Új Szó, 1969. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1969-11-11 / 265. szám, kedd

Nemzetközi együttműködés a világűrben Kihalt ilyenkor, késő ősz­szel Ondrejov vadregényes környéke. Mindenki tudja, hogy az obszervatóriumot csak szép időben érdemes jelkeresni, amikor a hatal­mas jénai távcső a szabad szemmel nem látható égi­testekkel ismerteti meg a kíváncsi látogatókat... Célunk ezúttal nem a csil­lagok megtekintése. Dr. B o­r i s Valníček asztronó­must keressük, a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia Asztronómiai Intézetének dolgóját, annak a mate­matikai-) izikális csoportnak a vezetőjét, aki a jól vég­zett munka után társaival együtt a napokban tért visz­sza a Szovjetunióból. Dr. Buris Valníček munkatársaival az Interkozmos I. szerelése közben. REPÜL AZ ELSŐ „FECSKE" Csehszlovák műszerek szovjet űrhajón A tárgyra térünk: az Intet ­kozmoszra. A mesterséges holdat együttes erővel október 14-én lőtték a világűrbe a Ka­pusztyin Jar-i kozmodromról. Ez volt a szocialista országok együttműködéséhez vezető első lépés az űrkutatás terén, a vi­lágűr békés célokra való fel­használása érdekében. A mes­terséges hold fedélzetén elhe­lyezett készülékek közül ket­tőt (a többi szovjet és NDK­gyártmányú) az ondrejovi csil­lagvizsgáló, a Rádiótechnikai és Elektronikus Intézet dolgo­zóinak tervrajzai és irányítása alapján a rožňovi és a pfe­myšlenii Tesla üzem szakembe­rei fejlesztették ki. A műsze­rek küldetése a napsugárzás felmérése pontosabban: az ibo­lyántúli rövidhullámú és a röntgensugarak figyelemmel kí­sérése. Az így kapott észrevéte­lek azéit fontosak, mert a tu­dósoknak a Földön szerzett is­meretei — tekintettel arra, hogy az atmoszféra csak rész­ben bocsátja át a sugarakat — ma még eléggé hiányosak. A napsugárzós változásaira eddig csupán közvetve, — a ionosz­férán keresztül — következtet­hettek. — Készülékeink kétfélekép­pen dolgoznak a világűrben — mondja dr. Valníček. — Elrak­tározzák „agyukban" a fel­mért éltékeket, majd adatokat szolgáltatnak róluk, valahány­szor az űrhajó valamelyik földi megfigyelő-állomás közelébe kerül. Tulajdonképpen itt kezdődik a világ legjobb asztronómusai­nak együttműködése. Mert a megfigyelőállomások között nem csupán az ondrejovi inté­zet, a taskenti és a krími csil­lagvizsgáló, illetve a potsdami obszervatórium szerepel. Közé­jük tartozik a debreceni csillag­vizsgáló is (amelynek egyik dol­gozójáról, Lóránt Dezsőről ven­déglátóm mint kedves munka­táisáról és barátjáról emlékezik meg), sőt 2—2 olasz- és fran­ciaországi, valamint egy görög­országi intézet is. Ezeknek az állomásoknak déli fekvése a késő őszi, tehát a miénknél sokkal megbízhatóbb megfigye­léseket is lehetővé teszi. Folytatják a közös kísérleteket — Persze előnyösebb lett volna korábbi időpontot válasz­tani a kísérletekre, de a szük­séges tapasztalatok hiányában, hasonló megfigyelésekre még nem volt alkalmuk, elhúzódott a dolog — tájékoztat az asztro­nómus. Legközelebb, 1970. májusában minden bizonnyal ügyesebbek lesznek. Tavasszal az időjárás Is kedvezőbb szokott lenni. Ak­korra tervezik ugyanis a máso­dik Intel-kozmosszal a kísét le­tek folytatását. De azért így sincs ok a panaszra. Hiszen a nagyszabású kutatómunka elő­készületei alig 14 hónapot vet­tek igénybe: 1968. áprilisától ez év júniusáig tartottak. — „Postamunka" volt — mondja dr. Valníček —, de en­nek ellenére sem kell szégyen­keznünk műszereink minősége miatt, melyek a terv szerint három hónapig közvetítik ész­revételeiket a Földre. Ám ma­ga az űrhajó legalább egy évig fog keringeni a világűrben, míg a sűiű atmoszférába kerül­ve végül is megsemmisül. Nem álljuk meg, hogy meg ne kockáztassuk a kérdést: Milyen gyakorlati célt szolgálnak a kapott tájékoztatások ? — Vulgarizálás volna azt ál­lítani, hogy az így nyert ered­mények hozzájárulnának — mondjuk — az árpa hektárho­zamának növeléséhez a Csalló­közben . Nem, erről szó sincs. Tisztában