Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-30 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

Ä kéjelgés keresetszerü üzése Éveken át nem esett szó nyilvánosan a prostitúcióról. Olyan problémaként szerepelt, amelyet a szocialista társadalom puszta létezése eleve megoldott. Alapul az a téves nézet szolgált, amely szerint a gazdasági és az anyagi problémák megoldása (értsd: a munkanélküliség, a nyomor felszámolása, létbiztonság megteremtése) következtében magától megszűnik a bűnözés, a prostitúció stb. E megállapítások az új társadalom előnyeinek népszerűsítését szolgálták, de nélkülözték a tudományos alapot. És az élet alaposan rácáfolt. Ugyanis az utóbbi időben egyre több hír lát napvilágot a prostitúcióról, és tovább szaporodik a bűncselekmények száma... BEVEZETŐ EGY RIPORTSOROZATHOZ Mi hát az igazság? A szocialista társadalom mégsem képes megbirkózni azokkal az erkölcsi problémákkal, amelyeket mindig a tőkés társadalom velejáróiként tüntettünk fel? Tény, hogy a prostitúció (erről lesz szó a továbbiakban) gyökerei a társadalmi viszonyokban, jobbára anyagi feltételeiben kereshetők. A társadalmi tudat minden formája — végső soron — az anyagi feltételek bonyolult szövevényében gyökerezik. Viszont az ember élete, léte, nem egyszerűsíthető le kizárólag anyagi problémákra. A társadalmi tudat formái — az erkölcs, a tudomány, a művészet, a vallás — bármennyire is az anyagi feltételektől függnek, bizonyos önállóságra tesznek szert, és saját belső törvényeik szerint alakulnak. Tehát a dolog nem úgy áll, hogy az anyagi nehézségekkei küzdő nő szinte szükségszerűen vállalja a prostitúciót, ha életkörülményei megjavításának ez az ára, de az sem fedi a valóságot, hogy a kellő anyagi feltételekkel rendelkező nőnél a prostitúció kizárt jelenség. Felszámolták, mégis létezik? A prostitúció társadalmi és erkölcsi jelenség. A szocialista társadalom az anyagi feltételek megjavításán túl a legszigorúbb adminisztratív és hatalmi eszközöket is igénybe vette felszámolására. Mégis létezik és egyre több gondot okoz illetékes szerveinknek. Hatóságilag üldözik, de ez a küzdelem is nehézségekbe ütközik. Ugyanis hiányzik a prostitúció fogalmának a rögzítése, pontos meghatározása. Mi is hát a prostitúció? Az Oj Magyar Lexikon (Akadémia Kiadó, Budapest, 1961) így fogalmazza meg: A kéjelgés keresetszerű űzése: a nemi kapcsolatnak az a módja, amelyet az üzletszerűség, az alkalmi jelleg és az érzelmi közömbösség jellemez ... A prostitúciót azonban csak a szocialista társadalom tudja teljesen megszüntetni, amely megvalósítja a nők tényleges egyenjogúságát és megteremti ennek anyagi feltételeit Egy rövid cikk keretében nincs hely a megfogalmazásban előforduló ellentmondások részletes elemzésére. Néhánnyal mégis érdemes foglalkozni. így sok vitára adhat okot a nők tényleges egyenjogúságának kérdése. Igaz, hogy az élettárs kiválasztását ma már nem akadályozza, többnyire nem is befolyásolja a felek anyagi helyzete. Ám a feleség, az anya tényleges egyenjogúsága a család keretén belül már nem olyan egyöntetű, mint a megállapításból kitűnhet. Az az anya, aki egyenjogúságát azzal őrzi meg, hogy állásban marad, tehát anyagilag elvben független a férjétől, rengeteg terhet vállal magára: állásán és a háztartási gondokon kívül az anyai és az élettársi feladatot is. Ez pedig — nyugodtan kimondhatjuk — olyan megterhelés, ami a férjjel szemben nagyon is egyenlőtlen helyzetet teremt számára. S ezt a tényt általános jelszavakkal aligha tudnánk palástolni. Nem csupán anyagi ok Az egyik prágai klinikán (ahol a rendőrségi razziák során elfogott nőszemélyeket orvosilag megvizsgálják, néhány évvel ezelőtt szociológiai kutatást végeztek) megállapították, hogy a prostitúcióval (nem alap nélkül) gyanúsított személyek 64 százaléka a 13-tól 18 évig terjedő korosztályból kerül ki. A kivizsgált személyek 80 százaléka nem anyagi okokból jutott ÍZ eikölcsl lejtőre ... A közvetlen anyagi ok csak a kivizsgáltak 20 százalékánál mutatható kii A nagyobb százalékot a családi élet és a szülők kapcsolatának rendezetlensége miatt lejtőre jutottak képezik. Ez a rendezetlenség sem ered kizárólag, de nem is túlnyomóan a családok anyagi helyzetéből ... Nem állítható tehát, hogy a prostitúció egyetlen motívuma a kedvezőtlen anyagi helyzet, de még kevésbé, hogy egyenlő a „kéjelgés keresetszerű űzésével". Mi is a kéjelgés? A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint (III. kötet, Bpest, 1960-as kiadás) a kéj: általában teljes kielégüléssel járó, ezért egy időre minden vágyat, kívánságot, hiányérzetet háttérbe szorító rendkívüli jó érzés: gyönyör. A kéjelgés: a kéjeleg igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat, élvezés. Az a megfogalmazás, hogy a prostitúció a kéjelgés keresetszerű űzése, a Révai Nagy Lexikonának 1922-es kiadásából átvett meghatározás. Ügy vélem, korántsem fedi a teljes valóságot. Egy szociológiai kimutatás (amelynek részeredményeit {aroslav Kapr 1969-ben hozta nyilvánosságra a cseh sajtóban) szerint a kivizsgált leányok többsége, pontosan 65 százaléka számára a nemi kapcsolat sohasem jelent élvezetet, kielégülést, gyönyört. Mindössze tíz százalékuk állítja, hogy ebben a kapcsolatban kielégülést, élvezetet talál. Marad még egy kérdés: ha már a nő számára ez a keresetszerű kapcsolat nem jelent kéjelgést, akkor talán kéjt, gyönyört nyújthat a másik fél számára. Ezzel kapcsolatban idézzük a szakember megállapítását: ... Jobbára fiatal leányokról van szó, akiknek az a hátrányuk, hogy nincs családjuk, uincs kellő műveltségük, sokszor intelligenciájuk se. Az esetek többségében akaraterejük is hiányzik hozzá, hogy más életet kezdjenek . .. Érzelmileg aránylag egyoldalúak, kiegyensúlyozatlanok, nincsenek kellő erkölcsi gátlásaik ... Nemi élményeik ugyancsak szegényesek, felszínesek, és a nemi értékük ... átlagon aluli... A probléma leegyszerűsítése — nem megoldás Az egész problémakörre a koronát a Magyar Nyelv Értelmező Szótára (V. -kötet, Akadémia Kiadó, Bpest, 1961) teszi rá, amikor megállapítja: A prostitúció az a társadalmi-erkölcsi jelenség, hogy hatóságilag nyilvántartott nők testüket nemi érintkezésre pénzkereset végett, foglalkozásszerűen áruba bocsátják . . . A szocialista országokban megszüntették a prostitúciót . . . E megállapítás értelmében valóban minden nagyon egyszerű. Megszüntettük a bordélyházakat, hatóságilag nem tartunk nyilván olyan nőket, akik testüket foglalkozásszerűen, pénzkeresés céljából áruba bocsátják, tehát nincs, nem létezik prostitúció. Annál inkább nem, mivel a szocialista országok ezt megszüntették . . . Érdemes megemlíteni, hogy a cseh értelmező szótár (Príruční slovník náučný, 1966) meghatározása mértéktartóbb: A prostitúció társadalmi, főleg a kapitalizmust jellemző jelenség, ahol a nyomor, a proletariátus és leginkább a nők kizsákmányolása olyan fokot ért el, hogy a nők némelyike megélhetését a pénzért nyújtott nemi érintkezéssel keresi, hogy így biztosítsa létfenntartását. A szocializmus a prostitúcióval egyidejűleg annak szociális gyökereit is megszünteti. Az eddigi hivatalos megállapítások után egyszerűen tudomásul vehetnénk, hogy nálunk prostitúció nincs, tehát minek hadakoznánk olyan jelenség ellen, amelyet a szocialista társadalom gyökerestől megszüntetett? Sajnos, az élet sokkal bonyolultabb, és nem igazodik az óhajokhoz, sablonokhoz akkor sem, ha azok a legjobb szándékú megfontolások szüleményei is. Egy pozsonyi éjszakai szolgálatos taxisofőr