Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)
1969-11-26 / 278. szám, szerda
Külkereskedelem és a mezőgazdaság Kérdőjelek a lakásépítés körül Még mindig kevés az építőanyag 0 Problémát okoz a szakember-utánpótlás # Év végi hajrá £ Ésszerűbb adópolitikát az építőiparban Az elmúlt három év az új gazdasági irányítás gyakorlati alkalmazásának az időszaka volt, de tovább formálódott az új rendszer elmélete is. Az irányítás tökéletesített rendszere és az elmúlt évek gazdaságpolitikája kedvezően hatott nemcsak a mezőgazdasági termelésre és a parasztság szociális helyzetére, hanem egyúttal serkentette a mezőgazdasági üzemek üzleti-kezdeményező szellemét is. Ez logikus és természetes, mert mezőgazdasági üzemeink túlnyomó része (tehát az efsz-ek) olyan gazdasági alapon működik, hogy erre objektívan is rákényszerült. Nem csoda tehát, ha az utolsó évek? ben tanúi lehettünk olyan gazdasági jelenségeknek is, ame lyek jelentősen elősegítik az árutermelést, az értékesítést. Természetes jelenség az is, ha mezőgazdasági üzemeink a jobb üzleti és piaci lehetőségek végett határainkon kívülre, azaz külföldre is gondolnak. Állíthatjuk, hogy vállalkozó szellemű üzemeink régi vágya a külfölddel való kereskedés. Ez a mai gazdaság-politikai rendszerben logikus, indokolt és haladó elképzelés. Nézetem szerint az ilyen üzleti tevékenység rendkívül előnyös nemcsak a kereskedő üzemeknek, hanem társadalmi szempontból is. Ha szabaddá válnának a mezőgazdasági üzemek külfölddel való kereskedelmi kapcsolatai, ez újszerű, hatékony gazdasági ösztönzővé válna. Direktív módszerek és egyéb gazdasági eszközök segítsége nélkül tovább növekedne a mezőgazdasági cikkek termelése. És ami a legfontosabb, hogy figyelmet szentelnének a legértékesebb áruk termelésének és természetesen az áru minőségének is. A közvetlen termelók külkereskedelmi tevékenysége lényegesen hozzájárulna a jelentős devizaveszteségek csökkentéséhez, amelyek a helytelen szállítás, tárolás, és a direktív rendszerből megmaradt bürokratikus hagyományokból és a rendkívül bonyolult adminisztrációból erednek. Bonyolult értékesítési . rendszerünkben a közvetlen felelősség is megromlik, és a jelentős károk egész népgazdaságunkat érintik. Erre számos példát lehetne említeni. Nem ritka eset a tonnákat kitevő hibás és elromlott tejipari áru elértéktelenedése, a törzskönyvezett állatok vesztesége stb. Ha ezen fogyatékosságokat a termelők közvetlen külkereskedelmi tevékenysége nem is küszöbölné ki, mindenesetre lényegesen csökkentené. A felsorolt szempontokból tehát a külkereskedelem bürokráciamentesítése jogos és indokolt követelmény. A csábító külkereskedelmi üzletnek azonban vannak árnyoldalai is. Figyelembe kell vennünk, hogy a külkereskedelem törvényei rendkívül szigorúak és könyörtelenek. Az árucikkek legkisebb fogyatékossága feltétlenül reklamációt vált ki, ami sírásója lehet az előnyösnek látszó külkereskedelemnek. A nemzetközi árucsere, a szerződéskötés, az arbitrázs és a pénzügyi kérdések megoldása a nemzetközi piac szabályai alapján történik. Ezért a nemzetközi piac és a kereskedelem terén rendkívüli jelentőségűek a jól képzett és tehetséges szakemberek. Ezekből viszont, sajnos, egyáltalán nem bővelkedünk, sőt ellenkezőleg. Nagy fogyatékosságok mutatkoznak külkereskedelmünk szervezésénél és felépítésénél is. A mai állapot