Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-09 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

A SANGHAJ BANK ÉS A HILTON-SZÁLLÓ # ROBBANÁS A MŰVI­RÁGGYÁRBAN # BÉR­LET 99 ÉVRE # ÚJSÁ­GOK A BORBÉLYNÁL fi A legokosabb nem kitekinte­ni a repülőgép ablakain. Az 500—600 méter magas hegyek­dombok között szinte elvesző, keskeny csíkra száll le az óriásgép. Előzőleg harmincöt percet körözött a levegőben: Hongkong Kai Tak repülőterén kevés a hely és óriási a forga­lom. A landolás sikerült, brit egyenruhás tiszt irányítja az útlevélvizsgálatot, körülötte rö-. vidnadrágos kínai rendőrök. Csupán egy átutazás néhány órájára korlátozódott hongkongi tartózkodásom, de mégis rend­kívül érdekes volt bepillantani e rendhagyó gyarmat hétköz­napjaiba. Egy kis történelem A kínai név magyarul Illatos Folyamot jelent. Már szinte a természet is arra teremtette, hogy jő kikötő, a tranzitkeres­kedelem központja, és adott esetben stratégiai jelentőségű támaszpont legyen. Alig hatvan kilométernyire fekszik a portu­gál kézen lévő Macaotól és 150 kilométernyire Kantontól, a Gyöngy-folyó torkolatától. Két részletben került Nagy-Britan­nia kezébe. Az 1840-es évek elején, a hírhedt ópiumháború­ban az angolok megadásra kényszerítették a kínai császárt és Hongkong szigetét (ahol ma a Víctoria nevű település van) megkaparintották maguknak. Később elhódították a Kowloo­ní-félszigetet, majd 1898-ban — 99 esztendei bérletre — átvet­ték az úgynevezett új felületet INew Territoriesj. Ma Hongkong egységesnek tűnik, a Star Ferry fürge vízi­buszai áthidalják a sziget és a félsziget közötti tengerszakaszt. Területe mintegy ezer négyzet­kilométernyi, lakossága csak­nem négymillió (harmincezren európaiak, főként angolok) és évente négymillió külföldi lá­togatja. Jönnek külföldi turis­ták, akiket az ópiumbailángok és bordélyházak sokasága, az olcsó kalandok vagy éppen a vámmentes üzletek, a viszony­lag olcsó árak csábítanak. Gya­kori vendégek a Kínai Népköz­társaságból. érkező üzletembe­rek. Hongkong a vizet is a szomszédos Kuantung tarto­mányból kapja és reggelenként duzsunkákon érkeznek a népi Kína élelmiszerszállítói, hogy néhány Mao-idézet felolvasása után a hajókon hozott zöldsé­geket patacára (hongkongi dol­lár-, amelynek értéke mint­egy hatod USA-dollár | váltsák öt. De itt veszik ki szabadsá­gukat a Tonkini öbölben állo­másozó 7. amerikai flotta ép­pen felváltott tengerészei is. ­Nagy-Britannia gyarmatbiro­dalma, amely valaha a királyi rózsaszínnel uralta a térképe­ket, az elmúlt két évtizedben alaposan megfogyatkozott. Hongkongot azonban továbbra is úgy tekintik, mint a korona értékes gyöngyszemét. London­ban akként nyilatkoznak, hogy a bérleti szerződés lejártáig, 1997-ig semmiképpen nem akarnak csomagolni, s azután majd meglátják... A Kínai Népköztársaság jelenlegi veze­tői — a sokszor ultraradikális jelszavak ellenére — egyelőre nem látszanak siettetni sem Hongkong, sem Macao felsza­i r> badítását és jogos egyesítését az anyaországgal. A nagy összetűzés 1967 tavaszán az angolok már majdnem „leírták" Hong­kongot. Munkáselbocsátások történtek a szigetváros egyik művirággyárában (Hongkong csaknem 300 millió dollár ér­tékben exportál plasztikvirágo­kat), mire a munkások sztráj­kot kezdtek és heves utcai tün­tetésekre került sor. Az össze­tűzések szinte polgárháborús képet mutattak. A gyarmat ta­lán legtekintélyesebb pénzinté­zete, a Bank of China magas­épületét elbarikádozták, és a fegyveres őrség szabályszerű felügyelete alatt maoista cso­portok erős hangosbemondókon keresztül^zengték jelszavaikat. A brit hatóságok ellenmegafo­nokat állítottak fel, és a leg­hangosabb operanyitányokat játszatták különleges hangerő­vel. Pekingben és Sanghajban