Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-09 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENRŐL Fekete nadálytő (symphytum officináié L) Gyűjtendő a gyökere ősz­szel (fekete gyopár, fekete gyökér, forrasztófű, madár­levél, madárgyökér, madár­lapu, sarkosfű, szipőka) nyirkos réteken, ártereken, csatornák mentén, nedves erdőkben terem. Tűlevelei hosszú nyelűek, 20—30 cm hosszú lemezük, lándzsa alakú. Szára 60—70 cm magas, egyenes, elága­zŕ Szárlevelel kisebbek. Virágzata 5—15 virágból áll. harang alakú, rózsaszínű. Gyökérzete 1—3 ujjnyi vas­tag, húsos, nyálkás, köny­nyen eltörhető, kívül fekete, belül fehér és szagtalan. Hatóanyaga: 0,5 százalék alantoin, 3 százalék aszpa­rin, cserzőanyagok, gyanták, és nyálka. Felhasználása: a gyökér főzete hasmenés ellen hasz nálatos. A gyökérből áztatás­sal készült kivonat a gyo mor- és bélfekély ellen ha tásos, valamint külsőleg csontbántalmak, csontrepe dés és zárt csonttörések ese tén borogatásra szolgál. Fel­használható toroköblögetőül is. A levélből készült teát légzőszervi és emésztőszervi megbetegedések esetén fo­gyasztják. Nálunk kétféle fekete na­dálytő terem: fekete na­dálytő, és a mocsári nadály­tő, amelynek sötétlila virá­ga van. NAGY G. BARKÁCSOLÓKNAK Hogyan készítsünk szobahintát ? Szerezzünk örömet kislányunknak, kisfiúnknak és a kinőtt gyerekszékből készítsünk részükre szobahintát. Ez a munka nem igényel semmiféle szaktudást, bármelyik apuka megcsinálhatja. A képen látható módon lefűrészeljük a szék ülését, négy helyen lyukat fúrunk rá és ebbe fűzzük bele az erős kötelet. Az ajtófélfába csavarral ellátott vaskariká­kat csavarunk be és ehhez erősítjük a hintát. Elöl be­akasztható biztonsági lánccal is elláthatjuk, hogy a gye­rek ki ne essék belőle. Ez karácsonyi ajándéknak is jó ötlet. család # oftttion A húshibrid nem való tojónak Idén már számos háztáji termelő hozzájutott különböző fajta hazai vagy külföldi hibrid-csibéhez. Bár nagyobb összeget fizettek értq, mégis örömmel fogadták a napos jószágot, mondván, hogy a jércék tenyésztésbe kerülnek, a fölösleges kakasok pedig jók lesznek a konyhára. Ez az elgondolás nem is rossz, ha a vevő tojóhibridet vásárolt. Ám a legtöbb esetben húshibrid csibéket árusítanak, mert olcsóbb és több van belőle. Ez pedig semmiképpen sem felel meg továbbtartásra, még kevésbé tojásrakásra. Ha a csirkét vásároló baromfitartó nincs tisztában mi­lyen hibridet vásárolt, úgy erről az állat fejlődése folya­mán könnyen meggyőződhet. A húshibrid lába, csontja vastag, és szokatlanul hamar fejlődik. Rövid 6—8 hét alatt súlya 1 kg körül ingadozik. Viszont a tojótípusú csirkék kevésbé húsosak, lábcsontjuk észrevehetően vékonyabb, tarajuk jóval nagyobb. Abban az esetben, ha a húshibrid csirkét magnak hagy­juk, illetve tyúkká fejlődik, érdemleges tojásrakásra nem számíthatunk. Emellett sok takarmányt fogyaszt, hiszen kifejlődött korban 4—5 kg súlyt is elér. Nagyon drága lenne tehát az a tojás, amit ilyen „óriás" állatok raknak. A húshibrid arra való, hogy Intenzív takarmányozással 7—8 hét alatt elérje a kilón felüli súlyt. Hiszen a nagy­üzemekben is arra törekszenek, hogy mihamarabb túlad­janak a pecsenyecsirkéken, mert az Idő múlásával egyre több takarmányt igényelnek 1 kg súlygyarapodáshoz. A ma­ga kárára teszi tehát a baromfitartó, aki ilyen csirkét vá­sárol tyúkállománya kialakításához: sokat fogyasztó, ke­veset tojó lesz a tyúkja, ez pedig nem lehet a cél. Tanulság: ha csibék vásárlására határozzuk el magun­kat, előre fontoljuk meg milyen célra