Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-08 / 263. szám, szombat

QDDQ0DDDD00D0ÜDD -OJ FILMEK­• ••••••••••••••o A szovjet film hete A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója al­kalmából a pozsonyi Slovan és Mier filmszínházban szovjet filmbemutatókat tartanak. A szovjet filmhét keretében be­mutatják Vlagyimir Motil fiatal szovjet rendező Gyász a hősért című művét, melynek története a Nagy Honvédő Háború ide­jén játszódik. A lírai tragiko­média több vonatkozásban is Hašek Svejkjére emlékeztet. A nemzetközi siket t aratott film­ben Oleg Dal játssza a fősze­repet. Ugyancsak figyelemre méltó alkotás az Igor Dobroljubov rendezte Kegyetlen gyermekkor című film is, mely szintén a második világháború éveibe kalauzolja a nézőt. A rendező célja, hogy a fiatal hős egyé­niségén keresztül bemutassa az emberek igazi arculatát, a ször­nyű és kegyetlen időkben tanú­sított magatartását, s azt a hő­sies harcot, mely a végső győ­zelemhez vezetett. A filmhét keretében kerül be­mutatásra a Nehéz handicap cí­mű szovjet film is, mely 1917 eseményeiről szól. A film főhő­se számos viszontagságon megy keresztül, míg visszatér­het kedvenc hobby-jához, a ló­versenyhez. Kávéház a három nyárfánál a címe Tatjana Ljoznova szov­jet rendezőnő filmjének. Egy asszony családi életét illetve az életében hirtelen bekövetke­zett változásokat jeleníti meg. A Kegyetlen gyermekkor című szovjet film egyik jelenete. KALAND Az utóbbi években a hazai mozilátogató közönségnek al­kalma volt megismerkedni egy nagy művészegyéniség, Miche­langelo Antonioni eddigi élet­művével, pontosabban tetraló­giájának három alkotásával (Éjszaka, Napfogyatkozás, Vö­rös sivatag), valamint a minden tekintetben fordulatot jelentő és újat mondó Nagyítás-sal. Filmfoigalmazásunk a Nagyítás esetében meglehetősen rugal­masnak bizonyult, mivel a film csak kétévi késéssel (ta­valy) került filmszínházaink műsorára, ám ez korántsem ál­lítható ez esetben, amikor az „érzelmek tetralógiájának" el­ső része, a Kaland eléggé meg­késve, kilenc év után kerül a nézők elé! Antonioni Kaland-ja úttörő munka, mind formai, mind tar­talmi szempontból új filmművé­szeti törekvés. A mű keletkezé­se idején határkőnek számított a modern filmművészetben. Ki­vált a „klasszikus" filmek sorá­ból, nemcsak újszerű mondani­valójával, de ábrázolásmódjá­val is. A film fő témája az el­idegenedés, az ember magánya és szellemi életének válsága, az emberi kapcsolatok bonyo­lultsága, a kilátástalanság, a gyors ütemű technikai fejlődés és az ember lelkivilágának a diszharmóniája, röviden: a mo­dern tőkés társadalom legsajá­tabb problémái. Az elidegene­dés, illetve ennek erkölcsi és pszichológiai következménye a tetralógia többi részének is fő témája. A film meséje „hagyományo­san" kezdődik: egy diplomata (olasz-francia) leánya barátaival és szerelmé­vel a Lipati-szigetekre kirán­dul. A társaság egy elhagyatott sziklán partraszáll és fürödni megy. A leány azonban hirte­len eltűnik ... Szerencsétlen ség, öngyilkosság, szökés, vagy emberrablás történt . . ? S itt a film cselekményvitelében éles fordulat áll be, a „meseszövés" mintha más irányban folyta­tódna, s a film is valami más­ról szólna. Az így keletkezett szakadék rendkívül mély, szin­te elnyeli az embert.. . Anto­nioni kérdez, ám a kérdések és a kéidőjelek sorozata válasz nélkül marad. Ez a modern társadalom emberének a sorsa, aki elvesztette a biztonságérze­tét, akinek kicsúszott a lába alól a talaj, aki nem találja meg embertársaival a kapcso­latot. Antonioni hőse ebből a mo­dern, civilizált világból mene­kül s ha öntudatlanul is, de kiutat keres, a tartalmasabb, emberi kapcsolatok lehetőségét kutatja. Antonioni Kaland ja va­lami újnak a