Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-08 / 263. szám, szombat

JAN ŠVERMA EMLÉKÉRE HUSZONÖT ÉVVEL ezelőtt, 1944. november 10-én halt hősi halált a Szlovák Nemzeti Fel­kelés bátor harcosa, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja élvo­nalbeli dolgozója, jan Šverma. Nevét ma számtalan üzem, bá­nya, utca, tér, iskola és kul­túrház viseli. Jan Šverma az észak-csehor­szági Mníchovo Hradišté vá­roskában született 1901. már­cius 23-án. Apja, dr. Antonín Sverma tekintélyes közéleti té­nyező, a város polgármestere, valamint a helyi Sokol-egyesü­let elnöke volt. A negyedik elemi befejezése után szülei Prágába költöztek, gimnáziumi tanulmányait itt folytatta. Az iskolában a fiatal Sverma forradalmi gondolatai­val mint lángoló hazafi tűnt ki. Többször részesült fenyítés­ben zendülő, osztrákellenes né­zeteiért. 1920-ban kitüntetéssel érettségizett, utána az orvosi egyetemre iratkozott be. 1918. október 28 — hazája felszabadulásával kapcsolatos elképzelései ellentmondásba kerültek a valósággal. Felme­rült a kérdés az ifjú Svermá­ban, hogy miért? E kérdésre kereste a választ mindaddig, amíg az igazság forrására ta­lált. Marx és Engels müveit kezdte tanulmányozni. Ez idő­ben megismerkedett a Prágá­ban működő Marxista Szövetség tevékenységével, melyben Ma­rié Švábová (Jan Sverma ké­sőbbi felesége) is működött. Jan Sverma szerény, fejtűnés nélküli egyénisége nem külön­bözött a fiatal munkásokétól­1922-ben a CSKP Prága—Karlíni terület titkárává választották. A gyűléseken lángoló szónoki beszédével és felkészültségével bűvölte el hallgatóit. Beválasz­tották a Kommunista Ifjúszö­vetség Központi Bizottságába, amely tisztséget 1926 végéig töltötte be. Abban az évben az esti Rudé právo szerkesztője lett. Mint szerkesztőnek telje­sült régi forradalmi vágya, és feleségével, Marié Svermová­val a Szovjetunióba utazott. Két évet töltöttek ott. JAN SVERMA ÉS FELESÉGE sokat utazott a Szovjetunió te­rületén; voltak Szibériában, a Krímen és Mongóliában. E ta­nulmányúton megismerték a szocialista építés eredményeit. Jan Sverma részt vett a Kom­munista Internacionálé VI. kongresszusán, amely a CSKP számára mérhetetlen jelentő­séggel bírt. 1928 végén e kong­resszuson a Csehszlovákia Kommunista Pártja tagságához intézett nyílt levél hozzájárult a párton belüli válság megol­dásához. Két év múlva, 1928­ban Jan Sverma gazdag tapasz­talatokkal tért vissza a Szovjet­unióból. A CSKP V. kongresz­szusán beválasztották az új gottwaldi Központi Bizottságba. 1935-ben a parlamenti válasz­tásokon a kommunista párt ré­széről bejutott a parlamentbe. 1935-ben a Kommunista Inter­nacionálé kongresszusán mon­dott beszédében Jan Sverma ezzel az időszerű témával fog­lalkozott: „Hogyan védjük meg köztársaságunkat a hitleri fa­sizmus ellen"; A CSKP Központi Bizottsága 1935-ben megbízza Jan Svermát a Rudé právo főszerkesztői funkciójával. Sverma valóban gondoskodott arról, hogy az ismert jelszó: „A sajtó a leg­hatásosabb fegyver", valósággá váljék. A Rudé právo mozgósí­totta a népet a köztársaság megvédésére, a fasiszta veszély és a háború ellen. Sverma a legjobb kommunis­ta újságírókat csoportosította maga köré: Edo Urxot, Július Fučíkot, 'Kurt Konrádot, Ján Krejčít, Vratislav Santrochot és másokat. 1938-ban, a köztár­saság számára sorsdöntő évben leleplezte a csehszlovák bur­zsoázia készülő árulását és rá­mutatott arra, hogyan lehetne a legjobban megerősíteni a köztársaság bel- és külpolitikai helyzetét- A lap 1938. május 1-i számában a hatalmas, le­győzhetetlen Szovjetunióra hi­vatkozik, amely a békét és a kis nemzetek szabadságát védi. A gyászos emlékű müncheni események után, 1938 decem­berében Jan Šverma Moszkvába távozik. 