Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)
1969-11-09 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó
A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. november 9. A NAP kel: 6.39, nyugszik: 16.16 órakor. A HOLD kel: 6.07, nyugszik: 15.35 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük TIVADAR oevfi kedves olvasóinkat • 1744 ben született KOVACHICH MARTON történetíró, jogtörténész, a magyarországi közjog fejlődésének kutatója (+1821) B 1909 ben balt meg GYULAI PÁL irodalomtörténész, a magyar irodalom egyik legjelentősebb kritikusa, költő, író (szül.: 1826) • 1919 ben alakult meg a Dán Kommunista Párt • 1939 ben balt meg GERd ÜDÜN ájságíró, a modern művétzetet népszerűsítő magas izinvonalú és haladó felfogású kritikus (szül.: 1883). NEM HATÁR A kérdést mi tesszük fel — önmagunknak. Egy levél nyomán, amelyet Sólyom László losonci olvasónktól, sok éves munkatársunktól kaptunk. Idézzük: „... Ismerjük el, jogos az a panasz, hogy az Dj Szó ma talán még jobban, mint azelőtt, kimondottan nyugatszlovákiai űjság lett. Párkány, Léva a határ. Onnan keletre már szinte ismeretlen terület az újságírók számára. Közép-Szlovákia és főleg Kelet-Szlovákia mintha a feledés homályába borulna. Mintha elfelejtenék, hogy ott is olvassák a lapot. Olvassák, mert más lap nincs, amely többet foglalkozna az ô problémáikkal ..." Kemény, vádnak is beillő szavak. A legegyszerűbb most bizonyára az lenne, ha a szigorú bírálatot viszszautasítanánk. Felsorolhatnánk, hogy Kassán fiókszerkesztőségünk, Közép-Szlovákiában pedig körzeti szerkesztőnk van. Ezenkívül Léván túl is vannak munkatársaink, akikkel együttműködünk. Ez mind így igaz. Mégis magunk érezzük, tudjuk, hogy a távolabb eső vidékek problémái, hírei sokkal kisebb arányban szerepelnek lapunk hasábjain, mint a Pozsonyhoz közelebb eső járásoké. Nem megnyugtatásként, csupán tájékoztatásul összegezhetjük, amit előző számainkban már megírtunk: a Vasárnapi Oj Szóban bevezetett Hazai Tükör az első lépés a kieső területek bevonására. A Hazai Tükör körül a munkatársak egész Dél-Szlovákiára kiterjedő hálózatát szeretnénk kiépíteni. Lapunk hasábjain most folyik a nézet-csere, miként lehetne az egyéni tudósítók és társadalmi szerkesztőségek munkáját intézményesíteni, tervszerűsíteni. Számos javaslat érkezett. A további hozzászólásoknak is helyet biztosítunk lapunk következő számaiban és lassan körvonalazódik a végső megoldás is. Szóba került tudósítói igazolványok kiadása (amit bizonyos feltételekhez kötnénk) és a tudósítók rendszeres irányítása a szerkesztőség részéről. Szeretnénk, ha javaslataikkal további olvasóink is hozzájárulnának a végső megoldáshoz. így szeretnénk elérni azt, hogy Léva és Párkány ne legyen határ s közép-szlovákiai, valamint kelet-szlovákiai olvasóink problémái, örömei, gondjai, sikerei is mind gyakrabban szerepeljenek lapunkban. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Érdekeltségünk a munkában Egyetlen szükséglettől visszhangzik az ország: dolgozzunk becsületesen! Erre biztatnak, serkentenek az ország vezetői, ezt halljuk a gyűléseken, és ezt mondjuk mi magunk is. Mert az igény jogos, ha egymás munkáját nézzük; szükségszerű, ha jobban akarunk élni, s erkölcsileg is indokolt, ha a holnapi nemzedéknek lelkiismeret-furdalás nélkül akarunk a szemébe nézni. Becsületesen kell dolgoznunk! Értjük, tudjuk: így van, így kell tennünk. Aztán ha az ember mélyebben belegondol, valahogy mégsem tud nyugodtan napirendre térni e hasznos és okos felszólítás fölött. Valahogy túlságosan ismerős, mintha sokszor hallottuk volna már, s mintha azóta semmi sem történt volna. Mintha még mindig ott tartanánk, ahol akkor voltunk, amikor az elmúlt húsz év alatt először elhangzott. Persze a valóság az, hogy gazdaságunk, társadalmunk fejlődött, gyarapodott: milliók munkája teremtett új, nagyobb értékeket. És mégis, még mindig szükség van ilyen felszólításokra?! A marxista gazdaságelmélet — ismerjük — okkal és joggal feltételezte, hogy a szocialista társadalmi rendszer magasabb munkatermelékenységre képes, mint a kapitalizmus. Ehhez elvileg megvan minden lehetősége. Egy-egy ország hatalmas gazdasági potenciáljának összpontosított irányítása, tehát kihasználása és fejlesztése beláthatatlan gazdasági gyarapodás forrása lehet. Aztán a társadalmi tudat, a közös tulajdon és a közös érdek tudata... azaz, itt álljunk meg egy pillanatra! A termelőeszközök nálunk társadalmi, közösségi tulajdonban vannak. Ezt törvény mondja ki. De vajon a termelőben, a termelőeszközök használójában mi erősíti ezt a tudatot? Megszűnt a kizsákmányolás. Az anyagi javakból egyformán részesülünk, a dolgozók elől senki sem fölözi le a hasznot. Valóban. De vajon elég-e mindez? Marx igen jól látta, hogy a termelőeszközök tulajdonosát elsősorban a nyereség utáni vágy készteti, kényszeríti nagyobb produktivitásra. Ha elvennék tőle a nyereséget, a legrövidebb úton megválna a termelőeszközöktől is, mert semmilyen értelmét nem látná annak, hogy a termelés és az újratermelés gondjaival bajlódjék. Vagyis a termelőeszközök tulajdona a nyereségben való érdekeltséget jelenti, s az egyik szükségszerűen feltételezi a másikat. Mi szocialista társadalom vagyunk, a termelőeszközök kollektív tulajdonosai, s a nyereségben kollektív az érdekeltségünk. Ez rendjén is van. Csakhogy mit érez ebből a társadalom egyes tagja, a termelőeszközök közvetlen tulajdonosa és használója? Az éveken át alkalmazott és melegen pártfogolt béregyenlősdí révén úgyszólván semmit. Régi gond — semmi új a nap alatt. Csakhogy a végtelenségig nem kerülgethetjük a forró kását, különösen amikor nyilvánvaló, hogy saját hasznunkról, illetve kárunkról van szó. Kell-e rá bizonyíték? Van. Például a mezőgazdaság. Jobb munka — nagyobb értékű munkaegység. És fordítva: nagyobb munkaegység lehetősége — jobb munka! Az ország gazdasága ma nehéz helyzetben van. Pillanatnyilag valóban nincs jobb megoldás, mint becsületesen dolgozni. Becsületesen, tehát jól irányítani, tervezni és termelni. De a holnapi eredményesebb munka érdekében becsületesen, tehát jól, ésszerűen kell előkészíteni azokat a gazdasági rendszabályokat is, amelyek a közösségi tulajdont, a kollektív érdekeltséget az egyes emberben egyéni érdekeltségként és egyéni felelősségként fogják tükrözni. Legalább úgy, mint a gazdasági reformban eredetileg terveztük. SZABÓ GÉZA JÖVŐRE HELSINKIBEN? A szocialista országok lankadatlanul folytatják a küzdelmet az európai biztonsági rendszer megteremtéséért. Ennek kézzelfogható bizonyítéka a Varsói Szerződés tagállamainak Prágában megtartott külügyminiszteri értekezlete is. A tanácskozáson elfogadott nyilatkozat leszögezi, hogy a szocialista országok kormányai készek további konkrét gyakorlati lépéseket tenni a feszültség enyhítésére és az európai biztonság megszilárdítására. A budapesti felhívás új távlatokat mutatott a kontinens népeinek, s ezért érthető, hogy olyan széies körű visszhangot keltett, hogy az európai kormányok többsége kész részt venni a biztonsági rendszer megteremtéséről tárgyaló összeurópai értekezleten. A finn kormány vállalta a nagy tanácskozás megszervezését. 