hasznosítjuk azokat. Ha továbbtenyésztés a célunk, akkor tojótípusú csirkéket, ha pedig levágásra szánjuk az állatokat, akkor feltétlenül hústípusú hibrideket vásároljunk. Igaz ugyan, hogy a két különböző fajtatípus mellett vegyes hasznosítású csibéket is vásárolhatunk, amelyek mind tojásrakásra, mind levá­gásra alkalmasak. Fontos tehát, hogy az állattartók legye­nek tisztában, milyen típusú csirkéket vásárolnak. (a) OSZI ESŐBEN csinos ballonkabátot viselünk. A képünkön közölt két modellt ballonból vagy bármilyen műszálas vízhatlan anyagból megvarr­hatjuk. Termeitípusunktói függően széles fazonnal vagy keskeny gallérral varrjuk és övvel vagy öv nélkül viseljük. A kabátokat elütő színű tűzéssel díszíthetjük. Napjainkban újra divatos a hosszú hajviselet, méghozzá a természetes, göndörítés nélküli sima frizura. A sima ha] köztu­domásúan sokkal nagyobb gon­dozást igényel, mint a tartós hullámmal göndörített haj. Ugyanis a tartós nélküli sima haj gyorsabban zsírosodik. Ter­mészetesen ezt ls rendben le­het tartani, csak nem szabad sajnálni rá az időt és a fá­radságot. 1. Ha nincs tartós hullámunk, gyakrabban mossuk meg a ha­junkat, mert a zsíros, letapadt frizura nagyon ízléstelen. 2. Érzékeny fejbőrűek kamil­lás főzetben mossák a hajukat. Hajmosáshoz szódás készítmé­nyeket és lúgos szappant soha­se használjunk, mert a lúg a hajszálakat felduzzasztja, és száradás után fénytelenné, szürkés árnyalatúvá válik tőle a haj. 3. Mosás után sose felejtsük el fejbőrünket alaposan meg­Hajápolás masszírozni, mert ez elősegíti a fejbőr jó vérellátását. Jó ha­tású a különféle vitaminos ké­szítményekkel vagy a citrom­mal történő masszázs is. 4. Ha azt akarjuk, hogy ha­junk ne hulljon, egészséges és szép fényes legyen, minden es­te puha kefével alaposan kefél­jük ki belőle a port, és ujja­inkkal jól dörzsöljük meg a fejbőrünket. 5. Hogyha száiraz a hajunk, időnként csináltassunk krémpa­kolást. A zsíros hajat alkoho­los készítményekkel kezeljük. 6. A tupírozás már nem di­vatos, de azért még elég gyak­ran látni, pedig nagyon árt a hajnak, a fejbőrnek és előse­gíti a haj hullását. Tehát ne tu­pírozzuk a hajunkat. 7. Bizonyos mértékig a gya­kori festés is árt a hajnak, szá­razzá és törékennyé teszi. Ha már festetjük a hajunkat, csak­is megbízható, jó minőségű fes­téket használjunk, és a hajfes­tést ne végezzük házilag, ha­nem bízzuk szakemberre. 8. Mindig csak a saját fésűn­ket és hajkefénket használjuk, és gyakran tisztítsuk, mossuk őket. 9. A fejbőrön jelentkező ki­ütésekkel és viszketegséggel minden esetben forduljunk or­voshoz. 10. Végül ne felejtsük el, hogy az ápolt külső egyik leg­fontosabb feltétele a gondozott, szép hajviselet. HÁZTARTÁS Matrőzhús párizsi módon Hozzávalók: 60 dkg bélszín, 4 dkg zsír, 2 tojás, 3 dkg vaj f egynegyed deci tej, 2 dkg ap­rított vöröshagyma, egy kevés liszt, 2 deci vörös bor, só, tö­rött feketebors. A bélszínt kisujjnyi vastag csíkokra vágjuk és forró zsír­ban hirtelen megpirítjuk úgy, hogy a hús belseje kissé véres maradjon. Azután meghintjük az apróra vagdalt vöröshagy­mával, megsózzuk és megbor­sozzuk. Amikor a hagyma már megpirult, a húst egy kevés liszttel meghintjük, vörös bor­ral felöntjük és puhára párol­juk. — Közben a tojásokból a vajjal, a tejjel és egy csipet­nyi sóval habart tojást készí­tünk, amelyet a kitálalt matróz­hús tetején ízlésesen elhelye­zünk. A húst párolt rizzsel tá­laljuk. Hortobágyi rostélyos Hozzávalók: 4 szelet 15 dekás rostélyos, 4 dkg zsír, 4 dkg füs­tölt szalonna, egy kevés vörös­hagyma, 1 gerezd