Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-14 / 268. szám, péntek

AZ ÚJ BONNI KORMÁNY A NEUES DEUTSCHLAND VEZÉRCIKKE A Neues Deutsehland vezér­cikkben foglalkozott az új bon­ni kormány politikájával. Két héttel ezelőtt Nyugat-Né­metországban a szociáldemok­rata szövetségi kancellár, Willy Brandt vezetésével új kormányt alakított az SPD és a FDP. E kormány meghirdette program­ját és megtette első politikai lépéseit — áll többek között a cikkben. Természetesen néhány hét nem elég ahhoz, hogy az új kormányról végleges ítéletet alkossunk. De a köd, amely még ma sok mindent beburkol, lassan eloszlik, és láthatóvá válik a dolgok igazi arculata. Egy dolog azonban bizonyos, számunkra épp úgy, mint a nyugatnémet polgárok számára: ezt az új nyugatnémet kor­mányt is tettei alapján fogják megítélni. A nyugatnémet lakosság többsége elsősorban igazi béke­politikát és a szocialista orszá­gokkal, elsősorban az NDK-val jobb kapcsolatokat óhajt. Ami a külpolitikát illeti, az új kormány programja bizo­nyos új motívumokat tartalmaz, amelyeket mindenütt — és így természetesen a Német Demok­ratikus Köztársaságban is — fi­gyelemmel követnek. így az új bonni kormány kijelentette, hogy aláírja az atomsorompó­szerződést. Ez örvendetes do­log, és remélhető, hogy az egy­idejűleg bejelentett fenntartás, amely szerint még bizonyos kérdések tisztázására van szük­ség, nem jelenti azt, hogy a szerződés aláírását ismét húzni­halasztani fogják. Pozitívan értékelendő továb­bá a kormánynyilatkozat azon kitétele, amely szerint az NSZK „gondos előkészítés után" haj­landó részt venni az európai biztonsági értekezleten. Az új szövetségi kancellár kormánynyilatkozatában előd­jétől, Kiesingertől eltérően két német állam létezéséről be­szélt. Ez is lépést jelentett a dolgok reálisabb szemléletéhez. A Neues Deutsehland vezér­cikke hangsúlyozza: Az új bonni kormány számá­ra a kulcskérdés — kül- és belpolitikai téren egyaránt —, hogy kinek az érdekeit szol­gálja?! Az új politikának, amely Nyugat-Németország számára valóban elkerülhetetlen, a dol­gozó nép demokratikus aktivi­tására kell támaszkodnia. Amint a nyugatnémet kommu­nisták teljes joggal hangsúlyoz­zák, szükséges, hogy Nyugat­Németország népe szociális, de­mokratikus és békés céljai ér­dekében felemelje szavát, saját akaratának kinyilvánításával támogassa a Brandt-kormány haladó intézkedéseit, és a de­mokratikus haladást a szövet­ségi köztársaságban győzelem­re segítse a konzervatív erők ellenállásával szemben. Kommentárunk KÍNA JOGA A világ közvéleményének nem okozott meglepetést, hogy a Kínai Népköztársaságot az ENSZ idei ülésszakán ismét kirekesztették a világszervezet­ből. Felfigyeltető momentum viszont, hogy a szavazás „mér­lege" egyre javul, amíg az el­múlt esztendőben 44 küldöttség szavazott Kína ENSZ-jogainak helyreállítása mellett, addig a jelenlegi ülésszakon néggyel emelkedett az „igen"-ek száma. Ezzel szemben tény, hogy az Egyesült Államok szavazógépe­zete mindeddig aránylag meg­bízhatóan működik. Ugyanak­kor meg kell jegyeznünk, hogy a NATO-államok közül Nagy­Britannia és Franciaország ki­tartott álláspontja mellett, s mint a múlt évben, most is a Kínai Népköztársaság javára adta le voksát. A Kínai Népköztársaság tehát nem tagja a Nemzetek Világ­szövetségének. Kérdés viszont, mint az a közgyűlés idei vitá­jában is felmerült, hogy Kíná­nak van-e nagyobb szüksége az ENSZ-re, avagy az ENSZ-nek Kínára? ... Hogy a világszerve­zet maradéktalanul tudja-e tel­jesíteni feladatát s általános érvényt szerezhet-e határoza­tainak, ha a világ egyik két­ségkívül legnépesebb s legna­gyobb országa nem tartozik so­raiba? Mindenki előtt ismeretesek azok az erőfeszítések, amelye­ket a Szovjetunió és a szocia­lista országok tettek a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagsága érdekében. Ezeknek a törekvé­seknek a-kiindulópontja minde­nekelőtt a helyzet reális és lo­gikus felméréséből ered, arra irányul, hogy a világszervezet