Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-10 / 239. szám, péntek

FÜLEKI VÉLEMÉNYEK ÉBRESZTŐ A GYÁRBAN MIBŐL ÉL AZ ELLENSÉGES PROPAGANDA? FELBOMLOTT EGYENSÚLY MIKOR TÖRVÉNYES A SZABAD SZOMBAT? TERMELÉSI PROBLÉMÁK ÉS SZERZŐDÉSEK A füleki Kovosmalt jelvényében levő kakas ébresztőt jelez. A bizonytalanság, az ellentmondó tájékoztatás, az ebből faka dó passzivitás és viszonylagos mozdulatlanság a munkásmozgalom e régi jellegvárában is megtévesztett néhány embert. Meg kell azonban mondani, hogy a pártszervezet zöme a legválságosabb időkben sem vesztette el helyes tájékozódási képességét. Emlékszem még a Nagy elvtárssal folytatott beszélgetésre a tavalyi losonci járási pártkonferencián, amikor sokakat megtévesztett az akkori „megújhodási hullám." Akkori egyértelműen elutasító álláspontját a „2000 szó"-val kapcsolatban az új tények tükrében sem kellett megváltoztatnia. Emlékszem a találkozásra Sárkány elvtárssal a kerületi pártkonferencián, ahol már akkor ellenezte a rendkívüli pártkongresszus Idő előtti, előkészítés nélküli összehívását, bár az á'ta!:inos jobboldal: nyomás épp ellenkező volt. Emlékeznek a gyárban még arra, hogyan dobta ki tavaly augusztus után a ki tudja honnan előkerült motoros összekötőt jaknb elvtárs. Illegális kongresszusra hívták akkor a küldötteket, és a járási pártvezetőség ellen uszítottak... Ám mindez védekezés volt. F.lvhű, nyílt és egyenes helytállás volt ez a tavalyi hullám idején, de mégiscsak védekezés. Offenzívába most, a szeptemberi plénum után lendül a füleki Kovosmalt pártszervezete és munkássága. Nézzük meg, milyen viszonyok közepette, és hogyan képes erre. 0 Nézetek, vélemények Hadd említsük néhány kivonatban a füleki Kovosmalt dolgozóinak véleményét a CSKP KB szeptemberi plénuma eredményeiről: JOZEF B EN O, az egészüzemi pártbizottság elnöke: A plénum intézkedései megkönnyebbülést jelentenek számunkra. Pártszervezetünk határozatban követelte, hogy a pártközpont kezdje meg munkája és tagjai értékelését. Ez megtörtént. ONDREJ GALLO: Jó lenne, ha tájékoztatást kapnánk a plénumon bírált elvtársak felszólalásairól ... BÉKÉSI JÓZSEF: A leváltások megnyugtattak, hogy végre a központ nyugodt alkotó munkához láthat. A politikai hibák azonban gazdasági kálókat is okoztak, méghozzá nagyokat. Ezeket mi, dolgozók fogjuk majd helyrehozni. De mi lesz azokkal, akik a károkat előidézték? PAVEL FILO: Biztosítani kellene, hogy azok, akik a politikai és gazdasági károkat okozták, ne kerülhessenek olyan munkahelyre, ahol ismét szervezhetnék a jobboldalt. VOJTECH NOVODOMSKÝ mérnök, gyártásvezető: "Most arról van szó, hogyan konkretizáljuk az üzemben a plénum irányszabását. A becsületes kommunisták megelégedéssel fogadták a döntéseket, s most a feszült várakozást alkotómunka válthatja fel. ŠTEFÁNIK LAJOS: Az ellenséges nyugati propaganda hibáinkból élt. Azt hiszem, hogy jobb gazdasági eredmények elérésével a propaganda fő érvét ütjük ki. Ez azonban csak a párt vezető szerepének megszilárdításával érhető el. ľASS FERENC: Eljött az ideje annak, hogy ne csak beszéljünk hanem cselekedjünk is. NAGY GÁBOR: A legfontosabb most a válaszadás a CSKP KB felhívására. A felszabadulási jubileum tiszteletére a (kezdeményezés fellendítésére az első lépéseket a zománcozóban már megtettük. ONDREJ VAJDA: Nem elég a jobboldali opportunizmus felszámolása a központban. Idelenn is rendet kell teremteni, mégpedig a párt