Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-23 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

MINDENRŐL A gyümölcsösök és konyhakertek őszi meszezése A növények fejlődésük folyamán nagyrészt talajból veszik fel azokat a tápanyagokat, amelyek sejtjeik és egész szervezetük felépítéséhez szükségesek. A nitrogén, a foszfor, és a kálium a legszükségesebb tápanyagok, azonban ezeken kívül még sok­féle nyomelemet igényelnek egészséges fejlődésükhöz. Ezúttal elsősorban a mész szerepéről szeretnénk szólni. A termőföld mésztartalma a talajtermékeuység fenntartásának alapvelő feltétele. Mészhiány esetén a talaj szerkezete rohamo­san leromlik, amit a növények fejlődésében is észre lehet ven­ni. A mészhiány a gyökéren és a hajtás tenyészcsúcsán gyors elhalást okoz. A savanyú talajok mészhlányosak. Az ilyen talajon termesztett növények betegségeit, hiánytüneteit, illetve fogyatékos fejlődését vagy meddőségüket nemcsak a mészhiány okozza, hanem egyéb olyan tényezők is, amelyek a talaj mészhiánya következtében jutnak érvényre. Például a kötött savanyú talajban az alumínium vagy más különböző nehézfém-ionok szabadulnak fel. Ha ezek nagyobb mennyiségben a növénybe kerülnek, vasklorőzist vagy egyéb mérgezési tüneteket idézhetnek elő. Ezen kívül a talaj elsavanyodása rontja a talaj szerkezetét, tiimüttségét, iszapodást idéz elő, amely a hajtások és a gyökérzet fejlődését gátolja. A savanyú talajban csökken a baktériiimtevékenység is és ez zel együtt a szerves kötésű tápanyagok elsavanyodása sem töké letes. A mezőgazdaságilag hasznosított területeink mésztrágyá­zása — így a háztáji kerteké is — az elmondottakból következ­tetve okvetlenül fontos. Mint ismeretes a gyümölcsfák közül nagyobb mészigényűek a csonthéjasok (szilva, cseresznye, meggy, őszibarack, kajsziba­rack) és a héjas gyümölcsűek (dió. mogyoró). A csonthéjas telepítések termő gyümölcseinek közepes termése is kb. 400 kg meszet használ el a talajból hektáronként. Hiánya mézgásodást idéz elő és növeli a rákosodási hajlamot. Konyhakerti növényeink közül nagyobb inészmennyiséget hasz­nosítanak a káposztafélék (képaszta, karfiol, karalábé), valamint a hüvelyesek: borsó, bab stb. A paradicsom, a sárgarépa és a spárga is mészigényes növény. Általában a konyhakerti növé­nyek érzékenyen reagálnak a talaj mésztartalmúra, jobban mint a szántóföldi növények. A gyümülcsészetekbun, kertészetekben és háztáji kertekben egyre nagyabb teret hódít az öntözéses gazdálkodás, ennek kö­vetkeztében azonban a talaj mészmennyiségének egy része az altalajba kerül. A talajszerkezet romlásának megakadályozása céljából a talaj rendszeres meszezése nélkülözhetetlen. A gyü­mölcs és zöldségtermesztésre hasznosított földet — főként a már megnevezett növények esetében — a vetésforgó ciklusának idején egyszer kell meszeznünk, a gyümölcsösök talaját pedig 5— B évenként. Legjobb kél szervestrágyázás (istálló- vagy kom­poszttrágya) közötti időszakban. Ilyenkor hektáronként ajánlatos 25—3D mázsa meszet egyszerre bedolgozni a talajba. Erre leg alkalmasabb az őrölt mészliszt, megfelel azonban az oltott mész és a cukorgyári mésziszap is. Legjobb -ezt a müveletet elvégezni ősszel, a fák lombhullását követő időszakban vagy kora tavasz­szal, a fák mechanikai tisztítása és metszése után. Meszezéssel — főként ősz idejšn — eredményesen írtjuk a talajba húzódó kórokozókat, azok lárváit, a gombák áttelelő spóráit. Az újunuan telepített