döntéseinek és határozatainak általánosan elfogadott érvényt szerezzen. A Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak elismerése egyetlen gondolkodó ember számára sem vitatható kérdés. Trudeau kanadai miniszterel­nök, aki a napokban találkozott U Thant ENSZ-főtitkárral kije­lentette, hogy Kína őszintén részt kíván venni a világszer­vezet munkájában. Ibpi) Ján Marko külügyminiszter beszédének sajtóvisszhangja Elhalasztják az Apoílo-12 felbocsátását? Kennedy-fok — A Kennedy­fok űrrepülőterének techniku­sai közép-euiópai idő szerint csütörtökön hajnalban kicse­rélték az Apollo-12 űrhajó fo­lyékony hidrogént tartalmazó szivárgó tartályát. A NASA, az amerikai űrkutatás irányító szerve még ezt megelőzően úgy döntött, hogy mivel a hiba elméletileg kijavítható, a kilö­vés tervezett időpontjáig az Apollo-12-tőt eredeti menetrend szerint indítják útjára. Ez a meneti end a Földtől való el­szakadás pillanatát pénteken 17.22 órában határozza meg, de mint Ismeretessé vált 186 per­ces tűrési időt tartalmaz, vagy­is ha a hordozórakéta 20.28 óráig felemelkedik a levegőbe, még be tudják tartani a prog­ramban kijelölt időpontokat. Ha ez lehetetlennek bizonyul, akkor az egész kísérletet egy teljes hónappal elhalasztják, és csak december 14-én indítják az Apollo-12-tőt. Varsó — A lengyel sajtó ter­jedelmes kivonatot közöl Ján Marko csehszlovák külügymi­niszter beszédéből a csehszlo­vák külpolitika alapelveivel összefüggésben. A Trybuna Ludu első oldalán közli Marko beszédének kivo­natát és kiemeli azt a megál­lapítását, amely szerint a cseh­szlovák külpolitika elsődleges célja, hogy a többi szocialista országgal együtt megteremtse a békés szocialista építés feltéte­leit. Csupán a Szovjetunióval való szoros együttműködés, a többi szocialista állam testvéri barátsága biztosíthatja Cseh­szlovákia szuverenitását — emeli ki a Trybuna Ludu. Budapest — A budapesti la­pok szintén részletesen tájé­koztatják olvasóikat Ján Marko külügyminiszter beszédéről. A Népszabadság tudósítása hang­súlyozza, hogy a prágai felhí­vás megteremtette az európai dialógus feltételeit. Berlin — Az NDK sajtója ala­pos kivonatokat közöl Ján Mar­ko csehszlovák külügyminiszter beszédéből. Mindenekelőtt az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatos részleteket, vala­mint Csehszlovákia Nyugat-Né­metországgal kapcsolatos állás­pontját emelik ki. Belgrád — A jugoszláviai sajtó Ján Marko külügyminisz­ter expozéjával összefüggésben mindenekelőtt azokat a részle­teket emeli ki, amelyek a cseh­szlovák—jugoszláv kapcsolatok továbbfejlesztésével vannak összefüggésben. A lapok nagy figyelmet tanúsítanak a cseh­szlovák—szovjet kapcsolatokkal összefüggő kijelentéseknek. A Szocialista Párt sajtója, a polgári sajtó, a ládió és a televízió az utóbbi idő­ben egyre gyakrabban közöl cikkeket, beszédeket, interjú­kat az Osztrák Kommunista Párt helyzetével és a pártban történő eseményekkel kapcso­latban. Ennek természetesen nem az a célja, hogy a kom­munista pártnak segítséget nyújtsanak a szocializmushoz vezető út biztosításában. Igaz, hogy néha-néha, mondhatnánk kivételes esetekben, a kom­munisták is szóhoz jutnak a tömegtájékoztatási eszközök­ben, azok, akik a párt irányvo­nalát képviselik. Ezzel azon­ban csak az objektivitás lát­szatát akarják fenntartani, mert ezekben az eszközökben mindenekelőtt e. r ibboldali cso­portok képviseióit, mint pél­dául Franz Mareket és máso­kat szólaltatnak meg. Ez a cso­port a polgári és a szocialista párti sajtóban újból és újból foglalkozik a kommunista párt vezetőségének belső határoza­taival. Ezek a jelenségek megmu­tatják, hogy a jobboldali erők milyen fiakciós eszközökkel folytatják harcukat a kommu­nista párt ellen. Ez nemcsak a párt akcióképességének árt és csökkenti a párt befolyását, (ami különösen a választások alkalmával mutatkozik meg), hanem magában a pártban is megnövekszik ezáltal a szaka­dás veszélye. Mint ismeretes az OKP Köz­ponti Bizottsága júliusban olyan fontos határozatokat ho­zott, amelyek célja a Jobbol­dali frakció sajtószerveinek, a Tagebuch-nak és a Jugend 69­nek a párt irányvonalához va­ló visszatérítése volt. Ezek a határozatok rendkívül fontosak a pártban végbemenő tisztulási folyamat szempontjából, annak ellenére, hogy — amint vár­ható volt — a Központi Bi­zottság felhívásának nem lett foganatja. A Központi Bizottság plénu­ma ezzel kapcsolatban nemré­gen újabb fontos határozatokat hagyott jóvá. Két kérdésről volt szó: áz Ernst Fischer-ügy­ről és az ifjúsági szervezet kér­déséről. Január elején, mindjárt a pártkongresszus után Ernst Fischer a televízióban olyan A párt harcképességének biztosításáért nyilatkozatot tett, amelyről a Politikai Bizottság megállapí­totta, hogy ellentétes „a párt­kongresszuson egyhangúlag jó­váhagyott irányvonallal" és a párt szervezeti szabályzatával. Fischer állásfoglalása ténylege­sen a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal való szolidaritás elutasítását jelen­ti. A Központi Bizottság január 15-én (csak néhány szavazat ellenében) elhatározta, hogy a párt döntőbizottsága, — ame­lyet a kongresszuson titkos sza­vazással választottak meg, és amelynek határozatai ellen csak a következő kongresszu­son lehet fellebbezni — el­járást indít Ernst Fischer el­len. A döntőbizottság beszélt E. Fischerrel, s alkalmat adott álláspontjának megváltoztatásá­ra. Mivel Fischer a bizottság­hoz intézett levelében tüntető­leg hangsúlyozta, hogy minden egyes esetben, amikor szüksé­gesnek taitja, nyilvánosan is állást foglal a párt határozatai ellen, a bizottság október 13-i ülésén úgy döntött, hogy meg­erősíti Ernst Fischer kizárását. A döntőbizottság október 15-én közölte határozatát a Politikai Bizottsággal, megje­gyezvén, hogy a következő ple­náris ülés elé terjeszti dönté­sének indokolását. A szervezeti szabályzat értelmében a bizott­ság határozatai titkosak. En­nek ellenére a hivatalos hír­ügynökség, az APA még ugyanaznap közölte az Ernst Fischer kizárásának megerősí­téséről szóló döntést. Ezután a Központi Bizottság 87 tagja közül 27 anélkül, hogy ismerte volna a döntés indok­lását, nyilatkozatban szembe­fordult a döntőbizottság hatá­rozatával, s „elfogadhatatlan­nak" minősítette azt. Ezenfelül azt állították, hogy e döntés „csapás a demokráciára és az autonómiára s éppúgy, mint Csehszlovákiában, alázza a párt tekintélyét és szavahihetőségét. Ezzel arra igyekeztek utalni, hogy a döntőbizottság Ernst Fischer ügyében hozott határo­zatát „az oroszok nyomására" hozta meg. A Központi Bizottság plénu­ma a döntőbizottság jelentésé­nek alapján megállapította: „A Központi Bizottság hatá­rozottan elutasítja Ernst Fischer ideológiai és politikai nézeteit, amelyek a párt alap­elvei és szervezési alapjai el­len irányulnak. Az OKP hatá­rozottan elutasítja az Ernst Fischer ügyében hozott döntés­sel kapcsolatban terjesztett el­lenséges rágalmat, amely sze­rint a kommunista párt nem osztrák és nem demokratikus párt... Az OKP a gyakorlat­ban bizonyította be, hogy tevé­kenységét országunk és né­pünk érdekei vezérlik, így te­hát független párt, amelyet ugyanakkor szövetségi kötelé­kek fűznek a nemzetközi mun­kásosztályhoz, a világ szabad­ság- és békeszerető erőihez és a kommunista világmozgalom­hoz." A huszonhét központi bizott­sági tag nyilatkozatával kap­csolatban leszögezte, hogy az ellenkezik a párt szervezeti alapelveivel, s ugyanakkor azt az ellenség a párt hitelének lerontására használta fel. E nyilatkozat továbbá a szakadás veszélyét rejti magában. A döntőbizottság határozatát végül a Központi Bizottság plé­numa 46 szavazattal 28 ellené­ben, két tartózkodás mellett tudomásul vette. A plénum az „Ifjúsági szer­vezet és ifjúsági folyóirat" na­pirendi ponttal kapcsolatban 45 szavazattal 25 ellenében 4 tartózkodás mellett határozatot hagyott jóvá, amely megálla­pítja, hogy az 1945-ben telje­sen más feltételek és távlatok között alakított Szabad Osztrák Ifjúság (FÖJJ a mai viszonyok­nak már nem felel meg. Ezért a Központi Bizottság elhatá­rozta, hogy azonnal megkezdik a Kommunista Ifjúsági Mozga­lom JKJB) megszervezését, amely a jövőben az OKP egye­düli egységes ifjúsági szerve­zete lesz. Muhri elvtárs, a párt elnöke leszögezte, hogy e kommunista ifjúsági mozgalomnak már ala­pításakor akcióprogrammal kell rendelkeznie, amely kife­jezi az osztrák fiatalok leg­fontosabb érdekeit és követelé­seit. Új ifjúsági folyóiratot is kiadnak, amely megfelel a KJB célkitűzéseinek és felada­tainak. A FÜJ lapját, a Jugend 69-et az év végével „pénzügyi és politikai okokból" megszün­tetik. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Jugend 69 az utóbbi években a dolgozó ifjú­ság érdekeinek védelmezése helyett fő feladatát abban lát­ta, hogy támogassa a frakció­sokat, rendszeresen rágalmazza a Szovjetuniót és a szocialista országokat, azt állítva, hogy ezek az országok nem is szo­cialisták. A Központi Bizottság plénu­mának e két határozatára a re­vizionisták frakciós harcuk fo­kozásával válaszoltak. Ennek következtében a pártot még in­kább hátráltatják feladatainak teljesítésében, ami különösen veszélyes most a néhány hó­nap múlva sorra kerülő parla­menti választások előtt. A párt egységéért és harcké­pességéért azonban tovább fo­lyik a harc. Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes vezeti a stratégiai fegyverkezés kor­látozásáról hétfőn kezdődő hel­sinki szovjet—amerikai tárgya­lásokon részt vevő szovjet kül­döttséget. (ČSTK f elv.) A KREMLBEN tegnap meg­kezdődtek a szovjet—török tár­gyalások Cevdet Sunay, a Tö­rök Köztársaság elnöke és Nyi­kolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke között. AZ ALEUTI-SZIGETEK térsé­gében szerdán mérsékelten erős földlökéseket észleltek. A szi­getek mintegy 500 mérföldnyi távolságra vannak az Amvhtika­szigettől, ahol október 2-án az Egyesült Államok föld alatti hidrogénbomba-robbanást haj­tott végre. Szakértők szerint a mostani földrengés közvetlen összefüggésben van a robban­tással. PERUBAN a közeljövőben ke­rül sor az egyetemi rektorok megválasztására. A választások előestéjén sok perui egyetemen zavargásokra került sor és a rendőrség több száz tüntetőt őrizetbe vett. AZ ARGENTIN kormány újabb 16 embert bocsátott szabadon azok közül, akiket június 30-án, s a rendkívüli állapot kihirde­tésekor vettek őrzietbe. Az 500 egykori letartóztatott közül még 72-en vannak őrizetben. A FRANCIA Kommunista Párt Központi Bizottsága tegnap ösz­szeült, hogy megvitassa a XIX. pártkongresszus téziseit. A kongresszust 1970. február 4-re hívták össze. A JAPÁN Kommunista Párt a szeptemberi kampány során ki­bővítette sorait. A pártnak 300 ezer tagja van és az Akahata című pártlapot 400 000-en fizet­ték elő. KARL GUSTÁV VON ROSEN svéd pilóta újból Biafrában tartózkodik. Az Expressen című stockholmi lap szerint jelenléte összefüggésben áll a Nigérfa el­len végrehajtott legutóbbi sike­res légitámadásokkal. A GÖTEBORGI kikötő munká­sai már harmadik napja sztráj­kolnak. Az ezer munkás akció­ja következtében a kikötőben megbénult az élet. VASZILIJ CSERNISOV, az SZKP Központi Bizottsága mel­letti pártellenőrzési bizottság helyettes elnöke csütörtökre virradó éjszak szívinfarktus kö­vetkeztében elhunyt. NELSON ROCKEFELLER New York-i kormányzó, Nixon elnök latin-amerikai különmegbízott­ja szerdán a kongresszus Ame­rika-közi albizottsága előtt be­szélt dél-amerikai útjának ta­pasztalatairól. Rockefeller sze­rint az Egyesült Államoktól dél­re nemcsak radikális változá­sokra lehet számítani, hanem olyanokra is, amelyeket — már nem lehet ellenőrizni. Rocke­feller sürgette a képviselőket: járuljanak hozzá egy merőben új latin-amerikai politika kiala­kításához. JAPÄN közlekedési dolgozói csütörtökön hajnalban két és félórás sztrájkkal tiltakoztak Sato miniszterelnök küszöbön álló washingtoni útja ellen. A közlekedési sztrájk kezdete egy hosszabb ötnapos tiltakozási hullámnak.

Next

/
Thumbnails
Contents