Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-29 / 281. szám, szombat

| Hét végi hírmagyarázatunk! Testvérháború a legrosszabb pillanatban Szerda óta fegyverek ropognak a Dél-jemeni Népi Köztár­saság és Szaúd-Arábia határvidékén. Mindkét fél egymást vá­dolja a fegyveres incidens kirobbantásával, noha a monar­chista Szaúd-Arábia már régóta bűnös terveket szó a repub­likánus Dél-Jemen ellen. Meg akarja akadályozni a britek egykori adenl gyarmatbirodalmának helyén két éve létrejött fiatal arab állam haladó politikájának folytatását és esetle­ges egyesülését a Jemeni Köztársasággal. Ezzel kívánja szol­gálni a Szaúd-uralkodóház, s a vele különféle olajegyezmé­nyekkel szofos szövetségben levő nyugati monopolista társa­ságok és kormányok arábiai érdekeit. # Ki kezdte? A csatározások első hírére nyomban ez a kérdés vetődött fel, ám ki tudja pontosan, szem­tanúi hitelességgel megmonda­ni, ki adta le az első lövést? Ezt nyílván az Arab Liga vizs­gálóbizottsága sem fogja tud­ni megállapítani — Dél-Jemen kormánya ugyanis ehhez az az arabközi szervhez fordult panasszal, ki nem provokált tá­madással vádolva Szaúd-Arábi­át. Nem is e kérdés pontos megválaszolásában van a prob­léma lényege. Az sokkal mé­lyebb. A harc fellángolásával ugyanis az évek óta tartó dél­jemeni—szaúd-arábiai ellen­tétek éleződtek ki, s a szaúd­arábiai részről megnyilvánuló harci kedv arra is enged kö­vetkeztetni, hogy az arab egy­séget szüntelenül akadályozó Szaúd-monarchia talán szon­dázni próbálja a köztársasági Dél-Jemen erejét, s az Al Vadia J Wadeiyah) őrállomás körül ki­bontakozott jelenlegi harcok esetleg egy jövőbeli hevesebb összecsapás nyitányát jelentik. O Mélyek a gyökerek A történtek megértéséhez fel­tétlenül szükséges röviden át­tekintenünk a Dél-jemeni Népi Köztársaság eddigi fejlődését. Éppen két éve, 1967. november 30-án kiáltották ki az egykori védnökség! terület és gyarmat helyén a dél-jemeni államot, amely az egyik felszabadítási szervezet, az FNL vezetésével át­vette a hatalom gyakorlását. Az íij független állam kormánya áldatlan állapotokat örökölt a gyarmattartóktól: a lakosság 9Q—99 százaléka írástudatlan vblt, orvoshiánnyal küszködtek, hiányzott a felsőoktatás stb. Az olajipart, az ország nagy kin­csét a külföldi monopóliumok tartották és tartják kezükben: a hazai ipar fejlesztését szán­dékosan elmulasztották a gyar­mattartók, s a britek kivonulá­sa után megszűnt különféle szolgálatokban foglalkoztatot­tak munka nélkül maradtak. Egyes források szerint 10—20 százalékos a munkanélküliség aránya, s ez érthetően nagy gondokat okoz az önálló fejlő­dés útján első lépéseit tevő nemzeti kormánynak. A gazdasági nehézségekhez még belpolitikai viszály is já­rult. A kormányzó FNL és régi riválisa, a FLOSY közötti el­lentétek nem enyhültek, hanem méginkább kiéleződtek, sőt maga az FNL is megoszlott: ra­dikális és jobboldali csoportok váltak ki belőle és fordultak szembe a központi vezetéssel. Igy tavaly márciusban az FNL néhány katonatisztje lázadást kísérelt meg a kormány ellen. Alig verték le a lázadókat, Da­leli és Radfan vidékén több feudális érzelmű törzs kelt fel El Saabi elnök kormánya ellen. Noha a kormánycsapatok ezt a vidéket is rövidesen pacifikál­ták, a viszály okai nem szűn­tek meg: El Saabit a nyáron lemondatták az FNL-hez tarto­zó ellenfelel, s a hatalmat je­lenleg a száműzetésből vissza­tért Szelim Ali