Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-02 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

DOGMATIZMUS VAGY JÓZANSÁG A falvakat járva nemegyszer felvetődik bennem a gondolat: hova jutottunk volna, ha parasztágunk a nehéz időkben nem olyan szilárdan áll helyt, mint ahogyan tette. Amit az alábbiakban elmondok, egy kicsit számvetésnek is szántam. A mezőgazdaságban az esztendő, a gazdasági év lombhullástól, lombhullásig tart. Hozzávetőlegesen már most számot lehet vetni. Nem volt az olyan régen, hogy ne emlékeznénk rá, amikor a föld művelőit dogmatizmussol, maradisággal vádolták. Azt állították egyesek, hogy nem vesznek részt a politikai életben. Passzívan fogadták a demokratizálódási folyamatot. Tényleg, ilyenek lennénk? A magyar paraszt, szövetkezeti tag, állami gazdaság dolgozója nagyon is éberen figyelte, mi történik ebben az országban. Helyeselte a január után megindult egészséges légkör kialakulását. Ők is hallatták szavukat, rámutattak, hogy mezőgazdasági politikánk hol, miben szorul orvoslásra. Az orvoslást, a javítást azonban nem úgy akarták, mint az egyszeri ember, aki lerombolta saját házát, hogy megjavíthassa a kéményt. Elfogadta mindazt, ami ésszerű volt benne, de visszautasított minden olyan törekvést, ami a hibák bírálata ürügyén, a szocializmus nagyszerű épületének egyenesen a fundamentuma ellen irányult. A parasztember gondolkozott. És ha Carlosnak szabad volt gondolkoznia, miért rótták ezt fel bűnül a szövetkezeti parasztoknak? Mások azt vetették a szemükre, hogy nem álltak ki a politikai küzdőtérre. Ez sem igaz. A túlkapások láttán igenis szót emeltek. Véleményt mondtak, de szavuk alig jutott túl a járás határán. Ha mégis? A „közvélemény'' számára károsnak tartották azok, akik annak idején a közvéleményt irányitották, akik ma a „tájékozatlanság" hangoztatásával akarnak kibúvót keresni a felelősség alól. Azért is hangzik el elég gyakran ma, hogy különbséget kell tenni a tájékoztatottak és a tájékoztatók között. Szemére vetették a parasztságnak, hogy nem csatlakozott a jobboldali erők sztrájkfelhívásához. Miért csatlakozott volna? Ki ellen? Azért, hogy a bevonuló szövetséges csapatok keresztülhúzták az ellenforradalmi erők számítását? Számukra a szovjet katona nem volt ellenség, még akkor sem, ha ezt mindenáron be akarták nekik beszélni. A rádió, a televízió, az újságok arra figyelmeztettek, hogy a lakosság ne álljon szóba a „megszállókkal", még vizet se adjanak nekik. Ha barátkozni akarnának, a lakosság ne álljon szóba velük. És mi történt? A lakosság szóba állt velük. A szövetkezetekben megvendégelték őket, s ha munkára jelentkeztek, szívesen fogadták a segítségüket. A szovjet katona számukra barát volt, legbensőségesebb ügyünk védelmezője még akkor is, ha ezt a zászláégetők, a jobboldali erők szószólói zokon vették. Ez az igazság, amit nem lehet véka alá rejteni. Ami a politikai állásfoglalást illeti, parasztságunk igen is letette a garast, csak nem úgy, ahogy azt egyesek szerették volna. Ki merné azt állítani, hogy a becsületes munka, a helytállás nem politikai állásfogla lás? A parasztság helyes álláspontját, józan megfontoltságát bizonyítja hogy a legzűrzavarosabb időkben is a munkát tartotta mindennél előbbrevalónak, veszteség nélkül betakarította a gazdag termést, amilyenre még nem volt példa. Amikor egyes helyeken a vörös zászlókat égették, ők szántottak-vetettek, hogy az idén is legyen majd kenyér. Vagy inkább sztrájkoltak volna? És ha megteszik, kinek a malmára hajtotta volna ez a vizet? Most újból itt az ősz, a szántás-vetés ideje. Vége egy gazdasági évnek, és az elért eredmények bizonyítanak. Az idei terméshozamok a múlt esztendeieket is meghaladják. Hogy egy példát említsek: Csomor Géza, a vásárvámosi szövetkezet elnöke mondta, hogy tavaly habár rekordtermést értek el — szemes terményekből 39 mázsás volt az átlagos hektárhozam. Az idén a 45 mázsás átlagnak is föle lesz. Vagy a tejtermelés: A múlt esztendei 3600 liter helyett az idén már több mint 4000 liter a tehenenkénti évi fejési átlag. Az említett példa csak egy csöpp a tengerből. De jellemző arra, ami a mezőgazdaságban történik. Micsoda mélységes tudatlanság, vagy inkább rosszakarat kellett ahhoz, hogy valaki ezeket az embereket tudatlansággal, maradisággal vádolja. A szövetkezeti parasztság elfogadja, sőt keresi az újat, viszont visszautasít minden olyan törekvést, ami ellentétben áll az érdekeivel, a szocializmus, a becsületes dolgozó ember érdekeivel. Ezt tette a múlt esztendőben, ezt teszi ma is, amikor a nagy szárazság ellenére, sokszor emberfeletti erőfeszítés árán iparkodik betakarítani a termést, elkészíteni a magágyat, föltörni a kemény földet, hogy jövőre is teremjen benne kenyér, legyen az ország népének mit a tejbe aprítania. SZARKA ISTVÁN foto: ü| SZÓ — TÓTIIl'AL MAI SZA MUNKBAN A szavak ereje (9. oldal) Kőbe vésett emlékeztető (4. oldal) Tovább a megkezdett úton (3. oldal) Fota: |AROSf.AV MATOUSKK