ezen a téren már nem felel meg a világpiac korszerű követelményeinek. Egyik lényeges és sokat kritizált fogyatékosság a túlszervezés, a sok előírás és szabály, egyszóval külkereskedelmünk még ma is túl bürokratikus. Passzív külkereskedelmi mérlegünk megkövetelte a devizák szigorú központosítását. Ez természetesen jelentősen nehezíti a dinamikus, vállalkozó szellemű kereskedelmet. Ha valamely üzem vagy szervezet külkereskedelmi tevékenységéhez valutát kap. az már szinte csodának számít. Külkereskedelmünk egyik bonyolult kérdése a hazai és a világpiaci árviszonyok. Belkereskedelmi áraink ugyanis nincsenek arányban a világpiacon érvényes árakkal. Így rendkívül nehéz meghatározni, hogy milyen árucikkek termelése, illetve azok külföldön való értékesítése a legelőnyösebb. Ez is egyik fő oka külkereskedelmünk súlyos helyzetének. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az új irányítási rendszerre való áttérés hosszú folyamat. Ezért a külkereskedelem megreformálását is ilyen folyamatnak kell tekintenünk. Mindezek ellenére is már megtörténtek az első lépések a külkereskedelem egyszerűsítésére. L969. január 1-től a közismert Koospol külkereskedelmi vállalat, amely mezőgazdasági és élelmezési cikkek kereskedésével foglalkozott, részvénytársasággá alakult át. Így a kereskedelemben már részt vehetnek a társaság részvényesei is. Sajnos, e részvénytársaságban nem érvényesül a mezőgazdasági őstermelők befolyása. Pl. a Cseh Állami Gazdaságok Szövetsége nem lehetett e társaság részvényese, pénzeszközei miatt. Egy részvény ugyanis 100 000 korona volt. Így a részvénytársaságban való részvétel az efsz-ek szövetsége részére még reménytelenebb. Tehát a mezőgazdasági cikkek kivitelére csak az élelmiszeripari üzemek vállalkozhatnak. A mezőgazdasági üzemek külkereskedelme terén azonban máris teljesen újszerű jelenségekkel találkozunk. 1969. augusztus elsején alakult meg Znojmóban az első mezőgazdasági külkereskedelmi vállalat. Ez a kereskedelmi szervezet kimondottan a társult mezőgazdasági üzemek kereskedelmi szervezete, amely a külföldi piacon értékesíti a szervezet tagjainak termékeit. Az elért eredmények rendkívül hasznosak. Reméljük, hogy a mezőgazdászok hasonló szervezete Szlovákiában is méltóan fogja képviselni a szlovák mezőgazdászok érdekeit külkereskedelmünkben. TÓTH ENDRE A gépek dohogása a rapszódiát, ezt a különös kompozíciójú zenei műfajt juttatta eszembe. A műhelyekben és csarnokokban minden mozdult, lendült, az emberi kezek, a futószalagok, a dagasztógépek ... A kenyér a tudósok szerint: gabonalisztből és vízből dagasztással készült, kovásszal vagy élesztővel kelesztett, kerek vagy hosszúkás alakúra formált és kemencében kisütött ennivaló, a Föld nagy részén az egyik legfontosabb emberi táplálék. Lehet barna, fehér, fekete, lágy, nyúlós, pillés, pimpős, szalonnás, szappanos, száraz, lehet bundás, lekváros, madárlátta, pirítós, zsíros üres; van bele, púpja, héja, sarka, zsengéje ... A kenyér — a mindennapok költészete. Szombatra virradó éjszaka mentem a pozsonyi kenyérgyárba. A délutáni műszak SZAKÁI, József mester vezetésével akkor fejezte be a munkát. A teljesítmény: 9100 lánglisztből sütött, 5000 köménymagos 4600 „pozsonyi" vagyis íróskenyér. A kísérőm, Eduárd BARTOŠ technológus, végtelen türelemmel válaszolt a kérdéseimre, többek között arra is, miért