Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-09 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

OKTÓBER ÉVFORDULÓJÁN írta. SZÁNTÚ LÁSZLÓ akadémikus L

ATJUK és tudjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely 52 évvel ezelőtt, 1917 októberében ment végbe, az emberiség történelmének olyan eredménye volt, amellyel annak új és magasabb szintű fejezete, „az igazi történelme" kezdődik. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy fél évszázad alatt a forradalom hatására alapjaiban megváltozott nemcsak Oroszország népei életének tartalma és formája, hanem az egész emberiségé is. Az Októberi Szocialista Forradalomnak a földtekének egyhatodán megkezdődött az „igazi történelemnek" az a szakasza, amelyben az emberiség „előtörténetének" utolsó láncszeme, a kapitalizmus felszámolása elkezdődött, és helyén a szocializmus építése vette kezdetét. A reakciós cári impérium romjain épülni kezdett és virágba borult egy hatalmas, gazdag és szép jövőjű szocialista állam, amely törhetetlen akarattal folyton tovább fejleszti a népgazdaságot, a politikát és kultúrát, s új minőségűvé teszi népei anyagi és szellemi életszínvonalát. Az Októberi Forradalom következtében az addig egységes kapitalizmus világrendszere két ellentétes, ellentmondásos egységet alkotó társadalmi-ökonómiai formációra szakadt. Amíg a két világháború közti időben a kapitalizmus saját, belső ellentmondásai okozta görcsökben vonaglott és gazdasági kríziseket, fasizmust és háborúkat szült, addig a Szovjetunió megrázkódtatások nélkül gyors ütemben a világ gazdaságilag, politikailag és katonailag legerősebb országává vált. Amikor aztán a kapitalizmus ellentmondásai az elviselhetetlenségig éleződtek, s a tőkés monopóliumok tulajdonosai kénytelenek voltak őket „megoldani", persze, kapitalista módon, vagyis agresszív háború kirobbantásával, akkor a demokratizmusuk felsőbbrendűségével hivalkodó kapitalista államok szánalmas puhányoknak bizonyultak az agresszív német fasizmus támadásával szemben. És ha nem lett volna a Nagy Október szülte szocialista társadalom, amelyet a világ minden kapitalista hatalma húsz éven keresztül kigúnyolt, fegyverrel és szóval Igyekezett megszüntetni létezését, ki tudja, milyen jövő felé haladt volna az emberiség. Az emberiség szerencséjére, a kapitalisták hitének az ellenkezője volt a valóság! A Nagy Október szülöttje, népeinek bátorsága, hősiessége, szívóssága és önfeláldozása, valamint a szocialista társadalmi rend és intézményeinek (hadseregének, iparának stb.) szervezeti fölénye segítségével legyőzték a fasizmus hadseregeit és ezzel megmentették a haladó emberiség jövőjét. A fasizmus vereségének eredmenyeként néhány államban a nép megdöntötte a burzsoázia uralmát és megkezdte a szocializmus építését. A szocializmus világrendszerré vált. S ugyanakkor megkezdődött a gyarmati világrendszer szétesése. A

