Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-29 / 281. szám, szombat

MIRŐL ÍRNA mf % [ A PRÁGAI KLEMEN! GOTTWALD MÚZEUMBAN tribuna ima fiMMínom 111

1 PRÄGAI LAPOK A centr izmusról Az utóbbi időben politikai publicisztikánkban gyakran találkozunk a „jobboldali", az „extrémista", a „szektás-dogmatikus" stb. kifejezésekkel. Itt-ott előbukkan a „centrista", azaz a középutas fogalma is. Ezzel az utóbbi fogalommal foglalkozik a Tribúna 46. számában Miroslav Svec. Megállapítja, hogy a párt egységéért vívott harc alapja a marxizmus—leninizmussal szembenálló nézetek elleni küzdelem. A pártegység a jobboldali opportunista, revizionista, szocialistaellenes irányzatok és nézetek, valamint a centrizmus elleni következetes harcban születhet meg. A centrizmus olyan irányzat, amelynek képviselői elvtelenül ingadoznak a marxizmus—leninizmus és a jobboldali opportunizmus között. Annak ellenére, hogy a centrizmus következményeiben jobboldali opportunizmushoz vezet, mégis különbséget kell tennünk az opportunizmus és a centrizmus között. A jobboldali opportunisták nyíltan a polgári és a kispolgári ideológia talaján állnak, támadják a kommunista pártot és a szocializmus alapjait. A centristákra ezzel szemben jellemző az ingadozás, a tanácstalanság és a marxizmus—leninizmus hívei, valamint a jobboldali opportunisták közötti „egység" megteremtésére való törekvés. A centristák túlnyomórészt öntudatos világnézet nélküli embarek, akiknek nincs önálló politikai szemléletük és akik, noha gyakran „balos" frázisokat hangoztatnak, de a valóságban jobboldali politikát folytatnak, s a jobboldali opportunizmust szolgálják — írja M. Svec. A centrizmus Csehszlovákiában az elmúlt időszakban a szavak és a tettek közti ellentétekben, az ünnepélyes nyilatkozatok mögé búvó alibista bújócskában, a kispolgári nézetek előtti elvtelen hajbókolásban, a nemzetközi és a hazai problémáknak osztályszempontokat nélkülöző megközelítésében nyilvánult meg. Centristák azok, akik megszokták a kényelmes és biztonságos munkahelyet, akik féltik jól fizetett állásukat, s ezért mindig azokat szolgálják, akik „éppen felül vannak". Ezek az emberek senki és semmi ellen nem harcolnak. A centrizmus következményeiben nagyon káros a kommunista mozgalom számára. Sokszor marxista jelszavakkal hirdeti az „egységet mindenki-vei". Ezzel megtévesztik a tömegeket, s akadályokat gördítenek a társadalom egészséges erőinek egysége elé. Problémák a cseh müvészszövetségekben Prágai sajtószemléinkben már ismertettük a cseh kulturális életben végbemenő differenciálódást. A Tvorba 13. számában Jiľf Hájek, a lap főszerkesztője „Párt és művészet" című cikkében részletesen elemzi a csah művészszövetségek ellenzéki magatartásának okait. Megállapítja, a cseh művelődési miniszter kezdeményezéséből létrejött felhívás bizonyítja, hogy a művészek közt van elég egészséges elem, amely kommunista pártunk mai vezetésének politikájában ős a szocialista állam kultúrpolitikájában látja az egyedüli reális alapját a művészet fejlődésének. Azonban az is bebizonyosodott, hogy szocialista művészeti frontunk egységét a mű vészszövetségek nélkül és velük szemben kell megteremteni. A Cseh Írók Szövetségében, vagy a Televízióés Filmművészek Szövetségében —, ahol a jobboldaliak a legtámadóbbak, s ahol még ma is jelentős pozíciókkal rendelkeznek — természetes, hogy mindeddig csak néhányan a legbátrabbak közül mertek szembeszállni a