Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-13 / 267. szám, csütörtök

Tisztul az égbolt a hajógyár feSett Rendet az árrendszerbe 0 A jó légkör - fontos tényező # Novemberben tiárom munkaszombat K

omáromban, a hajógyárban a megszokott kép fogadja az embert. A szerelőcsarnokban száz és száz szerelő kopácsol a „teknőkön". A mólón is nagy a sürgés-forgás, most készítenek elő próbaútra néhány teherhajót Az anyagelőkészítő részlegen egyhangúan zümmög, majd nagyokat kattan a prés. A laikus csak találgatja, hogy az éppen megmunkált lemezt hová illesztik be majd a szerelők. A riporternek mégis úgy tűnt, mintha az emberek ma jókedvűbbek lennének, mint néhány hónappal ezelőtt. Később kiderült, hogy ez nem véletlenül van így, és ez a hangulatváltozás sok mindennel összefügg. — A biztonságérzet! Véleményem szerint főleg a biztonságérzet okozta, hogy ma jókedvíibbek a gyáriak, mint tegnap, tegnapelőtt voltak. Ez Kares Richardnak, az operatív tervezési osztály vezetőjének a véleménye. ' * Persze, abból, hogy ae ember gyárlátogatáskor egy-egy (vagy akár tíz) búsképű emberrel találkozik, még nem következtethet arra, hogy az üzemben általánosan rossz a hangulat. Mint ahogy az sein jelenti ennek az ellenkezőjét, ha a riporter néhány füttyös kedvű hajószerelővel találkozik. Kares Richard más módon, más „barométerrel" mérte le a hajógyáriak kedvét. Mint a technikusok általában, ő is számokkal, pontos adatokkal érvel. — Volt időszak, amikor úgyszólván menekültek innen á dolgozók. Volt olyan kilenc hónap, hogy 372 alkalmazottunk mondott fel. Nyolcvanöt műszaki és — ami a legnagyobb baj — kétszáznyolcvan produktív munkás. Ez egy ilyen gyárban már számottevő munkaerő. — Talán a kereset csökkent?. — Azt éppen nem mondhatnánk. A bérstatisztika mást mutat. Tavaly és 1969. elején a gyárban általában rosszul mentek a dolgok. Az üzemmel kooperáló vállalatok késve szállították a gépeket. Megtörtént, hogy néhány hónapos késéssel érkezett meg a föhajómotor. Miután ezt éjt nappallá téve beszerelték a hajóba, a próbaüzemeltetéskor kiderült, hogy a motort a plotištéi gyárban rosszul szerelték össze. Mondhatnánk azt is, hogy selejtett küldtek. Ez az egy példa is jól megvilágítja, milyen körülmények között dolgozott a hajógyár. Karel Richard még szomorúan felteszi a szónoki kérdést: — El tudja képzelni, milyen Idegölő munka a már beépített hajómotor kiszerelése? Az elmúlt egy-másfél év alatt a hajógyárra pénzügyeleg is „rájárt a rúd". Ez a felemás gazdasági intézkedések következménye. Megkezdődött ugyan valami, de — a gazdasági intézkedésekről van szó! — semmi, szinte semmi se fejeződött be. A kezdet a nagykereskedelmi árrendszer átépítése volt. Ez abból állt, hogy a hajógyárral kooperáló üzemek minden magyarázkodás nélkül, egyik napról a másikra . megdrágították termékeiket. A főtervező konkrét számadatokkal „szolgál". A több tucatnyi esetből csak néhányat említsünk. A hajókhoz szükséges szivattyúk régebben 40 000 koronába kerültek. Az „árrendezés" után egy nappal ugyan3

az a szivattyú már 63 000 koronájába kerül az üzemnek. A csőrlők ára 60 000 koronáról l

g kerek 100 000 koronára emelkedett. A tengelyvezeték, amely 13. tegnap még 200 000 koronába került, az intézkedés után egy • nappal már 300 000 koronáért % volt kapható. ' Köztudott, hogy a komáromi hajógyár termékeinek döntő többségét exportálja. A Szovjetunió és a többi kereskedelmi partner a hajókat hosszú lejáratú szerződések alapján vásárolja. Ez azt is jelenti, hogy a hajók eladási árára egy-egy belföldi árrendezés nincs hatással. Viszont kérdés, hogy a hajógyárnak ki téríti meg a veszteséget, ha az (a nagykereskedelmi árak már említett nyakló nélküli növelése miatt) a tervezett nyolcmillió korona helyett mondjuk csak kilenc és félmillió koronáért képes a hajót előállítani. A régi tervezési gyakorlathoz szokott ember a kérdésre így felel: Állami dotációt kell igényelni. Igen ám, de a félmegoldások idején a nagykereskedelmi árakat növelték, az állami dotációkat viszont tekintet nélkül a körülményekre alaposan megnyirbálták. Alapjában véve ezzel magyarázható, hogy a dolgozók szinte menekültek az üzemből. Számos munkáson a kilátástalanság vett erőt. Úgy gondolták, hogy ha az állam a gyárat így magára hagyja, az üzemnek nincs nagy jövője. Az igazság az, hogy ma a ^^ komáromi hajógyár az elkészített hajók minőségét illetően az európai folyami hajógyárak szinte mindegyikével felveheti a versenyt. Ma az üzem olyan törzsgárdával rendelkezik, amely bármely igényes feladat elvégzésére alkalmas. Már évekkel ezelőtt Is alkalmas volt, amikor még olyan személyhajókat gyártottak, amelyeknél rendkívül pontos munkát kellett végezni. Mellékesen érdemes megjegyezni, hogy az üzem a jövőben valószínűleg visszatér a személyhajó gyártáshoz. Saját érdeke, hogy minél több élő munkát exportáljon, hogy a szakértelmet a lehető legjobban kamatoztassa. A közlelmúltban a gyár — krízisen esett át. A válság már megoldódott. A központi alapokból az üzem dotációt kapott, és már javában folyik a késés felszámolása. A tegnapot Karel Richard így jellemzi: — Mindannyiunkat felbőszített, hogy a mólón annak idején 7—8 félig kész hajó „kísértett". A hajógyár húsz éves fennállása alatt ez még nem fordult elő. Egyszóval: nehéz esztendő volt... Nehéz, mert a termelési profil se volt kedvező. Régebben legfeljebb négy különféle típusú hajót gyártott az üzem. 1968-ban a hajógyáriak 14 hajótípus előállítására forgácsolták szét az erejüket. Ebből 7 hajó mintapéldány volt. Kérdés, hogy van-e hajógyár a világon, ahol ilyen kedvezőtlen összetételű tervet sikeresen teljesíthetnének. A központi tervezés — enyhén szólva — érzéketlenül szabta ki a feladatokat. Ami viszont a holnapot illeti, a hajógyáriak megint optimisták. A késés nagyobbik részét már behozták. Javában folyik a „profiltisztítás." Magyarán ez azt jelenti, hogy a gyár megint kisebb számú típuson fog dolgozni, és így a hajók nagyobb sorozatokban készülhetnek. — Ha ön miniszter lenne? — kérdem a főtervezőt. — ... akkor elintézném, hogy a hajómotor gyártásban több üzem vetélkedjék egymással. Esetleg több ország több üzeme is versenghetne. És nem is kellene Nyugatra menni. Ma már több szocialista ország kiváló hajómotorokat állít elő. Továbbá megoldanám a gyár egy régi problémáját: hogy a fedélzeti berendezéseket itt, Komáromban gyártsuk. Ügy vélem, hogy ezt a célunkat rövidesen elérjük., j A HAJÓGYÁR SZERELÖCSAR NOKA. (Karol Vlčko felvétele) •klehéz év áll a hajógyár mögött. Pedig az országban- kevés helyen dolgoztak olyan nagy kitartással, mint a komáromi üzemben. És kevés helyen bizonyították be ennyire, hogy a munkának sokszor a nehezebb végét kell megfogni. Jó példa erre a szabad szombatok bevezetésének története. Kevesen tudják, hogy a hajógyárban — az országban alighanem utolsóként — egészen 1969. szeptember 29-ig havonta csak két szabad szombatot tartottak. A hajógyáriakat tehát a

z ötnapos munkahét körül felkavarodott vita nem érte váratlanul. — Miként döntöttek az ötnapos munkahetet illetően? — A rendelkezést nem vonjuk vissza, az ötnapos munkahét marad. A lemaradást behoztuk, illetve a közeljövőben teljesen felszámoljuk. Viszont a gyár dolgozói elhatározták, hogy az ügy érdekében novemberben három munkaszombatot tartanak. — Olyan hírek keringtek Csallóközben, hogy a gyárnak nincs elég megrendelése. Mi igaz ebből? — Semmi! Az üzem 1972-ig el van látva megrendeléssel. A távlati terveket illetően folynak a tárgyalások. Számolunk azzal is, hogy 1972. után ismét személyhajókat is fogunk gyártani. — A szovjet partner milyen hajókat rendelt legújabban? — A 2700 tonnás motoros teherhajók sorozatát „meghoszszabbították", továbbá e sorozat módosított változata iránt érdeklődtek és — rendeltek. Az újabb szerződések értelmében további 100 köbméteres baggerokat is gyártunk a Szovjetunió részére. Mindent összevetve: lesz munkánk éppen elég. Amikor aziránt érdeklődöm, mi mindent gyárt az üzem Kares Richard, hosszú felsorolásba kezd. Ezen a „listán" szerepelnek a népszerű 2700-as motoros teherhajók, a 100 köbméteres kotrógépek, a 120 köbméteres motoros dereglyék, a 250 köbméteres merőkanalas kotróhajók, a 2,5 köbméteres kanalú kotró-óriások és többek között a Dunahajózási Vállalat részére készült 1100 lóéi ős tolóvontatóhajók. Nem érdektelen, hogy a gyár a csehszlovák Dunahajózás korszerűsítéséből is kiveszi részét. Termelésének ma már csaknem negyedrésze hazai megrendelésre készül. » # # hajógyár példája is bizonyitja, hogy nem egyszerű feladat egy ország gazdaságának a felfrissítése. Az, hogy a hajógyáriak a félmegoldásokra kezdettől fogva gyanakodva néztek, nem jelenti, mintha azt állítanák, hogy kér minden erőlködésért, hiszen a gazdasági intézkedések úgysem vezetnek eredményre. Az üzem dolgozói hívei az újnak, a korszerűbbnek, de ellene vannak a dilettantizmusnak, a gazdasági műkedvelő tevékenységnek. Jól tudják ők mindnyájan, hogy a hajóépítés a korszerű iparágak közé tartozik, tehát az ágazatot úgy is kell kezelni, mind a távlati terveket, mind pedig a hajógyári termeléssel kapcsolatos pénzügyi politikát illetően. TÓTH MIHÁLY Az elit réteg elméletének kudarca KI ÍRTA A DRAMA FORGATÓKÖNYVÉT? A Pravda november 10. számában Václav Hoŕovský tollából cikket közölt arról, kik álltak az ez évi augusztusi események mögött. Bevezetőképpen a cikk megállapítja, hogy csak a tapasztalatlan ember hiheti azt, hogy az augusztusi események a véletlen műve volt. A több százezer röpirat, egyes nyugati rádióállomások adásai mind arról tanúskodnak, hogy előre „kidolgozták a dráma részletes forgatókönyvét". Az előkészületek tervszerűségét bizonyítják a fegyver- és robbanóanyag-raktárak is. A forgatókönyv szerint a dráma hőse a dolgozó nép lett volna azzal, hogy elárasztja az utcákat. Amikor azonban ezt a szerepet nem fogadta el, az elégedetlen nép szerepkörét az ismeretlen kíváncsi tömeg kapta. Hogy milyen hős volt, és milyen szerepet játszott, ezt ma már tudjuk. Nem először fordult elő, hogy a dolgozó népet előre megtervezett szerepre akarták kényszeríteni, — állapítja meg a cikk rámutatva a novemberi sztrájk-kísérletre. Az ellenforradalmároknak azonban csak az iskolásokat sikerült megtéveszteniük, az üzemek dolgozói nem reagáltak. De kik álltak e forgatókönyv mögött — teszi fel a cikk a kérdést, és mindjárt meg is adja a választ. Elsősorban az elit réteg elméletének hordozói, a tulajdonképpeni kispolgárok, akik szennyes terveiket nagy szavakkal és zengzetes jelszavakkal leplezik. Jelszavaik között fontos helye van a társadalmi elit elméletének. A cikk nem tartja feladatának az elmélet elemzését, csupán rá akar mutatni, hogyan használták fel a január után megindult fejlődés megakadályozására. Azok az erők, melyek saját céljaik érdekében akarták kihasználni a fejlődést, nem léphettek fel nyíltan és ezért az elit réteg elméletével akartak behatolni a becsületesen gondolkodó emberek közé. Azt hirdették, hogy az értelmiség a nemzet legelhivatottabb kiválasztott rétege. A cikk ezzel kapcsolatban idézi Svltáknak az értelmiségiekhez és diákokhoz intézett felhívásait. A társadalmi elit elméletét haladó teóriának módja, azt hirdetve, hogy Marx tanítása az osztályokról és az osztályharcról már elévült. Szerintük á társadalom a politikailag aktív kisebbségre, a kiválasztottak rétegeire, és a kisebbség által irányított passzív többségre oszlik. A történelmi tapasztalatok azonban azt mutatják, mindenütt, ahol kiválasztott emberekről, „iibermenschekről" kezdtek beszélni, társadalmi katasztrófa következett be. A kiválasztottaknak szilárdaknak, hidegvérűeknek, zárkózottaknak, erőseknek kell lenniük. Csehszlovákiában ezeken az általános jellemvonásokon kívül követelmény volt, hogy cinikusak legyenek saját nemzetükkel szemben, gyűlöljék a marxizmus—leninizmus eszméit, gondolkodás nélkfil hajbókoljanak a Nyugat előtt. Az elit réteg egyik legjellemzőbb vonása, hogy bánni tudnak az emberekkel. De míg ez tavaly sikerült nekik, ez évben már kudarcot vallottak. Tavalyi sikereiket az tette lehetővé, hogy a pártvezetőség s az államapparátus nem volt szilárd, nem volt egységes, és az állami intézmények az állam pénzén hivatalosan államellenes tevékenységet folytattak. Ma már csak a Csehszlovák Tudományos Akadémia hű ehhez a hagyományhoz, kérdés azonban, hogy meddig. Az elit réteg további jellemzője a vörös és a fehér szín. Az a fehér eleinte észrevétlenül, bátortalanul, de egyre erőteljesebben lépett fel a különböző szervezetekben, mint az elkötelezett pártonkívüliek klubjá'ban, a 231 klubban, a szociáldemokrata párt megalakítására tett előkészületben. A vöröset a párt opportunista erői képviselték. Ezek az erő-k a tavalyi járási és kerületi pártkonferenciákon léptek fel nagyon aktívan. A vörös és fehér réteg szovjetellenességet hirdetett, az állami politikai rendszer semlegességét, pluralitását követelte és javaslatokat tett a párt alapszabályzatának módosítására. Ez az elmélet különösen erősen hatott az ifjúságra, amely a hamis illúzióban ringatta magát, hogy alkotó módon érdekelt a közügyekben és fontos szerepet játszik a társadalomban. « A cikkíró rámutat, hogy ez az elmélet teljes ellentétben áll a szocialista humanizmussal. A kajntalizmusban azonban szinte tudományosan indokolt. Azt hirdetik, hogy az embereket értékük szerint két csoportra osztják, az ún. elitre, a kiválasztottak rétegére és az általuk irányított tömegre. Az elit réteg elméletének nincs objektív tudományosan bebizonyított kritériuma, ezért magában hordja az önkény váratlan megnyilvánulásainak veszélyét. Ez a teória képezi a fasiszta ideológia alapját. Ezzel szemben — állapítja meg a cikk, — az osztályelméletnek megvan az objektív tudományos alapja. A középkori hűbérúr nem azért volt uralkodó, mert különös képességekkel rendelkezett, hanem azért, mert kastélyban született és ereiben „kék vér" folyt. Ugyanúgy a kapitalista sem rendkívüli adottságainak köszönheti társadalmi helyzetét, hanem annak, hogy tőkével rendelkezik, melynek segítségével leigázhatja a dolgozókat. Amint a kapitalista nem használná ki tőkéjét, azonnal felszámolná kapitalista mivoltát. Az egyes osztályok objektív helyzetét osztályöntudata és cselekedetei szabják meg. A munkásosztály vezető társadalmi helyzete a szocialista forradalomban és a szocialista társadalom építésének egyes szakaszaiban, nem csupán saját akaratának megnyilvánulása, ez elsősorban történelmi szerepe felismerésének a kifejezése. Ezt a szerepet nem töltheti be semmilyen más Osztály, vagy szociális csoport és végképp nem egy értelmiségi „elit csoport". A munkásosztálynak a szocialista társadalomban érdeke, hogy a politikai és gazdasági vezető funkciókat azok töltsék be, akiknek személyes tulajdonságaik, szak- és politikai ismereteik biztosítják a funkció sikeres teljesítését. A szocializmusba becsempészett „társadalmi elit" elméletének nyitja abban rejlik, hogy ez az önmaga által elitnek ne>vezett értelmiségi csoport kl akar bújni a társadalmi ellenőrzés alól és önkényesen uralomra akar jutni. Röviden így jellemeznénk: kísérletet tett a „kiválasztottak" forradalmára. Hoŕovský megállapítja, hogy a január előtti időszakban gyakorlatilag nem értékelték az értelmiség társadalmi jelentőségét. A január utáni fejlődés egyik alapvető pozitív vonása volt e hiányosság kiküszöbölése. 1968. januárjától a tudományos és kulturális dolgozóknak lehetőségük nyílt arra, hogy jelentős szerepet játsszanak nemcsak a saját soraikban, hanem más társadalmi csoportokban is megnyilvánuló megkésett hangulatok és álláspontok kiküszöbölésében. Különösen nagy jelentőségű ez a szerep az ifjúság körében. Ezt a lehetőséget azonban nem használják ki, sőt azt mondhatjuk, visszaélnek vele. A cikk befejezésében megállapítja, hogy a harc az ilyen elmélet ellen csak akkor lehet hatékony, ha következetesen a marxizmus—leninizmus alapján folytatják. Marx és Lenin sein v,olt munkásszármazású, de képességeiket és tudásukat a munkásosztály szolgálatába állították. Csakis ezen az úton fejleszthető a szocialista társadalom, és értelmiségünk is csak ezen az úton rehabilitálhatja önmagát és válhat szocialista értelmiséggé.