vagyunk azzal, hogy megfigyelésünk csupán másod­lagosan értékesíthető. Tegyük fel, hogy megállapítjuk; a vi­lágűrben bizonyos, eddig isme­retlen fizikai folyamatok men­nek végbe, melyeket természe­tesen igyekezni fogunk pl. új energiafonások biztosítása ér­dekében a Földön is előidézni. Tudvalevő, hogy ezekben a for­rásokban egyre nagyobb a hiány. Ha a Napot, csakúgy, mint a többi csillagot, egyet­len hatalmas maglaboratórium­nak tekintjük, amelyben egy­mást követik a termonukleáris folyamatok, akkor égetően fon­tos, hogy ezeknek a folyama­toknak a megismerésével a föl­dön is megteremtsük fizikai és műszaki ismereteink továbbfej­lesztésének a lehetőségeit. Rö­viden: elméleti kutatómunkát végzünk, melynek eredményei a gyakorlatban beláthatatlanok. Dr. Valníček, gondolatait megmagyai ázva Galvani béka­combokkal végzett kísérleteire utal, melyek a villamosság le­leplezéséhez vezettek. Ö sem tudhatta 300 esztendővel ez­előtt, milyen óriási hasznát ve­szi majd megfigyeléseinek az emberiség. Hasonló a helyzet a mai tudósok esetében is: nem képesek azonnal felmérni ész­revételeik horderejét... Meg­győződésük azonban, hogy fá­radozásuk nem hiábavaló. Ha nem így lenne, nem látnák munkájuk értelmét. A tudásvágy, a megismerni akarás és nem utolsósorban a (CSTK — TASZSZ felvétel) kilátásba helyezett távlati eredmények adnak erőt és ki­tartást az asztionómusoknak is ahhoz, hogy még az átmeneti sikertelenség esetén se adják fel a harcot. Ám ahhoz, hogy lépést tudjanak tartani a fejlő­déssel a világban, aktívan kell részt venniük a kutatómunká­ban. Ezzel 10—12 évvel ezelőtt is tisztában voltak. Ezért for­dultak már akkoriban a fel­sőbb szervekhez; tegyék lehe­tővé, tárgyalják meg, hogy ak­tívan bekapcsolódhassanak a szovjet űrkutatásba. Felsőbb szerveink nehézkessége és meg­értésük hiánya miatt kérésük akkor nein talált meghallga­tásra ... „Legyünk szerényeb­bek" — intették le az asztro­nómusokat. Tudósaink tehát, ha még úgy hajtotta is őket az alko­tás vágya, kénytelenek voltak beletörődni ebbe a döntésbe, noha úgy érezték magukat, mint akiket gúzsba kötöttek ... Csakhogy szerencsére semmi sem tart örökké. Egy szép na­pon asztronómusaink csillaga is felvirradt. . . Megalakult az Interkozmosz szervezete Három évvel ezelőtt a Szov­jetunió azt ajánlotta a szocia­lista országoknak, hozzák létie az Interkozmoszt. Ennek kö­szönhető, hogy a szakemberek tanácskozásai 1967. óta egyre konkrétabb formát öltöttek. A terv nem sokáig maradt papí­ron. Kivitelezését, valóra váltá­sát siettette a szocialista or­szágok tudósainak lelkesedése, tettrekészsége ... A Szovjetunió azt az űrha­jót, mely az idén október 14i-e óta kering a világűrbe, a saját költségén építtette fel. A többi ország a kutatási program ki­dolgozásában, Csehszlovákia és az NDK pedig saját műszerei­vel is részt vett a párját rit­kító akcióban. Dr. Valníček erről így nyi­latkozik: — Boldogok vagyunk, hogy mint a közelmúltban annyiszor, ezúttal nem „késtünk le a vo­natról". Mert csak ily módon, aktív munkával biztosíthatjuk további fejlődésünket. KARDOS MARTA Barátok voltunk és maradunk Ez év augusztus huszadikán, amikor a Szovjetunió ellensé­gei országunk számos helyén a maximumig fokozták az el­lenforradalmi tevékenységüket, a füleki Kovosmaltban alakuló ülést tartott a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség üzemi szervezete. A „vörös Fülek" ismét hitet tett gazdag forra­dalmi hagyományai mellett. Az üzemi szervezet megalakulásának körülményeiről és te­vékenységének céljairól beszélgettem Jozef Beňo elvtárssal, az üzemi pártbizottság elnökével és Princz László elvtárssal, a CSSZBSZ üzemi szervezetének elnökével. Jozef Beňo: Dolgozóink többsége kitartott a Szovjetunió mellett Üzemünkben a Csehszlovák— Szovjet Baráti Szövetségnek igen erős szervezete volt 1965 előtt. A dolgozók kilencven­kilencvenöt százaléka tagja volt a szövetségnek, amely na­gyon élénk tevékenységet