Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-20 / 273. szám, csütörtök

A Lityeraturnaja Gazeta Kétezer tonna bomba a szlovák írók a szabadságharcosok feltételezett állásai ellen Tudomást szerez-e a világ a „vietnami Lidicéről?" Az EAK elutasítja az amerikai javaslatokat Moszkva — A Lityeraturnaja Gazeta tegnapi számában újból foglalkozik a szlovák írók kéthetes szovjetunióbeli látogatásával. A küldöttséget Andrej Plávka, a Szlovák írószövetség elnöke vezette. Borisz Polevoj ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a szlovák irodalomnak mély demokratikus hagyományai vannak. Polevoj nemrégen a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója alkalmából Szlovákiában járt és itt mindenütt szívélyes fogadtatásban részesült. A lap közli a cseh tudományos és kulturális dolgozók nyilatkozatát, melyet az NOSZF 52. évfordulója alkalmából fogadtak el, s amelyhez mind több kulturális személyiség csatlakozik. néhány serban IUCATAN MERIDA mexikói államban vasárnap kormányzóválasztások lesznek. A hatóságok zavargásoktól félnek és ezért katonságot vezényeltek ki, a rend fenntartására. MOSZKVÁBAN megnyílt a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának 26. ülésszaka, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vesz részt. A KGST és a Jugoszláv kormány megállapodása értelmében az ülésszakon jelen van Jugoszlávia küldöttsége is. SPANYOLORSZÁG visszavonta azt a kérését, hogy az ENSZ vitassa meg a gibraltári kérdést. A spanyol és az angol kormány közölte az ENSZ gyámsági bizottságának elnökével, hogy a két ország nem kívánja, hogy a gibraltári kérdés az ENSZ napirendjére kerüljön. A PORTUGÁL KORMÁNY bejelentette, hogy feloszlatja a PIDE politikai rendőrséget és a belügyminisztérium biztonsági szerveket szervez. A hivatalos körök szerint a PIDE feloszlatása Caetano miniszterelnök újabb lépése a „demokratizálás elmélyítésére". HAVANNÁBAN az elnöki palotában vacsorát adtak Andrej Grecsko marsall tiszteletére. A vacsorán részt vett Castro miniszterelnök, Dorticos elnök és Raul Castro, a fegyveres erők minisztere. Grecsko marsall tegnap hazautazott Havannából. NUMEIRI, a szudáni forradalmi tanács elnöke tegnap befejezte külföldi látogatásait és visszatért Szudánba. A szudáni miniszterelnök a Szovjetunióban, az EAK-ban és Líbiában járt. A GUINEAI NEMZETI FELSZABADÍTÁSI FRONT forradalmi bizottsága továbbra sem tud négy vezetőjéről, akiket október 27-én a Guineai Afrikai Függetlenségi Párt tagjai raboltak el A SZOVJETUNIÓBAN tegnap ünnepelték a rakétacsapatok és a tüzérség napját. Grecsko marsall napiparancsában üdvözölte a hadsereg tagjait az ünnep alkalmából és elrendelte, hogy a szövetségi köztársaság fővárosaiban és a hősi városokban üdvlövéseket adjanak le. A LUDSZKA PRAVICA ljubljanai nyomda munkásai nem voltak hajlandók kinyomtatni a Tin írószervezeti lapot, mivel véleményük szerint a lap nem ír helytállóan a jugoszláviai helyzetről. A napokban két kiadóvállalat nem volt. hajlandó terjeszteni a Hrvatszki Knjizsevni liszt című folyóiratot, mivel e folyóirat politikai irányvonalS ellentétben áll a JKSZ politikájával. A CIPRUSI TÖRÖKÖK hattagú küldöttsége Ankarába érkezett, hogy a török kormánnyal a ciprusi válság megoldásáról tárgyaljon. VI. PÁL pápa tegnap fogadta j

§}

/> Herbert Wehnert és Georg Lebert, a nyugatnémet SPD képviselőit. A NIGÉRIAI SZÖVETSÉGI XI. 20. CSAPATOK megközelítették Owerrit, Biafra közigazgatási 3

