Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-22 / 275. szám, szombat

Hét végi hírmagyarázatunk Itáliai forró ősz Amikor tavaly november derekán több mint tízmillió olasz munkás vett részt 24 órás általános sztrájkban, ezt a legutóbbi húsz év legnagyobb méretű munkabeszüntetésének tartották. A héten szerdán lezajlott általános sztrájk ezt a rekordot is meg döntötte: 22 millió olasz dolgozó hagyta abba a munkát, hogy figyelmeztesse a kormányt, a harc minden eszközével küzdeni fog jogos társadalmi követeléseinek teljesítéséért. A sztrájk — félelmetes arányai melett — azért is komoly figyelmeztetés a Rumor-kormánynak, mert kiterjedt a legfontosabb termelési ágakra, s gyakorlatilag permanens jellegű. Sztrájkoltak a fém­és gyógyszeripari munkások, a közlekedési dolgozók. A tömeg­sztrájkok mellett részleges, ún. övezeti sztrájkok is éreztették hatásukat: hisz elég, ha a nagyvállalatokban váltakozva leáll egy futószalag; ez megbéníthat ja a részleg munkáját, a részleg termelésének pangása pedig a nagyobb üzemegységekét. 0ES 1989 XI. 22. 9 A tömegmozgalom ereje A nagyméretű sztrájkmozga­lom ereje a szakszervezeti egy­ségben rejlik. A kommunista CGIL, a kereszténydemokrata CISL és a szociáldemokrata UIL szakszervezeti központok közös felhívása meghallgatásra talált. Noha a tömeg fegyelmezetten tüntetett jogait, főként a most esedékes kollektív szerződések új feltételek szerinti megkötését követelve, sokhelyütt összecsa­pásokra került sor A rendőrség­nek is van halálos áldozata. Az időszakonként ismétlődő olaszországi tömeges sztrájk­mozgalmaknak közös oka van: a nagytömegek nyomora, rossz létfeltételei, s különösen a la­kásépítés hallatlan lemaradása. Olaszországban tízezerszámra vannak hajléktalanok, akik vagy az utcán alszanak, vagy ún. „ágybérlők". Ha tekintetbe vesszük, hogy az olaszok álta­lában igen népes családúak, hű képet alkothatunk a nyomor fo­káról. Az egymást váltó közép­bal kormányok rendszerint szép ígéreteket tettek az áldatlan vi­szonyok enyhítésére, ám a való­ságban semmi sem történt. A szép ígéretek csupán a pártok közötti és pártokon belüli küz­delem „kellékei" voltak. Ezt elé­gelték meg a tömegek. Az egy­ségben rejlő erő felismerése mindinkább teret hódít a töme­ges megmozdulásokban, s úgy látszik, Olaszországban perma­nens kormányválság következ­het be, ha nem lesz az ország­nak erős, távlatokat látó és tet­teket felmutató kormánya. O A kormányzás válsága Olaszországban lejáratott fo­galom lett a kormányok „cent­rosinistra" vagy „monocolor" jelzője. Az előbbi, a „középbal" minősítésű kormányrendszer csődjét a koalíciós pártok bel­ső meghasonlottsága idézte elő, amire természetesen kihatással volt a középbal jelszavakban csalódott nagytömegek nyomá­sa. A középbal kormánykoalí­ció felbomlását tavasszal a koa­líciót alkotó kereszténydemok­rata és szocialista párt belső válsága idézte elő. E pártok ku­darcaikat felmérve meghason­lottak, előtérbe lépett frakcióik harca. Különösen nagy erköl­csi vereség érte Nenni szocia­listáit, s a baloldali frakció ki­lépése után nem is mertek koa­lícióra lépni a keresztényde­mokratákkal. Rumor monocolor, azaz egy­színű kormányának nem nagy jövőt jósoltak. Eljött az októ­ber—november, s valóban elemi erővel fellángoltak a kormányt veszélyeztető társadalmi küzdel­mek. Az egyszínű keresztény­demokrata kormányt közben belső csapás is érte: felbomlott legerősebb frakciója, a hangadó dorottyás csoport, s a párt élén a dorottyás Piccolit a nem do­rottyás Arnoldo Forlani váltot­ta fel a főtitkári tisztségben. A dorottyás csoport a keresz­ténydemokrata párt jobboldalát alkotta, a legreakciósabb tömö­rülésnek tartották. Most, hogy Fanfani és Moro elfordult tőle, tarthatatlanná vált a csak jobb­ra tartó Andreotti és Colombo helyzete. A sokarcú Aldo Morót, Olasz­ország jelenlegi külügyminisz­terét, aki tavasz óta mindinkább „balra" sodródik, a jövő embe­reként emlegetik, ugyancsak az egyelőre hallgató Fanfanit is. Az egyszínű kormányt létre­hozó kereszténydemokrata párt helyzetét röviden úgy jellemez­hetjük, a párt vezetői felismer­ték, hogy legalább taktikai okokból kissé „balra" kell kor­mányozniuk pártjukat, különben felőrlődik az idült politikai vál­ságban. Moro már régóta ilyen irányban tapogatózik, ám nem tudja, kikhez közeledjék. A „bal­ratolódást" ugyanis az antikom­munizmus jegyében képzelik el, ez pedig eleve kudarcos kísér­let. Nenni és Saragat szocialis­táit, illetve szociáldemokratáit erőtlennek és kompromittáltak­nak tartják, De Martino szocia­lista pártjától pedig idegenked­nek. Valószínű, hogy a keresz­ténydemokrata párton belül kí­sérelnek meg valamilyen „bal­oldalt" létrehozni, ám Moro ma­ga is tisztában van vele, hogy ennek nem lehet szilárd alapja. 0 Majd a tömegek Az Olasz Kommunista Párt óva int az egykori középbal visszaállításától, ez ellen moz­gósítja a tömegeket, amelyek most a szociális követelések tel­jesítéséért bontakoztatják ki mozgalmukat. Olaszország a legutóbbi négy évben 44 százalékkal fokozta ipari össztermelését, exportnö­vekedéssel és állandó tőkebe­áramlással dicsekedhet, mégis egymillió munkanélküli helyze­te vár sürgős megoldásra, s vagy kétszer annyi mezőgazda­sági idénymunkás számára kell állandó tisztességes létfeltétele­ket teremteni, mert a külföld sem bírja felszívni az olasz munkaerőfölösleget. Sajnos, az eddigi kormányok gazdasági in­tézkedései inkább a hazai mo­nopóliumok konjunktúrájának fenntartására, mint a szociális problémák megoldására irá­nyultak. Közép- és Dél-Olaszor­szág, valamint Szicília iparosí­tása, a foglalkoztatottság bizto­sítása még mindig nyitott kér­dés. A közeljövőben nem várható a szociális bajok orvoslása, ezért logikusan erősödni fog a nép tömegmozgalma. Moro cso­portjának „balratolódási" kísér­letei az egyszínű kormány le­mondásának és új rendkívüli vá­lasztások kiírásának megakadá­lyozását célozzák. Új választá­sok mindenképpen az igazi bal­oldal erősödését és előretörését eredményeznék, ezt pedig a ke­reszténydemokraták meg akar­ják akadályozni. Egyébként most sincs kizárva — balratoló­dás esetén — egy militarista puccs lehetősége. Restivo bel­ügyminiszter már tett olyan ki­jelentést, amely az államhata­lom várható megtorló intézke­déseire engedett következtetni. Az olaszországi helyzet kilá­tástalanságát és a dolgok lénye­gét azonban még az olasz pol­gári sajtó is látja. így a nálunk is sokat idézett Espresso a mos­tani eseményekkel kapcsolatban leszögezte: „Mindenki felismer­te, hogy 1969 ősze egyáltalán nem az anarchista erőszak ki­robbanása vagy a szokásos szak­szervezeti konfliktus. A szak­szervezetek irányította nagyará­nyú összecsapásnak az a célja, hogy meggyorsuljon az olasz valóság új jelenségeit saját ke­reteik között tartani nem képes társadalmi és politikai struktúra megváltozása." LÖRINCZ LASZLO lllllll Az ENSZ elfogadta a „lusakai manifesztumot" New York — Az ENSZ-köz­gyűlés csütörtökön este nagy többséggel elfogadta az ún. „lu­sakai manifesztumot", amely a fajüldözés megszüntetését köve­teli Dél-Afrikában. A dokumen­tum mellett, amelyet az afrikai országok egy csoportja terjesz­tett be, 113 ország szavazott. Portugália és a Dél-afrikai Köz­társaság a dokumentum ellen foglalt állást, míg Kuba és Ma­lawi nem vett részt az ülésen. A dokumentum jóváhagyásával az ENSZ közgyűlése felhívta az Afrikai Egység Szervezetet, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködve keressen megoldást a dél-afri­kai problémák tisztázására. A manifesztum hangsúlyozza, hogy az afrikai népek a tárgya­lásokat helyezik előtérbe, nem pedig a fegyveres harcot. Amennyiben azonban nem sike­rül a problémát tárgyalások út­ján megoldani, az afrikai orszá­gok kénytelenek lesznek támo­gatni a fegyveres felkeléseket a Dél-afrikai Köztársaságban, a portugál gyarmatokon Az ENSZ Politikai Bizottsá­gában és a Biztonsági Tanács­ban Brazília, Burma, Etiópia, In­dia, Mexikó, Marokkó, Nigéria, Svédország, az Egyesült Arab Köztársaság és Jugoszlávia ja­vaslatot terjesztett be a föld alatti atomrobbantások betiltá­sára vonatkozóan. A javaslat hi­vatkozik azokra a korábbi in­dítványokra, amelyeket a lesze­relési bizottság elé terjesztet­tek, s amelyeket föld alatti atomrobbantásokról szóló szer­ződés is tartalmazhat. A beter­jesztett javaslat szerint mind­azok az államok, amelyek nuk­leáris fegyverekkel rendelkez­nek, tekintsék kötelességüknek, hogy azonnal megszüntetik a nukleáris fegyverkísérleteket. Vihar az olasz—kínai kapcsolatok körül Fokozatosan napvilágra ke­rülnek az olasz diplomácia lé­pései és állásfoglalása a Kínai Népköztársasággal kapcsolat­ban. A két kormány képviselői immár több hónapja tárgyalá­sokat folytatnak Párizsban a diplomáciai kapcsolatok felvé­teléről. Az ENSZ-közgyűlés idei ülésszakán, amikor Kína ENSZ­tagságáról volt szó, az olasz küldöttség tartózkodott a szava­zástól. Rómában elterjedt az a nézet, hogy az olasz ENSZ-kül­döttség magatartását az olasz kormány kívánsága váltotta ki. Aldo Moro olasz külügyminisz­ter a szavazás előtt kijelentette, hogy az olasz küldöttség az ENSZ talaján más álláspontot foglal el, mint a múlt években, amikor Olaszország visszautasí­totta a Kínai Népköztársaság­nak azt a jogát, hogy részt ve­gyen az ENSZ munkájában. Ogy tűnik, Aldo Moro állásfog­lalása saját pártjában is éles kritikát váltott ki. Jogos remény Helsinkiből? Helsinki — Különféle jelek mutatnak arra, hogy Helsinki­ben intenzívebbé válik a szov­jet és az amerikai küldöttség tárgyalása, amelynek célja elő­készíteni a stratégiai fegyver­kezés korlátozásáról és a két atomnagyhatalom stratégiai fegyvertárának esetleges csök­kentéséről tartandó érdembeni tárgyalásokat. A külföldi tudó­sítók arra következtetnek, mindkét küldöttség hozzájárul ahhoz, hogy a tárgyalások kedvező légkörben folyjanak. Mivel a tárgyalásokról nincse­nek hivatalos, sem pedig meg­bízható nem hivatalos tájékoz­tatások, a nyugati újságírók a küldöttségek különféle nyilvá­nos fellépéseiből, például az ünnepélyes megnyitó ülésen Kekkonen finn köztársasági el­A SZOVJETSZKAJA ROSSZIJA ÍRÓKAT BÍRÁL Moszkva — A Szovjetszkaja Rosszíja cikket közöl, melyben megállapítja, hogy a szovjet irodalom egyes képviselői a de­heroizáció elméletét követik. A cikk hangsúlyozza, nem lehe­tünk közömbösek azzal szem­ben, mit írnak a háborúról, az apák és a nagyapák hősiességé­ről. A kitűnő irodalmi művek mellett még mindig akadnak olyan alkotások, melyek valót­lan képet festenek. Az elmélet követői nem ismerik a népet, és nem jó megfigyelők. Abba a té­vedésbe is esnek, hogy azokat az embereket, akiknek jelleme defektusos, bonyolult egyénisé­geknek nevezik, míg a céltuda­tos, szilárd akaratú egyénisége­Milánó — A Reuter hírügy­nökség gyorshírben jelentette, hogy Milánóból érkező hírek szerint a városban szerdán le­folyt zavargások során a roham­rendőrség egy része fellázadt és a zendülést csak könnygáz­bombával tudták leverni. Szemtanúk elmondották; lát­ták, amikor az egyik rendőrka­szárnyából mintegy 50, könnye­ző, vörösszemű rendőr futott az utcákra, ezt kiáltozva: „Nem vagyunk vadállatok, mi is em­berek vagyunk!" Rumor miniszterelnök csütör­tökön 20 percig díszőrséget állt a szerdai milánói zavargások során megölt fiatal rendőr ra­vatalánál. A zavargásokkal kap­csolatban több mint 20 személyt őrizetbe vettek. Az olasz nyomdászszakszerve­zet szombatra 24-órás sztrájkot hirdetett, s ezért nem jelennek meg a ma délutáni és vasárnap reggeli napilapok. A. INDRA elutazott Budapestről Budapest — Alois Indra, a CSKP Központi Bizottságának titkára, aki az MSZMP Központi Bizottságának meghívására no­vember 18-tól 21-ig Magyaror­szágon tartózkodott, tegnap el­utazott Budapestről, A repülőté­ren Pullat Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Borbándi fános, az MSZMP Központi Bizottságának osztály­vezetője búcsúzott el tőle. Indrát látogatása alatt fogadta Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Pullai Árpád, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. Találkozott a Központi Bizott­ság más dolgozóival is. A prágai repülőtéren Vasil Bilak, a CSKP Központi Bizott­sága elnökségének tagja és más pártvezetők üdvözölték Indrát. néiiány nők által adott fogadáson tanú­sított viselkedésükből vonnak le következtetéseket. Az amerikai küldöttség eljá­rására utal a New York Times kommentárja, amely a több atomfejjel ellátott rakétákról folytatott tárgyalásokat tartja a legfontosabb napirendi pont­nak. Ezt a problémát összekap­csolja az ellenrakétarendsze­rekről folytatott tárgyalások­kal, és sürgetően követeli, hogy e két pontról már Hel­sinkiben tárgyaljanak, vagyis még mielőtt februárban vagy márciusban kipróbálnák e fegy­vereket. Másként „túlságosan késő" volna. Az International Herald Tribúne kommentárjá­ban rámutat, hogy egyes jelek szerint a Szovjetunió szintén hajlandó volna e lépésekre. ket kevésbé érdekeseknek, unal­masaknak tartják. A cikk ebből a szempontból bírálja Zsurba leningrádi író és Bíkcsentajev ufimi író könyvét Alekszandr Matroszovról. A nyu­gatnémet Stern könyvük alap­ján Irta azt, hogy a szovjet írók lelökik az emelvényekről hősei­ket. Bebizonyosodott azonban, hogy a szerzők nem tanulmá­nyozták át kellőképpen Matro­szov életét és érdemtelenül be­feketítették őt. A cikk a továbbiakban bírálja Szemfon Gersberg, Danyiil Gra­nyin és V. Bikov egyes elbeszé­léseit. Megemlíti, meglepő, hogy egyes szovjet kiadóvállalatok teret biztosítanak a nihilizmust és az eszmenélküliséget hirdető irodalmi alkotásoknak. Tanácskoztak az lnterkozmosz-1 kísérlet résztvevői Moszkva — November 17 és 20 között a Szovjet Tudományos Akadémia fizikai intézetében megtartották találkozójukat az Interkozmosz-1 kísérletben részt vevő államok — NDK, Szovjetunió és Csehszlovákia — tudósai és szakemberei. Értékelték a kísérlet első tu­dományos eredményeit. Az In­terkozmosz-1 tudományos mű­szerei sok értékes adatot rögzí­tettek a napfolttevékenységről, az atmoszféra felső rétegeinek sűrűségéről, valamint a kozmi­kus porrétegekről. A részt vevő országok képvi­selőiből álló, irányító, operatív­műszaki csoport megtárgyalta a kísérlet menetét és körvonalaz­ta az Interkozmosz-1 további működési programját. A NÉMET Szocialista Egység­párt Központi Bizottsága meg­hívására Kozári Józsefnek, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőjének és Varga Pé­temek, az MSZMP Központi Bi­zottsága osztályvezető-helyette­sének vezetésével csütörtökön két pártmunkásküldöttség uta­zott Berlinbe. A SZOVJETUNIÓ Legfelsőbb Tanácsának elnöksége, valamint a szovjet kormány a Kremlben ebédet adott a hivatalos láto­gatáson a Szovjetunióban tar­tózkodó török államfő, Cevdet Sunay tiszteletére. Sunay teg­nap elutazott Moszkvából. ALEKSZEJ JELIZAVETYIN, a Szovjetunió pekingi ideiglenes ügyvivője fogadást adott a V. V. Kuznyecov, a külügyminisz­ter első helyettese vezette szov­jet kormányküldöttség tisztele­tére. A fogadáson kínai részről Gsiao Kuan-hua külügyminisz­ter-helyettes, a kínai kormány­küldöttség vezetője, a küldött­ség többi tagja és más hivata­los személyiségek voltak jelen. ARGENTÍNA fővárosában csütörtökön reggel 15 bomba robbant. A bombákat ismeret­len személyek helyezték el többnyire külföldi kereskedel­mi cégek és bankok közelé­ben. NYUGAT-BERLINBEN, a fran­cia katonai bíróságon megkez­dődött annak a két légikalóz­nak a pere, akik október 19-én a LOT lengyel légitársaság egyik repülőgépét a nyugat­berlini repülőtéren kényszerí­tették leszállásra. Mint ismere­tes, a francia hatóságok politi­kai menedékjogot adtak a kéť légikalóznak, és elutasították a Lengyel Népköztársaság kiadási kérelmét. OLASZORSZÁG 2,5 millió dol­lár segélyt nyújt Tunéziának. Az egyezményt csütörtökön. Burgiba tunéziai külügyminisz­ter és Favretti olasz nagykövet Irta alá Tuniszban. AZ AMERIKAI szenátus jóvá­hagyta Ordaz elnök javaslatát a választási korhatár csökken­tésére. Ezentúl a mexikói pol­gárok 18 éves koruktól rendel­keznek választójoggal. A jövő évi elnökválasztáson így több mint 3 millióval emelkedik a választók száma. BARTCH, az amerikai külügy­minisztérium szóvivője kijelen­tette, hogy az Egyesült Államok talán beszünteti a nukleáris gyújtófejű rakétákkal folytatott kísérleteket arra az időre, míg Helsinkiben a szovjet—ameri­kai tárgyalások folynak. C. VALENZUELA tábornok, Santiago tartomány parancsno­ka kijelentette, hogy a tarto­mányban teljesen normális a helyzet. Mint ismeretes, Santia­goban rendkívüli állapotot ve­zettek be. A Chilei Kommunista Párt nyilatkozatban ítélte el a katonai puccs előkészületeit. INDONÉZ parlamenti képvi­selők határozati javaslatot ter­jesztettek be, amelyben követe­lik, hogy a kormány Indítson vizsgálatot Sukarno volt elnök és japán származású harmadik felesége ellen, akik állítólag 65 millió dollár értékű indonéz rúpiát sikkasztottak el.

Next

/
Thumbnails
Contents