Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-09 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

K

ecskemét a Homokhát szíve. Erről az alföldi városról eddig Jóformán csak annyit tudtam, hogy itt készítik a világhírű kecskeméti barackpálinkát, hogy állítólag öreg templomának a tornyában van egy olyan nagy, harang, amelynek a szava a pusztába is kihallatszik. Legalábbis így mondja a nóta. És most mit tudok? Hogy őszinte legyek, a városról ma sem sokat. Csak azt, amit lótásfutás közben itt-ott hallottam. Azt például, hogy Kecskemét 600 esztendős, hogy a futóhomok ma már nem fenyegeti elárasztással. Úgysem jártam mint százegynéhány esztendővel ezelőtt József nádor, aki hogy véleményezze a városnak a „szabad királyi" cím elnyerésére beadott kérvényét a Körösi utcán végigmenve így fakadt ki: Tamen non habét commnates vestra formám civitatis. Vagyis: hiszen községieknek nincs városképe. Én viszont egy korát meghazudtoló, fiatalos, épülő, fejlődő várost találtam. Mintha lakosai az utóbbi évtizedekben ház. Tágas udvar, melléképületekkel. özvegy Habran Pálné tanyája. Amikor feltettem a kérdést, nem szeretne-e inkább valahol faluban lakni, ugyancsak rám csodálkozott. — Miért szeretnék? — Ha netán mégis megbetegedne ... Sürgősen orvos kellene. .. — Van a szomszédnak motorkerékpárja — és csontos kezével valahová a távolba mutatott. — Házhoz hozza ő az orvost. Fiatal családos ember. Mi meg a szívességéért vigyázunk a kisgyerekére, ha valahol sürgős dolguk akad. Barna szemű legényke markolássza a néni szoknyáját. —. Unoka? — kérdezem. — Igen. — Iskolába még nem jár? — jövőre megy. — Neki is jobb lenne a faluban ... — Miért lenne? Itt van az iskola egy ugrásnyira. Szerinte csak egy ugrásnyira. Pedig egy kilométernél is több lehet a távolság. — Habranéknak viszonylag még közel van — erősíti meg Csornai Károlyné tanítónő is. — Akad azonban olyan tanítA Homokháton azonban — ahol én jártam — mindenekelőtt' a szőlő, a gyümölcs, a zöldség az, ami szót érdemel. Itt saját szemünkkel győződhetünk meg róla, mire képes az emberi akarat, hogyan verték béklyóba a futóhomokot, hogyan változott a pusztaság gyümölcsöskertté. De nemcsak a homokot kötötték meg, hanem az embereket is. Ma már jólétet nyújtó otthona ez a táj a homokháti embernek. A megyében hetvenezer hektáron terem a szőlő. (Ebből negyvenötezer hektár az új telepítés.) Huszonötezer hektáron a csengő barack és a mosolygó alma. Mézillatú itt az egész vidék. A guggoló törpe almafák pirosló gyümölcsükkel egyegy virágba borult rózsabokorra emlékeztetnek. A szüretelőknek csak a kezüket kell érte kinyújtani. Magyarország szőlőtermő területének Itt találjuk az egyharmadát. Bács-Kiskun megye adja az ország bortermelésének közel a felét. Első helyen áll a kajszibarack-, meggy-, birsalma-, cseresznye- és őszibaracktermesztésben, az almát tekintve pedig Szabolcs után következik. ^Mmmmmm^-'ÉÜ Szüret a kiskőrösi szakszövetkezetben Pásztor Zoltán felvételei megszívlelték volna Katona József intelmét, amely szobrának talpazatára vésetett: ... Csak Ssszetett kezekkel várakoztok. Bogy majd helyettünk fog dolgozni a sors. Kecskemét életének alakulását ma már nem bízza a sorsra. Büszkék az egyre szépülő városukra, akárcsak arra, hogy 1850-től megyeszékhely: BácsKiskun megye székhelye. És ha az ember egy kicsit jobban öszszemelegszik velük kérdezetlenül is elmondják, hogy sok híres ember került kl az ő megyéjükből. Büszkék rá, hogy Itt született Petőfi Sándor, Katona J9%sef, Kodály Zoltán, Móra Ferenc, Nagy Lajos. Baján szobor