Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-02 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN 1969. november 2. A NAP kel: 8.28, nyugszik: 18.26 örakor. A HOLD kel: 22.50, nyugszik: 13.35 óra­kor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ACHILL nevű kedves olvasóinkat • Száz évvel ezelőtt, 1869­ben született IGNOTUS (Veiglsberg Hugó) költő, író, kritikus, hírlapíró, a magyar irodalmi élet egyik legkiválóbb, haladó gondol­kodású szervezője ( +1949) • 1884-ben halt meg KA­REL SLAVOMIL AMERLING cseh író, pedagógus (szül.: 1807) • 1914 ben balt meg GERECZE PÉTER művészet­történész, a középkori ma­gyarországi művészet kuta­tója (szül.: 1856) • 1929­ben kezdődött a pécsi és salgótarjáni bányászsztrájk • 1944-ben ezen a napon érték el a szovjet fegyveres alakulatok Budapest déli határát. MIÉRT NEM? Az újság kapcsolatát az olvasókkal a példányszám és a levelek száma jelzi. Szerkesztőségünk évente több ezer levelet kap. Akad­nak köztük — természete­sen — kritikai hangok is. Az apró panaszoknak is helyt adunk n lapunk ha­sábjain és általában kikér­jük az illetékesek válaszát, állásfoglalását. Tesszük ezt azzal a szándékkal, hogy segítsük az apró fogyatékos­ságok orvoslását is. A szándék félreérthetet­len, mégis többször kapunk olyan választ, hogy bár a tények megfelelnek a való­ságnak, de ... Ilyen „de" például az, hogy nem okol­ható a nemzeti bizottság mondjuk a közellátás aka­dozásáért, mert éppen a szolgáltatások megjavítása érdekében intézte el az üz­let tatarozását, bővítését stb. És gyakori a megjegy­zés, hogy a szerkesztőség mielőtt leközölte volna a rövid megjegyzést, meggyő­ződhetett volna a tényállás­ról. Elképzelhetetlen, hogy szerkesztőségünk minden beküldött levél tartalmának helyességét előzetesen el­lenőrizze. Erre egyszerűen képtelen. Ezzel szemben lé­tezik sajtótörvény, amely pontosan körülhatárolja a szerzők, köztük a közlésre beküldött levél íróinak fe­lelősségét is. A téves, a va­lóságot elferdítő, másokat sértő adatok közléséért min­denekelőtt az adatszolgálta­tó és a szerző felelős a tör­vény előtt. A válaszokban találko­zunk olyan kitétellel is, hogy jobb (és közelebb) lett volna, ha a levélíró a helyi szervekhez fordul fel­világosításért. Ezzel kapcso­latban viszont ügy véljük, hogy még ettől is célsze­rűbb lenne, ha a helyi szer­vek — a lakossággal való kapcsolatuk elmélyítése ér­dekében — kérdezés nélkül ls felvilágosítanák polgár­társaikat a közérdekű dol­gokról. Nem áll ez sokbői, hisz csaknem minden köz­ségben van hangszóró... Befejezésül: a jövőben ls szívesen adunk helyet olva­sóink kritikai megjegyzé­seinek, ha ezzel szerény le­hetőségeinkhez mérten se­gíhetjük egy-egy probléma megoldását. Dllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllll BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK AZ IGAZSÁG KERESÉSE Az igazság megismerésének vágya az emberi természetből adódik. Évszázadokon és évezredeken át ez a természetes igény volt az emberiség fejlődésének fontos rugúja. Az Em­ber a mítoszok szövevényes világából csak így bogozhatta ki a valót, a törvényszerűt — az igazat. Az igazságért a történelem folyamán az emberiség nagyjai és sztirke, névtelen tömegei áldozták életüket- Mert az igaz­ságkeresés néha áldozatot követel. 