Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-04 / 259. szám, kedd

RAJTOL a dunaszerdahelyi cukorgyár Lehet, hogy amikorra ez az interjú nyomdafestéket iát, már zsákban lesz az első dunaszerdahelyi cukor. KAROL HUBA, az Igazgató legalábbis így nyilatkozott. Néhány napja azt mondta: November első harmadában beindítjuk a gépeket. Beszélgetés közben végigjártuk a már-már kész üzemet. Önkéntelenül is arra gondoltam, mi lenne, ha az ország minden egyes épülő üzemében így sürögnének-forognának a szerelők, az építők és a technikusok. Továbbá elmorfondíroztam afölött, miért csak most, a finis idején megy itt olyan jól a munka. — Miért... — Arról van szó, hogy a gyárat az idén, ha törik, ha szakad, ki kell próbálnunk. Ügy tervezzük, hogy a próbaüzemeltetés során 10—14 000 vagon répát dolgozunk fel. Répakampány csak egyszer van egy évben és csak néhány hónapig tart. A gépeket csak ez alatt a néhány hónap alatt lehet kipróbálni. Tudják ezt a szállítók is, így a szerelőket — úgy tűnik — nemcsak morálisan, hanem anyagilag is érdekeltté teszik a munkák gyors elvégzésében. — Ezekben a napokban például mivel foglalkoznak? — A gépek „egyéni" próbaüzemeltetésével. Ez igen fontos feladat. Később a „hidegvízpróbára" kerül sor. Népiesen mondva azt kell ezzel megállapítanunk, nem eresztenek-e valahol a tartályok. Ogy láttam, hogy a szerelők ezeket a munkálatokat lelkiismeretesen végezték. Ebből arra következtetek, hogy a teljes próbaüzem se hoz kellemetlen meglepetéseket. — Véleménye szerint a rimaszombati eset nem ismétlődik majd meg? — Reméljük, nem. Azt hiszem, hogy a legtöbb nehézséget ott is az emberi tényező — a szakértelem — fontosságának az alábecsiilése okozta. Persze, más tényezők ls közrejátszottak. Kétségtelen, tévedés, ha valaki azt hiszi, hogy az automatizálás csökkenti a szakképzettség igényét. Ellenkezőleg. Mi ezzel számoltunk, jó előre gondoskodtunk a kezelőszemélyzet kiképzéséről. Helyzetünket jelentősen nehezítette, hogy az ország területén egyetlen ilyen korszerű cukorgyár se működik, így a továbbképzésre kiszemelt dolgozókat — hogy úgy mondjam — nem teljesen autentikus munkahelyeken képezhettük csak kl. Viszont azért jelentős számú dolgozót küldtünk tanulmányútra a meglevő legkorszerűbb cukorgyárakba. Továbbá az automaták szerelésénél is elég sokan segédkeztek. Mindent összevetve: megvannak hozzá a feltételeink, hogy a próbaüzemeltetés) stádiumon hamarosan átessünk, s hogy rövidesen teljes kapacitással dolgozhassunk. — A beruházó a gépek zömét honnan vásárolták? — Hazai üzemtől, a Hradec Králové-i Chepostól, de több gépet szállított a prágai ČKD Dukla is. — A szakemberek is úgy vélekednek erről a gyárról, hogy a maga nemében országos viszonylatban a legkorszerűbb. Az előbb viszont azt mondotta, igazgató elvtárs, hogy az emberi tényező milyen fontos szerepet fátszlk. A két tétel nem áll ellentétben egymással, ha azokat öszszevetjük az automatizálással kapcsolatos általános elképzelésekkel? — Hadd soroljak fel néhány — talán száraznak tűnő — számadatot. Hasonlítsuk össze ezt az üzemet mondjuk a surányí cukorgyárral, ahol eddig igazgató voltam. A surányi üzem napi 230 vagon répa feldolgozására van berendezkedve. Az alkalmazottak száma több mint 700. A szerdahelyi gyár kapacitása a surányinak csaknem a kétszerese — napi 400 vagon répa feldolgozására képes. A benne dolgozók száma azonban a surányí