központját. A várost már négy hónappal ezelőtt kilakoltatták, — jelentették be Lagosban. ''Saigon — Szerdára virradó reggel a B—52-es amerikai óriásbombázók mintegy kétezer tonna bombát dobtak le Bu Prang és Duc Lap térségében a szabadságharcosok feltételezett állásaira. A Bu Prang-i és a Duc Lap-i katonai támaszpontok ugyanis immár egy hete a dél-vietnami szabadságharcosok heves támadásainak a célpontjai. Az amerikai katonai szóvivő kijelentette, hogy a B—52-es légierődök tegnapi bevetése, az elmúlt három hét folyamán a legnagyobbak egyike volt. A bombázás célja — a szóvivő szerint — a szabadságharcosok fegyverraktárainak a megsemmisítése volt. Néhány támadást közvetlenül Kambodzsa határai közelében hajtottak végre az amerikaiak. Bu Prang és Duc Lap térségéből a legutóbbi 24 órában nem érkezett jelentés szárazföldi harcokról. A szabadságharcosok északabbra, a Központi-fennsík térségében, Plei Ku tartományban indítottak támadásokat az amerikai gyalogság negyedik hadosztája ellen. A támadás során négy amerikai katona az életét vesztette, további tíz megsebesült. Washington — Rogers amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy a Vietnammal foglalkozó párizsi béketárgyalásokon mindeddig nem sikerült haladást elérni. Eredménytelenül végződtek azok a „bizalmas" megbeszélések és kísérletek a kapcsolatok felvételére, amelyekre Ho Si Minh elnök halála után került sor — hangsúlyozta Rogers. Az amerikai külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában szólalt fel, amely William Fulbright elnökletével megkezdte a vietnami kérdés vitáját. Párizs — A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Párizsban tárgyaló küldöttségének a szóvivője cáfolta azokat a washingtoni híreszteléseket, hogy titkos megbeszélésekre került sor az ideiglenes forradalmi kormány és az Egyesült Államok képviselői között. Mindeddig nem tudódtak ki annak a borzasztó vérengzésnek a körülményei, amelyekre a múlt év során a dél-vietnami Quang Ngai tartomány egyik községében került sor. Az amerikai hadsereg egyik alakulata szemtanúk szerint 567 férfit, nőt és gyermeket mészárolt le. A kivizsgálással összefüggésben kiderült, ho^y az amerikai katonai parancsnokság immár egy esztendeje foglalkozik az esettel. A hivatalos katonai szóvivők nyilatkozatai az esettel kapcsolatban annyira ellentmondók, hogy a vérengzés körülményeit még jobban „elködösítik". Megfigyelők véleménye szerint mind a saigoni, mind az amerikai katonai köröknek érdeke, hogy a vérengzéssel kapcsolatos botrányt elsimítsák. Ton That Khien ezredes, a Quang Nga-i katonai körzet parancsnoka kijelentette, hogy a falu megtámadása „tévedésből" történt. A szemtanúk szerint My Lai község lakóit 1968. március 16-án a kora reggelt órákban kikergették házaikból, három csoportra osztották és géppuskatűzzel lekaszabolták. Kairó — Az Egyesült Arab Köztársaság elutasítja az Egyesült Államok javaslatait a közel-keleti válság rendezésére, és azzal vádolja a washingtoni kormányt, hogy újabb beláthatatlan következményekkel járó háborút akar kirobbantani a Közel-Keleten. Az EAK nemzetgyűlésének ülésén Mahmud Riad külügyminiszter kifejtette, hogy a válság politikai megoldása ismét zsákutcába jutott, s ezért az Egyesült Államokat terheli a felelősség, ugyanis az arab—izraeli konfliktusban egyoldalúan és részrehajlóan az izraelieket támogatja. Riad hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok támogatása nélkül Izrael nem engedhette volna meg magának, hogy semmibe vegye a Biztonsági Tanács határozatait. A külügyminiszter szerint a rabati csúcsértekezlet jelentős lépést jelent majd az erők egységének megteremtése szempontjából a „döntő harc" előtt. Bejrút — Omár Sakkaf, Szaúd-Arábia külügyminisztere kijelentette, hogy országa szintén részt vesz a december 20-ra összehívott arab csúcsértekezleten, ugyanis a közel-keleti válság megoldása érdekében tett politikai lépések csődöt mondtak. A külügyminiszter hangoztatta, hogy a diplomáciai erőfeszítések kudarca után egyedül fegyveres harc árán lehet érvényt szerezni az arabok jogos követeléseinek. Sakkaf kijelentette, hogy Szaúd-Arábia teljes mértékben támogatja a a palesztinai felszabadító mozgalmat. New York — Charles Yost, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője kedden konzultációk céljából Washingtonba utazott. Megfigyelők szerint Yost a közel-keleti válsággal összefüggő kérdésekről folytat a külügyminisztérium képviselőivel tárgyalásokat. Charles Yost a napokban fogadta Berard francia ENSZ-f^ delegátust és Jean de Lipkowski francia külügyi államtitkárit A megbeszélések, hírügynökségi jelentések szerint, a Közel-K*íettel összefüggő négyhatalmi tárgyalásokkal voltak kapcsalatban. EB™OK Rogers az amerikai—kínai kapcsolatokról Washingtoni közeledés Kínához? New York — Rogers amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy a kormány újabb lépéseket akar tenni a kínai—amerikai kapcsolatok terén, és reméli, hogy a kapcsolatok megjavulnak. Kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak érdeke a két ország közti nagyköveti párbeszéd felújítása. Megemlítette, hogy szívesen javítanák meg kereskedelmi kapcsolataikat is. Megelégedéssel nyilatkozott aról, hogy a Szovjetunió és Kína tárgyalásokat kezdett a feszültség enyhítéséről, mivel minden egyes fegyveres konflikus bonyolultabbá teszi a nemzetközi kapcsolatokat és veszélyezteti a békét. RÓMA Tegnap általános sztrájk volt Olaszországban, melyben 15— 20 millió olasz dolgozó vett részt. A három legnagyobb szakszervezeti központ felhívására megvalósított sztrájkkal a létfenntartási költségek emelkedése és a lakáshiány ellen tiltakoznak. Az egész országban már éjfélkor leállt a forgalom, nem jelentek meg az újságok, sőt a nagyobb városokban még a rendőrök sem léptek szolgálatba. A kormány a sztrájk hatására bejelentette, hogy az elkövetkező években 700 milliárd lírát fordít lakásépítésre. LONDON Birminghamban szerdán 5000 tanító lépett sztrájkba. A tanítók fizetésemelést követelnek. Több más angol városban is sztrájkolnak a pedagógusok. A sztrájkolok között volt az angol iskolaügyi miniszter felesége is. Amennyiben nem tesznek eleget követeléseiknek, december 1-én újból kéthetes sztrájkba lépnek követeléseik alátámasztására. PÁRIZS Franciaországban terjed a sztrájkmozgalom. Az utolsó 48 óra alatt sztrájkoltak a nukleáris Ipar, a tarbesl és Salnt Etienne-i fémmunkások, az energetikai ipar alkalmazottai, országszerte a földművesek, a dél-franciaországi kereskedők, a fiatal tanítók. De Gaulle távozása és Pompidou megválasztása még nem oldotta meg az égető problémákat. Ezt bizonyít, ják az újabb munkabeszüntetések. A sztrájkmozgalom a lakosság újabb kategóriáiban terjed. A mozgalom azt bizonyítja, hogy a nagytőke politikája ellentétben áll a dolgozók érdekeivel. Azok a kiskereskedők és iparosok, akik eddig minden esetben támogatták a rendszert, sztrájkkal fejezik ki elégedetlenségüket. 1969 Mindjárt bevezetőben le kell szögeznem, hogy a nyugatnémet konzervatív Kereszténydemokrata Párt (CDU) mainzi kongresszusát viszonylag érdeklődéssel várták, aztán eléggé csalódtak. Viszont a CDUkongresszus sem volt annyira unalmas esemény, hogy .hallgatással, napirendre térjünk fölötte. Az embereket elsősorban az érdekelte, milyen következtetéseket vonnak le a CDU vezetői a szeptemberi választási kudarcból, amelynek következtében a klerikális párt — a CDU és a bajor CSU kénytelen volt ellenzékbe vonulni. A válságból kivezető utat... A CDU és a CSU mint kormányzó párt, húsz éven át szakadatlanul hatalmon volt, s nagyon hozzászokott a bársonyszékekhez. Sikerült szinte azonosítania magát a nyugatnémet állammal. Elképzelhetetlennek tartotta az ellenzék fogalmát. Most, hogy a két párt elesett az államhatalomtól, ez annyira sokkolta a CDU vezetőségét, hogy még felsem ocsúdott vereségéből, s új, váratlan helyzetében még nem találta meg politikai pozíciófát, stratégiáját és taktikáját. A CDU mainzi kongresszusa azt a helyzetet tükrözte, amelyet én bizonytalanság, határozatlanság és tehetetlenség okozta válságnak neveznék. E válságnak két oldala van: ez egyrészt a CDU-nak 'mint politikai pártnak a válsága, másrészt általános politikai koncepciójának a válsága, ha ugyan beszélhetünk valamilyen koncepcióról. A CDU kongresszusa sem egyik, sem másik szempontból nem mutatott válságból kivezető utat. Ez egyébként az Ifjú Unióra, a CDU afféle ifjúsági szervezetére is vonatkozik, amely egy héttel ezelőtt tartotta kongresszusát. A CDU-nak mint pártnak a válsága abban rejlik, hogy a szó szoros értelmében sohasem volt politikai párt. Igaz, hogy 300 ezer tagja van, de ezek léKAREL C IS A Rí 