Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-18 / 271. szám, kedd

C0m A PÁRIZSI BIENNALEN Néhány napja a párizsi biennalen jártam, amely a Modernek Galériájában kapott elhelyezést. Hogy mit láttam ott, azt nem tudnám pontosan elmondani, de azt mondhatom, hogy ez a kiállítás nélkülözte az optimizmust. Ezenkívül megállapíthattam azt is, hogy a látogatók 99 százaléka fiatal volt, zömében diák. Ismétlem, nem hiszem, hogy beszámolhatok mindenről, amit láttam, de az volt a benyomásom, hogy a képzőművészek most növekvő nemzedéke pokolgépet, másrészt közönyt hordoz a szívében. Élményei lesújtóak, véleménye a társadalomról, a világról nagyon lehangoló. Művei, alkotásai között mintha a halál sétálna, mintha a képeken, szobrokon és más alkotásaiban a halál különböző módjai adnának egymásnak találkozót. A párizsi biennalen, azt lehet mondani, a világ minden országából összegyűjtött műveket, elgondolásokat kiállítottak. A Modernek Galériája óriási termeit nem tervszerűen néztem meg, hanem össze-vissza jártam bennük. Azt hiszem, ez így volt helyes, mert úgyis az anarchia, a rendetlenség képe maradt meg az emberben. Igaz, könynyen lehet, hogy ez a rendetlenség rendet rejteget magában, mint ahogy a születés fájdalma és látszólagos rendetlensége mögött lényegében rend uralkodik. Amikor az első óriási terembe léptem, arra gondoltam, hogy minden figyelemre méltó képet, szobrot, alkotást majd szemügyre veszek és feljegyzem hozzá észrevételeimet. így is kezdtem: Russi Lagore, egy izraeli művész képei, úgy is mondhatnám" plakátjai fogtak meg. Három kiállított képén tulajdonképpen ugyanazt ábrázolta. Egy héberbetűs plakát látható rajtuk félig leszakítva, vastag ceruzavonásokkal áthúzva, és a nyomtatott szöveg írott héber betűkkel volt megtoldva. Az Írott szöveget nem tudtam elolvasni, a tépettség azonban, az áthúzás, a megsemmisítés szándékát juttatta érvényre. A másik egy romániai művész volt, Breugel-szerű képein látható volt a dombon épülő román falu, a magasba épült házaival és lakóival, amelyek közt ott volt a vallásos, a jámbor, a gonosz, továbbá az álszent, az állati ember, egyszóval az emberi jellem minden fajtája helyt kapott ezen a képen. A téma inkább irodalmi, mint festői •olt. A festőt Dimitrie Govrilean-nak hívják. Néhány képét láttam Oldŕich Kulháneknek, egy csehszlovák művésznek. Hogy mit ábrázoltak a képei, arra már nem emlékszem, de annál inkább R. Z. Gonzáles kubai művész grafikáira, amelyek feldúlt, sebzett bikákat ábrázoltak. Az állatok támadásban voltak. Az egyik bika agyából és nyakából lándzsák ágaskodtak és az állat dühösen, sebzetten támadásba lendült, iiTíntha az egész világot akarná letiporni. A látogatók megdöbbenve nézik ennek a művésznek a rajzait. Egy másik teremben mindenféle gépalkatrészekből összetákolt állatformák láthatók, amelyek az ősállatokat idézik. A szomszédos helyiség japán szoba. Itt nincs egyéb, mint egy szénné égett gerenda és emellett az atombombától téglaszínűre égetett hirosimai föld. Ezután egy francia művész elképzelése tárul a néző elé. Itt egy földkupac domborodik, a kupac alól egy munkaruhás halott ember két keze ágaskodik kifelé. Mindebből kevés vigaszt lehet iňerfteni, és a többi látnivaló sem különb. Amott egy újabb csehszlovák művész, Zdenék Beran óriási vásznai vannak kifeszítve. Többségükön véres sebeket látni. Az egyik képen egy nagy tapasz, úgy tetszik, mintha a sebzett világra egy óriási tapaszt ragasztott volna. Amott néhány lépésnyire egy francia művész az ismeretlen katona helyett az „ismerős katona" szobrát alkotta meg. A szobor négy halálfejen nyugszik. Több rekeszre van osztva és a rekeszekben ott a sebzett szív, a tüdő, színes masszából formálva. A mű egy kicsit a lövöldék figuráira emlékeztet. Kényelmetlen és kínos ezt nézni, mert úgy tűnik, mintha a néző