Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-09 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

A Vasárnapi Új Szó kérdéseire válaszol AUSZTRIA ERVIN SCHARF OSZTRÁK POLITIKUS, A BÉKEVILÁG TANÁCS TAGJA: Meg kell győzni a kapitalista országok vonakodó kormányait A Varsói Szerződés 1

tagállamainak az európai biztonsági értea kezlet összehívására irányuló kezdeményezésében először is békeszereletük megnyilvánulását látom. E kollektív lépés egyúttal arra utal, hogy az értekezlet eredményes lehet. Az európai biztonság megteremtése megköveteli elsősorban kontinensünk legveszélyesebb feszültségi gócának megszüntetését —, a német kérdés rendezését. Az ilyen biztonsági rendszer szilárdabb alapokra helyezhetné a békés egymás mellett élést a világnak e részében, ahol iparilag fejlett tőkés és szocialista államok élnek közvetlenül egymás mellett. Nem véletlen, hogv a béke OLASZORSZÁG GIORGIO LA PIRA PROFESSZOR, FIRENZE VOLT POLGÁRMESTERE, A TESTVÉRVÁROSOK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKE Azonnal meg keli kezdeni az európai párbeszédet Az európai biztonI

ság problémáját, a budapesti felhívás m történelmi és politikai jelentőségét ama feltételek fényében kell látnunk, amely föltételek ma mindinkább meghatározzák a világpolitikát. Figyelembe véve a nukleáris fegyverek létét, a világűrkutatás sikereit, a mindinkább növekvő demográfiai és szociális problémákat; azt, hogy egymillió megatonna erejű atomfegyverzet van felhalmozva, amely elegendő a föld elpusztítására, ugyanakkor megnyílt az út a világűr meghódítása felé; szélesedik a gazdag és a szegény nemzetek közötti szakadék. E feltételek közepette történelmileg és politikailag elkerülhetetlen egy átfogó tanácskozás a nagyhatalmak és a föld minden népe között, és elkerülhetetlen a döntés a követendő utat illetően. A békés egymás mellett élés öt pontja, a bandungi tanácskozás öt elve, a teljes és általános leszerelés feltételével egyre inkább és elkerülhetetlenül a világpolitika központi problémáját alkotta és alkotja a jövőben is. A budapesti kezdeményezést éppen ama történelmi és politikai feltétel fényében kell értékelnünk, amely szerint ahhoz, hogy megszabadítsuk a világot a háború fenyegetésétől, e téren bizonyos értelemben az európai háborús veszély elhárításából kell kiindulnunk. Meg kell szüntetni Európában a két katonai tömböt, a NATO-t és a Varsói Szerződést, és így kell elindulnunk a világnak a háborús veszélytől való, megszabadítása útján. (A fokozatos nukleáris leszereléssel az általános és teljes leszerelésig; a békés egymás mellett élés; az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyetemessé tétele; a gazdasági téren folyó versengésnek a harmadik, világ javára történő átalakítása). Európának az említett értelemben való felszabadulása nyilvánvalóan megköveteli a német kérdés megoldását. Megköveteli az államjogi elismerést, az államok létezésének és a status quonak az elismerését is. Azaz: a két német állam, Kelet-Berlin, a jelesvlegi német—lengyel határ elismerését. Európának az említett értelemben való felszabadulása szükségessé teszi mind jogi, mind politikai szempontból minden európai ország teljes szuverenitásának elismerését. Csak így juthatunk el ahhoz, hogy megszabadítsuk a népeket minden politikai, gazdasági és katonai elnyomástól. Véleményem szerint 2

elérkezett az idő arra, hogy megkezdődm jék az a folyamat, amelynek eredményeként Európát véglegesen megszabadíthatjuk a háború veszélyétől. A Német Szövetségi Köztársaságban az új Brandt-kormány jelenléte bizonyára kedvezőbb feltételeket teremt ahhoz, hogy megkezdődhessék ez az új enyhülési folyamat. Mindannak ellenére természetesen, változatlanul megvannak a nyilvánvaló nehézségek politikai, gazdasági és katonai téren egyaránt. A jelenlegi nemzetközi helyzet legutóbbi fejleményei is: Peking tárgyalásokra való felhívása, a szeptember 11-i pekingi találkozó, az október 15-i nagy amerikai vietnami háborúellénes nap — mindmind elősegítik az európai enyhülési folyamat megindulását és az örvendetes budapesti kezdeményezés valóra váltását. Ogy vélem, nem volna szabad késlekedni az európai párbeszéd elindításával. Meg kellene kísérelni annak megkezdését még akkor is, ha jelenleg még nincs meg minden feltétel, Vissza kell adni az embereknek a történelem formálásába vetett bizalmukat, és az azok iránti bizalmat, akik Európában és a világ más részein hozzájárulnak a történelmi-politikai események alakításához. Ezek az események sohasem indulhatnak el a kívánt kedvező irányban a békés egymás mellett élés politikája nélkül. Ez a politika volt a 60-as évek orientációja és lehet ismét — a szomorú vietnami háború befejezése után — az elkövetkező új évtizedben, amely elé oly sok reménnyel telve tekintenek a világ népei. Bízom benne, hogy reményünkben nem fogunk csalatkozni. megszilárdítására irányuló kezdeményezés a szocialista országokból indul ki, amelyek nem szenvednek az imperialista országokat megrázó belső ellentétektől. Az európai biztonsági értekezlet összehívásának kezdeményezése tehát egyúttal kifejezi a szocialista társadalmi rendszer fölényét a kapitalizmussal szemben, valamint a szocialista célkitűzések egyezését a szocialista országok reális politikájával. Az európai biztonsági 2