gyümölcsösök esetében elég csak a fa sorok sávját ineszezni a korona szélességében. Az idősebb, ter­mő gyümölcsösökben, amikor a lombkorona majdnem összeér, az egész földterületet meszezziik meg. Helytelen elképzelés, hogy a fa tövébe juttatott mész hasznos lehet. Ismeretes, hogy csak a hajszálgyökerek tudják felvenni a talajból a vízben és a savakban oldott tapanyagot, márpedig a legtöbb ilyen gyökér a korona csurgójában helyezkedik el. Összegezve az elmondottakai, kijelenthetjük: a mész nemcsak mint tápanyag, hanem mint fontos növényfiziológiai folyama tok katalizátora is szerepel, azért ne feledkezzünk meg rend­szeres pótlásáról sein. JUHÁSZ ÁRPÁD 100 éves a műtrágyázás története Mindenki előtt Ismeretes, hogy szerves (organikus), va­lamint szervetlen (anorgani­kus) trágyázás nélkül talajerő fenntartásáról, belterjes gaz­dálkodásról beszélni sem le­bet. Az istálló-, valamint a műtrá­gyázás szükségességéről, hiá­nyáról napról napra írnak nemcsak a szak-, hanem a na­pilapok is. Kevesen tudják azonban, hogy a műtrágyázás­nak hazánkban több mint 100 éves múltja, tradíciója van. Száztizenbat évvel ezelőtt a magyar Korizmits László „Me zel gazdaság" című könyvében a következőkel írja: „A műtrá­gyázásnak hazánkban csak jö­vője van, jelene, 111. múltja még nemigen lehet. Érdemes megemlíteni, hogy már ekkor — Anglia példájára — egyes gazdaságban Itt-ott alkalmazni kezdték a csontliszt, az olaj pogácsapor, a guanó, a fa, a tőzeg, a barna- és a kőszén­hamuval, a vérrel, az emberi ürülékkel (fekália) való trá­gyázást. Csontlisztgyár feiépí tése érdekében már 1850-ben szólaltak fel a szakemberek. A diószegi és a nyitrai cu­korgyári uradalmakban már az 1860 as években megkezd­ték az első műtrágyázásl kí­sérleteket. A lévai Leidenfrost­testvérek bérgazdasága volt az első, amelyben alagcsövezésen, rétöntözésen kívül a műtrágya használata ls rendszeressé vált. Ez a gazdaság jó eredményei­vel rövidesen országos hírűvé vált. Léván először chilei sa­létromot, csontlisztet, Thomas­salakot, majd mésziszapot hasz­náltak. A műtrágyázás történetében, ahogy arra a szakírók rámu­tatnak, nagy jelentőségd for­dulatot jelentett, hogy a gaz­dasági főiskolákon — elsőnek Magyaróváron — megkezdték 1880-ban a tudományos kísér­leteket. Világhírű tanárok, tu­dósok a sajtóban részletesen beszámoltak az eredményekről. A hírneves kisbéri gazdaság­ban ls megkezdték a műtrá­gyázást. Azt megelőzően Ko sutányi Tamás, az országos ké miai intézet igazgatója még így ír a műtrágyázás helyzeté ről, illetve a gazdák vélemé­nyéről: Egyes gazdák azt ál­lítják. hogy a műtrágya olyan hatású, mint pálinka az em­berre, rövid időre nagyobb munka végzésére serkenti, hogy aztán annál bágyadtabb és kimerültebb legyen. Egy másik gazda igy fejezi ki vé­leményét: „Ha a trágyát csak kis mértékben, úgyszólván a zsebemben vis/.em ki a szántó­földre, akkor a terméstöbble tet ls csak a zsebemben fo gom elhozni. Változtak azon­ban a viszonyok és velük e gazdák felfogása is. A 80­as évek rendkívül alacsony ga­bonaárai a termelési önköltsé­geket sem fedezték. A gazdák megtanulták, hogy jövedelme­ző gazdálkodást csak a ter­mésátlagok jelentékeny foko zásával iehet elérni. Megindult tehát a belterjes gazdálkodásra való áttérés így a műtrágyák utáni érdeklődés is szemláto­mást emelkedett. Ez volt tehát az első, na­gyobb impulzus a műtrágyák használatára. A Magyaróvári Növénytermesztési Kísérleti In­tézet felkarolti ezt az érdeklő­dést, kísérletek céljából In­gyen Juttatott műtrágyát, majd népszerűsítették az elért ered­ményeket. igy bizonyították be a műtrágyázás hasznosságát. 