nem kifogástalan városunkban a kenyér minősége. — Több tényezőt kell megemlíteni. Tudjuk, sokan hivatkoznak arra, hogy bezzeg a kis pékműhelyekben milyen jó volt a kenyér. Ez igaz, de vajon hogyan lehetne kisüzemi kenyérsütéssel fedezni az egyre nagyobb keresletet? Régen egy pékmester 8 emberrel 8 óra alatt legjobb esetben 40 -mázsa kenyeret sütött. Ma ebben a 14 évvel ezelőtt üzemben helyezett, teljesen automatizált gyárban 1 műszakban 21 dolgozó 210 mázsa kenyeret süt. Az is bizonyos, hogy a gép — bármennyire tökéletes is — nem olyan mint az ember. Emellett az is sokat számít, hogy az a régi kisiparos fél évig, egy évig azonos minőségű, azonos őrlésű lisztből süAndrej Kaboš mérnök, a nyitrai Magasépítő Vállalat igazgatója dolgozószobájában üzletfelekkel tárgyal. Közben az előszobában a riporter hazai és külföldi építőipari folyóiratok böngészésével üti agyon az időt. S egészen jó kedvre derült. Az egyik lap arról tudósít, hogy családi házat már két hét alatt fel lehet építeni. A másikban riport számol be arról, hogy egy szomszédos országban a közelmúltban hétemeletes irodaházat építettek fel — hat hét alatt. A további lapszámok építőipari gépekről, csodálatosnál csodálatosabb új építőanyagokról, előregyártott építőelemekről és az építőipar más vívmányairól adtak hírt. — Valóban ilyen ideális a helyzet? — kérdeztem aztán az igazgatót. Kaboš mérnök egyáltalában nem látja ideálisnak a helyzetet. — A terv szerint vállalatunknak évente 2 200 lakást kell felépítenie. Az évi produkciónk már hosszú ideje stagnál — egy helyben topog. Véleményem szerint többet kellene építenünk, de nem vagyunk rá berendezkedve. Az igények viszont egyre fokozódnak. — Hogy fest az ez évi terv teljesítése? — Az évi tervet teljesítjük. Igen sok épületen már az utolsó simításokat végzik, 164 lakás pedig teljesen kész, csak nincs még átadva. Az év végéig még 600 lakást kell befejeznünk. Ha az évi tervet nézzük. annak teljesítése tehát nem áll rosszul. A komáromi járásban például 48 lakásegységet, az érsekújváriban 44 lakást, Párkányban pedig 32 lakást adunk át terven felül. — Mint építőipari szakember hogyan vélekedik a lakásépítési programról? — Keveset építünk. A produkció fokozásra — sajnos — egyelőre még nincsenek meg az előfeltételek. És nem jó tött, nálunk pedig átlag három percenként más minőségű liszt kerül az adagolóba. A hatalmas épület legfelső szintjén, a kovászolóban kezdtem a tanunlmányutat. Csiga nyomja a lisztet vezetéken át a silóba, innen kerül az 500 literes kovászoló tartályokba. A kovászolás menete három lépcsős. Az alap 30 kg" liszt és 30 liter víz, majd 1 kg élesztő. Ehhez kevernek a harmadik kovászolási ütemben 150 liter vizet és 75 kg lisztet. A tészta több mint három órán át áll, dolgozik, érik, majd lehull a dagasztógépekbe, ahol az örökké forgó lapátok keverik, verik 450 kg kenyér anyagát. Láttam, amikor a dagasztógép rácsa kinyílt, kosara kifordult és hatalmas fehér tésztahalom úgy zuhant az adagolókba, mint amikor folyó mentén megindul az elározott part, és roppant göröngyök hullanak a mélybe. Az adagolónál néhány szúrópróbát csináltunk, a súly grammnyira egyezett. Az immár sütésre kész kenyeret a futószalagok 40—45 perc alatt juttatják a két kemencéhez. A sütés kezdeti hőfoka 280, befejező hőfoka pedig 210—220 fok a másfélkilós kenyér 54— 55, a kétkilós