Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-08 / 263. szám, szombat

JAN ŠVERMA EMLÉKÉRE HUSZONÖT ÉVVEL ezelőtt, 1944. november 10-én halt hősi halált a Szlovák Nemzeti Felkelés bátor harcosa, Csehszlovákia Kommunista Pártja élvonalbeli dolgozója, jan Šverma. Nevét ma számtalan üzem, bánya, utca, tér, iskola és kultúrház viseli. Jan Šverma az észak-csehországi Mníchovo Hradišté városkában született 1901. március 23-án. Apja, dr. Antonín Sverma tekintélyes közéleti tényező, a város polgármestere, valamint a helyi Sokol-egyesület elnöke volt. A negyedik elemi befejezése után szülei Prágába költöztek, gimnáziumi tanulmányait itt folytatta. Az iskolában a fiatal Sverma forradalmi gondolataival mint lángoló hazafi tűnt ki. Többször részesült fenyítésben zendülő, osztrákellenes nézeteiért. 1920-ban kitüntetéssel érettségizett, utána az orvosi egyetemre iratkozott be. 1918. október 28 — hazája felszabadulásával kapcsolatos elképzelései ellentmondásba kerültek a valósággal. Felmerült a kérdés az ifjú Svermában, hogy miért? E kérdésre kereste a választ mindaddig, amíg az igazság forrására talált. Marx és Engels müveit kezdte tanulmányozni. Ez időben megismerkedett a Prágában működő Marxista Szövetség tevékenységével, melyben Marié Švábová (Jan Sverma későbbi felesége) is működött. Jan Sverma szerény, fejtűnés nélküli egyénisége nem különbözött a fiatal munkásokétól1922-ben a CSKP Prága—Karlíni terület titkárává választották. A gyűléseken lángoló szónoki beszédével és felkészültségével bűvölte el hallgatóit. Beválasztották a Kommunista Ifjúszövetség Központi Bizottságába, amely tisztséget 1926 végéig töltötte be. Abban az évben az esti Rudé právo szerkesztője lett. Mint szerkesztőnek teljesült régi forradalmi vágya, és feleségével, Marié Svermovával a Szovjetunióba utazott. Két évet töltöttek ott. JAN SVERMA ÉS FELESÉGE sokat utazott a Szovjetunió területén; voltak Szibériában, a Krímen és Mongóliában. E tanulmányúton megismerték a szocialista építés eredményeit. Jan Sverma részt vett a Kommunista Internacionálé VI. kongresszusán, amely a CSKP számára mérhetetlen jelentőséggel bírt. 1928 végén e kongresszuson a Csehszlovákia Kommunista Pártja tagságához intézett nyílt levél hozzájárult a párton belüli válság megoldásához. Két év múlva, 1928ban Jan Sverma gazdag tapasztalatokkal tért vissza a Szovjetunióból. A CSKP V. kongreszszusán beválasztották az új gottwaldi Központi Bizottságba. 1935-ben a parlamenti választásokon a kommunista párt részéről bejutott a parlamentbe. 1935-ben a Kommunista Internacionálé kongresszusán mondott beszédében Jan Sverma ezzel az időszerű témával foglalkozott: „Hogyan védjük meg köztársaságunkat a hitleri fasizmus ellen"; A CSKP Központi Bizottsága 1935-ben megbízza Jan Svermát a Rudé právo főszerkesztői funkciójával. Sverma valóban gondoskodott arról, hogy az ismert jelszó: „A sajtó a leghatásosabb fegyver", valósággá váljék. A Rudé právo mozgósította a népet a köztársaság megvédésére, a fasiszta veszély és a háború ellen. Sverma a legjobb kommunista újságírókat csoportosította maga köré: Edo Urxot, Július Fučíkot, 'Kurt Konrádot, Ján Krejčít, Vratislav Santrochot és másokat. 1938-ban, a köztársaság számára sorsdöntő évben leleplezte a csehszlovák burzsoázia készülő árulását és rámutatott arra, hogyan lehetne a legjobban megerősíteni a köztársaság bel- és külpolitikai helyzetét- A lap 1938. május 1-i számában a hatalmas, legyőzhetetlen Szovjetunióra hivatkozik, amely a békét és a kis nemzetek szabadságát védi. A gyászos emlékű müncheni események után, 1938 decemberében Jan Šverma Moszkvába távozik. 