fej­tett ki. Egyebek közt békeün­nejjéiyeket és más rendezvé­nyeket tartottunk, amellett egy koronás sorsjegyek kisorso­lásával elértük, hogy üzemünk­ből minden évben kilenc-tíz al­kalmazott látogatott el a Szov­jetunióba, és közvetlen élmé­nyei alapján tájékoztatta az egyes részlegek dolgozóit a szovjet nép életéről. Mint is­meretes, 1965-ben rendeletileg megszüntették a CSSZBSZ üze­mi szervezeteit és ettől kezdve csak a helyi szervezetek mű­ködtek. Ez a rendelkezés nem tetszett nekünk. Üzemünkben a CSSZBSZ jelentős hatással volt a dolgozókra, megismertette őket a Szovjetunió életével, politikájával, műszaki és tudo­mányos fejlődésével. Azzal, hogy megszűnt a szövetség te­vékenysége az üzemekben, el­vesztette a közvetlen kapcso­latát a dolgozókkal, hiszen a városi szervezetekben nem le­hetett olyan közvetlen tevé­kenységet kifejteni. Azonban az utasítást végre kellett haj­tani. 1968 januárja után, mint tud­juk, nyílt támadásokat kezdtek a Szovjetunió ellen. Üzemünk dolgozóinak túlnyomó része nem értett egyet ezzel, elítélte a szovjetellenességet. Nálunk nem volt túl sok úgynevezett „nagyon progresszív ember". Dolgozóink többsége kitartott a Szovjetunió mellett. A múlt évi augusztusi ese­mények után első dolgunk volt, hogy felvettük a kapcsolatot a szovjet csapatok rimaszombati parancsnokságával. A szovjet elvtársakkal sokat beszélget­tünk a helyzet alakulásáról. Még akkor elhatároztuk, hogy üzemünkben ismét" megalakít­juk a Csehszlovák—Szovjet Ba­ráti Szövetség alapszervezetét. Princz László: A Szovjetunió igaz barátait tömörítjük sorainkban Mint az előbb elmondottak­ból kitűnik, bár az alakuló ülést ez év augusztusában tar­tottuk meg, alapszervezetünk tulajdonképpen már egy évvel ezelőtt megalakult, amikor a szovjet elvtársakkal felvettük a kapcsolatot és tőlük tájékoz­Válasz a komáromi levéltár ügyében A napilapjuk 148. és 165. szá­mában megjelent cikkek tájékoz­tatták a nyilvánosságot a komá­romi járási levéltárban kialakult helyzetről. A 148. számban meg­jelent cikkel foglalkoztunk, hogy idejében válaszolhassunk rá, de 14 nap múlva megjelent a máso­dik cikk, „Hallgatnak mint a sír" címmel. Az említett cikkek tartalma az volt, hogy a levéltári anyaggal senki nem törődik, sőt az utóbbi időben a rendetlenség lett itt úr­rá. Az igazság megismerése ér­dekében meg kell mondani, hogy a levéltár történelmi részével az elmúlt 50 esztendőben úgyszólván egyáltalán nem, vagy csak nagyon keveset törődtek, mivel nem vol­tak szakemberek. Csak az utolsó öt évben sikerült két főiskolai végzettségű szakembert munkába állítani. Ezek közül az egyik el­távozott és jelenleg a CSEMADOK KB titkára. A valóságban nem az általános rendről van szó, amit az bontott meg, hogy a levéltár a Dunamenti Múzeumból a tiszti pavilonba költözött, hanem a le­véltár történelmi anyagának szak­szerű feldolgozásáról. Ez a jövő­ben sem lesz könnyű, mivel a tervezett három főiskolai végzett­ségű szakember helyett a levél­tárban csak egy ilyen alkalmazott dolgozik. Ezen az úton kérjük a levél­tári dolgozók segítségét. A főis­kolásokat előnyös feltételek mel­lett alkalmazhatjuk. Biztosíthatjuk az olvasókat, hogy a járási levéltárból semmi­féle anyag nem tűnt el. Néhány szóval említeni keH a járási levéltár elhelyezését is. Tény, hogy jelenleg három he­lyen van és összevonása ez ideig még nem sikerült. A jövőben szeretnénk a jnb földszinti helyiségeiben elhelyez­ni, amennyiben rövid időn bellii sikerül az épületet bővíteni. Az építkezési munka befejezése után a járási levéltár számára minden szempontból megfelelő helyiséget biztosítunk. Az fij Szó szerkesztősége elfogadja a jnb belügyi szakosztályá­nak felvilágosítását és egyidejűleg kéri az illetékes intézményeket, elsősorban a Szlovák Tudományos Akadémiát, hogy az iigyet párt­fogolva, szakszerűen dolgozza fel az 1848 —49. évi értékes levél­tári anyagot, amellyel cikkeink foglalkoztak. Szerkesztőnk