vezető szerepének megszilárdításával. # Emberek problémarengetegben Mint azt néhány kommunista véleményéből láthattuk, az elvtársak a központi bizottsági intézkedésekben annak feltételét látják, hogy végre rendeződjenek a tervfegyelem meglazulása, a gazdasági aránytalanságok zabolátlansága miatt keletkezett problémák. A Kovosmalt ma például munkaerőhiánnyal küzd, ami ismeretlen jelenség volt az üzem fennállása óta. Ma a környező községek szövetkezetei és nemzeti bizottságai „melléktermelésük", számára elvonják a szakembereket. Felbomlott a munkaerőgazdálkodás arányossága, illetve a régi aránytalanság helyébe új jött. Egy kőfaragó a közeli községben egyetlen méter járdaszegély elkészítésén 83 koronát keres, a sokkal nagyobb munka- és anyagfelhasználást jelenlő edénykészítés pedig aránytalanul csekélyebb bevételt biztosít. Vannak kistermelő részlegek a környéken, ahol 3800, sőt, 6800 koronát is keresnek olyanok, akik a gyárban alig érvényesülhettek. Az öntödéből közel 400 ember távozott idén. E probléma megoldását az öntödei munka automatizálásától remélik. A svéd gyártmányú Disa-matic öntő automata beszerzése azonban 4 millió 300 ezer koronába kerülne, amire jelenleg nincs keret, annak ellenére, hogy ez 4 emberrel elvégezné 60 ember munkáját és ára egy éven belül megtérülne. A dolgozók remélik, hogy most már szabad utat kap az ésszerű iparirányítás, és a Kovosmaltban sem lesz mostohagyerek a korszerű műszaki fejlesztés. % Szénprobléma és kályhagyártás Füleken má\- több mint 4*000 ember jelentkezeti a szénraktárban szénigényléssel. Ezzel szemben naponta csupán 10— 12 vásárló igényét elégíthetik ki. A Kovosmalt jelentősen csökkenthetné a széngondokat, ha az eddiginél lényegesnn több olaj- és villánykályhát dobna a piacra. A JAS típusú olajkályhákból a kereslet jelenleg 112 000 darab. Ezzel szemben a jelenlegi termelés 37 százalékos növelését jelentené, ha legalább 80 000 tudnának gyártani belőle. mn gyuiium UGIUIC. A villany- és olajkályhák fo kozott gyártásának útjában az áldatlan — lapunkban évek óta bírált — szállítói-átvevői viszonyok állnak. Ha a Kovosmalt csupán annyi árut gyártana, amennyire szerződésileg kötelezték magukat a nyersanyagszállítók, akkor egyharmadával csökkenthetné a termelést. A gyakorlat a?, hogy a megrendelt nyersanyag és félkészáru mennyiségének felére a szállítók hajlandók szerződéseket kötni, másik felét csak szóban ígérik meg, és különféle protekció, lekenyerezés stb., árán szállítják le. ha leszállítják. Ez beláthatatlan bonyadalmakat okoz és kész csoda, hogy a Kovosmalt az 5 millió koronás lemaradást 2 millióra képes volt csökkenteni. Persze csak annak árán, hogy a szükséges és kívánt áru gyártását több esetben másfajta áruval helyettesítette. A gyár pártszervezete most a szállító üzemek kommunistáihoz fordult egy kooperálási mozgalom megszervezésére szóló felhívással, hogy biztosíthassák a súlyos szénhelyzetet enyhítő olaj- és villanykályhák gyártását. 