ZT GONDOLHATNÖK, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52 éves hatása, világtörténelmi jelentőségű eredményeinek új korszakot nyitó ténye mindenki számára nyilvánvaló; még sincs ígyl Már néhány éve, és nálunk különösen a múlt évben, olyan nézeteket terjesztettek — és olyanok is, akik marxistáknak vallották magukat —, hogy az Októberi Forradalomnak nincs ilyen jelentősége. Azt állítják, hogy nem szolgálta a szocializmus javát az a tény, hogy a kapitalizmust olyan országban döntötték meg, ahol még nem voltak teljesen kifejlődve a termelőerők és az ipar, ahol a proletariátus kisebbségben volt a szegény parasztság nagy többségével szemben, ahol nem volt elég kultúrált, művelt ember, ellenben nagy volt az analfabéták száma, ahol a demokráciának majdnem semmi hagyománya nem volt, míg a cári önkényuralomnak megcsontosodott, hosszú múltja volt. Ezek az okai annak — mondják —, hogy a szocializmus Oroszországban kialakult modellje nem eléggé vonzó és nem képviseli azt a magasabbrendű társadalmi életszínvonalat, amelyet a szocializmustól joggal elvárunk. Ilyen és hasonló gondolatok után felteszik a kérdést: nem volt-e elhamarkodott a szocialista forradalom? Nem lett volna okosabb, ha olyan ország munkássága valósítja meg, ahol már megvoltak a forradalom feltételei? Hiszen Marx tanítja: „ ... hogy egy társadalmi formáció sohasem szűnik meg előbb, mielőtt nem fejlődnek ki az összes termelőerői, amelyek számára elég helye van s az új, magasabb termelési viszonyok nem váltják fel a régieket, amíg nem érnek meg létezésük materiális feltételei a régi társadalom ölében. Az emberiség ezért állít fel magának csak olyan feladatokat, amelyeket meg tud oldani, mert az alaposabb vizsgálódás megmutatja, hogy a feladat is csak ott merül fel, ahol megoldásának anyagi feltételei már léteznek, vagy legalább keletkezésük folyamatában vannak." Nem mond ellent az Októberi Forradalom Marx eme tanításának? — kérdezik. Nemi Nem mond ellent! De az bizonyos, hogy az ilyen kérdés felmerülése meggyőzően bizonyítja: a „kritikusok" és kérdezők nem értik a marxizmust, s nem tudják miért és mivel fejlesztette, gazdagította Lenin a marxizmus tanítását. Nem a munkásosztály érdekeinek álláspontjáról és nem a marxi tudományos módszerrel közelednek a vizsgált objektumhoz, t. 1. az Októberi Forradalomhoz. A szociáldemokrácia vezetői Kautskyval, Plehanovval és másokkal az élen már több mint ötven évvel ezelőtt ugyanezeket a tudatlanságokat állították, s akkor maga Lenin bizonyította rájuk, hogy nem marxisták, hanem árulói a marxizmusnak. A mostani „kritikusok" csupán felmelegítik Kautskyék megsavanyodott levesét, s ezért az, amit Lenin az „apáknak" mondott, a „fiaiknak" is szól. A H- INTERNACIONÁLÉ hőseiről ^ azt mondta, hogy „ ... hihetetlenül gyávák, hogy még legjobbjaik is bátortalanul mentegetőznek, amikor a német mintától való — akár csak legcsekélyebb — eltérésről van szó ... Valamennyien marxistáknak nevezik magukat, a marxizmust azonban a végletekig vaskalaposan értelmezik. Azt, ami döntő a marxizmusban, vagyis a marxizmus forradalmi dialektikáját, egyáltalán nem értették meg ... Valamennyiüknél szembeötlő, hogy képtelenek megérteni a marxizmus következő meggondolását: ezek az emberek eddig azt látták, hogy a kapitalizmus és a polgári demokrácia fejlődése Nyugat-Európában bizonyos meghatározott úton haladt, és most sehogy se tudják elképzelni, hogy ez az út — mutatls mutandis — csak bizonyos (a világtörténelem általános menete szempontjából teljesen jelentéktelen) módosításokkal szolgálhat mintaképül." „A végletekig sablonos például az az érvelésük, amelyet a nyugat-európai szociáldemokrácia fejlődése idején szóról szóra bemagoltak, és amely abban áll, hogy mi nem értünk meg a szocializmusra, hogy a szocializmusnak nálunk — ahogy a közülük való „tudós" urak mondani szokták — nincsenek meg az objektív gazdasági előfeltételei. És egyiküknek sem jut eszébe, hogy feltegye magának a kérdést: hát nem történhetett-e meg, hogy egy nép, amely forradalmi helyzetbe került, abba a forradalmi helyzetbe, amely az első imperialista háborúban alakult ki, hogy ez a nép helyzete kilátástalanságának hatása alatt olyan harcra szánta el magát, amely legalább némi esélyt nyújtott neki ahhoz, hogy nem egészen szokásos előfeltételeket vívjon ki magának a civilizáció további fejlesztésére?" „Oroszország még nem érte el a termelőerők fejlődésének azt a fokát, amelyen lehetséges a szocializmus." Egyre ezen a tételen rágódnak a II. Internacionálé hősei... Ezen a vitathatatlan tételen kérődznek szüntelen, s azt hiszik, hogy ez a tétel döntő jelentőségű forradalmunk értékelése szempontjából." „£s ha úgy adódott, hogy a helyzet teljes kilátástalansága megtízszerezte a munkások és parasztok erejét és ezáltal lehetővé tette számunkra, hogy másképp térjünk át a civilizáció alapfeltételeinek megteremtésére, mint valamennyi többi nyugat-európai államban? Megváltoztatta-e ez az alapvető osztályok alapvető viszonyát az egyes államokban, amelyek bekapcsolódnak vagy már be is kapcsolódtak a világtörténelem menetébe?" „Ha a szocializmus megteremtéséhez meghatározott kulturális színvonalra van szükség (bár senki sem tudja megmondani, hogy milyen ez a meghatározott „kulturális színvonal", mert ez a színvonal különböző mindegyik nyugat-európai államban), akkor miért nem szabad nekünk azzal kezdeni, hogy előbb forradalmi úton kivívjuk e meghatározott színvonal .előfeltételeit, s az után, már a munkás-paraszt hatalom és a szovjet rend alapján induljunk el utóiérni a többi népet?" (Lenin Művei, 33. kötet, 476—479 old.). A

MINT LENIN MEGMONDTA, úgy is történt. Az ötven év előtti elmaradt Oroszország munkássága és parasztsága az Októberi Forradalomban kivívott hatalom és a szovjet állam segítségével nekilendült és utóiérte, sőt, egyes társadalmi szektorokban meg is előzte (hadsereg, űrkutatás) a legfejlettebb kapitalista országokat. S ha ennek ellenére olyan becsmérlően hazudoznak az Októberi Forradalomról és annak elsőszülött gyermekéről, mint azt a jobboldal ideológusai tavaly tették, és sokan még ma is teszik, akkor belőlük az osztályellenség beszél, és ezért az osztályharc eszközeivel kell őket meggyőzni. Mi azonban, akik meg vagyunk győződve arról, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eddigi eredményeivel is bizonyságát adta annak, hogy az emberiség tényleg jobb, szebb és emberibb jövője felé tört utat, 52. évfordulójára azzal emlékezünk a legméltóbban, hogy figyelmünket még megoldatlan feladatainkra összpontosítjuk, s becsületesen, szívósan igyekszünk őket megoldani.