Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-09 / 238. szám, csütörtök

Hogyan is volt Igazán? Sok ember, aki távolról vagy a nyilvánosságra került h'i-án y o s tényismeret alapján figyelte a tavalyi eseményeket-, most meglepetten tekint a valóságra. Így van ez a losonci járásban is. ahol a tavalyi év egységes megújhodási folyamatnak tűnt az egyoldalú tájékozottság miatt. Ugyanez ai egyoldalúság okozta — mint arra annak ide

tén ismételten rámutattunk — a nemzetiségek közötti viszony leromlását is. Sok ember meglepve áll és kérdezi: Miért nem láthattuk akkor is az érem másik oldalát? Valóban, miért? M MEGTÉVESZTETT EMBEREK Vezető politikai tisztségekben levő embereket is megtévesztett az, aminek okait ma már ismerjük: nem volt meg az egység a pártvezetésben és ez az alsóbb szervek felé a tájékoztatás kétféleségében nyilvánult meg. Ez megbénította és aikcióképtelenné tette a pártszervek munkáját. Tavaly csodálkoztunk azon, miért nem lép fel a losonci járási pártbizottság marxista elemzésen alapuló nemzetiségi programjával, amikor volt ilyen, s hagyta a kedélyek fellázítását különféle akciók és ellenakciók során. Ma már tudjuk, hogy éppen ebben a passzivitásban nyilvánult meg az, aminek ma nevét is ismerjük: a jobboldali opportunizmus. Valóban, csak így nevezhető a tavalyi ideológiai titkár lanyha magatartása és a pártszervezetek passzivitása akkor, amikor a felszított nacionalizmussal szemben a marxista nemzetiségi programot kellett volna szembehelyezni. Ezért nem meglepő, és helyes intézkedésnek minősíthető, hogy a járási pártbizottság kizárta a plénumból azokat, akik ilyen és hasonló módon jobboldali pozíciókra csúsztak. Nem csoda, hogy köztük van Šufliarský, akkori ideológiai titkár is . . . • KEVESEN TUDJAK ... A pártellenes szervezkedés központja Losoncon a Túróci fíépgyár autódaru-üzeme volt — bizonyítják a járási pártbi7/Ottság kutatásai. Ez meglepetésnek számít sok ember számára még ebben az üzemben is. Ottjártunkkor bebizonyosodott, hogy a valóságot eltitkolták a dolgozók előtt és azok, akiknek tudniuk kellett volna mindenről — a pártbizottság tagjai — nem emlékeznek, nem tudnak semmiről, éppen szabadságon voltak stb. Pedig ebben a gyárban 16 pártalapszervezet képviselői jötiíík össze tavaly augusztus 24-én, felvonulást szerveztek a járási pártbizottság elé, és többek között azért, mert a járási pártbizottság elnöksége augusztus utáni első nyilatkozatában a szövetséges csapatokat szövetséges csapatoknak nevezte és ezért az elnökség leváltását követelte. Innen szervezték a motoros öszszekötőket a járás üzemei feli és valamiféle „ellen-pártvezetöség" szerepéi*; fi léptek fel. Meg kell azonban mondani, hogy ez a szervezkedés az üzemi pártbizottság megkerülésével valósult mep. Étefan Pacek akkori igazgató többszöri meghívás után sem vett részt a pártbizottság ülésein és nem felelt tetteiért sa^ái pártszervezetének. Csak most vonták felelősségre, de a járás kezdeményezésére. Igv is eg.y fokkafl csökkentették az eredetileg javasolt pártbüntetését. Az ilyen és hasonló elnézi eljárás azért lehetséges, meqt a gyárban nem áll az elvtársak rendelkezésére megtele+ő bteo,nyitási anyag. Aki ugyanis tud valamit a szervezkedés konkrétumairól, az maga is részt veít benne és saját érdekében hallgat. Nehezen és lassan bontakozik ki a megtévedt négi:i<$ é* egyoldalúan látott tényeit boglyából a valóság. • AZ ELSŐ LÉPÉSEK A járási pártbizottság saját soraiban kezdte meg még ez év májusában a tisztánlátás feltételeinek megteremtését. A titkárságot leváltották, felszámolták a 21 tagúra duzzasztott úgynevezett „megújhodott elnökséget", amelyben, a mesterségesen szított nyomás hatására jobboldali túlsúly keletkeze t-t. A pártbizottságban kiala kult eszmei egységen alakulhat tovább egy igazi egység megteremtése. Az első lépések már megmutatkoztak például az Autójavító Özem alapszervfzetében. Itt olyan csoportok működtek tavaly, amelyek vörös zászlókra hoJo