kezdete. Gondo­latgazdag, képi megjelehítsében erőteljes, kifejezőeszközeiben egyszerű alkotás. Tempója jel­legzetesen lassú, Antonioni el­időz egy-egy részletnél. Nem látványos, nem szórakoztató, inkább lehangoló ez a film. An­tonioni kesetű pesszimizmusát, de mégsem kétségbeesett kilá­tástalanságát sugallva, a világ dolgainak a felismerhetetlensé­géről vall. A Kaland főszerepeit a nagy­szerű Monica Vitti, Gabriele Ferzetti és Lea Massari játsz­sza. —ym— ÜNNEPSÉG A BOTANIKUS KERTBEN (szlovák) Kitalált bolondos falu kita­lált bolondos-ösztönös lakosai mókáznak előttünk azzal a szándékkal, hogy az önfeledt, amolyan igazán „szívből jövő" komédiázásnak minket is a pártjára állítsanak. Az éssze­rűségnek természetesen nem sok köze van az egészhez, sőt minél „csodaváróbbak" a bo­hém lakosok, a film rendező­je, a fiatal Elo Havetta annál inkább elemében van. Látszatra talányokban, divatos bonyolult­sággal, modern technikai meg­oldásokkal beszélő müve egy^ szerűen azt a nagyot akarja mondani, hogy az embernek rehabilitálnia kellene egykori természetes, a rosszra még nem elfajzott gátlástalanságát, vagyis természetes érzéseit na­gyobb szerephez kellene jut­tatnia a mindennapi életben. A cél — mondhatjuk így is — nemes, és már sokan meg­kísérelték, hogy ráébresszenek: agyonclvilizált begubózottsá­gunkban sok-sok örömtől foszt­juk meg magunkat. Havetta kí­sérlete azonban valahogy nem jut el az ember éizésvilágáig. Egyszerre sokat akar mondani merészen, s ez sok nézőben a kívántnak a fordítottját vált­ja ki. (szó) A CSiZIEK MÉLTÓ VALASZA Szívükön viselik a falu sorsát Tarka fedeles házak, virágos kiskertek, ez az, amit az idegen Csízen, ebben az országos hír­névnek örvendő fürdőfaluban elsősorban észrevesz. Persze, aki gyakran jár ide, annak az is felkelti a figyelmét, hogy egyre több utcát portalaníta­nak, egyre több parkot létesíte­nek, természetesen társadalmi munkával. A környéken, sőt az egész járásban sem titok, hogy egy igen korszerű és célszerű kultúrotthon is épül itt. Egy­szóval Csízen az utóbbi évek­ben megtört a jég, fejlődésnek indult a falu. A község fejlődését tartották szem előtt akkor is, amikor a CSKP Központi Bizottságának felhívására válaszoltak, illetve versenyre hívták ki a rima­szombati járás községeit. — Mielőtt midezt papírra ve­tettük — tájékoztat Ján Gem­bicktj, a hnb titkára — hosz­szasan megvitattunk minden apróságot, felmértük erőnket. A legnagyobb létesítmény a kultúrotthon, melynek értéke 2 300 000 korona lesz. A csízíek azt ígérik, hogy mindehhez csak 1 500 000 koronát vesznek igénybe, vagyis 800 000 koronát megtakarítanak. — önálló építőcsoportunk van — mondja Kis elvtárs, a hnb elnöke. Magunk húztuk fel a falat és kívül-belül magunk hoztuk rendbe az épületet. A hatalmas épület két és fél év alatt elkészül; és ez nem is teljesítmény. Hogy mi' mindent szolgál majd a kultúrház? Itt kap he­lyet a hnb, a házasságkötőte­rem, a könyvtár, az olvasóte­rem, a klubok és a mozi. A nagyteremben 290 férőhely, kor­szerű színpad, a kisteremben pedig 100 ülőhely lesz. Ügy tervezik, hogy tekintettel a fürdő vendégeire — akiknek a száma 200—250 — havonta meghívják valamelyik színház együttesét és ezenkívül külön­böző esztrádcsoportokat is. — Számításunk szerint — új­ságolja az elnök — a kultúrott­hon fenntartása nem lesz ráfi­zetéses. Mégpedig azért, hogy a kultúrotthonban 12 szoba is lesz, ezeket bérbe adjuk a für­dőnek. Ez számításaink szerint évi 100 000 korona bevételt je­lent. Mindez már a jövő nyáron esedékes. A csíziek úgy tervezik, hogy 1970-ben a helyi gazdálkodási üzemük is 100 000 koronát hoz a hnb pénztárába és ezt — amint válaszukban is megírták — a falu csinosítására használ­ják fel. Például hazánk