jóvoltából sikerül talán némi bepillantást nyújtani Pozsony éjszakai életébe. S legyen a valóság tanúbizonyság annak eldöntésére, van-e társadalmunkban prostitúció. ZSILKA LÁSZLÓ A toronyőr tekintete a távolt kutatta. Hosszú szekérsor közeledett a Mihály-kapu felé. Morva és lengyel kalmárok hozták a barna, vörös és mustrázott posztót a pozsonyi vásárra. A toronyőr megnyugodva emelte szájához a savanykás karcossat telt fakupát... Mert az volt a jó, ha kalmárok vonultak a város felé és nem fegyveres hadak, ha árut hoztak és nem halált, ha nem kellett a kürt riasztó szavára a falakra, bástyákra rohanni, otthagyni műhelyt, asszonyt, gyermeket és vért ontani, életet adni... a városért. Mert itt a város falai között és falai mellett vonult minden időkben a történelem. Ezért kellett árokkal, falakkal keríteni, ezért kellett lőréseket vájni a bástyák falába, ágyút önteni, lőport tárolni, szablyát köszörülni, ezért kellett a Mihály-kapu toronyőrének figyelő szemmel kémlelni a messzeségbe. A város kapui közül ma már csak ez az egy — a Mihály-kapn őrzi a múltat. Nem tudjuk kik és mikor építették, de valószínű, hogy nem sokkal fiatalabb a város erődítéseinél. Ez az erődítési Fendszer pedig nagyon régi. Pozsony már a 13. század első felében is bevehetetlen volt, ezt bizonyítja, hogy a tatárok, akik 1241 május közepén értek a falakhoz, megelégedtek a külvárosok, Széplak és Vödricz elpusztításéval, de a falak közé nem jutottak be. Az is bizonyos, hogy nevét a városfalakon kívül emelkedő Szt. Mihály főangyalról elnevezett plébániától kapta, amit okirataink 1325-ben említenek először. A plébánia alapítóját sem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy 1339-ben Gyulai Jánosfi Miklós volt a szt. mihályi plébános. Aigner Jakab pozsonyi polgár 1411-ben végrendeletileg adományozott egy bizonyos összeget a torony építésére. 1457-ben még egy szintet építettek rá és zsindelytetejét pirosra festették. 1757-ben Eller Péter pozsonyi rézműves készítette el a Mihály arkangyal rézszobrát és egy évvel később egyik céhtársa, Drobisch Benedek 39 mázsa réz felhasználásával hagymakupolával helyettesítette a zsindelytetőt. A városi számadásokban 1442-ben említik először a Mihálykapu toronyőrét: „Item Montag nach dem Plumostertag hab vvir gebn 1 Nachtwachter In sant Michels thurn, der gemacht hat, als die maer pös war 8 Den." Mintegy két évtizeddel ezelőtt még a toronyban lakott az utolsó pozsonyi toronyőr lánya. Tőle hallottam, hogy édesapja 1919. január 1-én a reggeli órákban figyelmeztette utoljára három nyelven a várost az újesztendő napjára. A torony három oldalán már 1497-ben óra mutatta a múló időt, de mert pontossága a toronyőr hangulatától függött, biztonság okából még egy napórát is felszereltek a toronyban. 1757-ben korszerűsítették az óraszerkezetet, de a számlapok ismét csak három égtáj felé mutattak, a negyedik ugyanis a Zsidó utca felé mutatott volna és a zsidók — a monda szerint — nem voltak hajlandók hozzájárulni az időmérő gépezet karbantartásához. Alapépítménye négyszögletes, felső része azonban már oktogonális, az egykori Lövészárok felett húzódó mai híd helyén felvonóhíd kötötte össze a toronykaput az árok túlsó partján emelkedő erődítménnyel, a „Forich dir nit" (Ne félj) bástyatoronnyal. A torony a reneszánsz stílusjegyeit őrzi, de az átépítések, javítások és a 18. századból származó címerpajzsok a késő gótika és e stílusirányzat epigon törekvéseit hirdetik. Utód! Ha áthaladsz a Mihály-kapu boltozata alatt gondolj azokra, akik a történelem véres korszakaiban itt áldozták fél életüket — nem önmagukért, nem önös érdekből, hanem a városért . . . Pozsonyért! PÉTERFI GYULA ÉVSZÁZADOK NÉMA TANÚJA: A POZSONYI MIHÁLY-KAPU. Foto: Tóthpá! Gyula