0 Megfelelő embereket megfelelő helyre A Kovosmalt dolgozói a maguk részéről mindent megtesznek a belső problémák megoldására. Még arra is gondolnak, hogy esetleg szabad szombatokat áldoznak föl a termelési hiányok pótlása érdekében. (A törvény ugyanis azt mondja, hogy négy szabad szombat csak ott jár, ahol biztosítani képesek a megfelelő termelést. Ezt a Kovosmalt némely szálUtójának is meg kellene szívlelnie.) A súlyos viszonyok közepette is versenyt képesek szetvezni, segíteni a legszükségesebb fronton. Azonban minden törekvésük' meghiúsulhat, ha nem történnek sürgős intézkedések az irányító szervekben a szállítói-átvevői kapcsa latok egészséges rendezésére. Sárkány János elvtárs, a járási pártbizottság ipari titkára ezt a követelményt így fejezte ki: — Meg kell vizsgálni, hogy azok, akik a szállitói-átvevő kapcsolatokat szervezik, tudják-e és akatják-e ezt a munkát rendesen és jól végezni. A füleki kakas ébresztőre hív gazdasági rendszerünk alapvető problémájának megoldásában is. Reméljük, a gazdaságirányító szervekben a füleki kommunisták állásfoglalásához és tetteihez hasonló egyértelmű és határozott kiállás végre előre mozdítja az Idillt problémák megoldását. VILCSEK GÉZA MIÉRT KESERVES A SORSUNK? Népgazdaságunk kétes fejlődését a közgazdászok már 1957ben megállapították és kitalálták a receptet is: „fokozni a hatékonyságot". Ekkor kezdődött a gyógyító intézkedések első kísérlete: a harmadik ötéves terv. Ez azonban olyan mértékben terhes volt a különféle feladatoktól, hogy már második évében leroskadt. Ekkor már a politikusok is felfigyeltek a fogyatékosságokra és megszületett a direktív-bürokratikus gazdasági rendszer első kompromisszuma: a tervezett gazdasági irányítás tökéletesített módszere. Ezt a gazdasági tervezetet 1964-beii jóváhagyták és 1967-ben lépett életbe. Tőle vártunk úgyszólván mindent: a hatékonyság és a termelékenység növelését, a gazdasági konjunktúrát. Az új ár és adórendszer szinte mítossszá vált. Az elért eredmények már, sajnos, csupán kullogtak az elképzelések mögött. Az új irányítási rendszerben egyes üzemek valóban élénkebb gazdaságpolitikát folytattak, kezdeményezőbbekké vállak. Gazdagodtak, ahogy lehetett. De főleg egymás, és a társadalom rovására. A bérek is rohamosan növekedtek, a termelés és a termelékenység azonban már nem. Ehelyett emelkedtek a fogyasztói árak ... A új rendszer úgyszólván mindenkit megihletett. Mindenki „reformátornak" érezte magát. De, sajnos, csak elméletben és a politikai konvenció szűk határain belül. A vezetők kifejezéseinek skálája rohamosan bővült. Mindenki hangoztatta a bruttó jövedelmet, a hasznot, a szocialista konkurrenciát és a piacot. Ezek az „új" fogalmak azonban inkább álmok maradtak, vajmi kevés vette magára a valóság köpenyét. Az új elméletet máshogy értelmezte a politikus, a közgazdász, a technikus és a munkás. Az 1967 es ősz új reményeket szült. Az 1968-as tavasz pedig szárnyat adott a reményeknek. Ekkor felvetődött az elbűvölt gazdasági nehézségek megoldásának kiútja, amelyet így jellemezhetünk: a gazdasági reform objektívan politikai reformot is igényel. A gazdasági reneszánsz a CSKP akcióprogramja egyik alappillérjévé vált. Az 1968-as tavasz úgyszólván mindenkit és mindent mozgósított. Az önrualizáció vágya valamennyiünket elragadott. Ez a túl buzgó élés azonban újabb politikai bonyodalmakat szült. Oj lett a realitás. A gazdasági újjáéledés' ismét elhalasztódott. Mégis milyen eredményeket értünk el "gazdasági téren az utóbbi években? Említsük meg röviden a leglényegesebbeket: Bebizonyosodott, hogy a gazdasági problémák megoldása politikai újjáéledést is igényel. Haladó, modern, tudományosan megalapozott reneszánszot. Csak ez lehet elsődleges alapja a Hazánkban a Bohumínt Vasgyárban készítik a vasúti kocsik kerekeit. A múlt évben még csak 7200, az idén már 19 000 s jövőre mintegy 