fokhagyma, fél dkg édes pirospaprika, egy csipetnyi majoránna, 4 nagy da­ragaluska, 2 db zöldpaprika, só. A rostélyosszeleteket kivere­getjük, széleit bevagdossuk, megsózzuk, majd megforrósított zsírban mindkét oldalukról hir­telen megsütjük. Kiszedjük, majd a zsírban megpirítjuk az apróra vagdalt szalonnát és hagymát. Paprikával meghint­jük, egy kevés vízzel fölenged­jük, majd a zúzott fokhagymát és a majoránnát hozzátéve, fe­dő alatt, egy kevés víz utólagos hozzáadásával puhára főzzük. Mielőtt teljesen megpuhulna, beletesszük a karikákra vágott zöldpaprikát. Tálaláskor min­den rostélyos tetejére 1—1 nagy daragaluskát teszünk. Máglyarakás Hozzávalók: 10 db zsemle, 1 liter tej, 15 dkg vaj, 1 dkg fa­héj, 4 db tojás, fél dl rum, 25 dkg cukor, 1 kg alma vagy 30 dkg gyümölcsíz, 6—8 tojásfe>­hérje habnak, reszelt citrom­héj. A tejben elkeverünk 15 dkg olvasztott vajat, 10 dkg cukrot, a rumot és a tojások sárgáját. A zsemléket apró kockákra vág­juk és a tejes masszába rak­juk, majd 4 tojásfehérjéből ha­bot verünk és hozzákeverjük. Az almát meghámozzuk és meg­pároljuk. Zománcos tepsibe vagy tűzálló tálba beleöntjük a masz­sza felét, és rászórjuk a párolt alma felét (vagy a felhígított gyümölcsíz felét). Majd ráönt­jük a massza többi részét, el­simítjuk és a tetejére a meg­maradt párolt almát rátesszük. Meleg sütőben gyengén átsüt­jük. — Azután 6 tojásfehérjét habbá verünk és abba aprán­ként belekeverjük a megma­radt cukrot- Fahéjjal és citrom­héjjal ízesítjük. A felvert hab­bal az átsütött tésztát bevon­juk, és gyengén meleg sütőben jól megszárítjuk. Abrosz vagy alátét? Az utóbbi időben az abroszt egyre inkább fel­váltják a műanyagból, rafiából, háncsból vagy hímzett panamából, lenvászonból készült szetek vagyis alutétek. A szet kétségtelenül nagyon prak­tikus és jól beleillik a modernül berendezett la­kásba. A napi kávézás, teázás szinte elképzelhetet­len ezek nélkül az alátétek nélkül. Sőt, az esti hideg vacsora felszolgálásához ls jól megfelelnek, amikor csak egy kistányért és csészét használunk. Azonban pl. egy vasárnapi ebédhez, amikor az egész család együtt ül az asztalnál — nem célszerű a szet, még akkor sem, hogyha nagyobb méretű. A levesestál alá is tehetünk ugyan szetet, az étel kiszedésekor azonban gyakran előfordul, hogy egy­két csöpp lecsöppen az asztalra. A szépen fénye­zett asztalon ez bizony nyomot hagy, viszont az abroszt kimoshatjuk. Egy háztartás sem képzelhető el abrosz nélkül. Ünnepi alkalmakkor, nagyobb családi vagy baráti összejövetelekkor, keresztelőn, névadón, eljegyzé­sen, esküvőn, házassági évfordulón stb. természe­tesen fehér abroszt használunk. A meghívott ven­dégek számától függően 6 vagy 12 személyes ab­roszt terítünk fel. Vasárnap, amikor az egész család együtt étke­zik, szintén legízlésesebb a fehér abrosz, azonban szűkebb családi körbea színes abroszt ls használ­hatunk. Hétköznap az ebédhez finom pasztellszínű ab­roszt vagy ízléses tarka mintás abroszt teszünk az asztalra. Ha a konyhában ebédelünk, vacso­rázunk, használhatunk egyszínű vagy finom min­tás műanyag abroszt, amelyet étkezés után köny­nyen lemoshatunk. Azonban, ha vendégeket várunk vacsorára, még ha a legközelebbi barátaink ls, terítsünk a szobá­ban és ne tegyünk az asztalra műanyag abroszt. A vacsora jellegének és az alkalomnak megfe­lelően fehér vagy finom pasztellszínű abroszt te­rítünk. Uzsonnához tarka mintás, hímzett vagy kockás abroszt adhatunk, azonban Ilyenkor jól megfelelnek a kisebb és nagyobb alátétek ls. MINDENKINEK

Next

/
Thumbnails
Contents