gltpw

sB

telgef festettek. Nem csoda, hogy ilyesmit tűrtek, hisaert a pártszervezet alig tartott gyűlést és passzivitásba süllyedt. Ma már új pártbizottság működik az üzemben, amely megalkuvás nélkül leszámolt az ilyen politikával. A cinobányai üzemben tavaly hangoztatni kezdték a „szakszervezeteket kommunisták nélkül" jelszót. Az ilyen kinövések okaira is fény dérül lassan ... Újjáéled a pá r tanunké a losonci járás üzemeiben és a valóság felderítése kinyitja sok megtévesztett ejnber szemét. A „hogyan is volt Igazán?" kérdés még ma sincs tel jesen megválaszolva a losonci járásban. Azonban létrejöttek a viTójág feltárásához az alapvető feltételek, s e folyamatnak a legutóbbi központi bizottsági plenáris ülés újabb lendületet adott. Reméljük, fény derül az ilyen egészséges folyamat során sok nemzetiségi és gazdasági visszásság okaira. Már ma te nyilvánvaló, hog.y számos olyan ember, akik szakmai téMrn fogyatékos képességeik folytán érezték pozícióik iiiga tagságát, helyzetük megmentése érdekében politikai demagógiához folyamodtak és a „prog peSjSZÍv" hullám hátán akartak a felszínen maradni. Ma. amikor a pártbizottságok felülvizsgálják a felelős tisztségviselők képességét funkciójjuk betöltésére, nem lesz hiábavaló levonni ebből a tanulságok az egyoldalúság mindig rjgssz tanácsadó, a lényeges és szükséges napjainkban — és neifcsak a losonci járásban — a szakmai rátermettség, politikai tisztánlátás és jellemesség. Ha szem elől tévesztjük e három követelmény bármelyikét, ismét szóhoz engednénk a demagógokat és a „konjunktúralovagokat". VltCSEK GÉZA Aktivitás és ellenó'rzés Egy jnb pártszervezetének életéből Konkrét tervek az egyes osztályok munkájának megjavítására # Támogatják a szeptemberi plénum határozatait A járási nemzeti bizottságok tevékenységéről, életéről általában van bizonyos elképzelésük az embereknek, mivel olykor — ügyeik intézése során — közvetlen kapcsolatba kerülnek velük. A sajtó is gyakran foglalkozik a jnb-k munkájával, problémáival. Kevésbé ismert azonban a járási nemzeti bizottságok pártszervezeteinek tevékenysége. Pedig valóban érdekes és jelentős tevékenységet fejtenek ki. Legalábbis a Lévai járási Nemzeti Bizottság mellett működő alapszervezet munkáját,, eredményeit megismerve erről győződtünk meg. A szervezet életéről, gondjairól s feladatairól Jozef Komon elvtárs, az összüzemi pártbizottság elnöke (aki egyben a népi ellenőrzési bizottság elnöke is) tájékoztatott bennünket. Az összüzemi szervezetnek, mely négy alapszervezetből áll — 130 tagja van. Munkájukban követke zetesen igazodnak a CSKP KB novemberi plénumának határozataihoz. Egyik fő céljuk a párt vezető szerepének biztosítása. Ezért nagy súlyt fektetnek az ideológiai munkákra. Az évzáró taggyűlés óta (melyre márciusban került sor) előadásokat szerveztek — az esti iskola keretében a novemberi plénum anyagáról, az ország föderatív elrendezéséről, a kétfokozatú irányítás jelentőségéről stb. Tagságuk sorait az évzáró taggyűlés óta nem bővítették. A pártoktatásba azonban besorolnak pártonkívülieket is, s közUlük választják majd ki azokat az embereket, akiket felvételre javasolnak. A tagok aktivitása tavaly némiképp megcsappant, de később fokozatosan megjavult, jelenleg kb. három tag nem fizeti rendesen a tagsági díjat, három-négy tag pedig már ogy éve nem jár gyűlésekre. Az egyik tag például azzal indokolta passzivitását, hogy a múltban séfozef Komoň, a pártbizottság elnöke (Tóthpál Gyula felv.) relmek érték. Ez az induklás aligha elfogadható, hiszen a pártbizottság minden tagot felszólított, hogy jelentse be sérelmeit, de akkor senki sem jelentkezett, hogy sérelmeit orvosolják. Igaz, az említett tag — miután külön beszéltek vele — az utóbbi gyűlésen már megjelent. A többi rendszeresen távol maradó taggal Is kUlön-külön foglalkoznak majd. Azok passzivitásának okát még nem ismerik. Ha a megbeszélések során sem tanúsítanak majd érdeklődést, akkor az igazolványcserénél nem kapják vissza tagsági könyvecskéiket — természetesen a vezetőség és a tagság beleegyezésével ... A gyűléseken való részvétel és aktivitás egyébként a II. alapszervezetben a leggyengébb. Ebbe a szervezetbe tartoznak az iskolaügy és a kultúra dolgozói. A többi szervezetben általában egyforma az aktivitás. A vezetőség ellenőrzi a határozatok teljesítését és gondosan előkészíti a taggyűléseket. A pártszervezet tevékenysége npm irányul a járás fejlesztésére olyan értelemben, hogy a jnb-k egyes szakosztályaival azonos munkát végezzen. Viszont következetesen ellenőrzik a jnb-k plénuma határozatainak teljesítését. Az évzáró gyűlés után elrendelték, hogy a szakosztályvezetők dolgozzanak ki tervet az egyes szakosztályok munkájának megjavítására. Ennek teljesítését az alapszervezetek ellenőrzik. Az említett távlati lervek egész konkrétan megmondják, hogyan javítható meg a szakosztályok munkája. Például hogyan érhető el a szocialista törvényesség megtartása, az alkalmazottak napi munkájának konkrét megvizsgálása stb. Olyan osztályvezető is akadt — pl. a tervezési osztályé —, aki lebecsülte a pártszervezet kezdeményezését, csak nagyon általános, semmitmondó tervet készített. Ezért bírálatban részesítették. Az elmúlt időszakban végzett tevékenységből kiemelkedik a járási nemzeti bizottság alkalmazottjainak értékelése is. Persze, nem a múltból ismert „átigazolásról" van szó. Egyaránt értékelték a párttagok és a pártonkívüliek munkáját. Mégpedig az egyes osztályok eredményei, valamint tesztezés alapján. Az egész értékelést tulajdonképpen J. Sokol, a jnb titkára kezdeményezte még tavaly, hogy segítségével megfelelő embereket találjanak a körzeti hivatalokba. A tesztezést a Szociológiai Kísérleti Intézet végezte, s nagyon jó eredményeket hozott. A pártszervezet az értékelés során még figyelembe vette a párttagok aktivitását a gyűléseken és a pártoktatáson, valamint azt, hogy az illető nem keveredett-e valamilyen szélsőséges ügybe az elmúlt időszakban. Ilyenre azonban csekély kivételtől eltekintve nem került sor. A CSKP KB szeptemberi plénumának határozatait az összüzemi szervezet mindjárt a KB ülése után megtárgyalta. A tagok támogatják a párt vezető szerepének megszilárdítására Irányuló intézkedéseket. FULOP IMRE DevaHom, már nem egy toronyfe'stőt figyeltem munkája közben — persze lentrOH. A minap azonban elhatároztam, iiógg Pélsőcön közelről, vagyis a helyszínen csodálom meg ezt a „mutatványt", A nyugati hegyek mögé tartó s/iap m'ég csÓfcmgatta a torony tetejét és az enyhén kopaszodó, szorgalmas- mester ezüstösen csillogó deres fejét, amikor megmászva majd ötvenméteres magasságót kidugtam a f éjemet az egyik esapóajtón, és kissé „fújtát'ó" hangon „Adjon isten jó napot" köszönve, közéiről napbarnított arcába néztem. Személyesen nem ismertem, nem is ilyennek képzeltem — sem korra, sem alakra. Azt tem, zömök, csupaizom fialatemberrel találom magamát szemben, %'évedtem! — és ez volt az első meglepetés. jó napot-tal válaszolt és majd meghűlt bennem a vér, amikör mosolyogva, kedvesen kifelé és feljebb, a tetőre Invitált. Nem vagyok ijedős természetű, tériszonyom sincs, de megborzongott a hátam, amint megpillantottam az alant álló embereket — parányi lényeknek látszottak csunán. ég és föld között Közben C s a b a y János mester leereszkedett kötélen függő kisszékén és barátságosan kezet nyújtott. Bemutatkoztunk, majd ott, a szédítő magasságban beszélgetésbe kezdtünk. Kérésemre szívesen gyalogolt egy pár métert a torony égbetörő bádogfalán, hogy fényképezőgépem lencséje megörökítse. Lassan-lassan szorongásom is feloldódott és Petőfi Sándor örökszép verssorai jutottak az eszembe: „.. .mit nekem a messzeség, mikor én a magasba vágyom." A nap véglegesen elbúcsú" zott, és csak a levegőben csillogó porszemek jelezték, hogy nem halt meg. Csabay fános is befejezte napi nehéz és veszélyes munkáját. Kikötötte a himbálódzó ülőkét, eloldotta a biztosítóövet és a négyszögletes csapóajtón belépett a majdnem teljesen sötét toronyba. Nem számláltam, de sok lépcsőn ereszkedtünk lejeié. Ott az aljban, kényelmesen elhelyezkedve a selymes fűben fogtam vallatóra az idős mestert. — Ipolyságon születtem hatvannégy esztendővel ezelőtt, most Kassán lakom. Torony- és épületbádogos-szakmát tanultam 1919-től négy és fél éven keresztül. 