őrzi Tóth Kálmán költő, Türr István hajdani legendás hírű tábornok és a világjáró felky András szobrászművész emléét. Szívesen emlegetik Fényes *dolf, Holló László, Révész Imre festőművészeket és a szőlészet fejlesztésének nagyjait, Mathiász Jánost, Kocsis Pált. Kecskemét Magyarország legnagyobb megyéjének a székhelye. Felöleli a Nagyalföld, a Tisza—Duna közének Jelentős részét. Hét járást és három tájegységet foglal magába: a Homokhátságot, a Duna mentét és a délen fekvő lösztáblát. Homok, gyengén termő szik alkotja az elsőt, a legnagyobbat. Jó termést hozó öntéstalaj a második. A legjobban termő, leggazdagabb vidék mégis a harmadik. Érdekessége és sokmindent meghatározó sajátossága a megyének az is, — és ez mindenekelőtt a Homokhátságra vonatkozik — hogy a lakosságnak negyven százaléka: több mint 200 000 ember tanyákon él. Ezt azonban így kell elfogadni. Legalábbis egyelőre olyannak, amilyen, mert a tanyavilág megszűnése még alig több egyszerű óhajnál. A homokháti emberek még mindig ragaszkodnak a tanyai élethez. Nemcsak megszokásból, gazdasági szempontok is közrejátszanak. Nem messze Kecskeméttől alkalmam nyílt bekukkantani egy ilyen tanyára. Egyszerű, fehérre meszelt, apró ablakos ványom, aki négy kilométerről jár be. Különösen télen nehéz a helyzetük. Igaz, hogy a szülők felváltva, vagy szánon, vagy szekéren be és kiszállítják őket. Mégis sajnálom ezeket a gyerekeket. Akárhogy ts felöltöznek a pusztai szél igen hideg, és a legjobb gúnyán ts talál magának lyukat... A tanító szerint az iskolába járás még komoly gond. Az egyre szaporodó kollégiumok — Ilyen működik már Tiszakécskén és másutt ls — még nem oldanak meg mindent. Hogy mit lehetne tenni? Azt ő sem tudná, egyértelműen megmondani. A tanyavilág tehát még él, létezik. Akadnak azonban ma már olyan jelenségek is, amelyek arra engednek következtetni, hogy megszűnése előtt még egyszer visszatér eredeti mlvoltához. Kezdetben ugyanis ezek a tanyai épületek nem állandó lakásnak épültek, Inkább gazdasági célokra. És éppen ez kezd újból visszatérni. Többen felépítették már kétszobás, fürdőszobás falusi házukat, de a tanyát mégsem adtük föl. Igaz viszont az ls, hogy ma már csak átmeneti lakásnak használják. Gyakori jelenség például, hogy az „öregek" beköltöznek a faluba, de a „fiatalok" továbbra is a tanyán maradnak. Van azonban egy másik „tábor" is. Ezek közé tartozik az előbb már emiitett Habran Pálné. Ök belátható Időn belül nem számítanak szakítani a tanyasi élettel. Az ilyen emberek lakása már többnyire nagyablakos, és cseréptetőt kapott. Gáztűzhelyen főznek, rádiót, televíziót hallgatnak, illetve néznek. Néhány tanyai udvarban már autó parkol a gémeskút szomszédságában. Ahogy már az eddig elmondottakból is következtetni lehet, mezőgazdasági Jellegű megyéről van szó. Egyesek Magyarország gyümölcsöskertjének, mások éléstárának nevezik. Ez annál is indokoltabb, mivel az ország mezőgazdasági termelésének tizenegy százalékát adja Bács-Kiskun megye. Azóta — tizenkét esztendővel ezelőtt volt —, hogy utoljára náluk jártam, a szántóföldi növények hozama is sokat gyarapodott. Csak példaképpen említem, hogy a búza hektárhozama — itt találkoztam először olyan emberekkel, akik nem holdakban, hanem hektárakban beszélnek — tizennégy mázsáról huszonnyolcra, a kukoricáé tizenkilencről harminckettőre, a cukorrépáé kétszáznegyvenről négyszáz mázsára emelkedett. A rengeteg gyümölcs láttán akaratlanul ls kicsúszott számon a kérdés: — Nem okoz sok gondot a zöldség és gyümölcs értékesítés? — Igen. Sok gondot okoz — volt a