szövetség jelenlegi vezetőinek létbiztonsági és erkölcsi terrorjával — írja J. Hájek. A művészeti szövetségek az utóbbi években vajmi keveset foglalkoztak a művészeti kérdésekkel: politikai szervezetekké váltak, s politikai hatalmi célokat követtek. Bárkivel szövetségre léptek azzal a céllal, hogy megteremthessék a lehető legszélesebb bázist a kommunista párt és a társadalom egészséges erőivel szemben, azzal a szándékkal, hogy meghamisítsák január történelmi értelmét, s hogy lejárassák előző politikai fejlődésünk eredményeit. 1968 augusztusáig részt vettek mindabban, ami bomlasztotta kapcsolatainkat legközelebbi szövetségeseinkkel, de nemcsak 1968 augusztusát követően, hanem még az idén nyáron és ősszel, a müvészszövetségek koordinációs bizottságának talaján, s később a Nem zeti Frontban sem hagyták ki egyetlen alkalmat sem ahhoz, hogy nacionalista és szovjetellenes jelszavaikkal elutasítsák a CSKP új vezetésének politikáját .. Nemzetiségi kérdés A Rudé právo csütörtöki számában Drábek Viktor, a Csehszlovák Sajtóiroda és a Rudé právo budapesti tudósítója a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége megalakulásának 20. évfordulójával foglalkozik. Az ötvenes évek merev nemzetiségi politikájának egyik rossz emlékű tapasztalata közé tartozik az is, hogy a szövetség akkori vezetői a szlovák nyelv és kultúra ápolása érdekében hiába fordultak segítségért a szlovákiai szervekhez. A legtöbbször az a választ kapták, hogy „forduljanak a magyar párt- és állami szervekhez". Ez azonban már a múlté. A hivatalos magyar helyek ma közvetlenül arra ösztönzik a szövetséget, hogy a magyarországi szlovákok nemzetiségi életének teljesebb kielégítése érdekében borítsanak fátylat akkori missziók sikertelenségére, s ismételjék meg újból — írja Drábek, majd idézi Molnár János magyar művelődésügyi miniszterhelyettes szavait, aki a szövetség jubileumi ünnepségén mondott beszédében a többi közt kijelentette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak továbbra is az az álláspontja, hogy a Magyar Népköztársaságban élő nemzetiségi csoportoknak anyaországuk felé kezdeményezően kell fellépni és kapcsolatokat teremtehi — elsősorban az anyanyelvi oktatás, a nemzetiségi pedagógus- és újságíróképzés terén, továbbá a humán irányzatú szakok esetében. „Segítő kezet nyújtani honfitársainknak nem jelenti azt, hogy oktató hangon felhívnánk a figyelmet arra, hogy mit is kell és mit nem kell a nemzetiségek érdekében tenni abban az országban, amelyben élnek. Erre a közelmúltban néhány csehszlovák lap példát is szol gáltatott. Az ilyen kioktatás Magyarországon nemcsak a hivatalos körökben, hanem az ott élő szlovákok közt is rossz visszhangot keltett, s nem segítette a magyarországi szlovákok kapcsolatait Szlovákiával. A baráti kapcsolatokra káros hatással voltak a csehszlovákiai lejlődésben megnyilvánuló szélsőséges tendenciák is... Olyan körülmények közt a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének nem volt könnyű a munkája. Valamilyen kulturális együttműködésről még szó sem lehetett, sőt a szövetség különféle támadások céltáblája lett. A szöveíségnek nem egy keserű pirulát kellett lenyelnie, hogy elkerülje a vitát, amikor az egyes cs3hszlovákiai lapok azzal vádolták, hogy ölbe tett kézzel ül és semmit sem tesz a magyarországi szlovákok helyzete javításának érdekében. „Hálaistennek" — mondják ma, „ezt a vihart is túléltük". Túléltük éppen úgy, mint a múlttan az áttelepítési akciókat. Ism) N