Rabia vezetésé­vel egy öttagú elnöki tanács gyakorolja. El Saabi leváltása után — a jelek szerint — meg­erősödött Dél-Jemen baloldali politikai irányzata, amit töb­bek között az is bizonyít, hogy az adenl kormány felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Német Demokratikus Köztársa­im­f b í sággal és közeledett a szocia­lista országok felé. Érthető, hogy Dél-Jemen kitartó haladó 198 9- politikája kellemetlenül érin­XI 29 tette A n8l'át ős Szaúd-Arábiát. Az előbbi a követelt 60 millió 3 font helyett ígért egy és ne­gyedmilliót sem adta meg az adeni rendszernek, Szaúd-Ará­bia meg a dél-jemeni munka­erők kicsalogatásával (a mun­kanélküliség közepette ez köny­nyű volt J elérte, hogy a ne­gyedmillió lakosú Aden rövid időn belül 180 ezer lakosú vá­rossá zsugorodott össze. % Sanai változások A tárgyalt időszakban a már régebben köztársasággá vált je­meni államban is figyelemre­méltó változások zajlottak le. A Szalal elnököt 1967 őszén megbuktató triumvirátusban személyi ellentétek törtek ki, s El Amri miniszterelnököt jú­liusban El Aini, a triumvirátus másik tagja váltotta fel. A jemeni vezetők személyi el­lentétei, a belső torzsalkodások kedvezhettek ugyan a Szaúd­Arábia támogatását élvező lá­zadó royalista törzsi csoportok­nak, ám az elűzött El Badr imám tábora — szintén belső személyi ellentétek következté­ben — annyira megbomlott, hogy szerencsére nem tudta ki­használni a pillanatnyi lehető­séget pozíciói megerősítésére. Jemenben ugyanis mind a re­publikánusok, mind a royalis­ták táborában vannak mérsé­kelt csoportok, amelyek bizo­nyos kompromisszumok árán hajlandók lennének beszüntet­ni a hat éve tartó polgárhábo­rút. Ez a kompromisszum azon­ban kétségtelenül a forradalmi erők rovására történne, és le­térítené Jemeni a haladás út­járól. A személyi torzsalkodás kö­vetkezményeinek tudható be, hogy a nyáron bizonyos jobb­ratolódás történt a Jemeni Köz­társaságban. Ez abban is meg. mutatkozott, hogy az arab or­szágok többségével ellentétben Sana — a dél-jemeni államtól eltérően — nem az NDK-t, ha­nem a Német Szövetségi Köz­társaságot ismerte el, s ugyan­akkor ajtót nyitott a bonni tő­kebeáramlásnak. Beavatott kö­rök 15—20 millió márkára be­csülik a bonni ún. gyorssegélyt, amelyet joggal tartanak Jemen megvásárlására szánt eszköz­nek. -A bonni állam utakat fog építeni Jemenben, s a Lufthan­sa „védőszárnyai alá vette" a jemeni légiforgalmi társaságot. Nyilván távlati terveket követ­nek azzal a Jemennel kapcso. latban, amely ellen a royalis­ták oldalán nyugatnémet és belga zsoldosok is harcoltak, akiknek jelenlétéről a szaúd­arábiai hadseregben — az Al Vadia-1 harcokkal kapcsolat­ban — a mostani adenl harc­téri jelentések is beszámolnak. 0 Veszélyben az arab csúcsértekezlet? Az arab világban aggodalom­mal fogadták a dél-jemeni— szaúd-arábiai fegyveres viszály hírét. A Közel Kelet és az arab világ helyzetét elemezve szinte törvényszerűnek látszik, hogy az a Fejszál király, akit a nyá­ron haladó katonatisztek meg akartak dönteni, hogy a Korán sajátos magyarázására épülő abszolút monarchia helyén köz­társasági rendszert és sürgős reformokat vezessenek be, most, amikor újból a pattaná­sig feszült a helyzet Izrael és a szomszédos arab államok kö­zött, amikor a hangsúly a kér­dés katonai megoldására tevő­dött át, amikor az arab világ egyesíti erőit egy újabb konf­liktus esetére, az incidens