1939 májusában Viliam Širokýval és Bruno Köhlerrel Párizsba mennek, ahol mint a Csehszlovákia Kommunista Párt­ja küldöttei a második világhá­ború kezdetén Igyekeztek ösz­szefogni a külföldi politikai emigrációt és a felszabadulásért vívott küzdelem szolgálatába állítani. Sverma Párizsban a „Svetový rozhlad" című lapot szerkesz­tette. A francia kormánynak nem volt rokonszenves Sver­központjában a CSKP politikai megbízottjaiként tevékenyked­tek. A német fasiszta hadsereg túlerejével szemben a fegyver­ben álló szlovák nép küzdelme megtört, állásainak feladására, a hegyekbe való visszavonulás­ra kényszerült. 1944. október 25-én a felkelés vezetői búcsút vettek egymástól. Sverma cso­portjának helyéül az Alacsony­Tátra területét jelölték ki. Ok­tóber 29-én és 30-án a parti­zánvezérkar Sverma részvéte­lével a donovalyi turistaházban értekezletet tartott, amelyen ki­tűzték a további harci felada­tokat. November 8-án minegy 250 partizán támadást intézett a németek által megszállt Dúbra­va, Nemecká Lupča, Svätý Kríž ellen, hogy élelmiszert szerez­zen. Az egyenlőtlen harcban számos partizán vesztette éle­tét- A partizánvezérkar azután úgy határozott, hogy a Chaba­nec hegység irányában vonul vissza. 1944. november 10-ét írtak. A 2000 méteres chabaneci hegy­csúcsot kellett elérniük. Az éh­ségtől és hidegtől agyongyötört Balról jobbra: A. N. Aszmolov, Jan Sverma, Jozef Lietavec és Rudolf Slánsky. A felvétel a Szlovák Nemzeti Felkelés idején készült. máék tevékenysége. 1940-ben Jan Sverma Viliam Širokýval együtt kénytelen volt elhagyni Párizst, és visszatért a Szovjet­unióba. Itt nagy lendülettel folytatta forradalmi tevékenységét. Új­ságcikkeiben a szovjet nép hő­si harcával foglalkozott; a moszkvai rádióban elhangzott beszédei kitartásra lelkesítet­tek, és ellenállásra buzdítot­tak. A VÖRÖS HADSEREG köze­ledtére a Tiso klerofasiszta kor­mánya által leigázott szlovák nép 1944. augusztus 29-én fegy­vert ragadott elnyomói ellen. Jan Švermára újabb nehéz és jelentős feladat várt. Rudolf Slánskýval együtt a harcoló szlovák nép támogatására sie­tett. A felszabadult Kijevben szálltak repülőgépre és a Zó­lyom melletti Tri Duby repülő­téren értek földet. Mindketten Besztercebányán, a felkelés Hogyan teljesítik a szerződéseket? (CSTK) — Az Állami Bank Ústí nad Labem-i fiókja ellen­őrizte, hogyan teljesítették az észak-csehországi kerület válla­latai és üzemei a szakágazati igazgatóságaikkal megkötött 3 szerződéseket. E szerződések ér­telmében a központilag irányí­tott építőipar, a helyi gazdál­S 9 kodás vállalatai és az állami gazdaságok kötelesek 344 mil­8. lió korona értékkel túlteljesíte­ni a vállalati terveket, s ezzel f egyidejűleg 87 millió koronával % csökkenteni a béreket. * Az ellenőrzés megállapította, hogy október elsejével a bér­szabályozás kedvező volt, a vállalatok többsége ezt a muta­tót teljesítette. Nagy eltérések mutatkoznak az exportfeladatok teljesítésé­ben, azonban ennek ellenére várható, hogy a kiviteli tervet to­vábbi 104 millió koronával nö­velik. A szerződések hozzájárulnak ugyan a gazdasági helyzet javu­lásához, de nem tudják teljesen felszámolni a negatív tenden­ciákat, ezeket csupán fékezik. menet választás előtt állt: vagy felveszi a harcot a túlerőbén levő, technikailag jól felszerelt ellenséggel, vagy visszavonul s menti életét a további küzde­lemre. Az utóbbit választották. Reggel 8 órakor indult útnak a csoport. Derékig hóban, lé­pésről lépésre, egymás kitapo­sott lábnyomai után meneteltek a kemény hóviharban. A stáb élén a Vörös Hadsereg generá­lisa, a partizánvezérkar főnö­ke, Aszmolov, majd Slánsky és Lietavec elvtársak haladtak. Utánuk Peter nevű segédtiszt­jétől támogatva, magas láztól kimerülten Jan Šverma támoly­gott. Bizonyára tüdőgyulladása voit. Beállott a szörnyű pilla­nat, amikor Sverma nem bírt tovább menni. Bajtársai felvált­va a hátukra vették, és ájultan vitték tovább. AZ ÉJSZAKAI ÓRÁKBAN je­lentették parancsnokuknak a mellé kijelölt partizánok a szo­morú hírt, hogy Jan Sverma meghalt. A következő napon holttestét a lomništei völgybe vitték, ahol a halott hőstől elbúcsúztak leghűségesebb bajtársai. A kom­munista párt és a partizánrész­leg nevében Rudolf Slánsky, a Vörös Hadsereg részéről Asz­molov generális, Lietavec elv­társ pedig a Nemzeti Tanács nevében búcsúztatta. 