1911-ben már 22 000 vagon mű­trágyát sikerült fölhasználni. A vita tehát végérvényesen el­dőlt: a műtrágya Javára. K. L. család # otthon Hűvös időben jólesik a me­leg flauskabát a divatos hosz­szú sállal és a sál anyagából készült sapkával. Ünnepélyesebb alkalmakra a szőrmével díszített komplét ajánljuk, amely kétsoros gom­bolásé, háromnegyedes kabát­ból és ugyanolyan anyagból varrott ruhából áll. A következő két modellen sportos együttest mutatunk be, amely kétsoros gombolású, szé­les, bújtatott bőrövvel ellátott hosszú kabátból és ugyanabból az anyagból készült szoknya­nadrágból és divatos mellény­ből áll. Kasmírblúzzal vagy pu­lóverrel egészítjük kl. A szőnyegek élettartamát meghosszabbíthatjuk hogyha szakszerűen kezeljük. Szőnyeget nem egy évre vásá­rol az ember, azonkívül ma elég nehéz is hozzájutni, ezért ajánlatos óvatosan bánni vele. Jól tudjuk, hogy a bolyhos sző­nyegnek árt a gyakori porszí­vózás, mert kihúzódnak az ap­ró, finom szálacskák. Azt ajánl­juk a háziasszonyoknak, hasz­nálják azz ügyes, jól bevált sző­nyegkefélőt (lásd a képen!). A spárga- és buklészőnyegeket nyugodtan porszívózhatjuk. — A szőnyegeket időnként porol­juk ki, azután enyhén ecetes vízbe mártott kefével keféljük jól át. Ügyeljünk arra, hogy ne vigyünk a szőnyegre túl sok vi­zet. Ha a kelleténél jobban be­nedvesedett, tiszta ruhával tö­röljük szárazra és csak így te­rítsük a padlóra. A szőnyeg­tisztítás nyáron egyszerűbb, mert a szabadban megszáríthat­juk. Az őszi és téli hónapokban erre nincs módunk. Tehát olyankor végezzük ezt a mun­kát, amikor a családtagok nin­csenek otthon, hogy a még kis­sé nedves, frissen tisztított sző­nyegen ne kelljen járnunk, amíg meg nem szárad. A jól fűtött szobában 1—2 óra idő elegendő erre. Űvjuk a szőnyeget a fölösle­ges megkárosodástól. Ne húzo­gassuk rajta takarításkor a bú­tordarabokat, napközben a szé­ket, a fotelt. Heti takarítás so­rán a nagyobb bútordarabokat (szekrény, vitrin, könyvállvány stb.) általában nem mozdítjuk el a helyéről, a heverőt, a fo­telt, az asztalt, a virágállványt, a széket viszont nem probléma fölemelni. Ellenőrizzük a búto­rok lábait (különösen a széke­ket, fotelokatJ, hogy nem kar­colják-e a szőnyeget. Ajánlatos a bútorok lábára vastagabb posztóból vagy filcből kivágott darabot ragasztani. Erre a cél­ra jól megfelel a speciális mű­anyag ragasztó. MIT ADJUNK ENNI A TÜDŐBETEGNEK? Igaz ugyan, hogy a TBC ma már nem számít népbetegségnek, de azért még elég gyakran elő­fordul. Hála az antibiotikumos kezelésnek, úgyszólván minden esetben kigyógyítható. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a tüdőbetegek gyógyulását megfele­lő étkezéssel nagyban elősegíthet jük. Lényeg az, hogy a beteg a nap folyamán négy-öt alkalommal ízletes, étvágygerjesztő ételek formájában megfelelő mennyisé­gű és tápértékű vegyes táplálékot kapjon. Helytelen lenne azt gondolni, hogy a tüdőbetegnek naponta rendkívül nagy mennyiségű húsra van szüksége. Bár a hűs fogyasz­tásával a szervezet értékes táp­anyagokhoz jut, azonban szá­mos olyan élelmiszerünk van, amely azonos vagy hasonló érté­kes tápanyagokat tartalmaz, és a szervezet emésztésüket, feldolgo­zásukat könnyebben végzi, llyen­élemlszerünk pl. a tej és a belő­le készült tejtermékek. A tüdőbe­tegek étrendjében egyik legfonto­sabb élelmiszer a tej. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a beteggel rendes napi táplálékain kívül 4— 5 liter tejet fogyasztassunk el. Ez az óriási tejmennyiség folya­dék formájába elfogyasztva erő­sen igénybe veszi a szívet, a ve­sét és feltöltve a gyomrot, ét­vágyrontó hatása is van. Jó, ha a beteg reggelire, uzsonnára és le­fekvés előtt tejet fogyaszt, de a tej értékes alkotóelemeit egyéb étkezések alkalmával tejtermékek formájában is megkaphatja. A te jet a beteg ne Igya üresen, kis mennyiségű kenyeret vagy két­szersültet, kekszet egyék hozzá. A tej másik felhasználási módja az, hogy a beteg sűrű éttleit tej­jel habarjuk be, tejföllel ízesít­jük. Elismerten jó hatásúak a tü­dőbetegek táplálkozásában a sa­vanyú tejkészltmények: az aludt­tej, a jogliurt, a kefir, a tejföl vagy ezeknek a tejkészítmények­nek tojássárgájával elhabart vál­tozatai. Az édes tejföl, a tejszín, a tehéntúró, a tejszínből készí­tett krémsajtok, a vajjal vagy tej föllel kevert körözöttek változa­tos és kedvelt ételek, és kis mennyiségben is nagy tápértékük van. A tüdőbetegek fő étkezései után felszolgált kis adag sajt megszűnteti a teltség kellemetlen érzését. A sajtok különféle vál­tozatalt fö fogásként is adhat­juk. A tejbenfűtteknek is nagy sze­repük van a beteg táplálásában. Tejbedarát, tejberizst, tejben főtt tojásos tarhonyát, zabkását, tej­levest a nap bármelyik étkezése­kor tálálhatunk. Tápértékük növe­lésére vajat, tojássárgáját, tej­színt, mézet, cukrot, gyümölcsbe­föttet, szörpöt, friss gyümölcsöt, gyümölcsízt, csokoládét, kakaót stb. keverhetünk hozzá vagy ad­hatunk mellé. A tejes ételek nagy részét melegen is és hidegen is tálalhatjuk. Értékes élelmiszerünk még a to­jás. Kis mennyiségben ls nagy tápértékű. Változatos ételek ké­szíthetők belőle, bármilyen étke­zés könnyen kiegészíthető vele, és mind a fehérje, mind a sárgá­ja felhasználható. Minden évszakban gondoskod­nunk kell arról, hogy a tüdőbe­teg valamelyik étkezés során friss vagy tartósított zöldfőzelékhez jusson, továbbá elegendő nyers salátafélét fogyasszon. A gyü­mölcsök felhasználása ierén ugyanezt az elvet kövessük, és naponta kerüljön friss gyümölcs a beteg asztalára. Télen jó szol­gálatot tesznek a fagyasztott gyü­mölcsök és a kisajtolt gyümölcs­lé. Ne felejtsük el, hogy a C-vi­tamin nélkülözhetetlen a beteg felépüléséhez és növeli szerveze­tének ellenállóképességét. A kenyér és főtt tészták túlzott fogyasztását nem ajánljuk. A kor­szerű orvostudomány bebizonyí­totta, hogy a túl nagy mennyi­ségben fogyasztott kenyér és tésztafélék keményítőtartalmának feldolgozása a tüdőbeteg szerve­zetére fölösleges munkát ró, és közérzetére nincs kedvező hatás­sal. A népi hiedelem szerint a té­bécé remek ellenszere a vörös­hagyma. Kétségtelen, hogy az sok vitamint tartalmaz, azonban ma­gában véve még nem gyógyszer, és sokaknak gyomorsavtúltengést okoz, másoknál viszont puffadást idéz elő. Hasonló nézet alakult ki a tojásfészekből kivett és még melegen, nyersen elfogyasztott tojás gyógyító hatásáról is. A nyers tojás tápláló és sokféle hatóanyagot tartalmaz, azonban káros is lehet az egészségre, ha fogyasztása során nem járunk el óvatosan. Ugyanis a tojás legtöbb esetben trágyával szennyezett, amely tele van káros baktériu­mokkal. Tehát a tojást fogyasztás előtt alaposan meg kell mosni, megtörölni és csak azután szabad fogyasztani. MINDENKINEK A

Next

/
Thumbnails
Contents