rendszer szükségessége nemcsak a békem vágyból fakad, amely a keleti és a nyugati népek közös érdeke. Az ilyen rendszer lényegesen bővítené a szocialista és a tőkésországok együttműködésének formáit és méreteit is, és ez valamennyi részt vevő ország gazdasági, tudományos és kulturális fejlődésének javát szolgálná. Az európai biztonsági értekezlet azonban „pillanatnyilag" még nem valósítható meg. Igaz, hogy a jelenlegi politika reális feladata ez, de figyelembe kell venni, hogy az ilyen konferencia megtartásához megfelelő légkör kialakítására van szükség. Ehhez azonban felvilágosítás és küzdelem szükséges. Elsősorban a kapitalista országok habozó és vonakodó kormányait kell meggyőzni. A Varsói Szerződés országainak felhívása Európa kapitalista részében is kedvező visszhangra talált. Egy felelős államférfi sem utasította vissza kereken a javaslatot, mivel nem akarta, hogy reakciósnak és militaristának minősüljön. „Igent" mondtak, s ugyanakkor kifogásokat emeltek: az előkészítő munkálatok még sok időt és fáradságot igényelnek, még nem jött létre megállapodás a tanácskozás programjáról, nem világos a meghívandó államok köre stb. Ugyanakkor a felhívást a semleges államok aligha utasíthatják vissza. Svédország és Finnország azonnal a javaslat mellett foglalt állást, s valamivel tartózkodóbban Ausztria is. Természfitesen szükséges, hogy a békés erők a munkásosztállyal szövetkezve még nyomatékosabban sikraszálljanak az értekezlet megtartása mellett, és hatást gyakoroljanak az imperialista országok kormányaira. A második világháború óta két irányzat viaskodik, harcol egymással az európai politikában. A Szovjetunió és a szocialista országok a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve alapján egész Európa együttműködésén, fejlesztésén fáradoztak. Ezzel szemben a nyugati hatalmak vezető körei az antiknmmunizmus jegyében a földrész kettészakítására törekedtek, számos nyugati politikus egész Európának tünteti fel annak nyugati felél. A hírhedt Marshall-tervtől kezdve az Északatlanti Tömb megszervezésén, az önálló nyugatnémet állam kikiáltásán át a Közös Piac és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás létrehozásáig a nyugati hatalmak minden igyekezete arra irányult, hogy Európát megosszák és nyugati részét szembeállítsák a szocialista országokkal. Az elmúlt évtizedekben a Szovjetunió számtalan nyilatkozata, felhívása figyelmeztetett erre a veszedelmes és káros jelenségre. Nemcsak figyelmeztetett, hanem több javaslatot is terjesztett a nyugati kormányok elé. amelyekben felvetette égy európai biztonsági rendszer megteremtését, amely új fejezetet nyithatna e földrész népeinek történelmében. A szocialista országok kezdeményezéseinek sorából csupán a két legutóbbit említjük meg, mivei ezek világvisszhangja biztató. A Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívása felszólította az európai kormányokat, hogy tevékenyen járuljanak hozzá egy európai értekezlet megszervezéséhez, amely megfelelne valamennyi európai állam érdekeinek. Ezen a tanácskozáson lehetővé válna az európai katonai tömörülések felszámolásához és a földrész népeinek békés együttműködéséhez vezető utak és módszerek keresése, megvitatása. A kommunista és munkáspártok idén megtartott moszkvai értekezletén újra felmérték a világhelyzetet és a budapesti felhívást helyeselve, újabb dokumentumban szögezték le az európai biztonsági rendszer megteremtésének reális lehetőségét. Ha ez valóra válna, a testvérpártok egyetértenének a NATO és a Varsói Szerződés szervezeteinek felszámolásával, természetesen szavatolni kellene a jelenlegi határokat és meg kellene akadályozni Nyugat-Németországban a neonácizmus további térhódítását. Egy szilárd alapokon nyugvó biztonsági rendszer szavatolná „a földrész valamennyi államának egyenlő jogait, egymás kölcsönös tiszteletben tartását és hozzájárulna az európai egység megszilárdításához." A szocialista országok kezdeményezése szokatlanul nagy visszhangot váltott ki Európában. Nem akadt egyetlen kormány sem, amely nyíltan elutasította volna. Az európai országok fele hivatalosan bejelentette, kész részt venni a biztonsági rendszer megteremtéséről tárgyaló értekezleten. Bonn fogadta talán a legtartózkodóbban a kezdeményezést, de a politikai megfigyelők többségének véleménye szerint az új bonni kormány e téren is rugalmasabb lesz. Ha az NSZK-ban FRANCI AORSZAG RÓBERT ENDEWELPH, A BÉKEMOZGALOM PÁRIZSI TANÁCSÁNAK TITKÁRA: A katonai tömbök helyett átfogó biztonsági rendszert Én a magam részéről 1