'BONNI TÁVIRATA' Felsorakozik az új gáfda nyegében csak funkcionáriusok, akik párttagságukat politikai pályafutásuk elválaszthatatlan részének tartják. Nem hiába mondogatták, hogy a CDU csak választási szövetség, amelynek az a feladata, hogy megszerezze a kancellár megválasztásához szükséges választók számát. A kongresszuson sokat beszéltek a „párt aktivizálásáról". Lényegében mindenki azt mondotta, hogy mindent jobban kell csinálni, hogy ,,alapjától" kell kezdeni a hibák orvoslását. Azt azonban senki sem merte kifejteni, meddig kell végrehajtani a párt átszervezését • és aktivizálását. Határozottan évekig fog tartani. A CDU politikai válsága abban rejlik, hogy ennek a „kancellári és előkelő" pártnak sohasem volt tömör programja. Politikáját a szövetségi kancellár tisztségét betöltő pártelnökök határozták, illetve valósították meg, a párt pedig csak hátterüket, vagy hátországukat alkotta. A CDU-nak ugyan számos programja volt, kezdve az ún. áhlení programmal, amely még a kulcsfontosságú Iparágak államosítását követelte, egészen a tavalyi ún. berlini programig, amely már a magabiztos és fejlett imperializmus programja. ... senkisem mutatta meg A mainzi kongresszusnak egyetlen következtetése az volt, hogy jóelóre rendkívüli „reformkongresszust hívnak össze, hogy hoza rendbe a pártot és annak politikai tartaDnát. Ez lényegében a határozatlanságnak és zavaros elképzeléseknek a beismerése. A CDU-ban sokan tudják, hogy nem lehet úgy politizálni, mint eddig, viszont nem tudják, mit tegyenek, vagy pedig nem tudnak érvényesülni. Ogy látom, a probléma abban van, hogy a konzervativizmusnak már nincs helye a világon, de a CDU nem tudja jeladni konzervativizmusát, mert akkor önmagát tagadná meg. Az a tézis, hogy a CDU „középpárt lesz", tetszetős lehet, ám aligha fog valakit is vonzani. A CDU új vezetőségének tehát nem lesz könnyű dolga, mert még nem képes előállni valamilyen progresszív politikával. A kongresszuson egyébként a legérdekesebb az új vezetőség megválasztása volt. Kiesinger volt kancellárt további két évre ismét elnökké választották, s ebben az a fontos, hogy csak két évre választották meg. Leginkább az új alelnökök megválasztására irányult a figyelem. A régi öt alelnök közül csak ketten jelöltették magukat és csak Gerhard Schröder volt bel-, kül- és hadügyminisztert, a párt veteránját választották meg. Az öt alelnök közül H. Wex asszony személye nem kelt feltűnést, mert megválasztása csupán lovagias gesztus volt a CDU választói kádereihez tartozó nők iránt. A CDU élére alelnökökként középkorú funkcionáriusok triumvirátusa került: Stolteriberg és Katzer volt miniszterek, és Kohl, Rajna-Pfalz-i tartományi kormányelnök. Ez érdekes kombináció: Stoltenberg a Ruhrvidéki tőkét képviseli, a Kruppvállalatok tervező törzskarának a főnöke, Katzer a CDU „szociális", vagy ún. munkásszárnyának a képviselője, a fiatal, aktív, harcias Kohl pedig a tartományi politikusok képviselője. E triumvirátushoz számítható Rainer Barzel, a CDU/CSU parlamenti csoportjának elnöke, továbbá Benda volt miniszter, Woerner államtitkár és mások. Egyikük sincs olyan döntő pozícióban, hogy most felléphessen Kiesinger kancellár ellen. A következő két évben építik ki pozícióikat, s bár nem akarok a próféta szerepében tetszelegni, bátran állítom, hogy két év múlva valamelyikük elfoglalhatja Kiesinger helyét. Az elkövetkező két évben nagyon érdekes fejlődésen megy keresztül a CDU. A CDU kongresszusán viszonylag kevés szó esett a párt külpolitikájáról. Lényegében Kiesinger régebbi Irányvonalának hatása csapódott le. Kiesinger most a veszélyes nacionalizmusban keresi politikájának kifejezését. Ez az atomsorompó-egyezmény, a háború utáni válság elismerése elleni kijelentésekben tükröződött vissza. Külpolitikai téren a CDU kongresszusa egy lépés volt visszafelé, s inkább reakciós szellem, mint valóságérzék várható. A legnagyobb veszélyt abban látom, hogy a CDU új vezetősége agresszív külpolitikai irányvonalával megpróbálja elterelni a figyelmet belső problémáiról.