több százezren tüntettek, Wil­sont ábiázoló szalmabábut %éget» tek, a Reuter pekingi tudósító­ját háziőrizetbe vetették, a Hongkongban letartóztatott maoista újságírók „ellentétele­ként" —, a külföldi megfigye­lők már-már azt hitték, hogy a gyarmat napjai meg vannak számlálva. A nyugalom azonban helyre­állt és lecsendesedett a Pe­king és London között kirob­bant válság. Hongkongban visszatértek ahhoz a „tizen­nyolcadik századi közigazgatás­hoz", amelyet a kínai lakosság többsége joggal sérelmez. Jel­lemző módon a biit kormányzó mellé rendelt végrehajtó és törvényhozó tanács valamennyi tagját kinevezik, egyetlenegy sem választott közülük. Az an­gol hatóságok mindössze abban engedtek, hogy a városi köz­igazgatási tanács 26 tagjából a kisebbséget, 10 személyt vá­laszthatják. Pillanatképek Hongkong „nyugalmát" azon­ban főként a külső tényezők biztosítják. A város első pillan­tásra tele van felületi ellent­mondásokkal, ember húzta rik­sák vetélkednek az utasokért a Mercedes-taxikkal; korszerű magasépületek emelkednek, de árnyékukban ott hemzsegnek a nyomortanyák. Vannak, akik modern üzemekben dolgoznak, mások a Fantannak, a szeten­csejátéknak szentelik szinte egész életüket. A nyomorgók ellepik a Tigrisbalzsamkert padjait, amelyet a Tigrisbalzsa­mot gyártó, milliomossá lett gyógyszergyártulajdonos alapít­ványából létesítettek. Az igazi ellentmondások azonban a po­litikai végletek egymásmelletti­ségéből erednek. A borbélynál várakozók választhatnak: a pe­kingi Renminribaót vagy a taj­vani Tingpaót lapozzák-e. A né­pi kínai érdekeltséget képező Sanghaj Bank valósággal far­kasszemet néz az amerikai Hil­ton-szállóval. A városban nyü­zsögnek a kuomintangista ügy­nökök, a köpönyegforgató ügyeskedők, a fanatikus maois­ták, s megtalálhatók egy helyes úton járó szocialista Kína hívei. A tizenegy ezer rendőr néha nehezen tudja fenntartani a rendet a merényletekig fajuló viszálykodások során. fapán után ma Hongkong a Kínai Népköztársaság legna­gyobb külkereskedelmi partne­re, s valutabevételének egyik legfontosabb forrása. (A „kí­nai konjunktúra" tette, hogy a hongkongi tőkések 1949 óta évi 40 millió dollárról 980 mil­lió dollárra emelték bevallott tiszta nyereségüket.) Természe­tesen nem Hongkong szívja fel a kínai exportot és szolgáltatja az importot, hanem átmenő ál­lomás, és sok manővert takar. Mi történik az amerikai főkonzulátuson? Am nemcsak Pekingnek, Wa­shingtonnak is létfontosságú a hongkongi bázis. Az amerikai Eőkonzulátus 29 konzult és 130 más magasrangú tisztviselőt foglalkoztat; közöttük jócskán vannak tapasztalt hírszerző tisztek. Az amerikai konzulátus magas áion vásárolja a Kínából kicsempészett újságokat és plakátokat, saját iádiófi­gyelőszolgálattal rendelke­zik s a legkorszerűbb com­puterekbe táplálja a Kína-kuta­tás friss eredményeit. Egy hongkongi újságíró kollégám megjegyzése szerint — termé­szetesen ezt nehéz lett volna ellenőrizni — az amerikai fő­konzulátus 600 ezer kartotékot vezet a Kínai Népköztársaság vezetőiről, és minden részleté­ben igyekeznek nyomon kö­vetni e réteg mozgását, tevé­kenységét. Az amerikai állampolgárok­nak — ez közismert tény, most erősítette meg a State Depart­ment a rendelkezés érvényessé­gét — csupán különleges en­gedéllyel szabad a Kínai Nép­köztársaságba utazniok. Hong­kong azonban gyakran átmenő állomás Washington és Peking között. Olyanok is utaznak, akik úgy gondolják, hogy fölösleges lenne e kirándulásnak útiokmá­uyaikban szerepelni. M. Cohen amerikai üzletember például a chicagói gengszter szakmában kezdte, majd a két világháború között az egyik legügyesebb fegyvercsempész lett. A csang­kajsekista hadseregben a tábor­noki rangig vitte, később Hong­kongban telepedett le, s a kul­turális