létszámnak úgyszólván csak a fele: 370. Véleményem szerint ezek az adatok jól kifejezik, miért érdemes automatizálni. Kevesebb dolgozóra lesz itt szükségünk. Viszont nagyobb szakképzettségű munkások, technikusok kellenek. — Hányan dolgoznak majd lapáttal? — Ilyen szerszámot mi nem terveztünk ... — És a cukor? Az milyen lesz? — Az első szezonban csak kristálycukrot gyártunk. Később a kockacukor gyártására is áttérünk, meg porcukrot is forgalomba hozunk. Most éppen azon töröm a fejem, hogyan tudnánk javítani a csomagolástechnikái). Ha megfelelő lehetőségeink lennének, a mokkacukrot — mert az országban elsőként majd azt is gyártunk — valami különlegesen szép csomagolásban szeretnénk forgalomba hozni... — Ugyanis — sajnos — a cukor-csomagolástechnikában lemaradtunk ... — Ezt a lemaradást rövidesen be kell hoznunk. Azt hiszem, eljön az az idő, amikor majd a cukorgyárak is versengeni fognak a vásárló kegyeiért. Az ilyen versenyekben a csomagolás színvonala fontos tényező. — Végül engedjen meg, igazgató elvtárs, még egy kérdést, milyen érzéssel fogadta az igazgatói kinevezést? — Huszonhat éve dolgozom a szakmában. Egy ideig Nyitrán, később Surányban működtem. Igen becsületes emberekkel, igen sok dél-szlovákiai magyarral ismerkedtem meg a régebbi munkahelyeken. Meggyőződésem, hogy itt is kialakul egy jó kollektíva, s öröm lesz a munka. * ír * Néhány nap múlva megkóstolhatjuk a dunaszerdahelyi cukrot. Induláskor a Karol Huba vezette kollektívának csak azt kívánhatjuk, hogy teljesüljön minden kívánságuk. Legyen édes a cukor és a kávéban legyen az eddigi cukorfajtáknál könnyebben olvadó. jt) A FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁNAK ÜNNEPSÉGEI (ČSTK) — Csehszlovákia dolgozói november első hetében ünneplik meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulóját. A szovjet népnek a szocializmus felé vezető úttörő útja nemzeteink számára is megadta azt a lehetőséget, hogy társadalmunkat céltudatosan, szocialista alapokon formáljuk. Szlovákia fővárosában november 6-án a Pihenés és Kultúra Parkjában gyűlésen vesznek részt a bratislavai dolgozók képviselői. A gyűlést az SZLKP KB, az SZSZK NF KB, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség SZKB, az SZLKP VB, az NF VB és a CSSZBSZ VB készíti elő. Ugyanezen a napon a P. O. Hviezdoslav Színházban ünnepi estet rendeznek. November 7-én a bratislavai üzemek, iskolák küldöttségei megkoszorúzzák a Slavínon a szovjet hősök emlékművét. A kerületi és a járási székhelyeken ünnepi gyűléseket, esteket és kulturális rendezvényeket tartanak. A csehszlovák— szovjet barátság hagyományos hónapjának keretében megrendezik az Észt SZSZK kulturális napjait. A csehszlovák—szovjet szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából december 11-én Bratislavában ünnepi estet rendeznek. MÁR MEGSZOKTUK, hogy városaink egyre jobban hasonlítanak egymásra. Chebtől Michalovcéig, Ostravától Kassáig vagy tán még azon Is túl, keletre, nyugatra a lakott területek kezdik elveszteni jellegzetességüket. Nem tudom, hogy a párizsi Notre Dame, a budapesti Országház, vagy a pisai ferde torony unalmassá válna-e, ha minden település főterén állna belőlük egy-egy példány, viszont hogy típusházainkat jó lenne valamivel több fantáziával építeni, abban azt hiszem, mindnyájan egyetértünk. Lehet, hogy ez az „uniformizált" forma stílszerűbb, korszerűbb, esetleg ésszerűbb is, de