1968 januárját követően szédítő gyorsasággal peregtek az események. A dátum korválasztónak tűnt. Lezárult egy idő­szak, amelyet ugyan gyors társadalmi és gazdasági fejlődés jellemzett, de ez a fejlődés törvényszerűen szülte az ellent­mondásokat. Az 1968 előtti időszak jellemzője éppen az, hogy a megol­dás halogatásával fokozódott a társadalom belső feszültsége. Az új vezetés akkor vállalta, hogy a felismert igazságoknak érvényt szerez társadalmi fejlődésünkben. fgy értelmezte ezt a nagy tömeg is. Az események gyors alakulásában örömmel üdvözölte a múlt hibáinak feltárását, mert ebben a jelenségek lényegének — az igazságnak fel­fedését, a további haladás zálogát látta. Emlékezzünk csak a tömegek — főleg a fiatalok határta­lan lelkesedésére. Ha akkor ezt a felszabadult energiát sike­rül kellő mederbe terelni — s erre megvolt minden lehető­ség — ma a múlt évi események tisztázása, végső soron az igazság felderítése nem kötne le annyi erőt. A nagy kórusba azunban tavaly túl korán vegyültek hamis hangok. A karmesterek pedig nem vették idejében észre, hogy a hamisan éneklők egyre inkább a hangadók... Az igazság felismerése néha fájó. Nehéz és keserű a rádöb­benés arra, hogy a tények, a dokumentumok súlya alatt meg­dől egy-egy igaznak vélt elmélet és elgondolás. Aki az igazságot őszintén keresi, az igazságot el is fogadja. Az emberben van ugyan egy adag Descartes-i kételkedés is, aki éppen abban látta az igazsághoz vezető utat, hogy min dent kétséggel fogadott, semmit sem vett kész ténynek. A kétely talán befészkelte magát társadalmunkba is, főleg a fiatalok soraiba. Ez a társadalmi megrázkódtatások termé­szetes következménye; és nem is baj addig, amíg a kétely nem válik talajtalansággá, légüres térré. Mert a mindenben kételkedés végső soron nihilizmusba torkollik­Nincs veszély addig, amíg van egy szilárd pont — a tár­sadalmi cél. Elérésének formáiról lehet vitázni, de magát a célt nem lehet szem elől téveszteni! A múlt év hibáinak gyökere nem abban rejlik, hogy kétség­be vontunk eddig hirdetett igazságokat. De végzetes hiba volt az, hogy újnak, most felfedezettnek hirdetett igazságok a tu­datformálás eszközeinek hatására kritikátlanul a tömegek tu­datába szívódtak. Nem szabad az igazság feltárásától félni akkor sem, ha az fájó. A keserű igazság jobb az édes áitatásnái. S igazságtalanság lenne azokra haragudni, akik ezt az igaz­ságot feltárják ... ZSILKA LÁSZLÓ KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A FŐ AKADÁLY SAIGON Nixon elnök nemrég az ENSZ-ben kijelentette: „Mi, az Egyesült Államokban véget akarunk vetni ennek a háború­nak ... Nem fontos az, hogy mit szeretne az Egyesült Államok Dél-Vietnamban, sem az, mit akar ott Észak-Vietnam. A lényeg az, mit kíván Dél-Vietnam népe. E jog, ezen alapelv biztosí­tása a mi egyetlen elvi célunk." E szépen hangzó szavak gyakorlatilag azt jelentik, hogy le­hetővé kell tenni a demokratikus, szabad választást, amelyen részt vehet Dél-Vietnam valamennyi politikai irányzata. A je­lenlegi helyzetben ez lehetetlen. Ezért a választások előké­szítését olyan kormányra kellene bízni, amely biztosítani tud­ja ezen alapelveknek a betartását. A saigoni katonai klikk azonban vadul ellenzi egy koalíciós kormány megalakítását. A hírhedt K y tábornok, alelnök nemrég magabiztosan