1945. május 13-án Jan Sver­ma holttestét átszállították Pod­brezovára, ahol Felső-Garam vi­déke népének részvételével, harcos múltjához méltón elte­mették. 1945. november 3-án Podbrezováról szülőfalujába vitték és Mníchovo Hradištén helyezték örök nyugalomra. RÓJÁK DEZSŐ A munkafelajánlásokat ne az igazgatói irodákban készítsék A cseh sajtóban a politikai kommentárok és cikkek mellett egyre több gazdasági jellegű írás jelenik meg. A Kvéty 44. számában Karel Boušek a Köz­ponti Bizottság által kezdemé­nyezett jubileumi munkaver­sennyel kapcsolatban kifejti, hogy a régi módszereket ebben a munkaversenyben helytelen lenne alkalmazni, ha azt akar­juk, hogy a népgazdaságban igazi változás álljon be. A régi bürokratikus módszerekkel ke­serű tapasztalataink vannak. Ma már lehetetlen, hogy a dolgozók munkafelajánlásai nélkülük, az igazgatói irodában szülessenek, azokat a műhelyekben, íizem­részlegekben csak tömeges jóvá­hagyás végett olvassák fel. Ma már elképzelhetetlen, hogy a a párt- és a szakszervezetek küldetését úgy fogják fel, mint az igazgató személyében meg­testesült vállalati akarat végre­hajtó szervét. Erre több példa volt. Sajnos, ismét tanúi lehe­tünk ilyen törekvéseknek, s ezért szükséges előre figyelmez-' tetrii. Ilyén módszerekét csak csak azok alkalmazhatnak, akik nem tanultak semmit, .s akik számára 1968 januárjának igazi értelemben vett politikai jelen­tősége nem az előző időszak sú­lyos hibáinak és túlkapásainak helyrehozását, hanem csak égy politikai kampányt jelentett. A helyzet ilyen értelmezése azon­ban feje tetejére állítja a dolgo­kat, š akadályokat gördít a párt­vezetés őszinte törekvései elé. Az orvos nagyobb társadalmi megbecsülést érdemel Ugyancsak a Kvétyben jelent meg az orvosok helyzetével fog­lalkozó cikk Jarmila Husáková tollából. Feltárja, hogy az el­múlt évtizedekben az egészség­ügyi ellátás terén túlságosan nagyvonalúak, de egyúttal tü­relmetlenek voltunk. Mindjárt 1948. februárja után gyors és ingyenes orvosi ellátást akar­tunk biztosítani mindenki szá­mára. Azonban be kell ismerni azt is, hogy a kis létszámú or­vostársadalommal nem bántunk jól. Rossz szervezéssel leérté­keltük munkájuk jelentőségét, a rendelőintézetekben dolgozó or­vosokból amolyan elosztó-irá­nyítóféle személyt „fabrikál­tunk", akinek az a dolga, hogy a betegeket a szakorvosokhoz továbbítsa. A cikkíró rámutat arra is, hogy az orvosokat anya­gi téren sem becsültük meg eléggé. Például egy prágai kór­házban ma egy kezdő orvos havi fizetése 1200—1600 korona kö­zött mozog. Miközben tudjuk, hogy a legtöbb fejlett országban az orvosok az értelmiség elis­mert rétegét képezik. 1968 augusztusa után közel 1500 orvos távozott külföldre, közülük sokan olyanok, akik 1945 után állami ösztöndíjjal végezték el tanulmányaikat és szerezhették meg diplomájukat. „Nem azzal a szándékkal hagy­ták el az országot, hogy mint szakemberek öregbítsék a cseh­szlovák orvostudomány hírnevét a világban. Megfeledkeztek es­küjükről, az orvos erkölcsi kül­detéséről a társadalomban ... Elhagyták betegeiket, s távozá­sukat különbözőképpen indokol­ják. Az országban összesen 32 ezer orvost tartunk nyilván, s ha ebből külföldre távozik 1500, az már érezhető hiány. Egyes városokban egész kórházi osztá­lyokat kellett bezárni." J. Husá­ková ezzel fejezi be cikkét: „Ad­juk meg az orvosoknak, ami jár nekik: a tisztességes megélhe­tést, nyugalmat és az őket meg­illető helyet a