Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-30 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. november 30. A NAP kel: 7.09, nyug­szik: 15.56 órakor. A HOLD kel: 21.44, nyugszik: 11.57 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ANDRÁS nevű kedves olvasóinkat • 1764-ben született VÁ­LYI ANDRÁS nyelvész, földrajzi író, költő, a ma­gyar nyelv és irodalom el­ső lanára a pesti egyete­men (t 1801) • 1764-ben halt meg Pozsonyban BEER FRIGYES iskolaigazgató, Bél Mátyás mnnkatársa (szül.: 1691) • 1674-ben született WINSTON CHUR­CHILL angol államférfi, a fasizmus ellen vívott harc egyik vezető egyénisége (t 1965) • 1904-ben szü­letett Kassán DIENES AND­RÁS író, irodalomtörténész, a magyar ellenállási moz­galom tagja, az egyik leg­avatottabb Petőfi-kutató (+ 1962) • 1909-ben szü­léiéit Darvas Szilárd köl­tő, humorista ( + 1961) • 1939 ben halt meg KUN BE­LA, a magyar és a nem­tetküzi munkásmozgalom timagasló harcosa, a KMP :gyik alapítója és vezetője szül.: 1886) MELYIK A MIÉNK? Néhány nap választ el csu­pán a harmadik csehszlovák­magyar világbajnoki selejtező labdarúgó-mérkőzéstől. Ezzel kapcsolatos Írásunkra reagált egyik olvasónk: ,,A mi csapa­tunkról írnak cikkükben. Jő lenne tisztázni, melyik is a mi csapatunk .. Fogas kérdés? Kihivás? Vagy valóban őszinte érdeklődés? Feltételezzük az utóbbit. Csehszlovákiában élünk. Ezt az országot építjük mindenna­pi munkánkkal, s amit építünk, a miénk is. Ha a köztársaság jövőjéről beszélünk, gyerme­keink — utódaink jövőjéről van szó. Ebben a földben nyugszanak őseink, itt szület­tünk mi és itt alapozzuk meg a jiivő nemzedékek sorsát. Azt az országot, amely ott­hont biztosít számunkra — magyar nemzetiségűek számá­ra is — bátran vallhatjuk sa­játunknak. Ilyen értelemben köztársa­ságunk csapatát is méltán ne­vezhetjük sajátunknak ... Természetesen a szurkoló maga választja meg „csapa­tát". Ez az ő saját, „belső" ügye. Ha neki éppen úgy tet­szik, nyugodtan szurkolhat a magyar csapatnak is, ebben senki sem akadályozza meg. A társadalom demokratizmu­sát tanúsítja, hogy érzéseinek, nézeteinek bárki bátran han­got adhat. Ám a demokratizmushoz hozzátartozik az is, hogy a má­sik fél érzéseit, nézeteit is tudomásul vesszük, megértést tanúsítunk irántuk. Egymás nézeteinek szigorú tiszteletben tartása az em­beri magatartás próbaköve. Ez hát a válaszunk olvasónk kérdésére. A Vasárnapi Oj Szó jövő heti számában indítjuk Agátha C h r i s t i e : A VAD TANÚJA című novellájából C s. Horváth Tibor fel­dolgozása alapján Z 6 r á d E r n fi rajzaival készült képregényt folytatásokban. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK FELELÜNK ÉRTÜK Nem először és nem utoljára írjuk le — ifjúságunk túlnyo­mó többségének feje fölött nem kell és nem szabad pálcát törnünk. Kissé sántít ugyanis az idősebbek nem egyszer han­goztatott megállapítása, hogy „mi mások, jobbak voltunk". Igen, van olyasmi, amiben „jobb volt", mondjuk a felszaba­dulás utáni fiatalok számottevő hányada. Akad viszont olyas­mi is amiben a mai fiatalok túltesznek ezen a generáción. Ez törvényszerű, s így van rendjén. Másrészt az ilyen glo­bális megállapítás nem vezethet arra, hogy egyszerűen nem tesszük tudomásul azokat a jelenségeket, amelyek óva intenek bennünket s arra figyelmeztetnek, hogy azért itt-ott „baj van a kréta körül" Vegyünk alapul csak egy, de annál többet mondó tényt. Szlovákiában a hatvanas évek elejétől — elhanyagolható el­térésekkel — a bíróságok évente mintegy 20 ezer embert ítél­nek el. Ennek keretében azonban viszonylagosan és