pedig 75 percig vándorol a kemence mozgó lapjain, először hátra, majd előre, hogy végül a keipence oldalán a futószalagra bukjon a friss, forró, illatos kenyér. Ezt így leírni nagyon egyszerű. De a huszonegy ember megállás nélkül dolgozik, mert a gépek, a futószalagok diktálják az ütemet. Az alkalmazottak többsége nő, családanya és vidékről jár be a pozsonyi kenyérgyárba. Az üzemnek nincs munkásszállója, a tanoncképző Modorban és Kassán koncepcióval folyik a lakótelepek létesítése, mert a lakó úgy érzi magát, mintha kaszárnyában lenne. Mutasson nekem valaki egy lakótelepet, ahol a lakó mindent megtalál: üzleteket, színházat, mozit, óvodát, iskolát.. . Pillanatnyilag már azt is sikerként kell elkönyvelnünk, hogy a lakótelepeken nem éktelenkednek a sártengerek. Régebben a zöldterületek létesítésével is lemaradtunk — Mi gátolja a fejlődést? — Elsősorban az építőanyag hiánya. Gyorsabb ütemben csak most kezdték el a házgyárak építését. Ez majd csak 1972 után érezteti hatásét. Mi égy gondoljuk, hogy produkcióitlkat 1972-re se tudjuk az évi 2700 lakás fölé emelni. De más, több tényező is gátol bennünket. Például a- gépesítés lassú fejlődé-ití. — A csehszlovák ipar talán nem gyárt elég építőipari gépet? — Nem is erről van szó elsősorban, hanem arról, hogy a számunkra előnytelen adóztatási politika miatt vállalatunk — elszegényedett. Nincs miből gépet vásárolni. Sokszor még az elhasználódott gépek pótlására sincs pénzünk. A korszerű gépek beszerzése szinte lehetetlen. — Legalább egy számmal illusztrálhatnánk. milyen ez az adópolitika? — Jövőre a tiszta nyereség 85 százalékát kell átutalnunk az állami költségvetésbe. Különben: az idén veszteséggel dolgozunk. Néha ugyan kapunk előnyös, kamat nélküli kölcsönt, de azt — mint a kölcsönöket általában — vissza kelf fizetni. — Néhány esztendeje — éppen a lakásépítési programmal kapcsolatban — sokat beszéltek a kemizálásról. E téren se következett be örvendetesebb változás? — Sajnos nem. A kemizálás van. Többek között ezért sem érdeklődnek a fiatalok a szakma iránt. A minőség meghatározói a frisseség és a liszt minősége, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéni ízlés jelentőségét sem. Délen és keleten a fehér kenyeret, északon és nyugaton a feketébb kenyeret szeretik. Mindez összefügg a mezőgazdasági kultúrák földrajzi megoszlásával (délen több búza, északon több rozs és árpa terem), de köztudomású, hogy Pozsony mai lakóinak többsége nem bennszülött, és így magával hozta és megőrizte ízlése tájjellegét. Épül az új kenyérgyár, amelyben még korszerűbb gépek, még korszerűbb technológiával sütik majd a kenyeret, és talán az új bérezési rendszer (például a kemencénél dolgozó nők átlagos havi keresete 1684 korona) kedvet csinál a fiataloknak ehhez az ősi és minden gépesítés ellenére ma is lírai szakmához. Talán átérzik mennyi felemelő szépség, igazi humanizmus van abban, amikor valaki azt mondja: kenyeret sütök, illatos, foszlós béln kenyeret az embertársaimnak! Másik épületben készül a péksütemény sokféle változata. Azon a szombatra virradó éjszakán például 200 000 darab. Ez az üzem csak félig gépesített. Az asszonyok keze mozog, lendül, a gép ontja a kifliformára hajlított tésztát, perdülő kezek kapfák fel és rakják lisztezett hosszúkás fateknőkbe. A műhelycsarnokban az átlagos hőmérséklet 32—35, fent a