jelen­tette ki a New York Times tudósítójának: „Az amerikaiak tévednek, ha azt hiszik, hogy a jelenlegi kormányt kicserél­hetik, és utána létrehozhatják a koalíciót. Ha egy új kormány ksérletet tenne a kommunistákkal való koalícióra, tíz napon belül elsöpörné a puccs-" Tudjuk, hogy ez nemcsak Kynek a véleménye; az amerikai tábornoknk és politikusok jelentős része ugyanígy gondolko­dik. Ez viszont azt is jelenti, hogy Nixon ígéretei üres szavak maradnak, és az amerikai elnök vietnami rendezésre vonat­kozó elképzelései nagyon is eltérnek mindattól, amit a saigoni klikk „megoldás" alatt ért. Lényegében Saigon juttatta zsákutcába u párizsi tárgyalá­sokat is, amelyről a New York Herald Tribúne hírmagyarázója így ír: „Az amerikai kormány határozatlan politikája csapa­taink vietnami kivonásáról szorosan összefügg a háborúból egyetlen kiutat biztosító párizsi tárgyaiások irreális megíté­lésével. A Nixon kormány jelenlegi politikája megköveteli, hogy a másik fél ismerje el a jelenlegi saigoni kormány lega­litását, legalább is addig, amíg Valamilyen vegyesbizottság ellenőrzése mellett szavazást tartanak. Ezt a kormányt azon­ban az amerikai szuronyokon kívül jóformán senki sem támo­gatja." Mindebből világosan kitűnik, hogy a vietnami problémában továbbjutás csupán a saigoni kormánycsere után várható. A párizsi értekezleten a VDK küldöttségének vezetője ajánlotta, hogy az amerikaiak és a dél-vietnami ideiglenes kormány kezdjen titkos tárgyalásokat. Washington egyelőre nem adott választ, hiszen egy ilyen eszmecsere a saigoni küldöttség tá­vozását jelenthetné Párizsból. Közben az Egyesült Államokban soha nem látott méretű mozgalom bontakozik ki a vietnami háború ellen. A legutóbbi, hatalmas arányú megmozdulásoknál még nagyobbak várhatók. Az amerikai elnök ugyan kijelentette, hogy politikai döntéseit nem befolyásolják a tüntetések, úgy tűnik azonban, hogy ez egy kicsit elhamarkodott nyilatkozat volt. Az amerikai közvé­lemény széles tömegei egyre gyakrabban juttatják eszébe, liogy nem tartotta be az amerikai népnek adott legfontosabb ígéretét. A vietnami probléma túlságosan Nixon körmére égett, amit nem lehet néhány tízezer katona kivonásával elodázni. Wa­shingtonnak határozott lépéseket kell tennie mindenekelőtt Saigonban. SZŰCS BÉLA Prága lakossága szeretettel köszöntötte a Szovjetunióból haza­térő párt- és állami küldöttségünket, melyet dr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára vezetett. (Foto: CSTK) Hétfőn ünnepséget rendeztek Selmecbányán az Ifjúsági Vasút befejezésének 25. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen jelen voltak az Ifjúsági Vasút egykori építői, valamint a szlovákiai és csehországi ifjúsági szervezetek küldöttségei. Az SZLKP Központi Bizottsága és a szlovák kormány nevében dr. Peter Colotka miniszterelnök üdvözölte az ünnepi gyűlés .résztvevőit. (E. Fül9 — "^'<1 Vasárnap befejeződött a Budapesten megtartott VII. szakszer­vezeti világkongresszus, Képünkön Pierre Gensous, a Szakszer­vezeti Világszövetség új főtitkára, Valentyina Tyereskova szov­jet űrhajós, Louis Saillan, az SZVSZ tiszteletbeli elnöke és En­rique Pastorina, az SZVSZ új elnöke. (CSTK—MTI felvétele) A dominó-elmélet és az amerikai polgár. (International Herald Tribúne)

Next

/
Thumbnails
Contents