Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-20 / 273. szám, csütörtök

Á nemzeti bizottságok a konszolidáció jelentős tényezői Peter Colotka elvtárs beszéde f Folytatás az 1. oldalról) gyengítését a nemzeti bizottságokban, ki akarták zárni gyakorlatukból az osztályjelleget. Konkrétan kell alkalmazni a párt egységes irányvonalát Habár ma ebból a szempont búi nem elemezzük aprólékosan a nemzeti bizottságok tevékenységét, mégis elmondható, hogy a válságos helyzetek nyomot hagytak a nemzeti bizottságok néhány képviselőjének és dolgozójának a maga tartásában. Túlzás nélkül meg állapítható, hogy 1968 augusztusa után az SZLKP egységes, szilárd és céltudatos vezetésével a szlovákiai nemzeti bizottságok a párt kerületi és járási bizottságainak irányítása alatt pozitív szerepet játszottak és a politikai, valamint a közélet stabilizációjának jelentős tényezői voltak. A szocialista állam és szervei számára funkciójuk általános megszilárdítása szempontjából alapvető irányvonalat jelentenek a CSKP KB májusi irányelvei. i,Előtérbe kerül az a követelmény, hogy a demokratikus centralizmus elvének alapján megszilárdítsák a társadalom egységes irányítását, következetesen védelmezzék a társadalmi érdekeket és felújítsák az állami fegyelmet" — szögezi le az irányelv. Emellett felhívom a figyelmet a szocialista állam funkciója érvényesítésének hatékony, haladó formáira és módszereire. Nem térünk vissza az adminisztratívbürokratikus módszerekhez, viszont le kell küzdenünk azokat az antimarxista nézeteket és értelmezéseket, amelyek gyengítik vagy kétségbe vonják az állam szerepét a szocialista hatalom biztosítása és a szocialista építés terén. Az így megfogalmazott feladat alkotó módon történő megvalósítása minden fokozatú nemzeti bizottságtól nagy szervezömunkát követel; megköveteli, hogy minden nemzeti bizottság konkrét módon elemezze saját hatáskörében a politikai és gazdasági problémákat, mérlegelje a pozitívumokat, törekedjék azok fejlesztésére és megszilárdítására, és ezzel egyidejűleg küszöbölje ki a nemzeti bizottságok munkájából az olyan negatív jelenségeket, mint például a formalizmus, a képviselők egy részének csekély aktivitása stb. A kormányelnök ezzel kapcsolatban is kiemelte azt a tényt, hogy a nem ieti- bizottságok kezdeményező módon újították és újítják fel szövetségi kapcsolataikat a szocialista országokban, különösen a Szovjetunióban működő partnereikkel, és ezek a kapcsolatok a munkatapasztalatok cseréjét, a uroblémák megoldásának kölcsönös tisztázását szolgálhatlak' Miért knb-k nélkül? Colotka elvtárs beszéde további részében foglalkozott a szlovákiai nemzeti bizottságok átépítésének problematikájával. Az SZSZK kormánya ezzel kapcsolatban három alapvető feladatot jelölt ki: — Úgy kell módosítani a helyi és a városi nemzeti bizottságok hatáskörét és szerkezeti felépítését, hogy azokra ráruházhassák az első fokú területi közigazgatás végrehajtását; ki kell bővíteni az illető közösség gazdasági és társadalmi életére gyakorolt befolyásuk szféráját. — Módosítani kell a járási nemzeti bizottságok hatáskörét, liogy az államigazgatás másodfokú szerveivé váljanak, meg kell szilárdítani helyzetüket, mint a nemzeti bizottságok alapvető irányító részlegét, valamint' a hatalmi-politikai funkciójukat. — Biztosítani kell, hogy a járási nemzeti bizottságokat az SZSZK kormánya közvetlen irányítsa, tehát, hogy áttérhessünk a nemzeti bizottságok kétfokozatú rendszerére a kerületi nemzeti bizottságok nélkül. A csehszlovák állam föderalizációja, a szlovák szocialista államiság létrejötte, a központi államigazgatási szervek kiépítése és az új államjogi alakulatban a kormányok és minisztériumok létesítése, másrészt az államigazgatás racionalizációját célzó szándék logikai következménye volt Szlovákiában, hogy felszínre került a kerületi létesítmények létjogosultságának kérdése. Nehezen volt elképzelhető egy olyan rendszer életképessége, amely a kormánynak négy hatalmi-politikai szervéhez fűződő kapcsolatán alapult. Ezért az SZLKP Központi Bizottsága a múlt év decemberében elfogadta a kerületi nemzeti bizottságok meg szüntetéséről szóló politikai irányelvet. A januárban kinevezett kormány számára már csak az volt a kérdés, hogy ezt mikor valósltja meg. Űgy döntött, hogy minél előbb, és már január végi nyilatkozatában meghatároz ta a terminust: 1969 július elsejét. Nem állítjuk, hogy ez volt az egyetlen megoldás. Volt más alternatíva is. Ha a kormány mégis így döntött, arra (Öbb oka volt. Mindenekelőtt azzal kellett számolnia, hogy ez év végén, esetleg 1970 elején megvalósulhatnak a választások. Ezért biztosítani akartuk, hogy már az új, deliminált helyi, városi és járási nemzeti bizottságokba is megválaszthassák a képviselő ket. M4s alternatívák megvalósítása jelentősen hosszabb időt vett volna igénybe. Ez egyrészt előnyös, mert az intézkedések pontosabbak lehetnek, másrészt az a hátránya, hogy a választott szervek és az apparátus ideiglenes feltételek között működik, és ez kedvezőtlenül tükröződhet vissza tevékenységük ben. Ez volt a fő oka annak, hogy amikor láttuk, miszerint a választásokat a feltételezett időpontban nem valósíthatjuk meg, ragaszkodtunk hozzá, hogy a kerületi nemzeti bizottságok 1969. július 1-vel befejezzék tevékenységűket. Tudtuk, hogy a kerületi nemzeti bizottságokban egy addig jól működő szervet, egy bedolgozott hivatásos, tehetséges apparátust vesztünk el, lényegében állandósult munkaformával és az alacsonyabb fokú nemzeti bizottságokhoz fűződő kiépített kapcsolatokkal. Tudtuk — mondotta Colotka elvtárs —, hogy a kormány és szervei o legnagyobb igyekezettel sem tudják kezdettől fogva és maradéktalanul kitölteni a kerületi nemzeti bizottságok után maradt űrt. És különösen nem olyan helyzetben, amelyben még nincsenek kiépítve a kormányszervek, különösen a minisztériumok, amelyek fokozatosan és esetenként jelentős problémákkal küzdve alakulnak meg. A jelenlegi fő feladótok Nem csekélység az, ami ránk vár. A következő időszakban különösen ezekre a feladatokra kell összpontosítani a figyelmet: — Az SZNT 1989. június 27-i törvényével összhangban be kell fejezni a volt kerületi nemzeti bizottságok tevékenységének és feladatkörének a felosztását. — A törvényben meghatározott delimitációt fokozatosan értékelni kell és a tapasztalatok alapján előkészíteni a változásokat olt, ahul azok elkerülhetetlenek vagy ésszerűek. — Intenzívebben kell folytatni a helyi és városi nemzeti bizottságok körzeti hivatalainak megalakítását, rugalmasan felszámolva munkájuk gyenge pontjait. — Keresni kell a nemzeti bizottságok kormányirányításának új, hatékony módszereit, tökéletesítve a meglevőket. — Ki kell használni a választási időszak meghosszabbításáról szóló alkotmánytörvényt a nemzeti bizottságoknak mint hatalmi-politikai szerveknek a megszilárdítására, minden irányban fejlesztve munkájukat, különösen hazánk felszabadulásának 25. évfordulójával kajicsolatban. Ami a volt kerületi nemzeti bizottságok tevékenységének és feladatának delimitációját illeti, a kormánynak jelenleg nincs összesített és komplex áttekintése az egyes szakaszokról. Néhány járásból azonban jelentették, hogy helyenként a delimitációs folyamat nem eléggé világos és néhány szakaszán vontatott. Bonyolultabbnak látszik a tör vény meghatározta delimitáció értékelésével összefüggő probléma. Mindenekelőtt továbbra is bírálják, hogy a volt kerületi nemzeti bizottságok tevékenységéből aránytalanul sokat hárítottak át a központra, a tárcákra és jelentősen kevesebbet a járási nemzeti bizottságokra. Olyan nézetek is elhang zottak, hogy a központi szervek sok operatív jellegű feladatot vállaltak magukra, amelyeket azonban objektív és szubjektív okok következtében nem mindenkor tudnak teljesíteni, samelyek természetüknél fogva nem tartoznának hatáskörükbe. Nem riugatjuk magunkat olyan illúziókban, hogy az SZNT törvénye által jóváhagyott delimitációs modell tökéletes. Bizonyos idő eltelte után, a ta- pasztaiatok alapján átértékeljük és előkészítjük az elkerülhetetlen és logikus módosítást. Azonban a maga egészében ezt nem tehetjük könnyelműen kétségessé, nem háríthatjuk rá a nemzeti bizottságok munkájának azon fogyatékosságait, amelyeknek a hatáskör megoszlásához semmi közük nincs. A minisztériumok és a nemzeti bizottságok kapcsolata Néha a volt kerületi nemzeti bizottságok hatáskörének a központi szervekre való áthárítását úgy állítják be, mintha a szocialista államhatalom gyengítéséről lenne szó, mintha e hatalom egyedüli képviselői a nemzeti bizottságok lennének. Azt hiszem, nem szükséges hosszadalmasan meggyőznünk egymást arról, hogy az ezzel kapcsolatos számos bíráló megjegyzés indokoltsága mellett, nevezetesen, hogy a tárcák többet vállalnak magukra a szükségesnél, nem két szféra áll egymással szemben, amelyből az egyik jobban, a másik kevésbé szocialista. A minisztériumok is a szocialista államigazgatás részei, holott szerkezetük más, mint a nemzeti bizottságoké. Ezt megmondták a nemzeti bizottságok kommunista funkcionáriusai országos gyűlésén is olyan értelemben, hogy a szocialista állam központi szervei semmi esetre sem nyom ják el a nemzeti bizottságokat. Sokat vitatkoznak arról is, célszerű-e, hogy a minisztériumok egyes ügyosztályai Kassán és Besztercebányán működnek. A legnagyobb félreértés abból származik, hogy a járási nemzeti bizottságok néhány funkcionáriusa ezekre a munkahelyekre úgy tekint, mint a volt kerületi nemzeti bizottságok apparátusára. Ebben a kértlésben tisztázni kell a helyzetet. Ügyosztályokról van szó, vagyis az egyes minisztériumok szervezeti részeiről. Nem lehet más hatáskörük, mint a minisztériumok más osztályainak, amelyek a minisztérium épületében vannak, és végképp nem lehet határozati joguk. Ha Így .tekintünk rájuk, számos félreértésnek vehetjük elejét. Más kérdés, hogy vajon ez-e a legszerencsésebb szervezési és funkciós megoldás. Nyíltan megmondom, hogy nem. mivel ez csak a körülmények megkövetelte bizonyos kompromisszumot jelent, amelyet ass tett szükségessé, hogy megszűntek a kerületi nemzeti bizottságok és tevékenységük egý részét a minisztériumok vállalták. Ezért a legközelebbi időszakban munkánkat főleg a következőkre összpontosítjuk: — Arra, hogy a kormány és különösen az egyes minisztériumok sokkal mélyebben hatoljanak be a nemzeti bizottságok problematikájába, sokkal alaposabban ismerjék meg a nemzeti bizottságok mechanizmusát, szükségleteit, de különösen a lakosság szükségleteinek biztosítása terén mutatkozó lehetőségeiket és képességeiket. — Arra, hogy mindkét fokozatú nemzeti bizottság megértse, miszerint a kormánynak és a minsztériumoknak nem lehet más érdekük, mint a szocialista társadalom fejlesztése minden szférában. Ennek érdekében egyesíteni kell valamennyi állampolgár és szervezet törekvéseit, ezeket tömöríteni és a szükséges esetekben központilag irányítani kell. — Arra, hogy a kormány a nemzeti bizottságoknak mint államhatalmi, valamint közigaz gatási és önigazgatási szerveknek a további kialakítása során a Cseh Szocialista Köztársaság szerveivel koordinálva járjon el. Mi a helyzet a CSSZK-ban? Mint tudják, a CSSZK kormánya elhatározta, hogy egyelőre nem szünteti meg a kerületi nemzeti bizottságokat, hanem a jogkörük jelentős részét a járási nemzeti bizottságokra ruhazza át. Ugyanakkor az államigazgatás első fokozatú ügyvitelét a városi nemzeti bizottságok vették át. Ezért tehát elte ' rések mutatkoznak, amelyek a koordináció hiányában kétféle, egymástól eltérő közigazgatási eredményezhetnének Csehszlovákiában. Bár ez nem ellentétes a csehszlovák föderációs alkotmánytörvénnyel, azonban az ilyen öncélú differenciálódás nem érdekünk. Azt akarjuk, hogy a legközelebbi időszakban a nemzeti bizottságok általános problémáin kívül — a CSSZK szerveivel közösen a szövetségi kormány koordináló tevékenységének révén — legalább két területen érjünk el egységes megoldást: — a helyi és a városi nemzeti bizottságok tartalmi, hatásköri és felelősségi kérdéseiben, tokintet nélkül arra, hogy milyen lesz az az apparátus, amely ezt végrehajtja, — a járási nemzeti bizottságok tartalmi hatásköri és fele iösségí kérdéseiben, valamint a gazdasági szervezetekhez való viszonyukban. ÉS éppen a járási nemzeti bizottságok helyzetével kapcsolatos szükségszerűség mindkét köztársaságban egységes nézet és eljárás kialakítását teszi lehetővé, hogy visszatérjünk a sokat vitatott problémához, nevezetesen a kerületi nemzeti bizottságok tevékenységének delimi.tációjához, hogy ismét felülbíráljuk az egyes szférákat, módosítsuk, amit a gyakorlat nem igazolt és keressük a legjobb megoldást Meg kell gyorsítani a kísérletet A íó cél tehát a hatásköri rendezés- megvalósítása, vagyis az, hogy társadalmi szervezetünkben továbbra is megszilárdítsuk a nemzeti bizottságok helyzetét és küldetését, hogy közelebb hozzuk az állampolgárt a közigazgatáshoz és elmélyítsük a közigazgatás demokratikus alapelveit. Ezzel szorosan összefügg, hogy kísérletileg igazoljuk a közigazgatás végrehajtását célzó új modellt a községi és városi közigazgatásokban a helyi és városi nemzeti bizottságok körzeti hivatalainak formájában. A jelenlegi időszakban a helyi és a városi nemzeli bizottságok 129 körzeti hivatalt lé lesítettek, és öt városi nemzeti bizottságok megbíztak a körzeti hivatalok hatáskörének gyakorlásával Az előzetes értékelések igazolták, hogy feltételeink között, társadalmi fejlő. désiink jelenlegi helyzetében ez az első fokú közigazgatási halóság politikailag ls és szervezésileg is előnyös, és effektív forrná. Főleg ott, ahol a körzeti hivatalok munkáját káder- és anyagi szempontból is biztosi- , tották, ahol megszabták a felelősségét, és ahol az egész járás területén működnek, rugalmasan és szakszerűen intézik a lakosság kérelmeit, rendet tartanak az ügyvitelben, javul a határidő megtartása, a rendszeresség, az ésszerűség és lényegében nagyobb a végzett munka pontossága és minősége, mint a helyi nemzeti bizottságokban volt. Ezért mérlegeljük, hogy lerövidítjük a kísérleti időt, vagyis a törvényes intézkedések elfogadásának bizonyos meggyorsításával a körzeti hivatalokat általános és kötelező formává változtatjuk. A terminusok szerint ez a következő: jövő év elején véglegesen értékeljük a körzeti hivatalok kísérleti tevékenységének tapasztalatait és ezzel összefüggésben meghatározzuk a további eljárást úgy. hogy 1970 első felének végén az SZNT elé terjesztjük az illetékes törvényjavaslatot és emellett az év végéig alapjában véve az egész SZSZK területén kiépítjük a körzeti hivatalokat. Abból indulunk ki: nem célszerű a túlságosan hosszadalmas kísérleti időszak, nehogy egyes járásokban a rendszer nem egyenletes bevezetésével kapcsolatban problémák keletkezhessenek. i A központ és a jnb-k kapcsolata A nemzeti bizottságok kettős fokozatú rendszere és mindkét fokozat új helyzetének fokozatos kialakítása » megköveteli, hogy tökéletesítsük az SZSZK központi végrehajtó szerveinek k és a járási nemzeti bizottságoknak a kapcsolatát. Azt hiszem, felesleges arról beszélni, hogy e rendszer négyhónapi működési ideje alatt ezen a téren a kormány nem érhetett el egyértelmű eredményeket. Ennek objektív okai vannak. Egyik például az, hogy az SZSZK kormányszervei csak fokozatosan épülnek ki és igen sok helyen számos nehézséget kell leküzdeniük. Egyöntetűen abból az alkotmányban rögzített alapelvből indulunk ki, hogy a nemzeti bizottságokat a kormány irányítja. Ebből az alapelvből következik, hogy a kormány mint kollektív szerv, mint alkotmányosan felelős tényezők testülete, mint a köztársaság legfelsőbb végrehajtó szerve hivatott arra, hogy határozzon a nemzeti bizottságok hatáskörének, kapcsolatainak és szervezeteinek alapvető kérdéseiről, és javaslatait esetleg törvényjavaslat formájában a Szlovák Nemzeti Tanács elé terjessze. A nemzeti bizottságok irányításának alapvető eszköze az állami terv és költségvetés. Ennek realizálása érdekében a kormány az év folyamán politikai-szervezési intézkedésekkel és határozatokkal gyakorol befolyást a nemzeti bizottságokra. Továbbá a kormány saját szerveivel és a minisztériumokkal ellenőrzi a nemzeti bizottságok feladatainak teljesítését, értékeli tevékenységük eredményeit és ezt Jelenti az SZNT-nek. Nyíltan megmondjuk, hogy a felsorolt eszközöket ez ideig nem alkalmaztuk eléggé következetesen. A kormányszervek megalakulásakor a nemzeti bizottságokkal kapcsolatos koordinációs funkcióval a Belügyminisztériumot bízták meg. Bár a polgári közigazgatással kapcsolatban nincsenek különösebb megjegyzések. a járási nemzeti bizottságok funkcionáriusai már hosszabb idő óta kérdezik, hogy a Belügyminisztérium, amely felelős a biztonsági és más tevékenységekért, teljesíthet i -e ezt a lényegében .reszortok feletti koordinációs funkciót. Ezzel összefüggésben az S7.NT néhány képviselője és a járási nemzeti bizottságok több funkcionáriusa javasolja, hogy a kormány alakítson egy kisegít'"' koordinációs és kezdeménye' szervet, akár a nemzeti bizo'i Hl ságok tanácsa, akár egy kor mánybizottság formájában. Ez 1J|(t!| zel az ötlettel komolyan foglal kozunk. Kérem önökét, szólja \I. nak hozzá, hogy közösen 'tárái juk meg a nemzeti bizottságoh kormányirányításának valóban hatékony módszerét. "