1939 májusában Viliam Širokýval és Bruno Köhlerrel Párizsba mennek, ahol mint a Csehszlovákia Kommunista Pártja küldöttei a második világháború kezdetén Igyekeztek öszszefogni a külföldi politikai emigrációt és a felszabadulásért vívott küzdelem szolgálatába állítani. Sverma Párizsban a „Svetový rozhlad" című lapot szerkesztette. A francia kormánynak nem volt rokonszenves Sverközpontjában a CSKP politikai megbízottjaiként tevékenykedtek. A német fasiszta hadsereg túlerejével szemben a fegyverben álló szlovák nép küzdelme megtört, állásainak feladására, a hegyekbe való visszavonulásra kényszerült. 1944. október 25-én a felkelés vezetői búcsút vettek egymástól. Sverma csoportjának helyéül az AlacsonyTátra területét jelölték ki. Október 29-én és 30-án a partizánvezérkar Sverma részvételével a donovalyi turistaházban értekezletet tartott, amelyen kitűzték a további harci feladatokat. November 8-án minegy 250 partizán támadást intézett a németek által megszállt Dúbrava, Nemecká Lupča, Svätý Kríž ellen, hogy élelmiszert szerezzen. Az egyenlőtlen harcban számos partizán vesztette életét- A partizánvezérkar azután úgy határozott, hogy a Chabanec hegység irányában vonul vissza. 1944. november 10-ét írtak. A 2000 méteres chabaneci hegycsúcsot kellett elérniük. Az éhségtől és hidegtől agyongyötört Balról jobbra: A. N. Aszmolov, Jan Sverma, Jozef Lietavec és Rudolf Slánsky. A felvétel a Szlovák Nemzeti Felkelés idején készült. máék tevékenysége. 1940-ben Jan Sverma Viliam Širokýval együtt kénytelen volt elhagyni Párizst, és visszatért a Szovjetunióba. Itt nagy lendülettel folytatta forradalmi tevékenységét. Újságcikkeiben a szovjet nép hősi harcával foglalkozott; a moszkvai rádióban elhangzott beszédei kitartásra lelkesítettek, és ellenállásra buzdítottak. A VÖRÖS HADSEREG közeledtére a Tiso klerofasiszta kormánya által leigázott szlovák nép 1944. augusztus 29-én fegyvert ragadott elnyomói ellen. Jan Švermára újabb nehéz és jelentős feladat várt. Rudolf Slánskýval együtt a harcoló szlovák nép támogatására sietett. A felszabadult Kijevben szálltak repülőgépre és a Zólyom melletti Tri Duby repülőtéren értek földet. Mindketten Besztercebányán, a felkelés Hogyan teljesítik a szerződéseket? (CSTK) — Az Állami Bank Ústí nad Labem-i fiókja ellenőrizte, hogyan teljesítették az észak-csehországi kerület vállalatai és üzemei a szakágazati igazgatóságaikkal megkötött 3

szerződéseket. E szerződések értelmében a központilag irányított építőipar, a helyi gazdálS

9 kodás vállalatai és az állami gazdaságok kötelesek 344 mil8. lió korona értékkel túlteljesíteni a vállalati terveket, s ezzel f egyidejűleg 87 millió koronával % csökkenteni a béreket. * Az ellenőrzés megállapította, hogy október elsejével a bérszabályozás kedvező volt, a vállalatok többsége ezt a mutatót teljesítette. Nagy eltérések mutatkoznak az exportfeladatok teljesítésében, azonban ennek ellenére várható, hogy a kiviteli tervet további 104 millió koronával növelik. A szerződések hozzájárulnak ugyan a gazdasági helyzet javulásához, de nem tudják teljesen felszámolni a negatív tendenciákat, ezeket csupán fékezik. menet választás előtt állt: vagy felveszi a harcot a túlerőbén levő, technikailag jól felszerelt ellenséggel, vagy visszavonul s menti életét a további küzdelemre. Az utóbbit választották. Reggel 8 órakor indult útnak a csoport. Derékig hóban, lépésről lépésre, egymás kitaposott lábnyomai után meneteltek a kemény hóviharban. A stáb élén a Vörös Hadsereg generálisa, a partizánvezérkar főnöke, Aszmolov, majd Slánsky és Lietavec elvtársak haladtak. Utánuk Peter nevű segédtisztjétől támogatva, magas láztól kimerülten Jan Šverma támolygott. Bizonyára tüdőgyulladása voit. Beállott a szörnyű pillanat, amikor Sverma nem bírt tovább menni. Bajtársai felváltva a hátukra vették, és ájultan vitték tovább. AZ ÉJSZAKAI ÓRÁKBAN jelentették parancsnokuknak a mellé kijelölt partizánok a szomorú hírt, hogy Jan Sverma meghalt. A következő napon holttestét a lomništei völgybe vitték, ahol a halott hőstől elbúcsúztak leghűségesebb bajtársai. A kommunista párt és a partizánrészleg nevében Rudolf Slánsky, a Vörös Hadsereg részéről Aszmolov generális, Lietavec elvtárs pedig a Nemzeti Tanács nevében búcsúztatta. 