felsza­badulása 25. évfordulójának évében 140 méter betonutat és a gyermekek részére mesepar­kot létesítenek. Dicséretre mél­tó, hogy e munka elvégzésében önerejükre támaszkodnak. Sőt, arra is futja majd erejükből, hogy 100 mázsa ócskavasat, 500 kiló papírhulladékot összegyűjt­senek, 400 darab díszfát ültes­senek, a Szakall-parkot rendbe tegyék és a gyalogjárók javítá­sát is brigádmunkával végez­zék el. Kötelezettségvállalásuk érté­ke 1017 000 koronát képvisel. Régen ismerem a községet. Tudom, tíz évvel ezelőtt milyen nehezen ment itt minden. Sőt, egyszer már egy másik helyen a kultúrotthon alapjait is kije­lölték és aztán minden abba­maradt. A jelenlegi alkotó ked­vet és az elért eredményt a hnb munkájának, szervezőképessé­gének köszönhetik. Igaz, a plé­numban akadnak négyen-öten, akik passzívak. — Még egyszer beszélünk ezekkel a képviselőkkel — mondja Gembický elvtárs —, és ha nem érünk el eredményt, visszahívjuk őket tisztségükből, s helyettük olyan embereket választunk a hnb-be, akik szí­vükön viselik a falu sorsát. Idetartozik még az is, hogy vállalásukban több politikai ak­ció szerepel, mint például a ba­rátsági hónap méltó megünnep­lése, a hnb-képviselők politikai nevelése stb. Csíz a fürdőjéről és az elmúlt években elért eredményeiről is­mert. Földművesszövetkezete a felszabadulási évforduló tiszte­letére ígéri, hogy a jövő évben a gabonafélékből 35 mázsás, cukorrépából 400 mázsás átlag­hozamot ér el és a piacra 1 millió tojást ad. A falu lakosai ehhez még 50 000 tojás eladá­sával járulnak hozzá. Ennyi a lényege a csíziek ígé­retének. Tudják, hogy a falu­jukban sok idegen (fürdőven­dég) megfordul, és az ő példa­mutatásuk kedvezően hat majd másutt is. Útravalóul a titkár még meg­jegyzi: — Aztán ne csináljon ebből szenzációt. Nem is tudom, érde­mes-e az egészet megírni... Azt hiszem, érdemes, mert jó volna, ha másutt is követnék példájukat, mégpedig nemcsak szavakban, hanem tettekben is. NÉMETH JÁNOS Váfi örömök — bosszúságok Szeredről Alsószerdahelyen keresztül haladva karcsúan nyújtózó, sötétszürke aszfaltúi­ra szalad ki az autóbusz. Az út vonalát töltés követi, amely a Vág folyó áradása esetén nyújt védelmet a környéknek. A töl­tés mögött karcsú fák sora hú­zódik. A kép pillanatok alatt válto­zik, és a rohanó járműből már feltűnnek az első házak. Ezek szinte árulkodóan várják az ide­gent. Árulkodnak, hogy ember­lakta területhez közeledik, mert bizony a néhány új ház nélkül az idegen erdőnek vélhetné a községet a sok terebélyes fa miatt. A házak előtt néhány mé­terre tábla áll, rajta a község neve — Váhovce. Csendes kis falu. Határt jelent a magyar- és a szlováklakta te­rület között. A házak előtt par­kosítva; virágok, a fák árnyéká­ban színes padok várják pihe­nésre tulajdonosaikat. Különö­sen a főút mentén olyan min­den, mint egy virágoskert. A látszólagos csend és nyu­galom ellenére nagy változáso­kat ért meg a falu. Új automa­tikus telefonközponttal gazda­godott: néhány évvel , ezelőtt még csak a hivatalokban és az üzletekben volt telefonkészü­lék. Az új központ bekapcsolá­sával a telefontulajdonosok száma csaknem százra emelke­dett. Ma már szinte természetes, hogy telefon van a háznál. Na­ponta tárcsáznak és mondanak néhány könyörgő szót, hogy az orvosi segítség hamar érkezzék. Mert a faluban orvos nincs. Sze­redről kell kérni. A szórakozást illetően kedve­ző a helyzet. A szövetkezet a maga módján segíti tagjait és a falu lakosságát: megfizeti az au­tóbuszt és hozzájuttatja a szín­házkedvelőket a vendégszereplő MATESZ egy-egy előadásához. A múlt év őszén kezdték meg a kultúrház építését, amely a jö­vő évben már a lakosság ren­delkezésére fog állni. Kb. 800 ezer koronás befektetéssel épül. Az építkezés hetven