mulasztásának tartjuk, hogy a vila tárgyát képező ügyben nem kért felvilágosítást a járási levéltár, a jnb és a Szlo­vákiai Levéltárak Igazgatósága felelős vezetőitől is. Ez ngyan mit­sem változtatott volna a bírálat lényegén, de hozzájárult volna a mélyebben rejlő okok magyarázatához és jetezts volna a hibák felszámolásának konkrét módját is. Egyidejűleg megállapítjuk, hogy sem a cikk Írója, sem a szerkesztőség nem akart senkit megsérte­ni és ha ez néhány élesebben megfogalmazott kitétel kapcsán még­is Igy történt, elnézést kérünk mindenekelőtt Slrieiener. elvtárs­tól, a jnb belügyi osztályvezetőjétől. SZERKESZTŐSÉG tatást, bátorítást kaptunk. A Központi Bizottság m'ájusi plé­numa után teljes erővel meg­kezdte működését az előkészí­tő bizottság. Azt a célt követ­tük, hogy a megváltozott bel­politikai körülmények közepet­te egy eszmeileg tiszta, új szervezetet létesítsünk a májusi plénumon kitűzött politikai el­vek alapján. Augusztus huszadikán politi­kai ellenakciónak szántuk szö­vetségünk alakuló konferen­ciáját. Ezen százhúsz tag vett részt a szervezetünkbe jelent­kezett 350 alapító tag képvise­letében. A jelentkezők eddigi magatartásának felülvizsgálása után úgy döntöttünk, hogy kö­zülük negyvenet nem veszünk fel tagjaink soraiba. Ugyanis, amint már említettem, a tag­felvétel alkalmával megkülön­böztetjük a Szovjetunió igazi barátait azoktól, akik csupán érdekből akarnak belépni a szervezetbe. Azt akarjuk, a be­csületes magatartású emberek érezzék, hogy másként tekinte­nek rájuk, mint azokra, akik a múlt évben a „megszállók", „agresszorok" stb. jelzőket han­goztatták minduntalan. Az alakuló konferencia hatá­rozatában célul tűztük ki, hogy minden részlegen alapszerveze­tet létesítünk. Az ötszázas tag­létszám elérését tervezzük ti jövő konferenciáig. A politikai nevelő, a tájékoztató és a kul­turális munka területén azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy valósághűen informáljuk az embereket a Szovjetunióról, a szovjet nép eredményeiről. Ebben a munkánkban fel akar­juk használni a CSSZBSZ sajtó­termékeit, elsősorban az Obzor socializmu-t. Azonban dolgo­zóink túlnyomó többsége ma­gyar nemzetiségű, a szlovák sajtótermékek terjesztése ezért nehézségekbe ütközik. Üdvös­nek tartanánk, ha a dél-szlová­kiai magyarok számára az előbb említett folyóirathoz ha­sonló kulturális, politikai és tájékoztató újságot adna ki a CSSZBSZ. Reméljük, hogy ez megvalósítható kívánság. Arról pedig mi kezeskednénk, hogy ennek a lapnak olvasótábora is lenne. A szovjet katonákkal felvett kapcsolatot jelenleg is ápoljuk, és ezt a továbbiakban kölcsö­nös látogatásokkal még inkább elmélyítjük. Már a barátság hónapjában tervezünk ilyene­ket. Meg kell mondanunk, hogy a szovjet csapatok képvi­selőit üzemünkben mindig szí­vélyes szeretettel fogadták. Ez év tavaszán üzemünk munkás­őrségét Munkaérdemrenddel tüntették ki. Az ünnepségen megjelent szovjet katonákat lelkesen üdvözölték. Kölcsönös kapcsolataink eredményét mi gazdasági téren is érezzük. Múlt havi tervünk teljesítésé­hez az is hozzájárult, hogy a szovjet katonák öt esetben se­gítettek olyan munkák elvégzé­sében, amelyre üzemünk nem tudott munkaerőt biztosítani. További tervünk az, hogy a szovjetunióbeli tulai körzet egyik hasonló jellegű üzemével felvesszük a kapcsolatot. Ez le­hetővé teszi majd, hogy köl­csönös látogatásokkal közelről megismerkedjünk egymás éle­tével, munkájával. Ez a közös ügynek csak hasznára lehet. A barátsági hónap megkez­dése alkalmából az üzemrész­legeken tízperces gyűléseken emlékeztek meg a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom je­lentőségéről. Az üzemi hang­szóró közvetítésével az elkö­vetkező hetekben több műsort adunk a Szovjetunióról. A ba­rátsági hónap keretében váro­sunkba látogat az Észt SZSZK egyik esztrádcsoportja, s egy észt divatáruház divatbemuta­tót tart decemberben. GAL LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents