Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-13 / 267. szám, csütörtök

Tanuljunk a barátainktól A szovjet sajtótermékek ha­zai terjesztéséről ANDREJ TOR­DAJI elvtárs, a Posta Hírlap­szolgálat behozatali osztályá­nak igazgatója tájékoztatott. Jelenleg 1311 sajtóterméket hozunk be összesen 89 230 példányban. 32 881 példány szakmai-politikai és 56 349 példány szórakoztató folyó­iratot és újságot. A legkere­settebbek a pedagógiai szak­folyóiratok, a magyarul is megjelenő SZOVJETUNIÓ és az angolul és franciául is megjelenő SZPUTNYIK. A leg­kisebbek nagy örömmel ol­vasgatják a Murzilkát és a Veszolije Kartunkit, a fiatal technikusok folyóiratát és az Ekrant, az asszonyok pedig a Rabotnyicát, ami ugyancsak megjelenik magyarul. Sajnálatraméltó, hogy sem az ipari, sem a mezőgazdasá­gi vállalatok nem méltányol­ják kellőképpen a szovjet szakirodalom jelentőségét. Bizonyos, hogy a jövőben fellendül a csehszlovák— szovjet idegenforgalom. A Szovjetunióba látogatók szá­mára nagy segítséget jelent majd a TURIST, amely részle­tesen és szemléltetően tájé­koztatja a látogatókat a he­lyi viszonyokról, elszállásolá­si és étkezési lehetőségekről, árakról, és ami a legfonto­sabb, a látnivalókról. Ennek testvérlapja angolul, fran­ciául és németül is megjele­nik. A gyermekek számára nyil­ván örvendetes meglepetést szerez majd a zenei nevelés céljait szolgáló KOLOBOK, a hanglemezgyűjtők számára pedig a KRUGOZOR — hat folióhanglemezzel. A Posta Hírlapszolgálat ru­galmasságát és előrelátását bizonyítja, hogy ez év decem­berében a „SZOVJETUNIÓ" című folyóiratból a megszo­kott 2450 példány helyett 7000 példányt rendelt Szlovákia számára. Ez a szám ugyanis autentikus szövegekkel és ké­pekben mutatja be V. I. Le­nin életét és munkásságát. Az emberiség nagy gondolkodójá­nak, az első szocialista állam megalapítójának 100. születés­napja -alkalmából rendezett előadáso'k és kiállítások hatá­sát ez az anyag jelentősen növelheti. Érdekes, tartalmas és ob­jektív kiadvány a Novosz­tyi Hírügynökség gondozásá­ban megjelenő TÝŽDENNÍK AKTUALÍT, amelyből Szlová­kia 20 ezer példányt kap. A 12 oldalas lap anyagát gondo­san áttanulmányoztam és vé­leményem szerint jelentősen hozzájárulhat sok félreértés, té­vedés eloszlatásához. Aki nem fél az igazságtól, az érvénye­síti az antik jogászok elvét: Audiatur et altéra pars — hallgattassák meg a másik fél is. És éppen ennek az elvnek teszünk eleget, ha a múlt eseményeket ismerni akarván rendszeresen és el­mélyülten olvassuk többek között ezt a szovjet lapot is. A Posta Hírlapszolgálat be­hozatali osztálya nagyon ér­dekes versenyt szervezett; ezek célja, hogy minél töb­ben előfizessék a szovjet saj­tótermékeket. A verseny 1969. november 20-án befejeződik és a résztvevők között na­gyon értékes jutalmakat sor­solnak ki. Példaként említhe­tem, hogy aki több mint ezer előfizetőt szerez, az 3500 ko­rona értékű, külföldi utazáson vehet részt, aki pedig keve­sebb, pld. 300 előfizetőt sze­rez, az 1000 korona értékű vásárlási utalványt nyerhet. Saját elsődleges érdekünk, hogy a szovjet sajtó segítsé­gével részletesen értesüljünk a leghaladóbb műszaki talál­mányokról, munkamódszerek­ről, hogy például a csehszlo­vák mezőgazdaság a GAZETA PLAKAT révén tanulmányoz­za a szovjet növénytermesz­tési és állattenyésztési ered­ményeket és módszereket. Tanuljunk azoktól, akiktől valóban van mit tanulnunk, és akik tudásukat önzetlenül és könnyen hozzáférhető for­mában teszik közkinccsé. PÉTERFI GYULA Javult a gyártmányok minősége (ČSTK) — A csehszlovák ál lami minőségellenőrzés az idei év kilenc hónapja alatt gyár tott 1818 gyártmány minőségé­ről határozott. 1015 esetben emelkedett ipari üzemeink gyártmányainak színvonala a múlt év ugyanazon időszakához viszonyítva. A gyármányok 3 alapkategó­riába való beosztása miatt — kiváló, jó és alacsony minősé gű — a termelak elsőrendű áruk előállítására törekedtek. A ki váló minőségű gyártmányok a múlt évhez viszonyítva két szá­zalékkal emelkedtek. Az átlagos minőségű termelés 9,3 száza­lékkal csökkent. A harmadik minőségű gyártmányok 1,5 szá­zalékkal emelkedtek. Üresjáratból a termelésbe November 23 -27. ­árubörze Brnóban Tegnap a Nehézipari Minisz­térium anyagellátási osztályá­nak a vezétője bejelentette, hogy Brnoban, a kiállítási te­rület G pavilonjában az idén is — Immár hatodszor — meg­rendezik a kihasználatlan kész­letek vásárát. Ha a vásár rendezőinek fel­tesszük a kérdést, hogy: való­ban szükségtelen, felhasználha­tatlan anyagokról, gépekről és berendezésekről van-e szó, a szakemberek határozott nem­mel felelnek. Jelentős, sokszor százezres értékrendű üzletek lebonyolítására is sor kerül. Mindez azt bizonyítja, hogy vagy a tervezésben van hiba, vagy az anyagmérlegek össze­állításában, vagy valahol más­hol. Olyan tényezők is közre­játszhatnak, mint a nyilvántar­tás vagy mint a raktározási technika elmaradottsága. Miközben egy-egy üzemben arra panaszkodnak, hogy bizo­nyos termékekkel nem tudnak mit kezdeni, más üzemek anyag­beszerzői, igazgatói és munkásai amiatt keseregnek, hogy anyag­hiány miatt képtelenek a terv­teljesítésére. Csak az a baj, hogy egyik igazgató nem tud a másikról. Ennek áthidalására rendezik meg a brnoi 6. anyagbörzét. Itt a G pavilon vitrinjeiben ezer és ezer termék kerül kiállítás­ra. Hengerelt anyag és színes­fém lemez, elektromotor és szerszámgép, szerszámok és szi­vattyúk, családi ház építéshez szükséges anyagok kerülnek el­adásra. Az ilyen börzék előnye, hogy a kínált termék egy-egy páldá­nya fizikailag is ott van és megtekinthető. Nem úgy, mint az évközben megrendezett bör­zéken, ahol az érdeklődők csak listákat tanulmányozhatnak. Egy-egy kisüzem anyagbeszer­zője ugyanis nem a műszaki rövidítések szerint ismer rá a szükséges gépre, alkatrészre, hanem azáltal, hogy vizuálisan „ráismer" amire az üzemnek szüksége van. Hogy az ilyen vásárokon je­lentős értékek kerülhetnek át az „üresjáratból" a termelésbe, azt a múlt évi hasonló börze eredménye is bizonyítja: 1968­ban 106 millió korona értékű áru cserélt gazdát a G pavilon­ban. Legalább kétszerekkora értékű termék pedig a börze hatására aktivizálódott. Kényszermegoldásként hasz­nos dolog az árubörze. Remél­jük, jövőre, két-három év múl­va már nem lesz rá szükség. (t. ml ÖSZ. (Tóthpól Gyula felvétele) A nép érdekében (Folytatás ai 1. oldalról) megvalósulnia. Természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a követelményt, hogy a sze­mélyi változásoknál minden esetben a legnagyobb megfon­toltsággal, körültekintéssel kell eljárni és meg kell különböz­tetni az igazi ellenséget azok­tól, akik a körülmények befo­lyására meginogtak, de azóta belátták tévedésüket. Demokra­tikus, humánus eljárásunkkal nem férne össze, hogy pillanat­nyi tévedésekért eltávolítsunk embereket, azzal pedig a leg­határozottabban szembe kell helyezkedni, hogy az átszerve­Nem az utolsó szavuk A polgári (losonci járás) szö­vetkezetesek nem hagyják figyel­men kívül a párt Központi Bizott­ságának felhívását. Válaszukban ígérik, hogy még ebben az évben terven felül 48 000 liter tejet és 100 mázsa húst adnak a közellá­tás részére. Ugyanakkor az állat­gondozók részére kedvezőbb, hi­giénikusabb munkafeltételeket ter­remtenek. A felhívást nem tekintik egy­szeri akciónak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az előzetes jövő évi termelési terv összeállításakor figyelembe veszik a termelés fo­kozását. A fejőstehenek számát 30—cal és a tehenenként! lejési átlagot évi 100 iťterrel növelik. A jövő évben a tejtermelést 120 ezer literrel, a hústermelést' pe­dig 260 mázsával akarják növel­ni. Amint mondják, ez azonban még nem az utolsó szavuk ... A szövetkezetiek azt is ígérik, hogy még az Idén 2000 óra társa­dalmi munkával és gépekkel elő­segítik városunk csinosítását. zést személyi számlák törlesz­tésére használják fel. A szocialistaellenes erők múlt évi tevékenysége követ­keztében beállt helyzetben nem tarthatjuk meg a képviseleti szervek esedékes választását. A közelmúltban a funkciós idő­szak meghosszabbításáról elfo­gadott alkotmánytörvény áthi­dalja ezt az átmeneti helyzetet, és viszonylag hosszú idő távla­tát teremti meg a nemzeti bi­zottságok működésének. Ez lét­rehozza annak feltételeit, hogy a képviselők és az apparátus dolgozói elkötelezett, tevékeny munkát végezhessenek válasz­tókörzetük javára. Szükséges itt rámutatni különösen a kommu­nista képviselők felelősségére, akiknek a nemzeti bizottságok­ban érvényre kell juttatniuk a párt vezető szerepét, s akiknek elsődleges feladata biztosítani, hogy az államhatalmi szervek tevékenysége a CSKP marxista —leninista politikájának meg­valósítására irányuljon. Nehéz lenne összegezni mily sokrétű munka, kiterjedt fel­adatkör elvégzése áll a nem­zeti bizottságok előtt. Tevé­kenységük minden területe a legközvetlenebb kapcsolatban áll a lakosság mindennapi éle­tével, életkörnyezetének fej­lesztésével. Helyzetünk rende­zésének követelménye a társa­dalmi és gazdasági nehézségek felszámolása, az életfeltételek megjavításának szükségessége megköveteli, hogy nagy igyeke­zettel törődjünk a nép és a nemzeti bizottságok kapcsolatá­nak megszilárdításával, együtt­működésük elmélyítésével. GAL LÁSZLÓ 3. Canaris reménykedik Hitler nem ámította magát, hiszen nem volt titok előtte, hogy hiába sze­rez bármilyen tömegbefolyást, a Reichswehr akarata ellenére meg sem moccanhat. Ha sikerülne is a politikai küzdőtéren parlamentúlis eszközökkel győznie, a tábornoki kar bármikor ke­resztülhúzhatja számítását, a hadsereg akkor veszi át a lwtalmat, amikor akarja. Ahhoz, hogy beülhessen a biro­dalmi kancellár bársonyszékébe, első­sorban a tábornoki karnak kell igent mondania. — Tudom, hogy nehéz út vár rám, de el vagyok szánva rá, hogy ezt az utat végig járjom — jelentette ki Schleicher tábornoknak. — Gondolom ön és barátai támogat­nak majd a holnap küzdelmeiben. — És miért tennénk ezt? — kérdez­te Schleicher. . — Mert azonos a célunk: hatalmas és erős Németországot akarunk. Né­metország pedig csak akkor lehet a népek óriása, ha a hadserege legyőz­hetetlen. Korszerű, legyőzhetetlen ál­lamot akarok teremteni! A tárgyalás Hitler és von Schleicher tábornok teljes megelégedésével zárult. A katonai gyakorlótér melletti útke­reszteződésnél barátságosan, mosolyog­va ráztak kezet, és a kancellárjelölt így búcsúzott: „Itt az útkereszteződés­nél emléktáblát kellene felállítani, amely örökre hirdetné, hogy itt zajlott le Hitler Adolf sorsdöntő beszélgetése von Schleicher tábornokkal, a Reichs­wehr parancsnokával." Canaris keservesen megbánta, hogy nyélbe ütötte ezt a találkozót, és hó­dító útjára segítette jövendő gyilko­sát. E keserű percekben Canaris a múlt eseményeit elemezve hirtelen rádöb­bent, hogy tulajdonképpen előre kel­lett volna látnia vesztét. A nevek lé­giója ötlött fel emlékezetében, azok­nak az embereknek nevei, akik a szó legszorosabb értelmében a legfőbb ha­talomhoz segítették Hitlert. Közülük a legbefolyásosabbak azok, akik a legtöb­bet tettek, sorra mind elbuktak. Cana­ris az utolsó mohikán volt e bandá­ból. Kegyvesztett lett Papén, és a poli­tikai küzdőtér süllyesztőjében eltűnt Schach is. Mindketten a nehézipar ha­talmasságait sorakoztatták fel a név­telen politikai kalandorok mögött, megszervezték Hitlernek Krupp és Thyssen támogatását is. Schach volt az, aki titkos alkura hívta össze 1933 február utolsó napjaiban e hatalmassá­gokat Krupp von Bohlen vezérletével. Javaslatára az iparmágnások hárommil­lió márkát adtak össze Hitler Választá­si alapjára. Igaz ez a hárommillió Kruppéknak később busásan kamato­zott, de pénz nélkül és még inkább a nehézipar nehéz emberei nélkül Hitler vesztes kis senki maradt volna a nagy politikai játszmában. Canaris várta a csengetést, és arra gondolt, hogy Hitler most neki is meg­fizet. Canaris tehát meg sem kísérelte a szökést. Tudta, hogy reménytelen buj­kálnia, felkutatnák ellenségei, bárho­va menekülne. E percekben azonban még gondolatban sem adta meg magát — reménykedett. Mindenekelőtt a sa­ját ügyességében, az összeesküvésben hozzáláncolt társai elszántságában és ésszerű titoktartásában bízott. A leg­jobban bízott azonban ellenfelei már sokszor kipróbált ostobaságában. — Az utolsó sakkhúzásnak sikerül­nie kell — biztatta önmagát a már végképp reménytelen helyzetben is. Nem hitte, hogy éppen a cél előtt, a nagy játszma utolsó partijában veszít el mindent. Ellenségei csupán egyetlen hibát vétsenek, Canaris számára ez is elegendő lett volna a sikerhez. Vele szemben pedig fnind e percig a ku­lisszák mögötti harcban mindig elkö­vettek vaskos hibákat is­— Csupán még egyszer fogjanak mel­lé, én résen leszek! Ugyanezekben a percekben a náci hatalmasságok politikai küzdőtere i6 felpezsdült, de az új helyzetben min­denki nyerni akart. Hitler a váratlan katonai puccskísérlet hírére pillanatok alatt Berlinben termett. Egész úton egyre gyorsabb és gyorsabb tempóra ösztönözte a gépkocsi vezetőjét. Ö az­tán igazán jól tudta, hogy ebben a helyzetben egyetlen perc veszteség egyúttal a hatalom elvesztését jelent­heti. Nagyon is jól ismerte ellenfeleit atihoz, hogy ne legyenek illúziói: az adnfirális és összeesküvő társai az el­sők között őt tennék el láb aló), ha sikerülne megkaparintaniuk a hatalmat. Elszánta, hogy ez alkalommal kézre­keríti és falhoz állítja a náci rendszer valamennyi tekintélyes ellenségét, nem lesz figyelemmel semmi protek­cióra, politikai, vagy katonai rangra. Himmler azonban Canarisék puccs­kísérletét fel akarta használni, hogy egyúttal személyes ellenfeleitől is megszabaduljon egyszer s mindenkor­ra. A speciális SS-kommandók megta­lálták és neki adták át az összeeskü­vés vezetőinek névsorát. Mindegyik név mellett fel volt tüntetve: milyen posztot tölt be az új birodalomban Hitler halála után. Az SS-kommandók a házkutatások során találtak azonban egy mási'k iratot is, amelyet Winston Churchill írt alá. Ez volt az a figyel­meztető levél, amelyet még 1938 au­gusztusában lord Halifax felkérésére írt. E levélben elszánt és határozott fellépésre sürgette a német tábornoki kart Hitler ellen. Ez a fontos doku­mentum is Himmler kezébe került. Himmlernek ez az ellenakciója július 24-én hajnalban kezdődött. Az SS és a Gestapo százával tartóztatta le a Hitler elleni összeesküvésben kompromittált katonatiszteket és politikusokat, és el­fogtak mindenkit, akire a gyanú leg­kisebb árnyéka esett. Néhány katonatiszt megpróbált el­lenállni, amikor az SS legények kör­befogták őket, egyiknek sem sikerült kicsúsznia a gyűrűből. Az ellenálló ka­tonatiszteket könyörtelenül főbelőtték, nem egy közülük a nyílt utcán vér­zett el. Könyörtelenül falhoz állították azonban azokat is, akik nem fogtak fegyvert életük védelmében, engedel­mesen megadták magukat. A letartóz­tatott összeesküvőket kegyetlen kínzá­sok után állították a falhoz. A puccs vezetői közül egyetlen ember volt csu­pán, akihez nem nyúlt senki, — és ez Canaris volt. KÖVETKEZIK: 4. PÁRBESZED A CANARIS VILLÁBAN.

Next

/
Thumbnails
Contents