százalékát társadalmi munkában végzik. Az üzletekkel kapcsolatban is növekednek az igények. Ezt akarja kielégíteni a ZDROJ. El­határozta, hogy egy szép, a mai igényeknek megfelelő vegyes üzletet építtet községünkben. Az építkezés már folyik. MAHEf.Y LÁSZLÖNÉ, Vága A zazhogy — antiszex-törté­" net. Azzal kezdődött, hogy a Praha moziba akartam a minap jegyet venni. Hosszú­hosszú sor állt köztem és a jegypénztár között. Unatkoz­tam. Es ekkor egy rendkívül takaros, jól öltözött tizenhét­tizennyolc év közötti leány „le­szólított" Azt kérdezte, nem vennék-e tőle két jegyet. Előbb rossz tré­fának véltem a dolgot, de a követ­kező pillanatban a kislány már nyúj­totta is a jegyet. És kajánul a baj­szomra pillantva megjegyezte: — Remélem, maga már be­töltötte a tizennyolcat... A lány a pénztár fölött him­bálódzó táblára mutatott: „Csak tizennyolc éven felüliek részé­re." Később egy fiú is odasodró­dott mellénk. A lány vőlegé­nye. Szolidáris volt menyasszo­nyával. Egyedül nem ment mo­ziba. Inkíbb mindkét jegyet el­adták. Akárcsak a többi kisko­rú, akit nem engedtek be a mo­ziba. A jegyszedő szigorú ellen­őrzést tartott, és a lány — 17 és háromnegyed évesen — fia­talnak találtatott. Mert ilyen még nem volt. Legalábbis nálunk nem. Sze­xuális tanácsadó filmet a mi kis fővárosunkban első ízben mutattak be. Kis idő múlva csöngettek, be­mentünk. Előbb azonban még kézfogás­sal búcsúztunk a jegyespártól. A kislányt a vőlegénye így vi­gasztalta: — Ne bánkódj, kimegyünk a Vaskútra... Tudok ott egy klassz helyet... Miközben a nézőtéren elfog­laltam a helyem, folyton csak azon törtem a fejem: az a két fiatal vajon mit fog ott a Vas­kúton csinálni? Azon "a „klassz helyen" ... S^X'taiténet Es vetíteni kezdték a holland szexuológus híres nemi tanács­adója alapján készült filmet, a Tökéletes házasságot. Igen hasznos film. Arról szól, hogy a házaséletben a fő dolog a szeretet. Meg a gyen­gédség. Azt bizonygatta, hogy a nemi élet eredménye megle­pő módon a — gyermek. Volt a filmben ló-jelenet is, amiről szintén arra lehet következtet­ni, hogy a csecsemőt manapság már nem a gólya hozza. Továb­bá volt benne egy kissé bárgyú, de végül is jól végződő házas­ságtörési kísérlet. De fordítsuk komolyra a szót: egészében véve hasznos film volt a Tökéletes házasság. Kár, hogy éppen azok nem láthatták, akikhez szólt. A tizenévesek, akik a házasságra csak készül­nek. Akik házassága, szexuális harmóniája még nem romolha­tott el. Emlékszem, a huszonhat éves fiú csitította menyasszonyát, akit fölöttébb érdekelt a „til­tott gyümölcs"-film: — Érthető, hogy pornográfiát nem nézhetnek a kiskorúak. Oda jutottunk, hogy már por­nográf filmet is vetítenek ... Akkor még én is hegyeztem a fiilem. Azt hittem, életemben először pornográf filmet nézhe­tek. Tévedtem. Tudományos-felvi­lágosító film volt. A „Csak tizennyolc éven fe­lüliek részére" tábla szövegé­nek híre futott. Néhány nap alatt, amíg a film „ment", nagy forgalmat bonyolított le a mo­zi. Tar koponyájú családapák, ha szolgálati útra jöttek a fő­városba, siettek az ügyintézéssel, mert jegyet szereztek a Tökéle­tes házasságra. Kiasszott képű aggszűzek minden további nél­kül belépőt kaptak a filmre, mert enyhén szólva már betöl tötték a tizennyolcat. Bizonyára így sóhajtottak fel sokan: Így kellett volna ... En pedig nézem a filmet és — megint csak arra gondoltam folyton, hogy a jegyespár vajon mit csinál éppen azon a „klassz helyen". jZzek után már csak azt vá- KJI '- rom, hogu a mozik igaz­gat ósága rövidesen készíttet egy „Csak impotensek részére" ' feliratú táblát. Hogy alkalom- xi. t adtán, ha szexuális tanácsadó filmeket vetítenek, kifüggeszt­hessék. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents