Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-29 / 281. szám, szombat

Aki nem tudja elviselni a tétlenséget Mec-érdemelt elismerés egy kommunistának Pártunk politikájának szellemében November első felében új főiskolai létesítménnyel gazdagodott Szlovákia fővárosa. Megnyitotta kapuit a Brnói Katonai Főiskola bratislavai kihelyezett politikai fakultása, amely a prágai Klement Gottwald Katonai-Politikai Akadémia helyébe jött létre. Mint minden kezdetnél, itt is nehézségek mutatkoztak az első hetekben. A fakultás jelenével, jövőjével kapcsolatban feltelt kérdéseinkre FrantiSek Hatala ezredes, prodékán válaszolt. GOMBOS PÁL ugyanolyan em. ber, mint bárki közülünk. Ha az utcán meglátnám, talán semmilyen külső vonása nem ragadná meg figyelmemet, hiszen a legtöbb ötvenéves embernek deresedik a hafa, és itt-ott ráncok jelennek meg az arcán. S természetesen abban sincs semmilyen figyelemreméltó, hogy bajuszt visel. Ha valaki nem beszél vele, talán őszinte tekintetéi sem veszi észre. Ám ha beszélni kezd, már az első szavaknál úgy tűnik, mintha régi ismerős lenne. Hangja tisztán cseng, mentes minden pátosztól. Legszívesebben a munkáról beszél. Nélküle életét el sem tudja képzelni. A Munkaérdemrend, melyet 50. születésnapján kapott, a szocializmus építése terén eddig elért munkájának méltó elismerése. Élete eddigi állomásairól így emlékezik: — Szegény családból származom. Édesapám favágó volt Sajógömörben. Négyen voltunk gyerekek. A nehéz munkát korán megismertem. Később Tornaijára kerültem. A felszabadulás után néhány évig a pozsonyi Pravdában dolgoztam — könyvek terjesztésével, fióküzletek létesítésével foglalkoztam. 1349-ben a Pravda kassai igazgatója lettem. Ezt a tisztséget egy évig láttam el. Hat évig a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottságon mint osztályvezető dolgoztam. Utána pártiskolán vettem részt, majd két évig a város vezető titkára voltam. Tovább sorolja a tisztségeket, melyeket az elmúlt években betöltött. Bevallom, alig győzőm mind feljegyezni. Megtudom, hogy 1953-ig járási párttitkár volt. 1953-tól 1955-ig pedig a Kassai Városi Tanács elnöki tisztét töltötte be. Ebből a felelős beosztásból betegsége miatt kellett távoznia. Felgyógyulása után ismét a pártapparátusba került vissza — jelenleg a városi pártbizottság ellenőrző és revíziós osztályának a vezetője. Feleleveníti a múlt emlékeit. Szinte minden emléke a munkával kapcsolatos. Például 1958-tól mindennel kapcsolatban áll, ami Kassán épült-létesült: sporttelepek építésével, pionírvasút, művészetek háza, lakónegyedek, vállalatok stb. építésével. Egyszóval mindenből kivette részét. — Szabad időm az elmúlt 25 év alatt nemigen akadt — mondja talán inkább magának, mint nekem. Majd hozzáteszi: — Pedig családom ls van: feleségem és két fiam. Az egyik fiam már nős, a másik most készül az érettségire. — Mióta kommunista? — 1946-tól vagyok a párt tagja. A szocializmus eszméinek azonban már a harmincas években hűséget esküdtem. Negyvennégyben pedig megfogadtam, hogy egész életemet a munkásosztálynak szentelem. Hogy dolgozni és tanulni fogok. Sok-sok éjszakát olvasással, tanulással töltöttem el. A temérdek munka, az önmegtagadás kikezdte Gombos Pál egészségét. Miután kioperálták egyik veséjét, az órvo. sok igen komolyan figyelmeztették a pihenés szükségességére. Annál is inkább, mivel megmaradt veséje sem teljesen egészséges. Ö azonban nem tudja elviselni a tétlenséget. Még a pihenést sem. Gyógyfürdői beutalását például többször visszaadta, mivel úgy érezte, hogy olyan Időket élünk, amikor szükség van a munkájára. Amikor segíthet. Az orvosok figyelmeztetéseit — hogy számára az intenzív munka nagy veszéllyel jár — jövőbeni terveibe sem túlságosan „kalkulálja" be, hiszen fiatalos hévvel említi a megvalósítandó feladatokat. — 1980-ig 3000 lakást adunk át évente, fellendítjük a városban a szolgáltatásokat — sorolja a merész, de reálts elképzeléseket. — Ha férfiasan hozzálátunk, menni fog a munka — mondja meggyőző derűlátással. — Ha úgy fogunk lelkesedni, mint a szovjet emberek — teszi hozzá. Nagy elismeréssel beszél a szovjet nép eredményeiről. Már többször járt a Szovjetunióban, s így össze tudja hasonlítani az évekkel ezelőtt látottakat a mostani eredményekkel. Elvégzett munkáról és kitűzött feladatokról egyaránt szívesen beizél. Szerénységére jellemző, hogy a Munkaérdemrend szerinte nem csupán az ő eredménye, hanem mindazoké, akiktől támogatást kapott, akik segítették a célkitűzések megvalósílásában, a akiknek mindezt meg szeretné köszönni. FULOP IMRE • Ezredes elvtárs, bevezetőül megemlíthetné milyen volt az indulás? —A fakultás létrehozásának gondolata még abban az időben vetődött fel, amikor az úgynevezett megújhodási folyamatot a jobboldali erők morális és pszichikai nyomása kísérte, amikor az új pártvezetőség formálódott, és harc folyt azért, hogy hazánk kijusson a periodikusan ismétlődő politikai krízisekből. Ilyen körülmények között április elsején egy kisebb munkaközösséget azzal a feladattal bíztak meg, hogy dolgozza kí a politikai fakultás koncepcióját és azt hozza létre. Mondanom sem kell, hogy sem az idő, sem pedig a körülmények nem voltak számunkra a legkedvezőbbek. Minden kisebb-nagyobb dologért harcolnunk kellett. A legfontosabb kérdés az volt, ki tart velünk, ki támogat és segít bennünket a cél elérése érdekében. Feltétlenül bíztunk a tanári kar egészséges magvában, öntudatosságában, párthűségében, és abban, hogy a fakultás létrehozásakor támaszkodhatunk reájuk. • Mi a küldetése a fakultásnak? — Azt a célt tűztük a fakultás elé, hogy néphadseregünk részére kitűnően képzett politikai apparátust képezzen ki; a társadalmi és a katonai tudományok terén biztosítsa a tudomány és a pedagógia fejlődését; politikailag öntudatos és szakmailag fejlett tudományos és politikai dolgozókat neveljen. Tevékenységünkben első helyen az ideológiai és a politikai problémák állnak. Főképp arra törekszünk, hogy a hadseregben megerősítsük a párt vezető szerepét, a hadsereg ténykedésébe és mindennapi életébe átültessük a párt politikáját, a katonai iskolák, a tudomány és a kultúra terén, a káderkérdésekben, a társadalmi szervezetekben, valamint a katonai tömegtájékoztató eszközökben egyaránt. Ezzel párhuzamosan szorgalmazzuk a hadsereg pártszervezeteinek á marxizmus—leninizmus elvei alapján megvalósuló egysége megteremtését, a pártépítés terén a lenini normák tiszteletben tartását, a párt vezető szerepének érvényesítését. Olyan folyamatról van szó, amikor az embernek magában kell rendet teremtenie, amikor az emberek bizalmának megnyeréséért és gondolatvilágáért szállunk harcba. Ez a cél tőlünk elsősorban azt követeli meg, hogy rendet teremtsünk a volt katonai akadémiából ránk maradt örökség terén. A történelemben ugyanis talán először fordul elő, hogy politikai iskolát politikai okok miatt szüntettek meg. Nézetem szerint a nehéz politikai és ideológiai harcok idején az akadémia növendékeinek és tanári karának nagy része nem állt helyt és a jobboldali erők befolyása alá került. Éppen ezért, amikor a ránk maradt, nem örvendetes örökség felszámolásához eljutunk, szigorúnak és következetesnek kell majd lennünk, mellőzve mindenféle megalkuvást. • Milyen felelősségteljes feladat vár a közeljövőben a politikai fakultásra? — Amikor majd a KPA hibáinak felmérését végezzük, el kell gondolkodnunk azok osztályjelenlőségéről. Ugyanis nemcsak bírálatról, hanem mély önbírálatról is szó van, amelynek abban kellene megnyilvánulnia, hogy minden egyes tudományos pedagógiai dolgozóban létrejöjjön a belső egység, vagyis az ő egyéni politikai és Ideológiai állásfoglalása azonosuljon a politikai fakultás küldetésével és célkitűzéseivel. Másképpen nem lehetséges, hogy bárki is ténykedjék a fakultásunkon. Emellett azt is tudatosítani kell, hogy a fakultás szerves része a csehszlovák néphadseregnek, amely a munkásosztály hatalmi eszköze, és hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a Deisó és kulso specifikus feladatalt teljesíthesse — A fakultás megalakulása országos jelentőségű, és figyelembe kell vennünk a káder-, a szervező, valamint a politikai irányításon kívül a nemzetiségi kérdés igazságos megoldását is, amely a múltban a szlovákság rovására igen kedvezőtlen volt. Elértük, hogy több szlovák nemzetiségű elvtárs került Iskolánkban vezető állásba, többen most készülnek az aspirantúrára a Szovjetunióban. Az első évfolyamban pótfelvételi vizsgát tartottunk, hogy emeljük a szlovák növendékeink számát. Az elkövetkező Időben pedig arra fogunk törekedni, hogy a fakultás tanárainak sorába minél több megfelelő végzettségű szlovák elvtárs kerüljön. — Ami az internacionalista feladatunkat illeti, ez abban nyilvánul majd meg, hogy együttesen síkra szállunk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátság mellett. Ennek szellemében neveljük növendékeinket is. Teljes mértékben tudatosítjuk azokat az internacionalista kötelezettségeinket, amelyek mint a Varsói Szerződés egyik tagállamának hadseregére hárulnak. Felteheti valaki azt a kérdést, miért hangsúlyozom ezt a magától értetődő tényt. Teszem azt elsősorban is azért, mert ezen a téren a múltban sok volt a deformáció, és ezek létrejöttét sajnos az egykori politikai akadémia dolgozói is elősegítették. Annak ellenére, hogy a tudományos és a pedagógiai eredményeinket a szovjet tudósok munkája segített® elő, nem Keletre, hanem Nyugatra „tekingettek". Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a nyugati tudomány és pedagógia eredményeit figyelmen kívül hagyjuk, hanem azokat osztályszemszögből ítéljük meg. Szép, de nehéz feladat áll előttünk, és bízom abban, hogy célunkat el is érjük. Bratislavában nagy megértésre és segítségre találtunk, akárcsak a moszkvai V. I. .{nemin Katonai-Politikai Iskola vezetősége részéről és ezért csak köszönetemet fejezhetem ki. Munkánkat pártunk politikájának szellemében akarjuk megvalósítani és ez a legfontosabb NÉMETH 1ANOS Egy igaz leninista emlékére KUN BÉLA HALÁLÁNAK 30. ÉVFORDULÓJÁRA A FORRADALMI MUNKÁSMOZGALOM kiemelkedő személyiségeire általában születésnapjukon emlékezünk. Ha Kun Béla esetében, — aki 1939. november 30-án halt meg — kivételt teszünk, úgy ennek több oka van. Kun Béla élete és munkássága a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, annak európai visszhangjával, a lenini eszmék megvalósításával, a Tanácsköztársasággal, a Kommunista Internacionálé első, közel két évtizedének működésével, a Kommunisták Magyarországi Pártjának Horthy ellenforradalmi rendszerében történt újjászervezésével volt szoros kapcsolatban. Kun Béla a tomszki hadifogoly taborban élte át az Októberi Forradalom első heteit. A szocialista forradalomban találta meg életcélját, s ott lett Lenin követője, bolseviki. Az Októberi Forradalom kitörésének 52. évfordulója alkalmából ismét felelevenítettük, hogy n •szocialista forradalmat a dolgozók tömegei valósítják meg, s forradalmárok, a lenini eszmék megvalósítói irányítják, vezetik. Kun Béla egyike volt azoknak a kommunistáknak, akik már 1917 végén Lenin környezetében tanulták a bolsevik! politikai vezetés módszereit. 1918 áprilisában az Oroszországi Kommunista bolsevik Párt Központi Bizottsága mellett alakult külföldi csoportok elnöke lett. Leninnel, Liebknechttel, Luxemburg Rózával együtt írta alá a III. Internacionálé első Í

kongresszusa előkészítő bizottságának kiáltványát. Harmincéves korában emelkedett ki az ismeretlenség homályából, s elindult a leninista forradalmár 9, magasba ívelő, nehéz, rögös, harcokkal és keserűséggel, gyö• zelemmel és csalódással tele | útjára, melynek végcélját, a felszabadult magyar dolgozók háláját és megbecsülését nem élhette meg. Neve, működése elsősorban a Magyar Tanácsköztársasággal van egybekötve. A 133 napos magyar tanácshatalom hősi történetének mintegy szimbóluma volt, s annak megalakulásánál és bukásánál ls a tanítvány mesteréhez, Leninhez fordult. 1919. március 22-én, miután jelentette Moszkvába a tanácshatalom megalakulását, Lenin e szavakkal hívta távíróhoz Kuni: ...Itt Lenin. Forró üdvözletem a Magyar Tanácsköztársaság proletár kormányának és külön Kun Béla elvtársnak. Üdvözletüket átadtam az Oroszországi Kommunista bolsevik Párt Kongresszusának. A lelkesedés óriási..." És 1919. augusztus 1-én Kun Béla a következő sürgönyt küldte Leninnek: „A mai nap folyamán Budapesten jobboldali szocialista kormány alakult, amelyben a diktatúrát ellenző szakszervezeti vezérek és a diktatúrában részt vett jobboldali szakszervezeti vezetők foglalnak helyet. Ezt a fordulatot részint hadseregünk bomlása, részint magának a munkásságnak diktatúraellenes magatartása okozta. Mikor ez megtörtént, a helyzet olyan volt, hogy mindenféle harc a hamisítatlan, de sajnos vizenyős diktatúra fenntartásáért hiábavaló lett volna". E száraz szavak mögött a tragikus bukás okozta elkeseredettségből, csalódásból, apátiából fakadó hibás értékelés hangzik ki, mely a jobboldali szociáldemokraták megbélyegzése helyett a munkásságnak tett szemrehányást, hogy nem volt elég forradalmi, elég érett... EZ ÉVBEN a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett tudományos üléseken Budapesten, elsősorban a magyar történészek kutatásainak eredményeként az a majdnem egyhangúlag elfogadott nézet győzött, hogy a Magyar Tanácsköztársaság vereségét nem belső — semmiképpen sem lebecsülendő — hibái és gyengeségei okozták, mert ezek kedvezőbb körülmények között leküzdhetők lettek volna. A Magyar Tanácsköztársaság a nemzetközi proletárforradalom első eredménye volt, amely igazolta, hogy a tanácsrendszer nem „orosz sajátosság", hogy a proletárdiktatúra formái különbözők lehetnek, de lényege egyforma marad. Ezen megállapítással Kun Béla tevékenysége, ötven év után, pozitív értékelést nyert. A Tanácsköztársaság bukása után nem Ilyen volt a helyzet. Akkor hiányzott a félévszázados történelmi távlat objektivitása. A Horthy-féle fehérterror politikai pártjai és társadalmi egyesületei egyformán rágalmazták a proletariátust, a kommunistákat, és elsősorban Kun Bélát. A rágalomhadjárathoz csatlakoztak a szociáldemokraták, a nemzetközi antikommunista erők s a következmény a magyar proletárhatalom történelmi jelentőségének elliomályosítása, elferdítése, meghamisítása lett. KUN BÉLA szívósan magyarázta, elemezte a Tanácsköztársaság hibáit, tévedéseit és védte pozitív, maradandó értékeit. 1919 novemberében az osztrák internáló táborban fejezte be első, alajios értékelését a „Forradalomról — forradalomra" elmű munkájában (az írás 1920 elején jelent meg Bécsben). Ebben írta: „Bárminő is legyen a proletárforradalom magyarországi szakaszáról a történelem ítélete, kétségtelen, hogy a magyarországi proletariátus a nemzetközi munkásosztályért és annak nevében cselekedett". A történelem ítélete igen lassan készült. Kun Béla tovább küzdött, minden alkalommal — a tanácshatalom ötödik, kilencedik, tizedik évfordulóján, Szamuelly könyvével kapcsolatban 1932-ben — visszatért az 1919-es év tanulságaihoz. Közben 1920 óta a Szovjetunióban dolgozott. Lenin az intervenció elleni harcba küldte, majd 1936-lg a Kommunista Internarionáléban működött. Lenin halála után, fokozott munkával gyászolt. A tanítvány tiszteletével szervezte meg Lenin műveinek rendszeres fordítását és kiadását. Lenin sohasem hibáztatta Kun Bélát a hatalom elvesztéséért. A katonai helyzet alakulását tartotta döntőnek. Kun Béla a tanácshataloin 15. évfordulóján újra értékelte a történteket. „Miért győzött Magyarországon a proletárforradalom" című munkájában (mely 1934-ben Pozsonyban jelent meg a Pallas nyomdában) írja, hogy az agrárkérdésben elkövetett hibák, de elsősorban a szociáldemokrácia szerepének meg nem értése volt az alapvető ok, mely folytán a tanácshatalom nem tudott megbirkózni az antantimperializmus túlnyomó katonai erejével. Ez volt Kun Béla utolsó idevágó publikációja. Aztán kényszerűségből elhallgatott, s öt évvel „politikai halála" után bekövetkezett a fizikai halál. A Tanácsköztársaság történetének egyik legalaposabb magyar ismerője szavait idézve: „Kun Béla tragédiája után, a harmincas és negyvenes években a Tanácsköztársaság története a hibák és bűnök olyan gyűjteménye lett, hogy az olvasó alig értette, hogyan maradhatott fenn 133 napig egy rendszer, amelynek legtöbb jelentős vezetője kém, áruló, vagy tévelygő volt. A sztálini höskultusz légkörében a történelmet héroszok és antihéroszok, hadvezérek és kémek csinálták, s a népi tömegek eleinte túlzott felelőssége teljesen lekerült a napirendről." (Hajdú T„ Magyar Tanácsköztársaság, Bp. 1969). A régi római szokás, „de mortuis nil, nisi bene" azaz a halottakról jót vagy semmit, Kun Béla esetéljen is feledésbe merült. DE KUN BÉLA, habar ,{többször" halt meg, nem merült feledésbe, „feltámadt", mert a Tanácsköztársaság jelentősége és a forradalmi munkásmozgalom nemzetközi szervezete, melynek életét szentelte, a lenini eszmékből fakadt, azok megvalósítását képezte s ezért halhatatlan. Kun Béla emlékét tehát azért idézzük halálának évfordulóján, hogy az Októberi Forradalom születésének 52., a Tanácsköztársaság születésének 50. s főleg V. I. Lenin születésének közeli századik évfordulója alkalmából e példával Is igazoljuk, hogy a marxizmusleninizmus állhatatos és önfeláldozó harcosait, minden emberi hibáik és gyengeségeik ellenére is, a történelem az őket megillető tiszteletre méltó helyre emeli. VIETOR MÁRTON, a történettudományok doktora