Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-09 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

Oemjén László: Vietnam K

ÖL tO

k LEONYID MARTINOV: EGYSZER Nemsokára Más lesz a föld klímája, más Helyesebben, az égövek eltolódnak. Haladunk is már efelé lassacskán, évek óta. , Európa mezőin kétszer egy évben lesz aratás, És trópusi erdőket nevel majd Európa. Csokoládébornára sülnek az északi nők, S a déliek nem virulnak el oly gyorsan a nyárban. A volt egyenlítő táján járnak majd hűvös idők, Afféleképp, mint nálunk mostanában. S ho majd a forró égövi vadak - Mondanom sem kell: kezesen - játszanak Kertedben, hol trópusi rózsák ragyognak, S a fakó madarak hada friss, tarka tollakat hord, Te, vénember, majd téli ruhád szellőzni a pálmafákra akasztod Mert, peršze, úgy hiszed, hogy megjön a fagy maholnap. GARAI GÁBOR fordítása vjv BR BE HAZAI KÜLÖNLEGESNEK Vannak talán, akik úgy vélik, hogy a magyarosság követelményének eleget tesznek azzal, ha elkerülik a felesleges idegen szavakat. Ez a semminél több, de egyáltalán nem elegendő:" mert beszédünk vagy írásunk magyartalan lehet akkor is, ha egyetlen idegen szó sem fordul elő benne. Nálunk manapság a kifogástalan magyar szavak tdé-~ gen szemlélet- és gondolkodásmód szerint történő összekapcsolása jelenti a legfőbb veszélyt. Olyan kifejezések, kapcsolatok, frazeológiai alakulátok keletkeznek, melyek kizárólag a csehszlovákiai magyar-ság nyelvére jellemzőek. Mindennapi írásunk bő példaanyagot szolgáltat hazai különlegességekből: szlovák vagy cseh mintára keletkezett szókapcsolatokból. Nyomtatásból, főleg a napisajtóból vett példákon kísérhetjük figyelemmel é Jelenség megnyilvánulásait. Gyakran csupán egyetlen szó árulkodik arról, hogy a fogalmazó nem tud szabadulni az Idegen hatástól. Az idegen nyelvben ugyanis az illető szó elkerülhetetlen, a magyarban felesleges. Például: „Ami pedig a párt helyzetét, fejlődésének távlatait és saját tevékenységének jövőjét illeti, nagyon eltérők a vélemények." Magyaros szerkezetet a „saját" névmás elhagyásával kapunk. Ismerős szlovák mintára készült ennek a mondatnak az utolsó szókapcsolata: „A szürrealista költészet és képzőművészet eszközeinek legalábbis részleges ismerete nélkülözhetetlen a film teljes értékű megértéséhez." Egyetlen szó (az „értékű") elhagyása ennél is elegendő, hogy magyarosabb formát kapjon: „... legalábbis részleges ismerete nélkülözhetetlen a film teljes megértéséhez." Még szembetűnőbben mutatkozik a magyartalanság ebben a mondatban: „De tehetünk ma mást, ha mezőgazdaságunk gyengén lát el bennünket hússal, s a behozatal további fokozását nem bírjuk el?" Az utolsó tagmondatot így módosíthatnánk: s a behozatal további fokozását sem bírjuk."; vagy „..., s a behozatalt sem bírjuk tovább fokozni." Nem kis nehézséget okoz olykor egy-egy „szöveghű" fordítású mondat megértése. Ebben például az első tagmondat értelme zavaros: ,Határai kiszélesedtek, elfoglalta a Balti-tenger partvidékét Gdansk várossal együtt..." A középkori lengyel államról van szó. Ugyanezt így lehetne magyarosabban elmondani: „Tfület e megnövekedett " Ha az idegen hatás mellett még más is közrejátszik olyan furcsa mondat keletkezhet, mint ez:. „A kommunisták ta nácskozása nem szűkült a kongresszusi terem falai közé, mert az egész ország figyelme kísérte." A tanácskozás talán nem korlátozódott a kongresszusi te remre? Akkor valószínű, hogy máshol is folyt: a folyosókon, az utcán stb. Ezt azonban az ország figyelmével nem lehet indokolni. A mondat valószínű értelme talán ez: „A kommunisták értekezlete olyan nagy jelentőségű volt, hogy az egész ország figyelemmel kísérte." Zavaros fogalmazásával, ma

