Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-20 / 273. szám, csütörtök

A munkatörvénykönyv számításba jövő módosításai A munkafegyelem szilárdítása érdekében PÁRTOLJUK A LELKIISMERETES EMBEREKET, S NE A LÉHÜTÖKET ÉS AZ ÜGYESKEDŐKET # MiKOR LEHET FELMONDANI? Q A DOLGOZÓNAK JOGÁBAN ÁLL MEGISMERNI A MUNKAADÓ RÓLA ALKOTOTT VÉLEMÉNYÉT * NAGYOBB SEGÍTSÉGET A JNB-KNEK Gazdasági viszonyaink normalizálására törekszünk, és ennek folytán teljesen logikusan a figyelem előterébe kerül, az állami és a munkafegyelem megszilárdításának kérdése. Szín te nem is lenne szükséges ennek okait magyarázni. Ide tartozik u vezetők meggyöngült tekintélye, hiszen főleg a közelmúltban, a demagóg és anarchista jelszavak időszakában, egyértelműen senki sem állt ki mellettük, és így csökkent ellenállóképességük az objektíve és gazdaságilag indokolatlan különféle nyomásokkal szemben. Az okok közül még megemlíthetjük a munkaidő nagyon rossz kihasználását, a naplopókkal, az indokolatlanul munkahelyet változtatókkal és a műszakokat kihagyókkal szembeni fellépés nem megfelelő eszközeit és lehetőségeit stb. Az ilyen jelenségek megtűrése egyet jelentene gazdasági helyzetünk rendezésének elodázásával. Ezért kidolgozás alatt áll és íokozatosan érvényre jut a gyakorlatban a munkafegyelem megszilárdítását célzó intézkedések komplexuma. Az intézkedések egyike a munkatörvénykönyv növeli izálása. A három legfontosabb intézkedés A novellizálás nem jelenti a munkajog teljes átépítését, hanem csak a három legfontosabb területet érinti. A módosítások célja elérni azt, hogy a munkajogi előírások a munka és az állami fegyelem megszilárdításának, a vezetők tekintélye megalapozásának hatékonyabb eszközévé váljanak. A novellizálással továbbá el akarjuk érni a munkafeltételek és a dolgozók helyzete megjavítását. Végül a módosítás közvetítésével el akarjuk érni, hogy ezek az előírások jelentős mértékben vonatkozzanak a termelőszövetkezetekre is. A gyakorlat bizonyítja, hogy a naplopók, a fegyelem megbontói ellen a leghatásosabb a közvetlen anyagi szankciók alkalmazása. Le kell vonni a következtetéseket a kisebb fegyelemsértésekből is, például a rendszeres késésből stb. Az ilyen, és az ehhez hasonló fegyelemsértésekért javasolják a havonta 300 koronát meg nem haladó büntetés bevezetését. Az igy nyert összeg a dolgozók kulturális és szociális alapját gyarapítaná. További javaslatok Szigorúbban fogják megítélni a munkahelyen okozott károkat — különösen ittas állapotban — a károk megtérítését és a térítés behajtását. Továbbá pontosabban körvonalazzák a dolgozó elbocsátásának indokait. A javaslat értelmében pl. elbocsátható a dolgozó a munkafegyelem rendkívül nagy megsértéséért. Kisebb, de előzetes figyelmeztetés ellenére gyakran ismétlődő fegyelemsértések esetén is alkalmazhatják ezt a szankciót. Bizonyos változásokkal lehet számolni az előírások- . ban olyan dolgozók esetében, akik — nem az alkalmaztató hibájából — nem teljesítik rendesen feladataikat, illetve nem lesznek elegei a munkájukkal szemben támasztott követelményeknek. Amennyiben az utóbbi években ilyen fogyatékosságokra felhívták a dolgozó figyelmét, és záros határidőn belül magatartásán nem változtatott, akkor felmondhatnak neki az alkalmazottak összetételének javítása érdekében. Nagyobb lehetőség nyílik majd az alkalmazott beosztására más munkakörbe, ha például felmondást kapott, s a felmondási idő elteltéig eredeti munkakörében való meghagyása tarthatatlanná válik. Rendezik a munkaadójukkal pereskedő dolgozók lehetőségeit is, akik még a jogerős bírósági döntés előtt új munkaviszonyba léphetnek. Amennyiben a bíróság az eredeti munkaviszony mellett dönt, a dolgozó köteles eredeti munkahelyén dolgozni. Másodállást csak a munkaadó előzetes írásbeli engedélye alapján lehet vállalni. Természetesen hangsúlyoznunk kell, hogy ezek csak előkészület alatt álló, s nem végleges javaslatok. Továbbtanulás — egyezmény alapján A szabadságidő kiszámításánál tekintetbe veszik a dolgozó 18. életév utáni minden munkaviszonyát. Állásváltoztatásnál az új munkaadó a dolgozónak megadhatja a naptári évben kijáró egész szabadságát, lia az érintett szervezetek megegyeznek abban, hogy a régi szervezet fedezi a ráeső költségeket. A vállalat egyezséget köthet a dolgozóval, amelyben kötelezi magát, hogy lehetővé teszi számára műveltsége - vagy szakképesítése fokozását, amennyiben a dolgozó kötelezi magát arra, hogy ezt követően bizonyos ideig megmarad a vállalat kötelékében. Az egyezmény nem teljesítése esetében a dolgozó köteles megtéríteni a tanulmányi költségeket. Hasonló egyezség köthető az ipari tanulókkal is. 500 000 koronáig terjedő pénzbüntetés A munkatörvénykönyv novel1 izálása egyben rögzíteni fogja a szervezetek kötelességét, hogy a mini ka fegyelemre kiható szervek a vezetők, mesterek stb. jogait és kötelességeit pontosan körvonalazó munkaszabályzatot dolgozzanak ki. Az egy hónapnál rövidebb munkaviszonytól eltekintve, a szervezet és a dolgozó írásbei f munkaszerződéssel köti meg a munkaviszonyt. Rögzíteni fogják továbbá az alkalmazottról más szervezetnek vagy állami szervnek véleményt adó szervezet kötelességét, hogy a dolgozót tájékoztassa a vélemény tartal máról, illetve felkérésére kiad ja neki a vélemény másolatát. Amennyiben nem ért vele egyet, lehetősége nyílik arra, hogy három hónapon belül a békéltető bizottság közvetítésével szorgalmazza a vélemény megfelelő módosítását a szervezet ál tel. A novellizálás ezen túlmenően pontosabban körvonalazza majd a túlórázás feltételeit, meghosszabbítja azt az idősza kot, amelyben az alkalmazott betegség vagy foglalkozási betegség általi veszélyeztetés ese tén megkapja átlagkeresetét. Törvény rögzíti majd a dolgozók jogát arra, hogy a közéleti tisztség gyakorlásának befejezése után visszakapják eredeti beosztásukat. Lehetővé válik a vállalatok szigorúbb megbüntetése, amennyiben nem tartják be a bérelőírásokat. Ilyen esetben a járási nemzeti bizottság a vállalatot 100 ezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújthatja, sőt a szankció, ismétlődés esetén, elérheti az 500 ezer koronát. A novellizálás hatékonyságának feltételei Lényegében ilyen változások kai számolhatunk a munkatörvénykönyvben. Persze, nem jutnánk sokra, ha az eddigi gyakorlathoz hasonlóan, a büntetéseket elnézően, opportunista módon alkalmaznánk. A je lenleg érvényes munkatörvénykönyv lehetővé teszi ugyanis a munkafegyelmet megbontó dolgozók megbüntetését megrovással, nyilvános figyelmeztetéssel, áthelyezéssel alacsonyabb lizetéssel járó munkakörbe, a fizetés egészen tíz százalékig terjedő csökkentésével, a prémium csökkentésével vagy megvonásával, az igazolatlan munkamulasztásért a szabadságidő lerövidítésével stb. Hány esetben élnek az ilyen szankciókkal? Vajon megkövetelik-e bárkitől is a munkakötelezettség elhanyagolásával elkövetett kár megtérítését? A vezető dolgozók esetében ez valóban ritkaságnak számít. S mivel sújtják az olyan negatív jelenségért felelős embereket, amilyen például a munkaerők „elszipkázása", a dolgozók túlfizetése, a bérelőírások megszegése, olyan személyek alkalmazása, akik előző munkaviszonyukat nem bontották fel, egyeseknek a félig magánjellegű tevékeny-* ség lehetővé tétele a szocialista szervezetek által, a rossz munka tolerálása a gyárakban és a selejt eljuttatása a piacra stb.? Ezekre a kérdésekre kell becsületes választ adnunk már most, tekintet nélkül a készülő novellizálásra. MEZŐ jÁNOS A Kommunista Ifjúsági Internacionálé 50. évfordulójára ÖTVEN ÉVVEL ezelőtt, 1919. november 20-án a berlini kongresszuson a szocialista ifjúmunkás-szervezetek nemzetközi csoportjai csatlakoztak a Kommunista Internacionáléhoz. E napon alapították meg a Kommunista Ifjúsági Internaclonálét. A KII teljes joggal mondhatta magáról, hogy egyike volt a Komintérn legrégibb, és szám szerint a legnagyobb és leghűbb szekciójának. A Kommunista Ifjúsági Internacionálé megalakulása előtt ténykedett egy nemzetközi proletár ifjúmunkás-szervezet, amely 1907-ben a stuttgarti kongresszuson Liebknecht elnöklete alatt alakult meg. Itt rakták le a proletár ifjúmunkás mozgalom alapkövét. Miután a forradalmi szocialista ifjúmunkás-szervezőtek 50 évvel ezelőtt Berlinben a Kominternhez csatlakoztak, tisztában voltak azzal, hogy köztük és a kommunista pártok között elvileg más lesz a viszony, mint amilyen az első világháború előtt az ifjúmunkás-szervezetek és a szociáldemokrata pártok között volt. Ezután már nem a kölcsönös bizalmatlanság vagy egymás elleni küzdelem lesz a jellemzője, hanem a legszorosabb harci közösség. A Kommunista Ifjúsági Internacionálé a Kominternnek segítségére voK a különböző országokban a kommunista eszmék hirdetésében, s tevékenyen részt vett a kommunista pártok megalapításában. Számos országban az ifjúsági szövetség volt a kommunista mozgalom úttörője, a Kommunista Internacionálé élcsapata. A ifjúmunkás-szövetségek élcsapat szerepe hozta magával azt, hogy fennállásának első éveiben a KII mint politikailag önálló erő lépett fel. A KII második kongresszusa időszakában, 1921-ben már a legtöbb európai országban működtek a kommunista pártok. Ebben az időben vált világossá, hogy egy és ugyanazon országban nem állhat egymás mellett két kommunista párt, amelyeket esak tagjainak kora különböztet meg. E szervezetek egyikének vezető szerepet kellett kapnia. S ez természetesen csak a kommunista párt lehetett. A KlI-nek vezető szerepét át kellett adnia és magát politikailag alá keliett rendelnie a kommunista pártnak. A KII harmadik kongresszusának idején a kommunista pártok és a kommunista ifjúmunkás szövetségek közötti viszony az új úton fejlődött tovább, az idősebb és ifjabb nemzedék szo- . ros egybekapcsolódásával a kommunista párt elismert vezetése alatt. CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA megalakulásában — a többi európai pártokhoz hasonlóan — lényeges szerepük volt a kommunista ifjúmunkásoknak. Szervezeteik előfutárja! voltak Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Napirenden: az integráció Ma kezdődik Pozsonyban a Szlovákiai Gyermek és Ifjúsági Szervezetek Szövetsége központi tanácsának plenáris ölése, melyen m fiatalok minden bizonnyal nyílt vitában értékelik majd a SZGYISZSZ-nek februártól végzett munkáját. Rávilágítanak a társulás eddigi tevékenységének esz mei politikai és beísö szervezeti logyalékosságaira. Az elemzés kiindulópontja előreláthatólag a SZGYISZSZ szeptemberi illésének vitája lesz, mely lavaly január óta lényegében először adott lehetőséget a szlovákiai ifjúsági mozgalom másfél esztendei tevékenységének higgadt elemzésére, t különböző nézetek polarizálódásra s e mozgalom társadalmi súvának, küldetésének, egységesí:sének vázolására. Történelmi valóság, hogy a CSKP KB tavalyi januári határozatai régen tapasztalt aktivitásra sarkallták az ifjúságot, mely Ifiképpen a régi pártvezetés hibáinak, belpolitikánk torzulásainak bírálatában hallatta hangját. E társadalmi fellépés árnyoldala azonban, hogy a Csehszlovák IIjúsági Szövetség helyébe lépő új szervezet — a kitűzött program nyilatkozattól eltérően — nem szentelt elég figyelmet a marxilenini tanok .szellemében folytatott eszmei és politikai nevelésnek és a közös, az ifjúság egészére egyaránt vonatkozó egységes feladatok érvényesítésének a mindennapi gyakorlatban. Ezzel szemben túlsúlyba kerültek a fiatalok sajátos követelményei, aminek eredményeképpen az alapos megfontolás helyett inkább ösztönösen Szlovákiában is megalakult a négy ifjúsági és két gyermekszervezetből álló „társulás". Nyiltan le kell szögezni: helytelen alapállásból indul ki az, aki elvben, kategorikusan elmarasztalja ezt a lépést, hiszen a CSISZ „megbukásának" egyik ok* éppen az volt, hogy a fiatalok nem találták meg a koruknak és érdeklfidési körüknek megfelelfi tevékenység lehetőségét. Ezen túlmenfien azonban egy ifjúsági szervezetnek vannak közös társadalmi és politikai leiadatai, melyek teljesítése csupán egységes fellépés útján lehetséges! Ifjúsági mozgalmunkban ennek felismerése — vagy legalábbis gyakorlati vetülete — csak a CSKP KB legutóbbi plénuiliai után észlelhető. E pozitív minőségi változás eredménye az az integrációs törekvés, melynek célja: egy olyan új ifjúsági szervezet létre hozása, mely a társadalom idő szerű eszmei-politikai kérdéseinek megoldását az ifjú nemzedék egységes fellépésével segítené elő, ngyanakkor azonban figyelembe venné a Szlovákiában élő fiatalság nemzetiségi és .szociális rétegeinek sajátos — és jogos — követelményeit is. Mi tagadás: nem újdonság ez, hiszen inár a SZGYISZSZ februári alakuló kong resszusán is elhangzott egy ilyen javaslat. Mit kell tenni az eszmei-politikai munka területén? A végszót ebben • kérdésben minden bizonnyal a központi tanács ma kezdődő vitájában és határozatában szögezik majd le, de már a szeptemberi plénumon elhangzottak alapján is rögzíthető néhány gondolat. A közeljövőben például nagyobb súlyt kell helyezni a munkásmozgalom és a kommunista párt forradalmi hagyományainak népszer íi, a merev formalitásokat mellőző tanulmányozására, új, eddig ismeretlen mozzanatokat kell keresni az ifjúsági mozgalom szlovákiai hagyományaiban. Ez nemcsak néhány történelmi adat megismerésének szempontjából előnyös, hanem azért is, mert több mai probléma megoldásának ötletforrása lehet. Nem véletlen továbbá, hogy több ifjúsági alapszervezetben V. I. Lenin munkásságának tanulmányozását tervezik, hiszen nemcsak születésének századik évfordulója közeledik, hanem életművében rengeteget foglalkozott a fiatalsággal. Az ifjúsági mozgalomnak nem szabad elzárkóznia az aktuális belpolitikai kérdések elől sem, s a társadalom joggal várja az ifjúság konkrét segítségéi az ország gazdasági nehézségeinek mielőbbi megszüntetésében is. Az ifjúság eszmei és akcióegységének megteremtéséhez, természetesen. bizonyos szervezeti változásokra van szükség. Ezeknek a megalapozott integrációs török-* véseknek formájáról dönt majd a szövetség központi tanácsának plénuma. MIKLÓSI PÉTER Nyolc hónappal a CSKP megalakulása előtt, 1920. szeptember 5-én Szlovákia forradalmi ifjúmunkásai kifejezték elégedetlenségüket a szociáldemokrata párt politikájával, s Bratislavában megalakult „Szlovákia Szocialista Ifjúmunkásainak Csoportja". 1921. februárjában a csehszlovákiai kommunista ifjúmunkások szervezeteinek küldöttei megalapították Csehszlovákia Kommunista Ifjúmunkás Szövetségét. A kommunista ifjúmunkások forradalmi lelkesedése, harciassága és áldozatkészsége, határozott politikai iránya komoly támogatást nyújtott a marxista baloldalnak a szociáldemokrata párt elleni küzdelméhez kommunista pártunk megalapítása küszöbén. A Kommunista ifjúmunkás Szövetség működését Csehszlovákiában 1922-ben betiltották, funkcionáriusait üldözték, lapjait cenzúrázták és elkobozták, szerkesztőit pedig bebörtönözték. További legális tevékenységét csak mint a CSKP szekciója folytathatta. A Kommunista Ifjúmunkás Szövetségben való tagság komoly feladatot és felelősséget jelentett a fiatal dolgozók számára. Elsősorban az önképzésre fordították nagy gondot, hogy minden illúzió nélkül, osztályszempontból ítéljék meg a társadalmi rendszert. Az ifjúmunkások lelki adottságuknál fogva hajlamosak a radikális eszmék befogadására, ezért gyakran ellentétbe kerültek • mértékietesebb irányú párttagokkal, akik a CSKP megalakulása után tömegesen léptek M a szociáldemokrata pártból • kommunista pártba. A kommunista ifjúmunkások kitűnő szolgálatot nyújtottak a pártszervezeteknek és szakszervezeteknek. Ök voltak a pártszervezetek és szakszervezetek — a kapitalizmus elleni harcban megedzett — tartalékai, akik felváltották az Idősebb generációt. Élvonalban küzdöttek a kizsákmányolt ifjak és a párt napi követeléseiért, a munkanélküliség ellen, a magasabb bérekért. Egységesen támogatták a munkások sztrájkjait, fontos összekötő szerepet töltöttek be egyes sztrájkok alkalmával az üzemek és a helységek között. Első terjesztői voltak a pártlapoknak. A PÜNKÖSDI NAPOK voltak minden évben az ifjak harcos, lelkes találkozói (néha a betiltás ellenére is találkoztak). 1933-ban a fasizmus uralomra jutása után a párt és az ifjúmunkás-szervesetek újabb, komoly feladatok előtt álltak; harcot kellett vívniuk a fasizmus és a háború ellen. A szlovákiai kommunista ifjak legfőbb feladata volt ellensúlyozni és meggátolni a szlovák fiatalságnak a Hlinka-pártba való tömörülését. A Kommunista Internacionálé a második világháború alatt — 1943*ban — feloszlott, miután egy központból nem irányíthatta a sajátos feltételek között küzdő kommunista pártokat. A Komintérn feloszlásával egyidejűleg megszűnt működni a Kommunista Ifjúsági Internacionálé is. A Kommunista Ifjúsági Internacionálé megalakulásának 50. évfordulója alkalmából néhány szóval jellemezni szeretnénk a Csehszlovák Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének tevékenységét 1938-ig. Megállapíthatjuk, hogy tevékenységük a szenvedélyes, soha nem lanyhuló, könyörtelen harc volt a jogtalanság és a kapitalizmus ellen. A munkásifjak soha nem kételkedtek abban, hogy a végső győzelmet, a félszabadulást csakis a CSKP és a munkásosztály győzelme ^ hozhatja meg. A SZOCIALIZMUS vívmányai, melyeket a mai ifjúság élvez, a kommunista ifjúmunkások múltban folytatott küzdelmének gyümölcse is. RÓJÁK DEZSŐ