is hozzájárult volna ahhoz, hogy ez az alkotás így jött létre. A másik teremben egy zugot látni, amelynek falai feketére vannak festve. Minden látogató ráírhatja a nevét. Persze, az elsők között egy magyar írta oda: „Éljen Teodor", alatta száz és száz más név sorakozik. E falak mellett egy asztal áll, amelyen amerikai mogyoró héja hever szanaszét, és egy nyitott rajzfüzet meg egy szövegnélküli pecsét és a füzetben a látogató rányomhatja a pecsétet, ebből aztán különböző ábrák keletkeznek. S különös zug közelében kitömött óriási bábfigurákat látni a következő szöveggel: „A nő, aki igazán élvezi az életet". Egy Jankovič Jozef nevű művész alkotása méretével kelt feltűnést. Kékre es vörösre mázolt óriási ormótlan lábakat és kezeket látni. A lábak felfelé ágaskodnak és úgy tűnik, mintha fejjel lefelé fordítaná az embert, a világot. Az ágaskodó kezek pedig mintha olyan valaki segítség-kérését ábrázolná, aki már a mocsárba süllyedt és csak a keze maradt kint. A kiállítás harmadik épületében van egy toronyszerű, keskeny kiállító helyiség. Varrógép van a közepén és úgy tűnik, hogy a varrógépből nő ki aztán minden tárgy, ami itt összegyűlik. Itt ugyanis a látogatók hozzák ezeket a régi használt tárgyakat. Látni itt régi szénvasalót, darálót, használt fazekat, kicsorbult evőeszközt, szóval mindazt, ami egy kisebbfajta ócskapiacon összegyűlt. A toronyszerű helyiség fehér vászonfalain ott virítanak az adományozók nevei is. Sokan Bratislavát jelölték meg lakhelyül. Távozásomkor összegeztem a látottakat. Arra gondoltam, hogy fájdalomról, lelkiismeretfurdalásról, kétségbeesésről adnak hírt ezek a művek és elképzelések, amelyek közt soknak nem volt ideje, hogy művészetté érjen. A benyomások tömege zűrzavart, nyugtalanságot ébreszt a látogatóban, mégis úgy vélem, e nyerseségből — amely mindent felbont, mindent felmar — nőhet ki az új, az Igazi művészet. SZABÓ BÉLA Kulturális hírek • A londoni Nemzeti Színház bemutatta G. B. Shaw Matuzsálem című színművét, amelynek előadása pontosan hat órát tartott. Shaw annakidején a modern kor Bibliájának nevezte ezt a darabját, amelyben mintegy összefoglalja életművének mondanivalóit. A sajtó szerint az összefoglaló nem éri meg a hat órát. • Oliwer Twist után Dávid Cooperfield lesz egy film-musicalnak a hőse. A felnőtt Dávidot Robin Philips alakítja, a gyermeket Alistair Mackenzie nevű tízéves kisfiú, akit ötszáz jelölt közül választottak ki. Ebben a filmben is fellép különben Laurence Olivier. • Guy Hainilton filmre viszi az „angliai légicsatát": annak a sorsdöntő napnak az eseményeit, amelyek mintegy eldöntötték, hogy ki marad az úr a szigetország légiterében: az angolok-e vagy a náci-németek. • Egy londoni árverés előtt 750 000 font sterlingre becsülik a londoni szakértők Rembrandt egyik képét, amely valószínűleg a festő apját ábrázolja. U Albertu Bevilacqua A macskfl szeme című regényének filmváltozatát kezdi forgatni rövidesen Vittorino de Sica. mmm Miért kutatja az ember a légkört és a világűrt A KUTATÁSOK TÖRTÉNETE % NAPIRENDEN AZ ŰRÁLLOMÁSOK ÉS A MARS # MIKOR KEZDŐDÖTT AZ ŰRKORSZAK? # A KÍSÉRLETEK GYAKORLATI JELENTŐSÉGE # A FOLD KORUL KERINGŐ „GYÁRAK" A földön négy óceán van: A Csendes-, az Indiai-, az Atlantiés az Északi-óceán. Ezeken kívül még egy óceán létezik. Ez azonban nem vízből, hanem levegőből áll, légkörnek vagy másképp atmoszférának nevezzük. A légkör kb. 1000 km magasságig terjed, majd fokozatosan a világűrbe megy át. Az ember hosszú évszázadokon keresztül végzett megfigyelések és mérések alapján szerzett adatokat a légkörről. Először a legalsó, a földhöz legközelebb fekvő légréteget tanulmányozták. Később különböző műszereket juttattak a felsőbb rétegekbe és így állapították meg a légkör legalapvetőbb tulajdonságait. Az első műszereket a levegőtől könnyebb gázokkal, rendszerint hidrogénnel töltött léggömbök juttatták néhány száz méter magasságba. A léggömbhöz csónakot erősítettek és ebben helyezték el a műszereket. Nagyobb magasságokba a kutatók légmentesen elzárt csónakokat, ún. sztratosztatokat használtak. Három szovjet kutató egy ilyen sztratosztaton 22 km-es magasságba jutott el. Az alsóbb légrétegek kutatásában fontos szerepet játszót tak a repülőgépek és a rádió szondák, vagyis a miniatűr rádióadóval ellátott automatikus meteorológiai állomások. Ma is rádiószondákkal végzik a légkör alacsonyabb, 15—20 km magasságig terjedő rétegeinek rendszeres vizsgálatát. A mű szereket nagy, hidrogénnel töltött léggömbök juttatják a légkörbe. A rádiószonda 40 km-es magasságig juthat el. A légkör magasabb rétegeinek kutatására már több mint 20 éve meteorológiai rakétákat használnak. Ezek több száz kilométeres magasságba is eljutnak. A meteorológiai rakétákon közönséges hő-, nyomásés nedvességmérő, valamint a nap- és az űrsugárzást mérő műszereket helyeznek el. A műszer által megállapított adatokat az automatikus állomás a földre juttatja. A rakétán elhelyezett különleges műszerek meghatározott magasságban levegőmintákat gyűjtenek. A maximális magasság elérése után a műszereket tartalmazó rész leválik a hordozó rakétáról és ejtőernyővel visszatér a Földre. A meteorológiai rakéták hátránya, hogy a magasabb légrétegekben csak bizonyos vertikális metszetből gyűjtenek adatokat és az egyes rétegeket csak nagyon rövid ideig tartják megfigyelés alatt. A magasabb légrétegek tökéletesebb kutatását a mesterséges holdak és az űrhajók teszik lehetővé. Az első mesterséges holdat 1957. október 4-én a Szovjetunióban bocsátották föld körüli pályára. Ettől a naptól számítjuk a kozmikus kor kezdetét. Röviddel ezután szovjet szakemberek újabb mesterséges holdat bocsátottak fel, fedélzetén a Lajka nevű kutyával. Rövidesen az Egyesült Államokban is megkezdték a mesterséges holdakkal végzett kísérleteket. A világűr meghódításában további jelentős határkövet jelentett 1961. április 12-e, amikor Jurij Gagarin őrnagy, az első ember eljutott a világűrbe. Shepart, az első amerikai űrhajós ugyanebben az évben, május 5-én kerülte meg a Földet. Miután a Szovjetunió és az Egyesült Államok több űrhajót és sok mesterséges holdat bocsátott fel, az űrkutatók figyelme legközelebbi szomszédunkra, a Holdra irányult. A hold felszínéről először azok az űrhajók készítettek felvételeket, melyek körülrepülték és leszálltak felszínén. 1968 szeptemberében a Szonda 5. szovjet szputnyik elsőként repülte körül a holdat, majd visszatért a földre. Ezután az Apolló-10 amerikai űrhajó, fedélzetén űrhajósokkal, repülte körül a holdat, majd az Apollo-11, fedélzetén űrhajósokkal ez év júliusában le is szállt a holdon. Olvasóink bizonyára jól emlékeznek erre a történelmi jelentőségű eseményre. Az első ember, aki a Holdra lépett, Neil Armstrong és Edwin Aldrin volt. Ezzel megkezdődött Ciolkovszkij, a nagy szovjet tudós jóslatának a valóra váltása. A tudós ezt mondta: A föld az emberiség bölcsője. Az emberiség azonban nem marad örökké a bölcsőben, eljut más bolygókra is ... Az amerikaiak november 14-én újabb űrhajót bocsátottak fel a holdra. Az eddigi űrkísérletek bebizonyították, hogy az ember alkalmazkodni tud az űrbeli feltételekhez, és dolgozni is tud a világűrben. Ezek a tapasztalatok alátámasztják az ún. űrállomások építésére vonatkozó terveket. Az ilyen állomást vagy nagy teljesítőképességű rakéta segítségével juttatják a keringési pályára, vagy pedig két, esetleg több űrhajó összeszereléséből keletkezhetnek. Az űrhajósok váltását és az anyagellátást más űrhajók biztosítják majd. A szovjet és az amerikai tudósok is végeztek már kísérleteket ezen a téren, a keringési pályán összekapcsoltak, majd szétkapcsoltak űrhajókat. Fontos kísérlet volt