abszolút számokban is szüntelenül emelkedik a fiatalkorú, vagyis a 15—18 éves bűnözők száma. A statisztikai adatok szerint 1361-ben 955 fiatalkorút ítéltek el, tavaly már 1548-at, ami a bűnözők 9,4 százalékát tette ki. Néhány év leforgása alatt tehát több mint a felével gyarapodott a szinte gyerekfejjel elkövetett bűntettek száma. Ez már önmagában is súlyosan esik a latba, még akkor is, ha tudomásul vesszük, hogy ifjú­ságunknak valóban csak a tört része kerül ellentétbe a tör­vénnyel. A fiatalkorúak által elkövetett bűntettek jó egyharmada a szocialista tulajdon ellen irányul, a „ranglétra" második fo­kán vannak a lopások, sikkasztások, szélhámosságok és sor­rendben a harmadik helyet foglalják el a testi sértések. Nem ilyen gyakoriak, de társadalmi szempontból rendkívül veszé­lyesek a szexuális bűntettek. Gyakran elhangzik a követelmény, hogy — főleg a társadal­milag veszélyesebb bűntettek esetében — a törvény teljes szigorával védekezzünk. A törvényesség határai között ezt a követelményt —, különösen a jelenlegihez hasonló időszakok­ban, amikor fellazult a társadalmi erkölcs — igenelni lehet. Tisztában kell lennünk viszont azzal is, hogy a büntetés, bár nevelő hatásával számolunk, csak utólagos intézkedés. A lényeg tehát a bűntevékenység csökkentése, a hatásos megelőzés. Ennek alapvető feltétele pedig a jelenség gyö­kereinek, okainak feltárása. Nem egyszerű feladat, hiszen minden jelenségnek összetett a háttere. Mégis úgy gondoljuk, hogy ezen a téren az illetékes tudományos ágazatoknak, — talán elsősorban is a szociológiának — az eddiginél több eredményt kellene felmutatni. A tudományosan megalapozott, konkrét következtetésekkel sem mennénk azonban semmire, ha ugyanakkor társadalmi in­tézményeink és szervezeteink ilyen alapokon nem tennének hatásos intézkedéseket annak érdekében, hogy idejében meg­akadályozzák a fiatalok egy részének eljutását a bűn lejtőjé­re. Az intézményes megoldásnak ez a kiindulópontja és a fel­tétele. Ugyanakkor társadalmunk minden tagja is felelősség­gel tartozik. A bajok forrásai között ugyanis szerepelnek a családi nevelés fogyatékosságai, az iskolai oktató- és neve­lőmunka hézagjai s nem utolsó sorban számos munkahelyen a nemtörődömség, sőt a rossz példa kedvezőtlen hatása. Nem lennénk marxisták, ha úgy vélnénk, hogy valaki bű­nözőnek születik. Fiataljaink olyanok, amilyeneknek a kör­nyezet neveli őket. A felelősséget semmiképp sem háríthatjuk el magunktól... GALY IVAN KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A vietnami nép önrendelkezési joga Nemrég egyik olvasónk levelében azt kérdezte tőlünk, hogy léte­zik az, hogy a Párizsban folyó vietnami értekezleten a tárgyaló fe­lek mindegyike szavakban elismeri a vietnami nép önrendel­kezési jogát, mégsem tudnak közös nevezőre jutni, a tárgya­lásoknak még sincs semmi gyakorlati eredménye. Olvasónknak iga­za van. Sajnos, a világpolitika számos kérdésében ugyanazon kife­jezéseken egészen mást értenek Washingtonban és Moszkvában, il­letve Hanoiban. Az elmúlt évtizedekben igen sokszor szóba került a világpolitiká­ban az önrendelkezési jog kérdése. Az Egyesűit Államok vezető kö­rei még attól sem riadtak vissza, hogy kijelentsék, azért háborús­kodnak Dél-Vietnamban, hogy biztosítsák a vietnamiak önrendelke­zési jogát, azt, hngy szabadon dönthessenek államformájukról, poli­tikai hovatartozásukról. Mintha a vietnami népet fegyverekkel le­hetne kényszeríteni arra, hogy az Egyesült Államoknak tetsző rend­szerben éljen. Az elmúlt években kibontakozott felszabadító háború mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy Dél-Vietnam lakosságának nagy többsége demokratikus és szocialista rendszeri óhajt, és ezt az ország területének felszabadított kétharmad részen már elkezd­ték épiteni. Miközben az amerikai katonák embertelen módon gyilkolják a dél­vietnami hazafiakat, egész falvakat irtanak ki (mint azt a legutóbbi napokban a világsajtóban leleplezett vietnami Lidice esete bizonyít­ja), a tárgyalóasztalnál tovább zsonglőrösködnek az önrendelkezési joggal. Az Egyesűit Államok azt javasolja Párizsban, hagy a jelen­legi saigoni bábkormány nemzetközi ellenőrzés mellett szervezze meg a választásokat, amelyekben valamennyi politikai irányzat részt vehetne Ez azt jelenti, hogy a több százezres amerikai haderő je­lenlétében az a klikk irányítaná a választási előkészületeket, amely csakis az amerikai szuronyoknak köszönheti létét, és több választási komédiával bebizonyította, hogy nem retten vissza semmiféle erő­szaktól, csalástól. A dél-vietnami ideiglenes kormány ezzel szemben azt javasolja, hogy valamennyi politikai Irányzat részvételével alakítsanak egy új koalíciós kormányt, amely megvalósítaná a demokratikus és szabad választásokat Ez a kormány ideiglenes lenne és egyetlen feladatot kapna: szervezze meg a választásokat. Az amerikaiak szemforgatőan azt állítják, hogy nem szabad egy ilyen koalíciós kormányt a viet­nami népre kényszeríteni, mert hátha nem ért azzal egyet. Ez az érv nevetségesen hangzik, hiszen a jelenlegi katonai klikket igazán alig támogatja valaki, amit egy országos méretű fegyveres felkelés bizonyít. Arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen önrendelkezési jog az amely egy közel félmilliós amerikai megszálló hadsereg ár­nyékában született Az amerikaiak távozása pedig egyelőre bizony­talan. Nixon elnök legutóbbi beszéde szerint is erre csak akkor ke­rül sor, ha az amerikai hadsereg szerepét képes átvenni a saigoni kormány hadserege. Az eddigi csapatkivonások jelentéktelenek és csakis propagandacélokat szolgálnak, semmil sem változtatnak a jelenlegi vietnami helyzeten. A dél-vietnami ideiglenes kormány nem hajlandó engedményeket tenni, mert ezzel valóban veszélyeztetné az önrendelkezésre való jogát, amelyéri már eddig is nagyon súlyos áldozatokat hozott. A béke megteremtésének feltétele az amerikaiak távozása, ami meg­teremti a szabad választásoknak, tehát az önrendelkezési jog érvé­nyesítésének a feltételeit. SZŰCS BÉLA Ludvík Svoboda köztársasági hivatalos látogatásra Iránba Mohammed Reza Pahlavi sah elnök és neje november 24-én utazott. A teheráni repülőtéren fogadta a becses vendégeket. (Telefoto — ČSTK) A Szovjetunió a Legfelsőbb Tanács elnökségének hétfői dön­tése értelmében ratifikálta az atomso^ompó-egyezményt. Ké­pünkön Nyikolaf Podgornif, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek elnöke aláírja a ratifikációs okmányt. (Telefoto — ČSTK) Moszkvában november 25-én a Kongresszusi Palotában meg­kezdődött a kolhozparasztok országos kongresszusa, amelyre a Szovjetunió valamennyi köztársasága elküldte delegációiát. A kongresszuson 4521 küldött vesz részt. Összehívása rendkí­vül jelentős politikai esemény, már csak azért is, mert a kol­hozparasztok legutóbbi országos kongresszusa 1935-ben zaj­lott le. (Telefoto ČSTK — TASZSZ) Charles Conrad, Richard Gordon és Allan Beán, a Holdat járt amerikai űrhajósok a Csendes-óceán hullámain gumicsónak­ban várják a „felmentő" helikoptert. (Telefoto ČSTK — NASAPOOL) Űrhajók a Holdon, katonasírok sávjai a Földön Morning Star

Next

/
Thumbnails
Contents