forradalom időszakában Kínában tűnt fel, ahol „vörös gárdistákkal" is találkozott. Va­ion hány titok és hány összees­küvés rejlik egy ilyen utazás mögött? E különös egyensúlyhelyzet talán a főoka annak, hogy nem nyúlnak hozzá a hongkongi sta­tusquohoz. S miközben a hong­kongi bérlet esetleges felülvizs­gálatáról nem esik szó, a mao­ista befolyás alatt álló városi mozikban a Damaszkij-szigeten történt összeütközéstől mutat­nak be filmet... Gsecsemőszállcda A nagyvárosokban mind ne­hezebbé válik a szülők számá­ra, ha esetleg este el akarnak menni valahová, vagy akár né­hány napra el akarnak utazni, hogy valakit találjanak, akire rábízhatják kisgyermeküket. Ezért Genfben nagyon kedve­zően fogadták a csecsemő- és kisgyermekszállodát, amelyben egyhónap és tíz év közötti gyermekek rövidebb vagy hosz­szabb időre elhelyezhetők. Egy nagy kert közepén, nyu­godt szép környezetben épült ez az újfajta szálloda, amely­ben képzett csecsemőgondozó­nők és óvónők foglalkoznak a gyermekekkel, 'orvosi ellenőr­zés mellett. A szállodában több mint negyven gyermek számára nyújtanak egésznapos kiváló ellátást, harminc gyer­meket pedig éjszakai szállásra is befogadnak^ Válás burmai módon Burmában a váláshoz csupán kölcsönös megállapodásra van szükség, sőt néha ettől is el­tekintenek. Ámde mielőtt vala­ki megházasodik, feltétlenül minden esetben meg kell kér­deznie a csillagokat. A burmai férfi számára jövendőbeliének születési adatai fontosabbak, mint derekának és keblének átmérője. Az asztrológusok jós­latainak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a pszicho­lógusok közléseinek. A fiatal burmai többnyire fénykép alapján választja ki jö­vendőbelijét. A házasulandó lányok családjai nem sajnál­ják a kiadásokat a mesteri fényképre; az ország fényké­pész műtermei a legkitűnőbb retusálőkat foglalkoztatják, ha arról van szó, hogy szépséghi­bát kell kijavítani. A házassági szertartás alatt a pár közösen egy kevés teát iszik és összekulcsolt kezét il­latosított vízzel telt edénybe meríti. Ez jelképezi a házasság­kötést. Vadásztragédia A 23 éves Jean-Marie De­vault-t holtan találták autója mellett egy vadászaton Le Hav­re közelében. A rendőiség fel­tevése szerint a vadászt saját kutyája ölte meg. A nyomozás során ugyanis megállapították, hogy a vadászni készülő Dea­vult töltött puskáját autója hát­só ülésére rakta s mellé ültet­te kutyáját. A lövés nyilván ak­kor dördült el, amikor Devault a helyszínre érve kinyitotta az autó ajtaját, hogy kiengedje a kutyáját, mélynek lába nyilván beleakadt a puskába s akarat­lanul meghúzta a ravaszt. Édes le!** Szuhanovka szovjet távol-ke­leti településen egy vasúti sza­kasz mentén régi házat bontot­tak le. Amikor a kémény le­bontására került sor, a munká­sok legnagyobb meglepetésére méhek repültek ki a kémény­ből. A fal kibontása után ugyanis a füstvezetékben egy hatalmas méhrajra bukkantak, mely az évek óta. lakatlan ház­ban vazartalan otthonra talált. A munkások két tonna borostyán­sárga mézet találtak a kürtő­ben. A megzavart méhcsalád hirtelenében ismeretlen helyre repült. A természet játéka Amikor Z. T. 13 éves bolgár kislányt a mentők kórházba szállították az orvosok egyér­telműen vakbélgyuiladást álla­pítottak meg. Mancsi Kovacsnv sebész azonnal nekilátott a mű­tétnek, ám legnagyobb csodál­kozására hiába kereste a vak­belet. Azonnal felvágta a lány hasát baloldalt, ott volt a gyulladás góca. A fiatal pa­ciens szíve ugyanis jobboldalt, a vakbele pedig baloldalt volt. Nagyon ritkű eset ez az orvos­tudományban, s bár a vracai városi kórház orvosai először találták szemben magukat ilyen esettel, megfeleltek hivatásuk­nak. A műtét sikerült, s a pa­ciens azóta felépült.

Next

/
Thumbnails
Contents