35 000 ja képünkön láthatót „kerékblokkol" gyártottak, illetve gyártanak. I Švorčík felv. — CSTK) népgazdaság korszerű és hatékony fellendülésének. A mi népgazdaságunk terme' Itikr'pessége azonban lényegesebben nem javult. Söt ellenkezőleg: 1968 januárja után az üzemek, az intézmények és a szervezetek jelentős bérkövetelményekkel lepték meg gazdaságunkat. Amit lehetett, szét is osztottunk. A személyi jövedolmek rohamosan növekedtek. Ez nem is lett volna hiba, ba ugyanakkor a termelés és a termelékenység is legalábbis hasonló ütemben fejlődött volna. A helyzet azonban más volt, mi több: egyre növekedtek a termelés költségei, a gépes az anyagszükségletek, a kapacitásokkal és a munkaerővel szembeni igények. Ezzel karöltve pedig az adminisztráció is. A munkabérek mégis alacsonyak és alig differenciáltak. A családok anyagi színvonala nem attól függ, hogy ki hol dolgozik, hanem attól, hány családtag hoz pénzt a házhoz. A jólétről vagy annak hiányáról nem a tehetség vagy a teljesítmény dönt, hanem a gyermekek sBáma. Gazdaságunk még ma is a vállán hordja a túlalkalmazottság súlyos térhét. Olyan a helyzet, hogy nálunk nem az utcán ácsorognak a munkanélküliek, hanem az üz»> mekben, az építkezéseken, a „gondűzőkben" álldogálnak a semmittevők. így nem csoda, hegy az inflációs munkaráfordítás inflációs jelenségeket eredményez a népgazdaságban. Tömören és szemléltetően a következő számadatok jellemzik legkifejezőbben gazdasági fejlődésünket: 1950 ben egy USA-dollár értékű árut átlag 10 koronáért állítunk elő, 1968ban 20 koronáért, ma pedig — ha jól megy 32 koronáért. Joggal feltehetjük a kérdést, hogy van-e egyáltalán kiút a szinte elbűvölt gazdasági helyzetből, hiszen már átéltük a reformok egész sorát. Volt pénz-, ár-, adó- stb. reform. De gazdasági sorsunk továbbra is keserves maradt. A gazdasági konszolidáció kulcskérdése a világosan és objektívan meghatározott gazdasági célok kitűzése. Ha ebből indulunk ki, állíthatjuk, hogy gazdasági konszolidációnk alapvető célja az, hogy a lehető legrövidebb időn belül népgazdaságunkat a világszínvonalú modern országok szintjére juttassuk. Ezért — véleményem szerint — új gazdaságpolitikai tervezetünk kidolgozásakor nem spabad szem elől tévesztenünk az alábbi követelményeket: 1. Újonnan kell megfogalmaznunk a termelés végső céljait. Végre aa fogyasztók igényeinek a kielégítésére kell törekednünk. Ilven úton kell biztosítani mielőbb a fogyasztás és a kínálat' kiegyensúlyozódását. Gyorsan tovább kell fejleszteni a könnyűipart, a vegyipart és a fogyasztási cikkeket gyártó ágazatokat. Fejleszteni kell a lakásépítést és az autóipart. 2. Népgazdaságunkat nem tekinthetjük elszigetelt, önellátó gazdasági egységnek, hanem egý közös gazdasági integráció — a KGST — tagját kell benne látnunk, amely szervesen együttműködik a világpiaccal. 3. A dolgozók tanácsait nemcsak formálisan megalakított gazdaságpolitikai erőnek, kell nyilvánítani, hanem jogokkal és felelősséggel is fel kell ruházni. 4. Racionalizálni kell a termelést és le kell építeni a túlságosan magas alkalmazottságot (főleg az adminisztráció terén); továbbra is érvényesíteni kell az anyagi érdekeltség elvét, valamint a tudás és a teljesítmény szerinti Jutalmazást. 5. Maximális mértékben ki kell használni a termelés terén előforduló tartalékokat és rohamosan fejleszteni kell a gazdaságilag elmaradt vidékek termelési potenciálját. TÓTH ENDRE