em véletlen, hogy Klement Gottwald születésének 73. évfordulója egybeesik a prágai Klement Gottwald Múzeum fennállásának 15. évfordulójával. Az első munkáselnökünk nevét viselő múzeum kapuit ugyanis 1954i-ben, november utolsó napjaiban az ő tiszteletére, születésének 58. évfordulóján nyitották meg a nyilvánosság előtt. És hogy milyen nagy az érdeklődés iránta, azt a legjobban a tények bizonyítják. Többek között például az, hogy az évek folyamán a múzeumban a történelmi évfordulók és időszerű politikai események alkalmával megrendezett, húsznál is több kiállítás látogatóinak a száma jóval meghaladja a kétmilliót. A Klement Gottwald Múzeum tehát rendkívül népszerű a prágai és a vidéki közönség körében, akik között sok a fiatal és még ennél is több a külföldi. Ok is szívesen járnak ide egyenként, sőt gyakran tömegesen, hogy megismerkedjenek a csehszlovák forradalmi munkásmozgalom és a CSKP történetével, vagy azért, hogy felújítsák az átélt történelmi eseményeket, amelyeknek emlékei kitörölhetetlenül élnek szívükben ... Ezzel a körülménnyel magyarázható a termek otthonos, meghitt légköre, melyekben nyoma sincs az erőltetettségnek vagy formalizmusnak. A Klement Gottwald Múzeum azonban jelenleg nem áll teljes egészében a közönség rendelkezésére. Tekintettel arra, hogy már javában folynak a csehszlovák munkásmozgalom és a párt fennállásának 50. évfordulójával kapcsolatos kiállítás előkészületei, a termek túlnyomó része nem tekinthető meg. Oldŕich Nouza, a CSKP prágai múzeumainak az igazgatója ezért csupán a nyilvánosság rendelkezésére álló két csarnokba vezet el bennünket. Itt „Csehszlovákia 1939—1945" címen a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának emlékére megrendezett kiállítás a második világháború során hazánkban lezajlott viharos eseményeket idézi. Azokat, amelyek Münchennel és a köztársaság csúfos náci megszállásával kezdődtek, és ennek természetes következményeként az elnyomott nép végtelen megaláztatásával és szenvedéseivel folytatódtak, míg végül is a fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót . .. A z üvegszekrényekben ti " vitrinekben parancsok, tilalmak, élelmiszerjegyek, textilutalványok, személyazonossági igazolványok, röpcédulák és egyéb tárgyak láthatók, valamennyi a háborús időkből. Több fénykép és újságkivonat Heydrichnek a prágai várba való bevonulására emlékeztet. Felelevenedik előttünk a magnetofonból feldörgő beszéde, amelyben a náciknak a cseh nemzettel kapcsolatos nagyratörő kegyetlen terveit vázolja. Megtekintjük az ejtőernyősök fényképeit, akik megelégelve a tűrhetetlen helyzetet, merényletet követnek el a cseh hazafiak gyilkosa ellen. A felhívásokat, amelyek tízmillió korona jutalmat ígérnek A történelem nagy tanítómester annak, aki a hatóságokat a merénylő n < 'ára vezeti, a nyugaton h. ) i:seh pilótákat és katoiiukat, fegyverzetüket ós egyenruhákat ábrázoló felvetelek követik ... Ezalatt persze a Szovjetunió népe sem ült ölbe tett kézzel. A náci hordák támadásait, a csehszlovák egységek megalakulását és a hős Vörös Hadsereg hadműveleteit követően 1943-ban nagy jelentőségű eseménynek számított a csehszlovák—szovjet szerződés megkötése. Tapasztalatból tudjuk, és erről a kiállításon ls meggyőződhetünk. hogy mindez nem ment áldozatok nélkül. A cseh nép szenvedései a koncentrációs táborokban és a prágai Pankrácon, a vasbilincsek és a hazafiak kivégzésére szolgáló bárd újból és újból az elállatiasodott fasiszta kegyetlenséget idézi élethűen az emlékezetünkbe. Igen élethűen, mert azt az eredeti bárdot találjuk itt, amely annak idején a pankráci vesztőhelyen nyaktilóként szolgált, valamint azért is, mert az ütemesen, hét másodpercenként kigyulladó vörös fény a kiállításról sem hiányzik. Ez a fény jelezte akkoriban az ítéletek végrehajtását. Megrázó, borzalmas érzéseket vált ki ez a látvány ma is a látogatóban. A vitrinekben elhelyezett búcsúlevelek és a Terezinben fogva tartott gyermekek rajzai — mindmegannyi vádirat a középkorba is beillő embertelenségekről... A kiállítás természetesen részletesen foglalkozik a szlovák állammal is. A fényképekon Tiso fasiszta kormányának tr.«jai, Tiso Hitlerrel, Tiso a náci lisztekkel, Tuka Catloš tábornokkal a keleti fronton, a fasiszta rendszer kitüntetései, jelvényei. A röpiratok és fényképfelvételek nagy része a szlovák népnek a gyűlölt rendszerrel szemben kifejteit ellenállását tükrözi és szemléltetően mulatja be a szlovák katonáknak a szovjet partizánokhoz való átpártolását ábrázoló jeleneteket. Itt találkozunk Nálepka kapitánynak, a Szovjetunió Hősének és azoknak a fényképeivel is, akik nem voltak hajlandók fegyvert ragadni a Vörös Hadsereg ellen. A

kiállítás a 25 esztendővel ezelőtt a Szlovák Nemzeti Felkelésben kicsúcsosodó eseményekkel, valamint a cseh nép ellenállási harcával, nevezetesen a prágai felkeléssel zárul. Az ötletesen elhelyezett okiratok, fényképek — mintegy kétezer dokumentum — arról tanúskodik, mennyire szívükön viselték népeink a köztársaság sorsát és jövőjét. Nem tudtak, nem akartak belenyugodni a fasiszta megszállásba s ezért — vállalva a felelősséget — önmaguk vették át hazájuk sorsának irányítását... A kitűnően megrendezett „Csehszlovákia 1939—1945" kiállítás a Klement Gottwald Múzeumban azonban nem egyedülálló a maga remében. Ugyanilyen sikere volt ugyanis néhány évvel ezelőtt az elnyomott nemzeteknek a gyarmatosítók elleni harcát bemutató „Milliók sorakozójának", majd a CSKP XII. kongresszusának tiszteletére megrendezett kiállításnak, akárcsak a revansizmus elleni engesztelhetetlen harccal foglalkozó kiállításnak. O. Nouza elvtárs elmondja, hogy a múzeum fennállása óta eltelt 15 esztendő során tízezrekre menő, pótolhatatlan értékű irattári anyagra, negyvenezernél több fényképre és negatívra tettek szert az emberek megértése, segíteni akarása jóvoltából. — Semmink sem volt, amikor kezdtük — mondja — és ma nemcsak vendégeink érdeklődését elégítjük ki, hanem a sajtóval, tv-vel, filmmel és történészekkel együttműködve a szakemberek igényes kívánsá^ gainak is eleget tehetünk. A Klement Gottwald Múzeum " legközelebbi és egyben a legnehezebb feladatára: a csehszlovák munkásmozgalom és a CSKP megalakításának 50. évfordulója alkalmából 1971-ben megnyíló kiállítására már megtette az előkészületeket. Am ezzel korántsem éri be. A Rudé právo fennállásának 50. évfordulóját a jövő év őszén ugyancsak nagyszabású kiállítással kívánja megünnepelni. V. I. Lenin születésének 100. évfordulójáról pedig a V. I. Lenin Múzeummal karöltve a jövő év tavaszán, valószínűleg 1970 áprilisában közös kiállításon emlékezik meg. Ezek lesznek tehát a Klement Gottwald Múzeum nagyobb horderejű akciói, melyek — minden jel arra mutat — népszerűségben nem maradnak az eddigi jól sikerült akciók mögött. KA.1DOS MARTA &"«" ŕ „ SZLOVÁK TAJ (Tóthpól Gyula felvétele)