: gyartalanságával ugyancsak próbára teszi az olvasó fantáziáját ez a mondat: „Minél szembeszökőbbnek és az élet általános felépítésével összeegyeztethetetlenebbnek bizonyultak a különálló tények, annál hevesebb ellenérzés támadt minden alkalommal a komiszszárban." A mondat egy magvarra fordított kisregényből való. A fordító ugyan híven átültetett minden szót — az utolsót kivéve —, értelmet a mon-. datnak azonban nem tudott adni. Átfogalmazására az eredeti ismerete nélkiil nem is vállalkozhatunk. Egyik képes hetilapunkban látott napvilágot az a riport, melyből ez a mondat való: „Mindenkinek annyi jogot kellene kapnia, amennyivel saját magát maximálisan fejleszteni tudja, de nem árt vele senkinek." Meglehetősen nehéz minimális beavatkozással helyrehozni. A szerző szóhasználatát nehezen tarthatjuk tiszteletben, inkább a tartalom visszaadására törekedve, így alakíthatjuk a mondatot: „Mindenkinek annyi jogot kellene kapnia, amennyi egyénisége fejlődéséhez szükséges, hiszen ezzel nem árthat senkinek." A két utolsó tagmondat között nincs ellentét. Bár nehezen hihető, de nyomtatásban látott napvilágot ez a mondat is: „Nem beszélhetik ki magukat arra, hogy nincs." Ilyesmikkel talán mégse szabadna „gazdagítani" nyelvünket, hiszen magyarosabban, közérthetőbben is elmondható ugyanez: „Nem hivatkozhatnak arra"; hogy nincs, Vagvv „Nem mentegetődzhetnek azzal, hogy nincs." Amint némelyik példánk mutatja az idegen mintára keletkezett szókapcsolatok, tükörfordítások néha olyan zavart idézhetnek elő a mondatban, hogy az érthetetlen lesz még az átadó nyelvet jól ismerő olvasó számára is. Tehát ha azt akarjuk, hogy írásunk érthető legyen, nagyobb gondot kell fordítanunk nyelvünk tisztaságára: magyarosabban kell gondolkodnunk, gondosabban kell fordítanunk. JEVGENYIJ JEVTUSENKO: Hamupipőke a költészetem, eltitkolja saját baját, a kor szennyesét mossc szüntelen, ha pirkadnak az éjszakák. Bemocskolódlk a mostohalány a piszoktól, s a többiek szárítgatják kilakkozott és széttárt denevér-körmüket. Igen, undort is kelt oz élete, igen, megérteni nehéz, hogy a hagymától és a krumplitól s nem kölnitől szagos a kéz. Bár mindenért busásan megfizet, szaporán edényt mosogat, siet a bálba, az égnél üdébb, s fehérebb, mint a patyolat! Mint tündér jár, nem mocskolván magát, varázslatos, ingerlőn lépked, és kristály cipői fénylenek. De üt az óra újra jön a kin, stoppol, súrol és mosogat, fut, fut elhagyni a zenét, fut , a szépségtől távolabb. És bálok utón, késő éjeken, bár fáradt, súrol reggelig, térden csúszkálva .ronggyal törli fel a történelem köveit. Az örökösök mélyen alszanak, de az árvácska mit tehet?! Hiszen a padlók oly maszatosak, súrolni kell valakinek! Súrolni, mosni éjszaka se rest, és cipője, mit elhagyott, o messzi grádicsokon valahol mint szentjánosbogár ragyog ... TÓTH ISTVÁN fordítása •iMÜÖ?. GLEB GOBROVSZKIJ: ÉSZAKI SZERELMES ÉNEK Zúzmara-lepte szarvas száguld veled a világ végire. Agancsa kört már mind aláhullt a falvak csillogó jele. Itt már az óceán ölébe szakad a tárult pusztaság. Lobog a gallér prémsörénye, délkörként húz az út tovább. Gyémántok rád mért kellenének, hisz ott szikráznak szemeden. Az éj örvényén mind sötétebb a megsűrűdő végtelen. Fejed a fagy sugárködében, mint glóriában, úgy úszik. Arcod, kezed nem én becézem, szélujjakkal megint a sík ... Szarvasok zúzmarás agancsa döföl megint az út felé ... Mi köztünk volt, meg nem tagadja a szív, nem válhat semmivé. FODOR ANDRÁS fordítása MORVAY GÁBOR IffiHHlUIUliltt HBHHHBHHHHBHHHHHnnMI JEVGENYIJ VINOKUROV: Szaladj! A trolibusz! Rohanj utána! Cipót viszel. Elejted. Fölveszed. Az élet sűrű összevisszasága körülkerít, pörög-forog veled. Es hogyha most elevenen keresztre feszítenének: e percben, tudom, azt a jégkrémet kívánnád csengve, amit mohón kibontasz a buszon. Divatlap: kazlat hord fején a dáma. A fodrászüzlet ajtaján lesem: regiment lány ül sorban, élni vágyva, haj-karluk nő, nő, győzedelmesen. Deszka-résen kitörve kér világot a peronon egy hajtás zöld hegye. Vagy élni vágyva újra kivirágzott a holt deszka, mint Árón vesszeje? Pöttöm gyerek a kertben, zsendülő, friss pitypang között, a kék ég ráterül. Nagydobra verve: élni akar ő is csörgőjét rázza rendületlenül. RAB ZSUZSA fordítása