társadalomban. De nekik is tudniuk kell: ebben az országban a magasabb erköl­csi princípium nem lehet azo­nos a luxushűtőszekrény és a még nagyobb gépkocsi látomá­sával." Megválaszolatlan kérdések A Rudé právo szerdai számá­ban Stanislav Oborský J. Smr­kovský autogramiadájának leg­újabb epizódjait ismerteti. A cikkből kitűnik, hogy a Nemzet­gyűlés volt elnöke október vé­gén Františkové Lázné-ben mint az állami szanatórium páciense élénk tevékenységet fejtett ki. De idézzük S. Oborskýt: „A Františkové Lázné-ből érkező hírek és levelek — vannak kö­zöttük lelkesedő hangvételűek, de bírálók is — arról adnak hírt, hogy Josef Smrkovský az állami szanatórium legnyugtala­nabb páciensei közé tartozik. Egyszer a halastónál, másszor a Slovan vendéglőben osztja alá­írásait, s alig fordul meg az ut­cán, már vagy kétszázan vára­koznak rá. Ugyancsak autogra­mért, vagy a Zátiší nevű ven­déglőben fiatalokkal ül egy asz­talnál, s bevallja nekik: nagyon örül annak, hogy csatavesztése ellenére is bizalommal vannak iránta... s ismét autogramjá­val ajándékozza meg őket." A cikkíró a továbbiakban még azt írja, hogy J. S. szívesen írta ne­vét egy Uherské Brod-i üzem munkásnőjének a karjára, Fran­tiškové Láznében pedig egy sze­mélyazonossági igazolványba, a „hivatalos bejegyzések" oldalá­ra. A cikkben lehull a lepel Vilém Kahanról, Josef Smrkovský au­gusztus előtti személyi titkárá­ról is, aki tavaly nyugatra szö­kött." Ismeretes, hogy ettől az embertől származott az ötvenes években az első figyelmeztetés sok ember „felforgató tevé­kenységére", s a gyanúsítottak közül sokan estek az apró tör­vénysértések áldozatául. Kahan jelentette fel Lomský és Janko tábornokokat is, mert „a máso­dik világháború idején szovjet­ellenes tevékenységet folytat­tak". Miért volt oly nagy biza­lommal Smrkovský Kahan iránt? Miért alkalmazta 1964-től mint személyi titkárát, s miért vitte magával ezt az embert az ágcsernyői fontos tanácskozá­sokra ls? Az sem világos, ho­gyan kerülhetett a Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyet­tessel folytatott beszélgetés szö­vege a nyugatnémet Spiegel rendelkezésére. A Nemzetgyűlés elnöke irodájának dolgozói kö­zül valóban senki sem szerzett gyorsan nagy mennyiségű kül­földi valutát autóvásárlás céljá­ból? — teszi fel a kérdést S. Oborský, majd megállapítja; ezekre — és még több más — kérdésre szeretnének az embe­rek választ kapni. Sajnos J. Smr­kovskýnak erre nincs ideje ... Nemzetiségi politika A Cseh Nemzeti Tanács saj­tótájékoztatójából (22. szám) értesültünk arról, hogy szept. 1 tői a cseh területeken élő német nemzetiségű gyermekek ismét anyanyelvi oktatásban részesül­hetnek ott, ahol kellő számú jelentkező van. Ahol legalább húszan jelentkeznek, ott külön osztályt létesíthetnek. A cseh országi lengyel oktatásügy igé­nyei viszonylag ki vannak elé­gítve. Az óvónőképzés javítása céljából öt lengyel nemzetiségű ösztöndíjast küldtek lengyelor­szági pedagógiai iskolákba, hogy ott szaktudásukat el­mélyíthessék. Prágában felmér­ték, milyen az érdeklődés a fő­városban lakó szlovák nemze­tiségű gyermekek anyanyelvi oktatása iránt. A szülőknek szétküldött levelekre a megkér­dezetteknek csak 29 százaléka válaszolt. Szlovák nyelvoktatás­ra csak 35 szülő Íratta be gyer­mekét. A CSNT információs anyagá­ból kiviláglik, hogy hamarosan elkészül a Cseh Szocialista Köztársaság nemzetiségi törvé­nyének tervezete is. A Lidová demokracie novem­ber 5-én közli a Csehszlovák Néppárt elnöksége tagjainak nyílt levelét, amelyben hitet tesznek a szocializmus mellett, s elutasítanak minden kísérletet egy más, — a Nemzeti Front politikájától eltérő — politikai irányzat feltámasztására. A nyílt levél aláírói kimondják, hogy a pártból távoznak azok, akik azt egyéni céljaikra akar­ták felhasználni. -am-

Next

/
Thumbnails
Contents