válasz. — Komoly gond ez még ma is, habár az utóbbi időben a háromcsatornás értékesítési rendszer sokat javított a dolgon. Ml az a háromcsatornás értékesítési rendszer? Az első csatorna a MÉK (Mezőgazdasági Értékesítő Vállalat). A termés zömét egyelőre rajtuk keresztül értékesítik. A második csatorna a Hungarofruct, zöldség- és gyümölcsértékesítő külkereskedelmi vállalat. Budapesten székel, de működése az egész országra kiterjed. Dr. Czanyík Sándor igazgatóhelyettessel módomban állt néhány szót váltani. Tőle tudom, hogy a Hungarofruct jóformán egész Európába, többek között hazánkba ls szállít zöldséget, illetve gyümölcsöt. Boltjaik ugyanolyan közkedveltek Prágában, Brnóban mint Pozsonyban vagy Kassán. Az árut többnyire hűtővagonokban vagy a nálunk ls közismert camionokman szállítják. Ám az sem rit"i* V Barackdömping kaság, hogy a sárgabarackot Kecskemétről külön erre a célra beállított repülőgép szállítja Londonba. Volt olyan nap is, amikor a gép hármat fordult. A vállalat közvetlenül a termelőktől ís vásárol. Közvetlen szállítás azonban csak akkor jöhet létre, ha az illető szövetkezet, vagy állami gazdaság tényleg jó árut termel a követelményeknek megfelelően csomagolja és vagontételekben szállít. Czanylk dr. szerint rajtuk keresztül a termelők is kapcsolatot tartanak a külvilággal. Tudomást szereznek arról mi a kapós a külföldi piacokon, minek van ára, mit érdemes egyáltalán termelni. Slőfordult, hogy a Hungarofruct is betársul egyes termelő vállalkozásokba. Többnyire hűtőtárolók építésével segíti a termelőket, hogy minél jobb árut szállíthassanak. A budaőrsi százvagonos hűtőtárolójukban például a vidéki tárolók számára ls képeznek kl szakembereket. A mezőgazdasági termékek, Illetve termények értékesítésének harmadik csatornájával Kecskeméten találkoztam. Munkatartalmánál fogva közvetítő irodának felel meg. Harmincegy termelőszövetkezet hozta létre. Fő feladata a piackutatás és a tagszövetkezetek terményeinek értékesítése, közvetítés a termelők és fogyasztók között, bizonyos gépek, alkatrészek beszerzése, sőt még fuvarközvetítés is. Hogy jobban megértsük: a téli hónapokban a termelőszövetkezetek szállítóeszközei nincsenek kihasználva. Márpedig a gép csak akkor hasznos, ha dolgozik. Érdeklődés esetén szívesen vállalnak szállítást. Ez az intézmény alig egy esztendeje működik, de már eddig is több mint húszmillió forint értékű árut közvetített. A gyümölcs értékesítésének van azonban még egy negyedik formája is. Ezek a szövetkezeti társulások. Ilyen például a lakiteleki és a négy tiszakécskei termelőszövetkezet társulása. Az öt szövetkezet összeadott kétmillió nyolcszázezer forintot egy kisebbszerü konzervgyár építésére, amelyben azt a gyümölcsöt tartósítják, dolgozzák föl, amit frissen már nem tudtak értékesíteni. Az alaptőkét — ahogy már említettem — összeadták. A szükséges felszerelést úgy szedték össze, ahogy tudták. A gőzt, a hőenergiát például, egy kiselejtezett gőzmozdony kazánja szolgáltatja. A lényeg azonban az — ahogyan Göndör Attila —, a gyáracska vezetője mondta —, hogy a frissiben gazdára nem találó gyümölcs mégsem megy tönkre, tartósítják, vagy lekvárt főznek belőle. Attól meg egyáltalán nem kell félniük, hogy termékeikre nem akad vevő, mert a minőségre, Ízre, zamatra igen nagy gondot fordítanak. Csepp a tengerből a homokháti emberek életéből, akik képesek voltak gyümölcsös kertté változtatni a hajdani gyűlöletes homokot, amit ma már hellyel-közzel aranyhomoknak is neveznek. Mert ha nem is arany, ami benne terem, az már aranyat ér. SZARKA ISTVÁN