nö­vendékeinek részvételével mi­ni olimpiát rendezünk. Ezen elsősorban az atlétika, vala­mint a kézilabda, a röplabda és a kosárlabda szerepel műsoron. — A helyi feltételeket figye­lembe véve, 8—8 csapat rész­vételével három csoportban küzdenének a döntőbe jutásért, ahová két-két csapat kerülne és a döntőt 1970. május 8-9­én Losoncon bonyolítanák le. Később minden évben más-más szlovákiai városban kerülne sor a döntőre. Szeretnénk a mi­niolimpia versenyeit hagyomá­nyossá tenni. • Az illetékesek véleménye Losonci körsétánk utolsó ál­lomása a szlovákiai testnevelési szövetség járási bizottsága volt, ahol sokáig beszélgettünk, vi­táztunk Ješko Gejza titkárral a város sportéletének problémái­ról. — Panaszra nincs nagy okunk — mondotta Ješko elvtárs —, de azért elégedettek sem lehe­tünk. Sajnos, még mindig nem tudtuk maradéktalanul meg­teremteni a város testnevelése továbbfejlesztésének feltételeit. A legégetőbb kérdés a megfele­lő sportlétesítmények hiánya, azoknak mielőbbi pótlása. Az 1945 utáni időkben Losoncon csak a régi létesítményeket re­tás és így sízők nevelésével is foglalkozhatunk. Hiányzik az anyagi támogatás Mindent egybevetve: Losonc sportélete, ha nem is virágzik, de egy helyben topogásról sem beszélhetünk. Nincs ugyan ok a borúlátásra, dé a fejlődés üte­mét feltétlenül gyorsítani kel­lene. Sokan azt kérdezik: ho­gyan? Lelkesedésben nincs hiány — erről meggyőződhet­tünk —, mindez azonban mit sem ér, ha nem párosul anyagi támogatással. A helyi üzemek közül csupán a Polana és a Strojár segít az egyesületeket, illetve a sportolókat. Néhány üzem vezetősége azonban nem tekinti szívügyének a város testnevelését, nem segíti az egyesületeket. Ezen kellene el­sősorban változtatnunk. A TSZ és a Strojár labdarúgópályája megfelelő. Minden igénynek megfelelő lesz a műjégpálya is, ha teljesen felépül, és négy ki­tűnő teniszpályát is létesítettek, amelyen nemcsak jő játékoso­kat nevelhetnek, hanem igényes versenyeket is rendezhetnek. Ha pedig a fedett uszoda és a sportcsarnok is elkészül, akkor a losonci sportolóknak sem le­het majd panaszuk és a két egyesület nemes versengése bi­zonyára hozzájárul az általános színvonal emeléséhez is. KOLLÁR JÓZSEF mmpi Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lörincz Gyula. Főszerkesztőhelyettesek: dr. Gálr Iván ésSzűci Béla. Szerkesztőségi Bratislava, Goriíi/ utca 10. Teleion: 537-16, 512-23, 335-6í. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság; 550-16, sportrovat: 505-29i gazdasági ügyek: 506-39, távlrái 09308. Journal Kiadóhivatal* Bratislavai Volgogradská 8. Nyorv.ja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava* Jesenského 12. Telelőn: 551-83. Előfizetési díj havonta 11,70 korona* a Vasárnapi Új Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal él postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Oslredná eipedicia tlaíe, Brati­slava, Gottwaldovo námestie 48/VIL.

Next

/
Thumbnails
Contents