esztétikát az újonnan kialakuló városnegyedeinkkel kapcsolatban — kevés kivétellel — túlzás lenne emlegetni. Szinte megkönnyebbül az ember, ha jártában-keltében egy régi városrészbe érkezik. így van ez Prívigyén is. Még szerencse, hogy a toronyházak közé köröskörül bekandikálnak a hegyek, a bajmóci vár is ellátszik ide, tornyain, ablakain meg-megcsillan a lenyugvó napsugár. Hát ez a jó itt, és ez a szép. Szlovákia egyik legöregebb városáról, Privigyéről az első írásbeli feljegyzés 1113-ból származik. E század eleje óta az alig 3000 lakosú kis mezővárosból gyönyörű fekvése miatt „felső-Nyitra gyöngye", azaz 27 000 lakosú ipari központ lett. Hogy csak a nevesebbeket említsük, itt található Szlovákia legrégibb konzervgyára. Alapjait 1875-ben rakták le. Hazánk mai területén itt kezdték legelőször a gyümölcskonzerválás új módját bevezetni. Az üzem később egyesült az 190!)ben létesült „Karpatia" likőrgyárral. A konzerváláshoz szükséges nyersanyagot (málna, szeder, boróka) felső-nyitrai hegyek bőven adták. Kerti gyümölcsökben is gazdag a vidék (alma, ribizli, cseresznye). Az üzemben készült lekvár, dzsem, gyümölcsbor, gyümölcsszörp és gyümölcskivonat az ország határain túl is jó hírnek örvend. Tíz évvel ezelőtt kezdett a konzervgyár szárított levesport gyártani. Ma már 27-féle levesport készítenek itt évente, mintegy 1200 tonnát. Szárított bableves készítményét az „EX 68" Plzen-ben rendezett kiállításon ezüstéremmel tüntették ki, szárított pacallevesük pedig díszoklevelet nyert, de talán mindennél nagyobb kitüntetés az állandó és egyre szélesebb körű érdeklődés az üzem gyártmányai iránt. Privigye másik nevezetes üzeme a „Tatra" bútorgyár. Szűkebb hazánkban az első és egyetlen, ahol hajlított bútorokat készítenek. Gyártmányait szinte minden világrészbe (30 országba) exportálják. Ülőbútorból mintegy 35-félét készítenek. Eredményeiért az üzem több kitüntetésben részesült. A gyár vezetősége most 180 millió korona befektetéssel gyárrészleget épít és modern gépek üzembe helyezésével szándékozik termékeit még jobban korszerűsíteni. Az elmúlt hetekben megtartott szimpóziumon a szocialista- és nyugati országokból meghívott szakemberek tartottak előadásokat. A VÁROS LEGJELENTŐSEBB üzeméről, a néhány kilométernyire fekvő Cígel Bányáról a közeljövőben közlünk beszámolót. Beszélünk gondjairól, eredményeiről, most csak a városról szólunk. A nagyüzemek felszippantják a lakosság zömét, ezért Privigye széles, új utcái, hatalmas főtere napközben meglehetősen üresek. A tétközepén álló Magura Szálló mintha állandóan ünneplő tömegekre várakozna. Egyetlen kis szobor „lézeng" csupán a kikövezett nagy területen, szinte elveszve annak méretei közölt, és csak néhány nyugdíjas üldögél napos időben a -teret szegélyező padokon. Ettől a tér még tágasabbnak és még kihaiiabbnak tűnik. A szállodai szoba napos erkélyéről körültekintve akarva-akaratlan olyan gondolata támad az embernek, hogy jó lenne ezekből a padokból néhányat magával vinnie Pozsonyba, ahol az utóbbi időben minden utcai ülőalkalmatosság kevésnek bizonyul. A bűnös gondolat azonban valószínűleg abból az értesülésből ered, hogy szeptember végén ellopták a város egy másik teréről a „Férfi furulyával" neARC NÉLKÜLI VÁROS Privigye! körkép vü szobrot, amelynek 82 000 korona volt az értéke. A tolvajok kilétét két ifjú ember személyében már sikerült megállapítani, vagy meglehet, Időközben