félemeleten, az idomozógép „figyelőúliúsában" 37 fok. De Cecília ŠUSTEROVÁ már megszokta... húsz éve dolgozik a az építőiparban még nem következett be. A műanyagok részaránya még igen alacsony. — Hol következett be legerőteljesebb fejlődés? — Az előregyártóit építőelem részben forradalmasította az építőipart. Viszont igen nagy az aránytalanság a befejező munkálatok gépesítésé terén. Hiányoznak a kisgépek, és késik az új anyagok előállítása, forgalomba hozatala is. Egészben véve elmondhatjuk, hogy az építőipar komplex korszerűsítése még várat magára. Ügy vélem, ezzel magyarázható, hogy a mi iparágunk — nem attraktív iparág, s a dolgozók enyhén szölvá nem tülekednek, hogy itt dolgozhassanak. A mi vállalatunknál most is több mint 300 szakmunkás hiányzik. Egy-egy szakma .kihalóban van, mert a tanonciskolákba kevés a jelentkező. Nagy hiány kezd mutatkozni például az ácsszakmában, nincs elég kőműves. Különösen itt, Dél-Szlovákiában, a magyarlakta vidéken kevés az érdeklődő az emiitett szakmák iránt. — Talán mért nincs a tanonciskolákon magyar nyelvű oktatás .. . — Ma már ez sem áll lenn. Vállalatunk hajlandó lennemagyar osztályok létesítésére. Pénzünk is van, csak jelentkező legyen elfig. Egy szakember kitaníttatására 20 ezer koronát szánunk. Mint mindenütt, Dél-Szlovákiá'oan is nagy szükség van a lakásokra. A lakásépítési program teljesítése jórészt a Nyitrai Magasépítő Vállalattól fiigg. Mint az igazgatóval folytatott beszélgetésből is látjuk, sokféle hiányosság gátolja a terv teljesítését. Kétségtelen: széles körű mozgalomra van szükség ahhoz, hogy ez az állapot megszűnjék. Mozgalomra és szemléletváltoztatásra. (t. m.) gyárban. A jelek szerint Mária OKÁNIKOVÁT, az Építészeti Főiskola első éves hallgatóját sem zavarja, aki péntekről szombatra virradó éjszaka a pozsonyi kenyérgyárban dolgozik. Talán majd ha építészmérnök korában kiflit vásárol gyermekének, elmeséli mennyi emberi munka tapad egy ilyen félhold alakú „árucikkhez". A múlt hónapban, négy éjszaka alatt 291 koronát keresett Mária Okániková egyetemi hallgató. Péntek éjszaka van. A házak falát őszi eső veri. Alszik a város. Csak a kenyérgyárban csattognak a dagasztólapátok, vonaglik szünet nélkül körbe-körbe a futószalag, mozdulnak pillanatnyi pontossággal, szinte gépies beidegzettséggel a női kezek. i Vajon hányszor jut eszükbe, hogy kisfiúk, vagy kislányuk lerúgta a takarót, hogy reggel le sem fekhetnek, mert nagymosás van, hogy megint késni fog a vonat és másfél órával később érnek haza, vajon hánynak fáj a feje, vagy szúr a szive, vajon milyen volt az életük, hogyan alakult a sorsuk ezeknek az egyszerű, névtelen embereknek, akik itt sütik a kenyeret, a zsemlyét és a ci- * pót? Talán hangosan fogalmaztam meg a kérdéseket, mert Eduard Bartoš technológus válaszolt: Nincstelen szülők, négy gyerek ... Huszonegy éves koromig a nagygazdánál cselédeskedtem. Akkor feljöttem a városba. Pénzem, ennivalóm nem volt. Egy pékműhelyben inast kerestek. Azonnal beálltam. 1952-ben elvégeztem a pékipari mesteriskolát. 1958-ban folytattam a tanulást és leérettségiztem ... Amikor kiléptem a nedves őszi sötétségbe a kisunokámra gondoltam, aki reggelenként elégedetten rágcsálja a kiflit... Majd ha nagyobb lesz, mesélek neki azokról, akik siitik. PÉTERFI GYULA A gépekhez is ember keli ® Épül az új kenyérgyár Cjféíi %ap,ô/zádia