a Szojuz-6, a Szojuz-7 és Szojuz-8 felbocsátása ez év októberében. A három űrhajó fedélzetén hét űrhajós tartózkodott. További cél a Mars A hold és az űrállomások kutatásával egyidőben már régebben tanulmányozzák a Marsot. Eddig már több szonda röpült el a Mars körül, ezek segítségével szerezték meg az első adatokat és az első felvételeket a távoli bolygó felszínéről. Előzetes tervek szerint az amerikai tudósok 1981—1982-ben küldenek először űrhajósokat a Marsra. Nukleáris űrhajón a földről a Marsig vezető út 500 —600 napig tartana. E terv megvalósításáig azonban még nagyon sok kísérletet kell végrehajtani és sok szondát kell felküldeni a bolygóra. Az ismert bolygók közül leginkább a Mars hasonlít földünkhöz. Kisebb nála, de nagyobb, mint a hold. Az első felvételek szerint a felszíne nem nagyon vonzó, kövek és kráterek borítják. A szondák mérése szerint légkörének hőmérséklete mínusz 73 és plusz 24 fok között ingadozik. A Mars 15— 17 évenként kerül a legmegfelelőbb helyzetbe, ekkor ugyanis 55 millió kilométerre közelíti meg a földet. Az ilyen legalkalmasabb helyzetben legközelebb 1971—1973-ban lesz. Az eddigi adatok alapján még nem lehet végérvényesen megállapítani, van-e élet a Marson vagy sem. Törvényszerű jelenség Választ kell adnunk arra a kérdésre, miért tanulmányozzák az emberek a légkört és a világűrt. Ez a kutatás nagyon igényes, rendkívül drága és már több emberáldozatot is követelt. Több okot tudnánk felsorolni. Eleinte' csak a kíváncsiság ösztönzött, később az ismeretek kibővítése iránti vágv és végül a gyakorlat is. A troposzférában a légkör legalsó rétegében zajlanak le az időjárási jelenségek, melyek bizonyos fizikai törvényszerűségek alapján keletkeznek és alakulnak. E törvényszerűségek felismerése lehetővé tette a különböző légköri jelenségek megmagyarázását, s egyúttal az időjárás előrejelzését. Az ember életében és gyakorlati tevékenységében nagy jelentősége van az időjárásnak. Ha előre tudjuk, hogyan alakul az időjárás, sok esetben megmenthetünk olyan értékeket, melyeket az elemi csapások feleslegesen elpusztítanának. Az időjáráselőrejelzéseket a pilóták is felhasználják. Az ismeretek kibővítése nemcsak az időjárás-előrejelzés megjavításához, hanem a légköri jelenségek mesterséges befolyásolásához is vezet. Annak ellenére, hogy ma még távol állunk attól, hogy nagyobb mértékben befolyásoljuk az időjárást, az ember nem mond la terveiről. Sok akadályt kell még leküzdenie, melyeket csakis újabb ismeretek megszerzésével, a természet eddig ismeretlen törvényszerűségeinek a felismerésével küszöbölhet ki Sokat tudunk már a légkörről, de nagyon sok még az ismeretlen jelenség, különösen a felsőbb rétegekben. Éppen ezért a mesterséges holdak és az űrhajósok is elsősorban a légkör felsőbb rétegeit és a világűrt tanulmányozzák. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy • valamennyi légköri jelenséget a nap hőenergiája befolyásolja. Ez az energia, amíg eljut földünkre, bizonyos változásoknak van kitéve, s ez is hatással van az időjárás alakulására. A felsőbb légrétegek és a világűr kutatása nemcsak a meteorológiának, hanem más tudományágaknak, így az asztronómiának, a fizikának, a matematikának, a kémiának, a földtannak is hasznot jelent. A föld körül keringő űrállomások fokozatosan valamilyen gyárak szerepét töltik majd be, és egyes esetekben ezek, a földi gyárakkal szemben, előnyösebb helyzetben lesznek. A súlytalanság állapota és a légüres tér lesz a legalkalmasabb különféle speciális öntvények, elektrotechnikai berendezések gyártásánál, ezenkívül új vegyszerek, vegyületek képződhetnek stb. Az űrkutatásnak nemcsak az a célja, hogy új ismereteket szerezzünk az eddig ismeretlen világról, hanem az is, hogy a kutatással megjavítsuk a föld lakóinak életét. Dr. PETER FORGÁČ AZ APOLLO-12 FELLÖVÉSE