1945. május 13-án Jan Sverma holttestét átszállították Podbrezovára, ahol Felső-Garam vidéke népének részvételével, harcos múltjához méltón eltemették. 1945. november 3-án Podbrezováról szülőfalujába vitték és Mníchovo Hradištén helyezték örök nyugalomra. RÓJÁK DEZSŐ A munkafelajánlásokat ne az igazgatói irodákban készítsék A cseh sajtóban a politikai kommentárok és cikkek mellett egyre több gazdasági jellegű írás jelenik meg. A Kvéty 44. számában Karel Boušek a Központi Bizottság által kezdeményezett jubileumi munkaversennyel kapcsolatban kifejti, hogy a régi módszereket ebben a munkaversenyben helytelen lenne alkalmazni, ha azt akarjuk, hogy a népgazdaságban igazi változás álljon be. A régi bürokratikus módszerekkel keserű tapasztalataink vannak. Ma már lehetetlen, hogy a dolgozók munkafelajánlásai nélkülük, az igazgatói irodában szülessenek, azokat a műhelyekben, íizemrészlegekben csak tömeges jóváhagyás végett olvassák fel. Ma már elképzelhetetlen, hogy a a párt- és a szakszervezetek küldetését úgy fogják fel, mint az igazgató személyében megtestesült vállalati akarat végrehajtó szervét. Erre több példa volt. Sajnos, ismét tanúi lehetünk ilyen törekvéseknek, s ezért szükséges előre figyelmez-' tetrii. Ilyén módszerekét csak csak azok alkalmazhatnak, akik nem tanultak semmit, .s akik számára 1968 januárjának igazi értelemben vett politikai jelentősége nem az előző időszak súlyos hibáinak és túlkapásainak helyrehozását, hanem csak égy politikai kampányt jelentett. A helyzet ilyen értelmezése azonban feje tetejére állítja a dolgokat, š akadályokat gördít a pártvezetés őszinte törekvései elé. Az orvos nagyobb társadalmi megbecsülést érdemel Ugyancsak a Kvétyben jelent meg az orvosok helyzetével foglalkozó cikk Jarmila Husáková tollából. Feltárja, hogy az elmúlt évtizedekben az egészségügyi ellátás terén túlságosan nagyvonalúak, de egyúttal türelmetlenek voltunk. Mindjárt 1948. februárja után gyors és ingyenes orvosi ellátást akartunk biztosítani mindenki számára. Azonban be kell ismerni azt is, hogy a kis létszámú orvostársadalommal nem bántunk jól. Rossz szervezéssel leértékeltük munkájuk jelentőségét, a rendelőintézetekben dolgozó orvosokból amolyan elosztó-irányítóféle személyt „fabrikáltunk", akinek az a dolga, hogy a betegeket a szakorvosokhoz továbbítsa. A cikkíró rámutat arra is, hogy az orvosokat anyagi téren sem becsültük meg eléggé. Például egy prágai kórházban ma egy kezdő orvos havi fizetése 1200—1600 korona között mozog. Miközben tudjuk, hogy a legtöbb fejlett országban az orvosok az értelmiség elismert rétegét képezik. 1968 augusztusa után közel 1500 orvos távozott külföldre, közülük sokan olyanok, akik 1945 után állami ösztöndíjjal végezték el tanulmányaikat és szerezhették meg diplomájukat. „Nem azzal a szándékkal hagyták el az országot, hogy mint szakemberek öregbítsék a csehszlovák orvostudomány hírnevét a világban. Megfeledkeztek esküjükről, az orvos erkölcsi küldetéséről a társadalomban ... Elhagyták betegeiket, s távozásukat különbözőképpen indokolják. Az országban összesen 32 ezer orvost tartunk nyilván, s ha ebből külföldre távozik 1500, az már érezhető hiány. Egyes városokban egész kórházi osztályokat kellett bezárni." J. Husáková ezzel fejezi be cikkét: „Adjuk meg az orvosoknak, ami jár nekik: a tisztességes megélhetést, nyugalmat és az őket