Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-20 / 273. szám, csütörtök

A Lityeraturnaja Gazeta Kétezer tonna bomba a szlovák írók a szabadságharcosok feltételezett állásai ellen Tudomást szerez-e a világ a „vietnami Lidicéről?" Az EAK elutasítja az amerikai javaslatokat Moszkva — A Lityeraturnaja Gazeta tegnapi számában újból foglalkozik a szlovák írók két­hetes szovjetunióbeli látogatá­sával. A küldöttséget Andrej Plávka, a Szlovák írószövetség elnöke vezette. Borisz Polevoj ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a szlovák irodalomnak mély demokratikus hagyomá­nyai vannak. Polevoj nemrégen a Szlovák Nemzeti Felkelés év­fordulója alkalmából Szlovákiá­ban járt és itt mindenütt szívé­lyes fogadtatásban részesült. A lap közli a cseh tudomá­nyos és kulturális dolgozók nyi­latkozatát, melyet az NOSZF 52. évfordulója alkalmából fo­gadtak el, s amelyhez mind több kulturális személyiség csatla­kozik. néhány serban IUCATAN MERIDA mexikói államban vasárnap kormányzó­választások lesznek. A hatósá­gok zavargásoktól félnek és ezért katonságot vezényeltek ki, a rend fenntartására. MOSZKVÁBAN megnyílt a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának 26. ülésszaka, amelyen Bulgária, Csehszlová­kia, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, az NDK, Ro­mánia és a Szovjetunió küldött­sége vesz részt. A KGST és a Jugoszláv kormány megállapo­dása értelmében az ülésszakon jelen van Jugoszlávia küldött­sége is. SPANYOLORSZÁG visszavon­ta azt a kérését, hogy az ENSZ vitassa meg a gibraltári kér­dést. A spanyol és az angol kormány közölte az ENSZ gyámsági bizottságának elnöké­vel, hogy a két ország nem kí­vánja, hogy a gibraltári kérdés az ENSZ napirendjére kerüljön. A PORTUGÁL KORMÁNY be­jelentette, hogy feloszlatja a PIDE politikai rendőrséget és a belügyminisztérium biztonsági szerveket szervez. A hivatalos körök szerint a PIDE feloszla­tása Caetano miniszterelnök újabb lépése a „demokratizálás elmélyítésére". HAVANNÁBAN az elnöki pa­lotában vacsorát adtak Andrej Grecsko marsall tiszteletére. A vacsorán részt vett Castro mi­niszterelnök, Dorticos elnök és Raul Castro, a fegyveres erők minisztere. Grecsko marsall tegnap hazautazott Havannából. NUMEIRI, a szudáni forra­dalmi tanács elnöke tegnap be­fejezte külföldi látogatásait és visszatért Szudánba. A szudáni miniszterelnök a Szovjetunió­ban, az EAK-ban és Líbiában járt. A GUINEAI NEMZETI FEL­SZABADÍTÁSI FRONT forradal­mi bizottsága továbbra sem tud négy vezetőjéről, akiket októ­ber 27-én a Guineai Afrikai Függetlenségi Párt tagjai rabol­tak el A SZOVJETUNIÓBAN tegnap ünnepelték a rakétacsapatok és a tüzérség napját. Grecsko mar­sall napiparancsában üdvözölte a hadsereg tagjait az ünnep al­kalmából és elrendelte, hogy a szövetségi köztársaság főváro­saiban és a hősi városokban üdvlövéseket adjanak le. A LUDSZKA PRAVICA ljubl­janai nyomda munkásai nem voltak hajlandók kinyomtatni a Tin írószervezeti lapot, mivel véleményük szerint a lap nem ír helytállóan a jugoszláviai helyzetről. A napokban két ki­adóvállalat nem volt. hajlandó terjeszteni a Hrvatszki Knji­zsevni liszt című folyóiratot, mivel e folyóirat politikai irányvonalS ellentétben áll a JKSZ politikájával. A CIPRUSI TÖRÖKÖK hatta­gú küldöttsége Ankarába érke­zett, hogy a török kormánnyal a ciprusi válság megoldásáról tárgyaljon. VI. PÁL pápa tegnap fogadta j §} /> Herbert Wehnert és Georg Le­bert, a nyugatnémet SPD kép­viselőit. A NIGÉRIAI SZÖVETSÉGI XI. 20. CSAPATOK megközelítették Owerrit, Biafra közigazgatási 3 központját. A várost már négy hónappal ezelőtt kilakoltatták, — jelentették be Lagosban. ''Saigon — Szerdára virradó reggel a B—52-es amerikai óriásbombázók mintegy két­ezer tonna bombát dobtak le Bu Prang és Duc Lap térségé­ben a szabadságharcosok felté­telezett állásaira. A Bu Prang-i és a Duc Lap-i katonai támasz­pontok ugyanis immár egy hete a dél-vietnami szabadságharco­sok heves támadásainak a cél­pontjai. Az amerikai katonai szóvivő kijelentette, hogy a B—52-es lé­gierődök tegnapi bevetése, az elmúlt három hét folyamán a legnagyobbak egyike volt. A bombázás célja — a szóvivő szerint — a szabadságharcosok fegyverraktárainak a megsem­misítése volt. Néhány támadást közvetlenül Kambodzsa határai közelében hajtottak végre az amerikaiak. Bu Prang és Duc Lap térsé­géből a legutóbbi 24 órában nem érkezett jelentés száraz­földi harcokról. A szabadság­harcosok északabbra, a Közpon­ti-fennsík térségében, Plei Ku tartományban indítottak táma­dásokat az amerikai gyalogság negyedik hadosztája ellen. A támadás során négy amerikai katona az életét vesztette, to­vábbi tíz megsebesült. Washington — Rogers ameri­kai külügyminiszter kijelentet­te, hogy a Vietnammal foglal­kozó párizsi béketárgyalásokon mindeddig nem sikerült hala­dást elérni. Eredménytelenül végződtek azok a „bizalmas" megbeszélések és kísérletek a kapcsolatok felvételére, ame­lyekre Ho Si Minh elnök halá­la után került sor — hangsú­lyozta Rogers. Az amerikai kül­ügyminiszter a szenátus kül­ügyi bizottságában szólalt fel, amely William Fulbright elnök­letével megkezdte a vietnami kérdés vitáját. Párizs — A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tárgyaló küldöttségé­nek a szóvivője cáfolta azokat a washingtoni híreszteléseket, hogy titkos megbeszélésekre ke­rült sor az ideiglenes forradal­mi kormány és az Egyesült Ál­lamok képviselői között. Mindeddig nem tudódtak ki annak a borzasztó vérengzés­nek a körülményei, amelyekre a múlt év során a dél-vietnami Quang Ngai tartomány egyik községében került sor. Az ame­rikai hadsereg egyik alakulata szemtanúk szerint 567 férfit, nőt és gyermeket mészárolt le. A kivizsgálással összefüggésben kiderült, ho^y az amerikai ka­tonai parancsnokság immár egy esztendeje foglalkozik az eset­tel. A hivatalos katonai szóvi­vők nyilatkozatai az esettel kapcsolatban annyira ellentmon­dók, hogy a vérengzés körül­ményeit még jobban „elködösí­tik". Megfigyelők véleménye szerint mind a saigoni, mind az amerikai katonai köröknek érdeke, hogy a vérengzéssel kapcsolatos botrányt elsimít­sák. Ton That Khien ezredes, a Quang Nga-i katonai körzet pa­rancsnoka kijelentette, hogy a falu megtámadása „tévedésből" történt. A szemtanúk szerint My Lai község lakóit 1968. március 16-án a kora reggelt órákban kikergették házaikból, három csoportra osztották és géppus­katűzzel lekaszabolták. Kairó — Az Egyesült Arab Köztársaság elutasítja az Egye­sült Államok javaslatait a kö­zel-keleti válság rendezésére, és azzal vádolja a washingtoni kormányt, hogy újabb belátha­tatlan következményekkel járó háborút akar kirobbantani a Közel-Keleten. Az EAK nemzet­gyűlésének ülésén Mahmud Riad külügyminiszter kifejtette, hogy a válság politikai megol­dása ismét zsákutcába jutott, s ezért az Egyesült Államokat terheli a felelősség, ugyanis az arab—izraeli konfliktusban egy­oldalúan és részrehajlóan az izraelieket támogatja. Riad hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül Iz­rael nem engedhette volna meg magának, hogy semmibe vegye a Biztonsági Tanács határoza­tait. A külügyminiszter szerint a rabati csúcsértekezlet jelen­tős lépést jelent majd az erők egységének megteremtése szempontjából a „döntő harc" előtt. Bejrút — Omár Sakkaf, Sza­úd-Arábia külügyminisztere ki­jelentette, hogy országa szin­tén részt vesz a december 20-ra összehívott arab csúcsértekezle­ten, ugyanis a közel-keleti vál­ság megoldása érdekében tett politikai lépések csődöt mond­tak. A külügyminiszter hangoz­tatta, hogy a diplomáciai erő­feszítések kudarca után egye­dül fegyveres harc árán lehet érvényt szerezni az arabok jo­gos követeléseinek. Sakkaf ki­jelentette, hogy Szaúd-Arábia teljes mértékben támogatja a a palesztinai felszabadító moz­galmat. New York — Charles Yost, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője kedden kon­zultációk céljából Washington­ba utazott. Megfigyelők szerint Yost a közel-keleti válsággal összefüggő kérdésekről folytat a külügyminisztérium képvise­lőivel tárgyalásokat. Charles Yost a napokban fo­gadta Berard francia ENSZ-f^ delegátust és Jean de Lipkows­ki francia külügyi államtitkárit A megbeszélések, hírügynökségi jelentések szerint, a Közel-K*­íettel összefüggő négyhatalmi tárgyalásokkal voltak kapcsa­latban. EB™OK Rogers az amerikai—kínai kapcsolatokról Washingtoni közeledés Kínához? New York — Rogers ameri­kai külügyminiszter bejelentet­te, hogy a kormány újabb lépé­seket akar tenni a kínai—ame­rikai kapcsolatok terén, és re­méli, hogy a kapcsolatok meg­javulnak. Kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak érdeke a két ország közti nagyköveti párbeszéd felújítása. Megemlí­tette, hogy szívesen javítanák meg kereskedelmi kapcsolatai­kat is. Megelégedéssel nyilat­kozott aról, hogy a Szovjetunió és Kína tárgyalásokat kezdett a feszültség enyhítéséről, mivel minden egyes fegyveres konf­likus bonyolultabbá teszi a nemzetközi kapcsolatokat és veszélyezteti a békét. RÓMA Tegnap általános sztrájk volt Olaszországban, melyben 15— 20 millió olasz dolgozó vett részt. A három legnagyobb szakszervezeti központ felhívá­sára megvalósított sztrájkkal a létfenntartási költségek emel­kedése és a lakáshiány ellen tiltakoznak. Az egész országban már éjfélkor leállt a forgalom, nem jelentek meg az újságok, sőt a nagyobb városokban még a rendőrök sem léptek szolgá­latba. A kormány a sztrájk ha­tására bejelentette, hogy az el­következő években 700 milliárd lírát fordít lakásépítésre. LONDON Birminghamban szerdán 5000 tanító lépett sztrájkba. A taní­tók fizetésemelést követelnek. Több más angol városban is sztrájkolnak a pedagógusok. A sztrájkolok között volt az an­gol iskolaügyi miniszter felesé­ge is. Amennyiben nem tesznek eleget követeléseiknek, decem­ber 1-én újból kéthetes sztrájk­ba lépnek követeléseik alátá­masztására. PÁRIZS Franciaországban terjed a sztrájkmozgalom. Az utolsó 48 óra alatt sztrájkoltak a nukleá­ris Ipar, a tarbesl és Salnt Eti­enne-i fémmunkások, az ener­getikai ipar alkalmazottai, or­szágszerte a földművesek, a dél-franciaországi kereskedők, a fiatal tanítók. De Gaulle tá­vozása és Pompidou megválasz­tása még nem oldotta meg az égető problémákat. Ezt bizonyít, ják az újabb munkabeszünteté­sek. A sztrájkmozgalom a la­kosság újabb kategóriáiban ter­jed. A mozgalom azt bizonyítja, hogy a nagytőke politikája el­lentétben áll a dolgozók érde­keivel. Azok a kiskereskedők és iparosok, akik eddig minden esetben támogatták a rendszert, sztrájkkal fejezik ki elégedet­lenségüket. 1969 Mindjárt bevezetőben le kell szögeznem, hogy a nyugatné­met konzervatív Keresztényde­mokrata Párt (CDU) mainzi kongresszusát viszonylag ér­deklődéssel várták, aztán elég­gé csalódtak. Viszont a CDU­kongresszus sem volt annyira unalmas esemény, hogy .hallga­tással, napirendre térjünk fölöt­te. Az embereket elsősorban az érdekelte, milyen következteté­seket vonnak le a CDU vezetői a szeptemberi választási ku­darcból, amelynek következté­ben a klerikális párt — a CDU és a bajor CSU kénytelen volt ellenzékbe vonulni. A válságból kivezető utat... A CDU és a CSU mint kor­mányzó párt, húsz éven át sza­kadatlanul hatalmon volt, s na­gyon hozzászokott a bársony­székekhez. Sikerült szinte azo­nosítania magát a nyugatnémet állammal. Elképzelhetetlennek tartotta az ellenzék fogalmát. Most, hogy a két párt elesett az államhatalomtól, ez annyi­ra sokkolta a CDU vezetőségét, hogy még felsem ocsúdott ve­reségéből, s új, váratlan hely­zetében még nem találta meg politikai pozíciófát, stratégiá­ját és taktikáját. A CDU mainzi kongresszusa azt a helyzetet tükrözte, ame­lyet én bizonytalanság, határo­zatlanság és tehetetlenség okoz­ta válságnak neveznék. E vál­ságnak két oldala van: ez egy­részt a CDU-nak 'mint politikai pártnak a válsága, másrészt általános politikai koncepciójá­nak a válsága, ha ugyan beszél­hetünk valamilyen koncepció­ról. A CDU kongresszusa sem egyik, sem másik szempontból nem mutatott válságból kiveze­tő utat. Ez egyébként az Ifjú Unióra, a CDU afféle ifjúsági szervezetére is vonatkozik, amely egy héttel ezelőtt tartot­ta kongresszusát. A CDU-nak mint pártnak a válsága abban rejlik, hogy a szó szoros értelmében sohasem volt politikai párt. Igaz, hogy 300 ezer tagja van, de ezek lé­KAREL C IS A Rí 'BONNI TÁVIRATA' Felsorakozik az új gáfda nyegében csak funkcionáriusok, akik párttagságukat politikai pályafutásuk elválaszthatatlan részének tartják. Nem hiába mondogatták, hogy a CDU csak választási szövetség, amelynek az a feladata, hogy megszerez­ze a kancellár megválasztásá­hoz szükséges választók szá­mát. A kongresszuson sokat be­széltek a „párt aktivizálásá­ról". Lényegében mindenki azt mondotta, hogy mindent jobban kell csinálni, hogy ,,alapjától" kell kezdeni a hibák orvoslá­sát. Azt azonban senki sem merte kifejteni, meddig kell végrehajtani a párt átszervezé­sét • és aktivizálását. Határozot­tan évekig fog tartani. A CDU politikai válsága ab­ban rejlik, hogy ennek a „kan­cellári és előkelő" pártnak so­hasem volt tömör programja. Politikáját a szövetségi kancel­lár tisztségét betöltő pártelnö­kök határozták, illetve valósítot­ták meg, a párt pedig csak hát­terüket, vagy hátországukat al­kotta. A CDU-nak ugyan szá­mos programja volt, kezdve az ún. áhlení programmal, amely még a kulcsfontosságú Ipar­ágak államosítását követelte, egészen a tavalyi ún. berlini programig, amely már a maga­biztos és fejlett imperializmus programja. ... senkisem mutatta meg A mainzi kongresszusnak egyetlen következtetése az volt, hogy jóelóre rendkívüli „re­formkongresszust hívnak össze, hogy hoza rendbe a pártot és annak politikai tartaDnát. Ez lényegében a határozatlanság­nak és zavaros elképzelések­nek a beismerése. A CDU-ban sokan tudják, hogy nem lehet úgy politizálni, mint eddig, vi­szont nem tudják, mit tegye­nek, vagy pedig nem tudnak érvényesülni. Ogy látom, a probléma abban van, hogy a konzervativizmus­nak már nincs helye a világon, de a CDU nem tudja jeladni konzervativizmusát, mert akkor önmagát tagadná meg. Az a té­zis, hogy a CDU „középpárt lesz", tetszetős lehet, ám alig­ha fog valakit is vonzani. A CDU új vezetőségének tehát nem lesz könnyű dolga, mert még nem képes előállni valami­lyen progresszív politikával. A kongresszuson egyébként a leg­érdekesebb az új vezetőség megválasztása volt. Kiesinger volt kancellárt további két év­re ismét elnökké választották, s ebben az a fontos, hogy csak két évre választották meg. Leginkább az új alelnökök megválasztására irányult a fi­gyelem. A régi öt alelnök kö­zül csak ketten jelöltették ma­gukat és csak Gerhard Schrö­der volt bel-, kül- és hadügy­minisztert, a párt veteránját választották meg. Az öt alelnök közül H. Wex asszony szemé­lye nem kelt feltűnést, mert megválasztása csupán lovagias gesztus volt a CDU választói kádereihez tartozó nők iránt. A CDU élére alelnökökként középkorú funkcionáriusok tri­umvirátusa került: Stolteriberg és Katzer volt miniszterek, és Kohl, Rajna-Pfalz-i tartományi kormányelnök. Ez érdekes kom­bináció: Stoltenberg a Ruhr­vidéki tőkét képviseli, a Krupp­vállalatok tervező törzskarának a főnöke, Katzer a CDU „szo­ciális", vagy ún. munkásszár­nyának a képviselője, a fiatal, aktív, harcias Kohl pedig a tar­tományi politikusok képviselő­je. E triumvirátushoz számítható Rainer Barzel, a CDU/CSU par­lamenti csoportjának elnöke, továbbá Benda volt miniszter, Woerner államtitkár és mások. Egyikük sincs olyan döntő po­zícióban, hogy most felléphes­sen Kiesinger kancellár ellen. A következő két évben építik ki pozícióikat, s bár nem aka­rok a próféta szerepében tet­szelegni, bátran állítom, hogy két év múlva valamelyikük el­foglalhatja Kiesinger helyét. Az elkövetkező két évben nagyon érdekes fejlődésen megy ke­resztül a CDU. A CDU kongresszusán vi­szonylag kevés szó esett a párt külpolitikájáról. Lényegében Kiesinger régebbi Irányvonalá­nak hatása csapódott le. Kie­singer most a veszélyes nacio­nalizmusban keresi politikájá­nak kifejezését. Ez az atomso­rompó-egyezmény, a háború utáni válság elismerése elleni kijelentésekben tükröződött vissza. Külpolitikai téren a CDU kongresszusa egy lépés volt visszafelé, s inkább reakciós szellem, mint valóságérzék vár­ható. A legnagyobb veszélyt ab­ban látom, hogy a CDU új ve­zetősége agresszív külpolitikai irányvonalával megpróbálja el­terelni a figyelmet belső prob­lémáiról.

Next

/
Thumbnails
Contents