31 országnak megküldött emlékiratára 22 kormánytól pszitív választ kapott. Az európai politikusok a budapesti felhívás óta számos kétoldalú eszmecserén vitatták meg az értekezlet összehívásának általános és részletkérdéseit. Számos probléma vetődött fel, ezért vált szükségessé a prágai értekezlet, amely ha nem is ad kimerítő választ valamennyi európai kormány kételyeire, aggodalmaira, kérdéseire, azonban megállapítja, hogy az értekezlet összehívására megvannak a reális feltételek. Ezenkívül konkrét javaslatot tesz az értekezlet összehivásának időpontjára, és helyére vonatkozólag, amikor azt ajánlja, hogy 1971. első felében Helsinkiben üljön össze. Majd két pontot javasol a tanácskozás napirendjére: I Az európai biztonság megszervezésére, az erőszak alkalmazá• zásáról és az erőszakkal való fenyegetésről való lemondás az európai államok kapcsolataiban. 2 Az európai államok közötti politikai együttműködés fejlesz• tését szolgáló, az egyenjogúságon alapuló kereskedelmi, gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok kiszélesítése. Természetesen ezek csupán javaslatok amelyeket ki lehet egészíteni, újabb pontokkal lehet bővíteni. A szocialista országok felszólítják az érdekelt államokat, hogy aktív diplomáciai tevekenységgel két- vagy többoldalú konzultációkon vitassák meg a prágai nyilatkozatban kifejtett elgondolásokat. Tudjuk, hogy a hidegháború évtizedei után nem lesz egyszerű zöldasztalhoz ültetni Európa kormányfőit, hiszen 1815. óta ez nem sikerült (akkor n bécsi kongresszuson találkoztak). De azóta két világháború tanulságai talán okosabbá tették a politikusokat, es ha számos részletkérdésben eltérőek is a két táborra osztott Európa kormányainak nézetei, azért a jóakaratú megértés útján sok minden megoldható. A szocialista országok nem hagyják „kialudni" a földrész népeinek békevágyát, és nem engedik, hogy a különféle kifogások kiúttalan vitává sekélyesítsék a nagy kezdeményezést. Az európai kormányok asztalára tették újabb ésszerű javaslataikat, most a nyugati országokon a sor, hogy ök is konkrét lépéseket tegyenek a nézetek közelítésére és az európai értekezlet mielőbbi összehívására. Természetesen azzal számolni kell, hogy ilyen nagyaranyu ta lálkozó megszervezése elég bonyolult dolog és már most olyan vélemények látnak napvilágot, hogy jövőre talán csak az elokeszítő tanácskozásokat sikerül tető alá hozni (az osztrák külügyminiszter véleménye), mások tisztázni akarják a teljes napirendet, de számos alapvető politikai kérdést is rendezni kell Ennek ellenére úgy véljük, hogy a prágai értekezlet egy további lépéssel közelebb segít bennünket az európai biztonsági értekezlethez. S számunkra külön örömet jelent, hogy a szocialista országoknak ez a kezdeményezése a mi fővárosunkban született, és a világ közvéleménye úgy emlegeti, a prágai nyilatkozatot, mint a béke dolramantumát. _____ . SZŰCS BÉLA Hadiiparosok: — Tessék szorosabbra húzni a derékszíjat! (Bazsenov rajza a moszkvai Pravdában) Prágában aláírták Csehszlovákia és a Szovjetunió 1970. évi árucsere forgalmi szerződését. Képünkön F. Hamouz miniszter és L. Sz. Patolicsev, a Szovjetunió kereskedelmi minisztere a két ország küldöttségeinek vezetői. (Telefoto — ČSTK) E. Furceva, a Szovjetunió kulturális minisztere, kedden Moszkvában kiállítást nyitott meg Lenin születése 100. évfordulója alkalmából. (Telefoto — TASZSZ— ČSTK) November 14-én bocsátják fel a Hold felé az Apollo-12 amerikai űrhajót. Képünkön a három űrhajós: Charles Conrad, Richard Gordon és L. Bean. (AFP— ČSTK — Telefoto)