ki­robbantásával akadályokat pró­bál gördíteni a decemberi arab csúcsértekezlet útjába. Fejszál, aki időnkint az ultraradikális, de reakciós „szent háború" jel­szavát ls meghirdeti, most az arabok és az arab egység ellen­ségeinek tesz jó szolgálatot. LÖRINCZ LÁSZLÓ Rogers elismerő nyilatkozata a Szovjetunióról Folytatódnak a tanácskozások Helsinkiben Helsinki — A fegyverkezés korlátozására vonatkozó szov­jet—amerikai tárgyalások ügy­rendjét megvitató szovjet és amerikai küldöttség tegnap tar­totta 5. munkaértekezletét. Akárcsak az előző tanácskozá­sokról, erről sem adtak ki köz­leményt. Az újságírók továbbra sem tudnak konkrét informá­ciókat szerezni. A Times ameri­kai hetilap például azt közölte, hogy az amerikai küldöttség vezetője az amerikai haderőre vonatkozó adatokat adott át a szovjet küldöttségnek. Az ilyen közlések bizonyára légből ka­pottak. Világszerte olyan események zajlottak le a hét folyamán, amelyek a megfigyelők szerint bizonyára pozitívan befolyásol­ják a helsinki tárgyalást. Ilyen esemény például, hogy Moszk­va, Washington és Bonn rati­fikálta az atomsorompó-egyez­rnényt és előreláthatólag rövide­sen Japán is követi ezt a lé­pést. Ugyancsak javult az euró­pai biztonsági értekezlet össze­hívásának kilátása is. Figyelmet keltett a TASZSZ jelentése Rogers amerikai külügyminisz­ternek a helsinki tárgyalások­ról tett nyilatkozatáról. Esze­Az NSZK csatlakozott az atomsorompó­szerződéshez Moszkva — Pénteken a Szov­jetunió Külügyminisztériumában Helmut Alardt, az NSZK moszk­vai nagykövete kormánya nevé­ben és megbízásából aláírta az atomsorompó-szerződést. Ezzel a lépéssel az NSZK kötelezett­séget vállalt arra, hogy nem ál­lít elő és nem szerez be nuk­leáris fegyvereket. Az atom­fegyverek elterjedésének meg­akadályozásáról szóló szerző­dést a Szovjetunió kezdemé­nyezte. Az atomsorompó-szerződés megkötésére a Szovjetunió, az Egyesült Államok, valamint Anglia között tavaly júliusban került sor, s azóta több mint 90 ország csatlakozott hozzá; a há­rom említett nagyhatalom s az­óta több mint 90 ország már csatlakozott a szerződéshez. Moszkvai politikai körökben kedvező visszhangot keltett, hogy az NSZK, ahol befolyásos militarista és revansista körök minden követ megmozgatnak az atomfegyver birtoklására, vé­gülis csatlakozott a szerződés­hez. Bonnban Brandt kancellár tegnap hangoztatta, hogy az egyezménynek egyetlen pontja sem akadályozza Nyugat-Német­országot abban, hogy az atom­energia békés célokra történő felhasználásában tovább mű­ködjék. Kommentárunk ľ Immár két esztendő telt el a Biztonsági Tanács hatá­rozata óta, amely arra kötelez­te Izraelt, hogy feltétlenül von­ja ki csapatait a megszállt arab területekről. Azóta sok víz folyt le a Dunán, s a közel­keleti konfliktus inkább élező­dött. Az izraeli politikusok ki­jelentései egyre harciasabbak, a tüzérségi összecsapások, légi­támadások egyre sűrűbbek, sőt, a leghatásosabbnak ígérkező diplomáciai lépések is zátonyra futnak az izraeli kormány ma­kacs magatartása miatt. Hat szocialista ország e hé­ten közzétett felhívása a közel­keleti válság békés és igazsá­gos megoldását szorgalmazza. Tehát nem egyoldalú, az izraeli nép érdekeit semmibe vevő ál­lásfoglalásról van szó, hanem a világméretben veszélyes há­borús tűzfészek felszámolásá­ról. Arról, hogy Közel-Kelet né­pei jószomszédi viszonyban folytathassák országépítő mun­kájukat. Felmerül a