egyetértek ezzel a javaslattal. Magába fogm lalja azokat a szempontokat is, amelyeket a mi országos béketanácsunk szorgalmaz. — Mi, francia pacifisták nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy Franciaország minden igyekezetével elősegítse e konferencia megtartását, és arra törekszünk, hogy részvétele minél jobban reprezentálja országunkat. Én a kérdés második 2

részével kezdeném. Elképzelhető-e, hogy m e biztonságot a katonai tömbök politikája biztosithatja? Nem. Ez csupán fegyverkezési versenvhez vezet, NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG GÜNTER MARSCHEFFEL, A NYUGATNÉMET SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT (SPD) SAJTÓSZOLGÁLATÁNAK FŐSZERKESZTŐJE: Érvényesüljön valamennyi európai állam egyenrangú együttműködésének politikája Véleményem szerint 1

pozitívan értékelhető az olyan értekezlet m összehívására tett javaslat, mely megvitatná az európai biztonsági rendszer kialakítását. Szerintem az értekezlet összehívásának az a feltétele, hogy valamennyi európai állam, eltekintve társadalmi, gazdasági és katonai helyzetétől, kötelezze magát, lemond minden megkülönböztetésről. Az európai biztonsági értekezletnek csak akkor lenne értelme, ha valamennyi részt vevő állam egyenrangú félként tárgyalhatna. Ugyancsak jó lénne, ha valamennyi európai állam még az értekezlet összehívása előtt ünnepélyesen kötelezné magát, hogy a politikai kérdések megoldásában nem alkalmaz erőszakot és elismeri a mai európai határokat. Az értekezleten a mai határok véglegesítését valamennyi európai állam biztonságának figyelembe vételével kellene megvitatni. Az ilyen előkészületek után az európai biztonsági értekezlet sikeres lenne. növeli a feszültséget az országok között, lehetővé teszi, hogy Nyugat-Németország részt vegyen e fegyverkezési versenyben és bátorítja a nácizmus újraéledését. Szembe kell szállni ezzel az anakronisztikus helyzettel, ei kell érni a béke biztosításának valóban egységes rendezését. A katonai tömböket olyan rendszerrel vagy pedig az európai országok olyan szövetségével kell helyettesíteni, amelyben kivétel nélkül valamennyi ország kölcsönös megértésre -jut. Véleményein szerint ennek feltétele a Német Demokratikus Köztársaság elismerése, valamint az, hogy Nyugat-Németország elismerje a jelenlegi európai határokat. Amenyiben feltétel2

ként értékelik azt a tényt, hogy ma száB mos európai ország egy katonai tömbnek tagja, és egységesen lép fel, tisztázni kellene, hogy az- európai biztonsági értekezletnek legalább első szakaszában azok az Európán kívüli államok is részt vegyenek, melyeknek csapataik vannak Európában. Ebben az első szakaszban megállapodást kellene kötni arról, hogy ezek az államok kivonják csapataikat Európából, de csak akkor, ha ez az intézkedés egyformán korlátozná a NATO és a Varsói Szerződés tagállamainak fegyverkezését is. Ilyen értelmezésben tartom szükségesnek az európai biztonsági rendszert. Más szavakkal: az európai biztonsági rendszer célja az legyen, hogy nyugaton és keleten egyaránt ne a katonai tömbök szemszögéből értékeljék a helyzetet. Ehelyett valamennyi európai állam egyenrangú együttműködésének politikája érvényesüljön.