megillető helyet a társadalomban. De nekik is tudniuk kell: ebben az országban a magasabb erkölcsi princípium nem lehet azonos a luxushűtőszekrény és a még nagyobb gépkocsi látomásával." Megválaszolatlan kérdések A Rudé právo szerdai számában Stanislav Oborský J. Smrkovský autogramiadájának legújabb epizódjait ismerteti. A cikkből kitűnik, hogy a Nemzetgyűlés volt elnöke október végén Františkové Lázné-ben mint az állami szanatórium páciense élénk tevékenységet fejtett ki. De idézzük S. Oborskýt: „A Františkové Lázné-ből érkező hírek és levelek — vannak közöttük lelkesedő hangvételűek, de bírálók is — arról adnak hírt, hogy Josef Smrkovský az állami szanatórium legnyugtalanabb páciensei közé tartozik. Egyszer a halastónál, másszor a Slovan vendéglőben osztja aláírásait, s alig fordul meg az utcán, már vagy kétszázan várakoznak rá. Ugyancsak autogramért, vagy a Zátiší nevű vendéglőben fiatalokkal ül egy asztalnál, s bevallja nekik: nagyon örül annak, hogy csatavesztése ellenére is bizalommal vannak iránta... s ismét autogramjával ajándékozza meg őket." A cikkíró a továbbiakban még azt írja, hogy J. S. szívesen írta nevét egy Uherské Brod-i üzem munkásnőjének a karjára, Františkové Láznében pedig egy személyazonossági igazolványba, a „hivatalos bejegyzések" oldalára. A cikkben lehull a lepel Vilém Kahanról, Josef Smrkovský augusztus előtti személyi titkáráról is, aki tavaly nyugatra szökött." Ismeretes, hogy ettől az embertől származott az ötvenes években az első figyelmeztetés sok ember „felforgató tevékenységére", s a gyanúsítottak közül sokan estek az apró törvénysértések áldozatául. Kahan jelentette fel Lomský és Janko tábornokokat is, mert „a második világháború idején szovjetellenes tevékenységet folytattak". Miért volt oly nagy bizalommal Smrkovský Kahan iránt? Miért alkalmazta 1964-től mint személyi titkárát, s miért vitte magával ezt az embert az ágcsernyői fontos tanácskozásokra ls? Az sem világos, hogyan kerülhetett a Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettessel folytatott beszélgetés szövege a nyugatnémet Spiegel rendelkezésére. A Nemzetgyűlés elnöke irodájának dolgozói közül valóban senki sem szerzett gyorsan nagy mennyiségű külföldi valutát autóvásárlás céljából? — teszi fel a kérdést S. Oborský, majd megállapítja; ezekre — és még több más — kérdésre szeretnének az emberek választ kapni. Sajnos J. Smrkovskýnak erre nincs ideje ... Nemzetiségi politika A Cseh Nemzeti Tanács sajtótájékoztatójából (22. szám) értesültünk arról, hogy szept. 1 tői a cseh területeken élő német nemzetiségű gyermekek ismét anyanyelvi oktatásban részesülhetnek ott, ahol kellő számú jelentkező van. Ahol legalább húszan jelentkeznek, ott külön osztályt létesíthetnek. A cseh országi lengyel oktatásügy igényei viszonylag ki vannak elégítve. Az óvónőképzés javítása céljából öt lengyel nemzetiségű ösztöndíjast küldtek lengyelországi pedagógiai iskolákba, hogy ott szaktudásukat elmélyíthessék. Prágában felmérték, milyen az érdeklődés a fővárosban lakó szlovák nemzetiségű gyermekek anyanyelvi oktatása iránt. A szülőknek szétküldött levelekre a megkérdezetteknek csak 29 százaléka válaszolt. Szlovák nyelvoktatásra csak 35 szülő Íratta be gyermekét. A CSNT információs anyagából kiviláglik, hogy hamarosan elkészül a Cseh Szocialista Köztársaság nemzetiségi törvényének tervezete is. A Lidová demokracie november 5-én közli a Csehszlovák Néppárt elnöksége tagjainak nyílt levelét, amelyben hitet tesznek a szocializmus mellett, s elutasítanak minden kísérletet egy más, — a Nemzeti Front politikájától eltérő — politikai irányzat feltámasztására. A nyílt levél aláírói kimondják, hogy a pártból távoznak azok, akik azt egyéni céljaikra akarták felhasználni. -am-