kérdés, vajon ki­nek érdeke tüzzel-vassal, a leg­alattomosabb intrikák árán ls fenntartani a közel-keleti há­borús gócot. Tán nem tévedünk — s erre a felhívás is nyoma­tékosan felhívja a figyelmet —, ha mindenekelőtt azokra az erőkre gondolunk, amelyeknek nincsen ínyére az arab államok rint Rogers megállapította, hogy a Szovjetunió „teljesen komolyan gondolja a tárgyalá­sokat". Az amerikai külügymi­niszter szerint a helsinki lég­kör nagyon bizalmat keltő és elismerte, hogy amennyiben a hadügyminisztérium folytatja rakétakísérleteit, ez megnehe­zíti a tárgyalásokat. A szovjet kommentárok to­vábbra is rámutatnak az ame­rikai külpolitika és az amerikai katonai körök állásfoglalása kö­zötti ellentmondásra. Ezzel kapcsolatban az újságírók nagy figyelmet szenteltek Grecsko hadügyminiszter kijelentésének, miszerint nem szabad lebecsülni az imperializmus veszélyét. A tudósítók Leonyid Brezsnyevnek a kolhozparasztok kongresszu­sán elhangzott beszédéből ki­emelik a külpolitikai vonatko­zású részeket. (ČSTK) Az ENSZ bizottságok tárgyalásaiból New York — Az ENSZ-köz­gyűlés szociális, humanitárius és kulturális bizottsága jóvá­hagyta az emberi jogokért ví­vott harc nemzetközi évéről (1968) és az emberi jogokkal foglalkozó teheráni nemzetközi konferencia javaslatainak meg­valósításáról szóló határozatter­vezetet. A tervezetben kifejezés­re jut az a remény, hogy a kü­lönböző országok kormányai, az ENSZ szervei, a különleges bi­zottságok és a nem hivatalos szervezetek 1968-ban kifejtett és valóban az emberi jogokat érintő tevékenysége tovább szé­lesedik és fejlődik. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és né­hány más ország küldöttsége a határozattervezet ellen szava­zott. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának tegnapi ülésén to­vábbi küldöttek szólaltak fel a leszerelésről folyó vitában. A LENGYEL Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága tegnap Varsóban tartotta ple­náris ülését. A párt politikai és szervezési tevékenységének aktivizálásáról tárgyaltak. NAGY-BRITANNIA megkezdi csapatai kivonását a líbiai Tob­rukban levő támaszpontjáról — jelentette be az angol had­ügyminisztérium. A csapatokat a líbiai forradalmi kormány ké­résére vonják ki. II. MUTESZA volt ugandai el­nök és király, aki az Obote el­nök elleni sikertelen merénylet óta Nagy-Britanniában élt, — Londonban közzétett hivatalos jelentés szerint alkoholmérge­zésben meghalt. BAUDOUIN belga király teg­nap fogadta Jaroslav Tauert, Csehszlovákia belgiumi és lu­xemburgi nagykövetét. A belga király a II. Lipót érdemrend nagykeresztjét adományozta a nagykövetnek. A GÖRÖG hatóságok a legrö­videbb Időn belül bíróság elé állítják azt a két jordániai ál­lampolgárt, akik csütörtökön merényletet hajtottak végre az El-Al izraeli légiforgalmi tár­saság athéni irodája ellen. A robbanás következtében 14 sze­mély megsebesült. NEW YORKBAN a hálaadó nap alkalmából különböző fe­lekezeti szervezetek böjtre hív­ták fel a lakosságot, hogy Igy tiltakozzanak a vietnami hábo­rú ellen. Mint ismeretes, az ünnepen az amerikaiak hagyo­mányosan gazdag vacsorákon vesznek részt. VELfKO MICSUNOVICS, Jtt­goszlávia moszkvai nagykövete átadta megbízólevelét Nyikolaj Podgornijnak. A KÜLÖNBÖZŐ pártokhoz tar­tozó ötven angol képviselő nyi­latkozatban követelte, hogy az angol kormány javítsa meg kapcsolatait az NDK-val. BROSIO, a NATO főtitkára beszédet