ők maguk is rendőrkézre kerültek, és akkor elárulták, bogy a képzőművészet iránt táplált rajongásuk, vagy éppen a fejlett kritikai érzékük sugalmazására tüntették-e el a műalkotást. Egyébként egy postarablás meg egy kéjgyilkosság is megborzongatta a közelmúltban a privigyeiek idegeit. Véleményük, hogy az első merényletben a televízió is ludas. Túlságosan „élethűen" vázolta a prágai postarablást. Az ifjak kedvet kaptak hozzá, —• megmozgatta a fantáziájukat a tvadás, lekopírozták és mintegy 600 000 koronával a kezükben léptek „olajra". No de ne beszéljünk a „FelsőNyitra gyöngyéről", erről a valóban gyönyörű fekvésű kisvárosról csakis olyan események kapcsán, amelyek kicsit nyugatízűek.. . Inkább arról beszéljünk, aminek főleg hazai jellege van. Például — hogy a kellemes Magura kávéházban reggel 7 órától éjfélig zeng, zúg a gépzongora. „Arivedercsl..., haj" harsogja a láthatatlan énekesnő (nyilván most ez a legdivatosabb zeneszám)! Holott az átlagfogyasztó ezt a slágert legfeljebb naponta hatszor bírja megemészteni. Fizet tehát gyorsan és távozik. „Arivedercsi haj" — dúdolja ekkor már maga is —, ami magyarul azt jelenti, hogy a „viszontlátásra"... és közben borzadva gondol arra, hogy neadjisten ilyesmire a közeljövőben ismét sor keríil. Érdeklődtünk és megtudtuk, hogy a 20-ik század e modern „kintornája" 3 és fél ezer koronát jövedelmez havonta. Hát ez tagadhatatlanul szép pénz, kihajítani sem lehet az ablakon ... De még többet jövedelmezne, ha a feketekávé mellé idegcsillapítót ls mellékelnének az érzékenyebb idegzetű vendégeknek. ESTE a privigyei utca még kihaltabb, mint napközben. Egyegy kurjongató szesztestvér a kávéház előtt, néhány tűzzel játszadozó, villanylámpákat paríttyázó Ifjonc a háttérben — ez minden, amit a város éjszakai életéről érdemes feljegyezni. Ezt tulajdonképpen meg lehet érteni. Korán kelő nép lakik errefelé — és jóindulatú. Az emberek vidámak, jó! öltözöttek! A kirakatok... Nos igen! Kirakat kevés van. Talán emiatt olyan kaszárnyaszerűek az üj házak, emiatt tűnnek olyan kihaltnak a széles utcák. Az üzeletek zöme egyelőre még az óvárosban található (vagy elbújik a toronyházak labirintusában.) A régi városrész összképe is elevenebb. Itt talál végre az ember néhány régi tornyot, néhány kanyart — és néhány gyümölcsöt árusító üzletet ls. És miután, mint már említettük —, Privigye gyümölcsben gazdag vidék, egészen természetesnek tartjuk, hogy a gyümölcsboltokban bolgár szőlő, magyar alma, román paprika és nem tudom honnan való banán minden mennyiségben kapható. Az elmondolt hiányosságok ellenére van a városban valami vonzó. Elsősorban az, hogy érezni — itt valami most veszi kezdetét. Meg aztán a gyönyörű fekvése. Híres nevezetes hegyei, melyek közt a Szlovák Nemzeti Felkelés egy-egy komoly és dicső fejezete játszódott le annak idején. A négy kilométernyire fekvő Bojnic« kulturált strandfürdőjével, állandó autóbusz-összeköttetésével, gondozott hegyi sétányaival, gyógymedencével, nem utolsósorban régi és nagy kiterjedésű állatkertjével, a bojnicei vár történelmi nevezetességével, a vár alatt a cigánymuzsikás étterem, két kilométernyire a „Szalas", ahol különféle ételspecialitások kaphatók — ezek mind, mind kiegészítik a privigyei körképet. Mintha a környék egy óriási park volna és a park közepébe szabályosan behelyezve a Felső-Nyitra gyöngye —, a jövő városa, Privigye. DÁVID TERÉZ