Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)
1969-11-16 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó
„Műúton előállított problémák" MAGYAR KÖLTŐK VERSEI Egyik Képes Hetilapunkban olvastam a következő mondatot: „A Rozsnyói Egészségügyi Technikum igazgatója, Rusfták Martin feje gyakran fő a műúton előállított problémák miatt." Gondolom. az olvasónak sem kevésbé fő a fe|e azon hogy mit is akar közölni a szerző ezzel a mondat tal. Vagy talán már annyira megszoktuk az ilven kifejezéseket. hogy olvasásukkor helyességüket illetően kétely sem támad bennünk? Hasonlókkal ugyanis eléggé gyakran találkozunk újságolvasás közben A ..műúton előállított probléma" sem társtalan alakulat újságjaink nyelvében Bár még nincs kiterjedt rokonsága egynéhány ikertestvére már van Régebben egy folytatásokban közölt regényforclításban olvastam például a .művi úton előállított prnblémá"-t A „mesterségesen előállított prnbléma" vagy a ..mesterségesen gyártott probléma" sőt a „mesterségesen konstruált probléma" olyan tagjai e családnak, amelyeknek va [amelyikével már bizonyára mindnyájan találkoztunk Bár az említett mondat vet fel egyéb nyelvhelyességi problémákat is, maradjunk egyelőre a „műúton előállított problémák"nál. A felsorolt újszerű szókap csolatokban a „probléma" az alaptag Tehát ennek jelentéséből kiindulva kell vizsgálnunk az egész alakulatot A magyar nyelv értelmező szótára kétféle jelentését említi „probléma' szavunknak. Először mint „megoldásra váró elméleti v. gyakorlati feladat"-ot, másodszor „olyan kérdés, dolog, amelyet nehéz megérteni, megmagya rázni v. eldönteni" (V. kötet 837 old.). A probléma jelentésé tehát nem indokolja az említett hasz nálatmódot. mivel a felsorolt példákban „nehézség" értelemben szerepel. Ilyen értelmű használa ta viszont fényt derít eredetére A szlovákban és a csehben hasz nálják ilyen jelentésben; hogy helyesen vagy sem, nem a mi feladatunk eldönteni. Mint látjuk, a „műúton előállított problémák" kifejezés megér tése azért nehéz, mert nem belsó fejleménye nyelvünknek. Elterjedését szükségességével sem indokolhatjuk, hiszen aki ártani akar valakinek, az inkább nehézségeket okoz neki, nem pedig problémákkal kínozza meg. Véleményem szerint „probléma" szavunknak ilyen kapcsolatban történő használata az „akadály", „nehézség" és „probléma" szók közti különbséget mossa el A mondatban módosításra szorul a birtokosjelzős szerkezet is. Olyan esetekben ugyanis, ha a birtokos jelzőnek az értelmezője is birtokosjelző, nyelvészeink véleménye szerint tanácsos kitenni a -nak, -nek ragot. Mindezeket figyelembe véve talán így fogai mazhatnánk át a mondatot: „A Rozsnyói Egészségügyi Technikum Igazgatójának, Rusííák Martinnak gyakran fő a feje a szándékosan előidézett nehézségek miatt." Esetleg a befejező részt így: „ a rosszindulatúan támasztott akadályok miatt." Ez a megfogalmazás talán jobban kifejezi a szándékos ártaniakarás tényét, anélkül, hogy az olvasót „problémák" elé állítaná. MORVAV GÁBOR Már Arisztotelész tudta A Matičné Čítanie cikkírója számoktól hemzsegő, tudományos igényű cikkét így vezeti be: „Körülbelül U00 évvel ezelőtt a Kárpátok, a Csehmorva hegység s a Tisza határolta, s délen a dunántúli medencét magába foglaló feltételezett területen hozzávetőlegesen 13 milliónyi szlovén lakosság élt. Snnek a népnek a magvát — az antik világ térképel alapján ítélve — valószínűleg a „Carpi" törzs képezte. amely a Tátra körül. Közép- és Dél-Szlovákiában élt Délen a li a ma.gyarizálás következtében a maszlovák számára megrendítő Jajan magyar sovinizmus ított szlovák él." (Cyp1969'19 A kiemelések dunántúli medence gyar törzsekbe ass: kell legyen, hogy eredményeként m rián Kopáč: Zále tőlem. T. Á.) ^^^ Már Arisztotel^BjjÄllh, kfg/iaAjkÉV^mltetés csak akkor szükségszerűen iKaz. affilf lpj'fcngyi/i^^fclatr A tent idézett szerző „premisszái" saját sMI Ly ľÍTR^ fim h hérüllelüliek, feltételezettek, hozzávetőlegesek, valőLanűek, de a konklúzimt mégis ellentmondást nem tűrően ,,igazaftnak"M\|^jít4ASttWjÉiilM» Jukfencre s történelmietlen szemléletre itt most ki sem térek, hogy a premisszák szlovénjei a következtetésekben már egyértelműen szlovákok, s hogy a szerző magyarizációról beszél a középkort illetően — a dunántúli szláv lakosság és a honfoglaló magyarság összeolvadása ugyanis a középkorban folyt le — pedigf akkor ez a fogalom még teljesen ismeretlen.) Persze, feltételezhetően nem érdekli Arisztotelész, nem érdekli a logika, mint ahogy nem érdekli annak a „400 ezer elmagyarosított szlováknak" (tehát a szlovákiai magyarság négyötödének) a véleménye sem, akik — szerény véleményünk szerint — minden kétes értékű és célú szillogizmustól függetlenül egyedül hivatottak eldönteni, hogy milyen nemzetiségűek is ők tulajdonképpen. TŐZSÉR ÁRPÁD FODOR JÓZSEF: EMBER ANYJA Asszony) Ember anyja! Nyugalom árad Belőled. Mert nálad lel nyughelyet Fejünk, ha már eszmélni, élni fáradt. Mint élni is tebenned született. Béke s titok! Világnak ringatója (Ember-tudatnak maga a világ). Lélegző, lágy sír! Élő hantja hordva Süket csíránk s feltámadós-c<udót. Nagyobb csuda nincsen a születésnél, S hogy újulj még szebben, vari a halál! Mint ki hátrább lép, hogy első szökésnél Messzibb szökjön, mint ki versenyben áll; örök versenyben; s ki felfog, továbblök Erős-lágyan tovább: asszony, te vagy! Világ-tartó s - vivő: s mint nyel a vad rög, Üj létre váltsz, te biztos, néma, nagy! Hős, lárma nélkül! Csendes, csuda harcban A vad halállal; és te győztes itt, Mint tárja létünk, s új s új harcban itt van — Anyánk, örök s örök-új fiaid! Szememben óriás kép tűnik ott fent Ég s föld között: a szót rá nem lelem! Két véglet közt szilárd-egy iszonyú, szent! Asszony: egy, s mind, száz-nevű, s névtelen! GARAI ISTVÁN: A NAGY SZEMÉRMETLEN Mit mutogatja magát folyton dicsérve erényét, helytállását - vagy gyermetegsége okát? Mért ez a sok narkózis, e sok mazochizmus: képzelt s elkövetett bűnöket mért tereget? Mindig a lélek titkairól szól, űzi, az "embert, lepleket elhajigál, s testén az ostorozás. Mennyi alakban, változatban, Fény fiaként is lép a porondra: Imé, ez vagyok, ezt akarom! Áldoz Amon-Rá papjaiként, majd vad, buja csókok hőse-esettje szegény - törzs, melyet kés hasított. Felhívásokat ír és rabja a hangulatoknak: pénze a kútba esett, s azt hiszi - minden övé. Bocchussa! parolázik időnként s lesbosi ágból fürge, szűz ujjakkal köttet öröm-koronát. Szentélyeknek a mélye-homálya is zsong a szívében, bár vezére: Logos és a könyörtelen Ész. Melleket illet az ujjahegyével tüllőkön át s a Szépség combjaivét lázasan is keresi. ö, igen: ő az a nagy szemérmetlen, bujo fickó — förmedvény akinél a dallamok méze csorog. Ö, cki Atlast tartja rokonnak, Prometheust meg költőelődjeként tiszteli, meddig csak él. Mégis esengek sírva: a dárdátokkal a szívét jaj, át ne verjétek - Orpheus szép fio ő. Van szükség a teremtés rendjében igazára: védje őt mindenkor a kegyes Aphrodité! BÁRÁNYI FERENC: PORVERS NADASS JÓZSEF: A KÜLSŐ VAZ Nem félek a haláltól. Mondtam, leírtam százszor, De rettegek az ingoványtól. Nem a kardtól, nem a golyótól, De a posványtól, a sártól. A külső váz, hogy elrohadt, Elhervadt, deformálódott, A kisfiú, a hallgatag, Ki magányéban álmaival játszott, Szótlanul o homályban ült Tág szemmel a napot figyelte Es ha a nap elhallgatott, A holdat, csillagokat leste — Hogyan találnád meg hát ebben A nehézkes, komor öregben? Legyintek én az ilyen szamárra, Hisz itt van, csupán rejtőzik! Vaksi, mit bámulsz a külső vázra? (1968) Akit egyszer porig aláztak: porig kell azért lehajolni, a méltósága-vesztett sorshoz méltóság-vesztve igazodni. Előtted ember ráng a porban? Megértem: belerúgni könnyebb. Még emberibb átlépni rajta könnyed sikkjével a közönynek. Mentséged is van, ha a lelked bátortalan feddése rádvall! másokért őrzött tisztaságod nem szennyezheted más porával. Ha lehajolsz, még orrabukhatsz, és hát derekad roppanó is, ápolt tüdődet is belepné a talajmenti szilikózis, hát nem hajolsz porig, ha porból akármi hív: kincs, ócska holmi:.. Pedig akit porig aláztak porig kell őzért lehajolni.