mondott a belgiumi Monsban egy társadalmi szer­vezet ebédjén. Támadta a szo­cialista országokat és lekicsi­nyelte az európai biztonsági ér­tekezlet összehívása érdekében kifejtett erőfeszítéseiket. V. ANDROPOV, az SZKP Poli­tikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió állambiztonsági bi­zottságának az elnöke tegnap hivatalos látogatásra Bulgáriá­ba érkezett. ONGANIA elnök amnesztiá­ban részesítette a júniusi szük­ségállapot idején, valamint az ez évi májust tüntetésekben va­ló részvételért letartóztatott személyeket. AZ OSZTRÁK állam legfelsőbb vezetői között is aggodalmat kel­tett az osztrák tömegtájékozta­tási eszközök munkája. A Wie­ner Zeitung szerint Jonas elnök a sajtó, a rádió és a televízió vezetőivel való találkozásakor kiemelte a tömegtájékoztatási eszközök nagy felelősségét és aggodalmát fejezte kl, nehogy az objektív híradást a szenzá­cióhajhászó újságírás váltsa fel, LONDONBAN csütörtökön es­te befejeződtek a brit—román tárgyalások. A két ország kül­ügyminisztere, Michael Ste­waít és Corneliu Manescu meg­vitatta az európai biztonság kérdéseit, a különböző ENSZ­problémákat, a közel-keleti és vietnami helyzetet, és a kétol­dalú kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. II. Erzsébet angol királynő csü­törtökön fogadta Maurer mi­niszterelnököt. haladó politikája, akik nosztal­giával gondolnak azokra a régi szép időkre, amikor a Közel­Kelet természeti kincsei „sza­bad prédát" jelentettek nekik. Igazságos megoldást!... Aranyszabály, hogy az idő kerekét nem lehet visszafor­gatni. Pedig hiú ábrándokat kergetve ezt szeretnék megva­lósítani azok, akik „egyre mé­lyebben beletaszítják az izraeli népet az arab népek ellen foly­tatott bűnös és hosszadalmas harcba." A felhívás nagyon pontosan fogalmaz, internacio­nalista alapállásból kiindulva szögezi le, hogy ez a háború mindenekelőtt az „Izraelt né­pet fenyegeti". Természetesen ezzel egyldőben a világ béké­jét is, nem szólva arról, hogy tulajdonképpen az ENSZ tekin­télye forog kockán, hiszen egyik legmagasabb szervének, a Biztonsági Tanácsnak határoza­ta süket fülekre, durva, Indok nélküli elutasításra talált. A hat szocialista ország kom­munista pártjának és kormá­nyának felhívása jelentős do­kumentum. Rámutat a konflik­tus eredendő okaira, feltárja az egyre mélyülő válságból kive­zető utat, amelynek egyedül le­hetséges módja a fegyvernyug­vás és a megszálló csapatok feltétel nélküli visszavonása. Nyíltan meg kell mondanunk azt is, hogy a hat szocialista ország felhívása teljes össz­hangban van a nemzetközi köz­vélemény követelésével. A köz­vélemény egyre nagyobb nyo­mást gyakorol a Biztonsági Ta­nács határozatának érvényesí­tése érdekében. Tény, hogy eb­ben a vonatkozásban mindmáig egyetlen konkrét lépésre sem került sor, sőt „a közelmúlt­ban, a soviniszta hisztéria lég­körében lezajlott parlamenti választások után Izraelben to­vább erősödtek a megrögzött reakciós, szélsőséges erők po­zíciói". Az arab népek igazsá­gos harcának támogatása tehát ma: korparancs. Ebben rejlik a szocialista országok felhívásá­nak Időszerűsége, ereje. Illet­ve abban, hogy félreérthetetle­nül az Igazságos megoldást sür­geti. S ez az álláspont teljes mértékben megfelel az objektív körülményeknek. Nem egyolda­lú, hanem figyelembe véve a világpolitikai konstellációt, az egyedüli lehetséges utat vá­lasztja. B. P. U

Next

/
Thumbnails
Contents