1938-ban Kassára, a Kládek-céghez. kerültem. , — Hogyan jutott eszébe, hogy ezt a szakmát tanulja? — Bátyám is toronybádogos volt. Ö hívott Besztercebányára. — Nem fél a magasban? — Ha valaki szereti a szakmáját, nem ismer magasságot és mélységet. Én szeretem. Ha nem szeretném, nem töltöttem volna ötven esztendőt kisebb nagyobb megszakításokkal a m/Mfttsbcm. — Hány tornyot javított ez alatt az idő alatt? — Az összesei el sem tudnám sorolni. Csak néhányat szeretnék megemlíteni. Ipolyság környékéről elsősorban az ipolyságt, kupolás zsidó templomot említem, majd lilámban, Iaolynyéken... A kassai Kládék-óég munkásaként Kassa környékén Nagyidán, Nagyrőcéfi, Veľký Klátovon, Pánybqn léét tornyot is, Eszkároson, Bfiesárdoson, Koksabaksán és még, sók-sok más helyen. — Melyik munkájára emlé-ksz-Wc a legszívesebben? — Életem egyik legszebb munkájának a kassai Jakáb-pa lota ornamentumait tartom. Iľay érzem, vit nem is fogtam, Hanem simogattam a bádogot. Nagyon szép munka volt még a nagyrőcei templomtorony is. Vörösrézzel vontam be. A kupola alatti árkádokat is megjavítottam. Ha arra járok, igaz mostanában ritkábban, ma is elgyönyörködöm benne. Állja oz idő viszontagságait. — Vaii, amire nem szívesen emlékszik? — Sajnos, van. Volt időszak, amikor nem értékelték kellSképpen a munkánkat és fizetér siiňk á műhelyben dolgozókéval volt azoiios. A már említett kassai Jakab-palota munkálatait körülbelül kilenc korona Ót'abérért csináltuk. Ekkor a Kassai Városépítészeti Vállalatnál voltam alkalmazásban. Macsuga barátommal elvégeztük a munkát. Szemét hunytunk az alacsony díjazás fölött, mert szereltük a szakmát és rajongtunk a munkáért. Ogy éreztük, mi nem dolgozunk — mi alkotunk. Sajnos, Macsuga Ferenc barátom és munkatársam hat évvel ezelőtt meghalt. Szívinfarktust kapptt munkája közben. A ió barát és társ elvesztése egy időre levert. — Hosszú pályafutása alatt érte-e komolyabb kimenetelű baleset? -- Nagyon régen történt. De mind a mai napig tanulságos eset volt. Előrebocsátom, nem toronymunka közben. Egy elég magas épület csatornázása köz-ben létrán kellett dolgoznom, Amikor a létrát nekitámasztot-tam a falnak, nem győződtem meg róla, hogy elég biztosan áll-e. Már majdnem a tetején voltam, amikor hirtelen félrebillent — puha talajon állt, Annyi időm se volt, hogy a csatornába kapaszkodjam — lezuhantam. Szerencsém volt, én is puha talajra estem, így nem történt komolyabb bajom. Az eset azonban figyelmeztetőül szolgált: a mi szakmánkban csak megfontoltan, óvatosan és nagyon is józan fejjel lehet dolgozni. Ma sem fogyasztok alkoholt. — Hogyan halad itt, a pelsőci tornyon a munka? — Ez a torony sem tartozik a legkisebbek közé. Magassága kerek Ötven méter. Szerencsémre jó az időjárás, s csak a bádog volt kissé megviselve. Kt kellett javítanom, meg kellett drótkeféznem, s csak azután jöhetett az aláfestés. Wégérvényesen besötétedett, * finom harmat szállt alá a puha fűre. Csabay János mester pedig lassan szedni kezdte magáról munkaruháját. Gondosan felakasztotta a fogast helyettesítő falba vert szögre az oly sok magasságot megjárt és megkopott, festékes kezeslábas^ majd elbúcsúzott. Hazafelé menet azon töprengtem, vajon milyen magasságot érnének el azok a tornyok, ha egymásra raknák őket, amelyeket Csabay fános, az Ipolyságról fél évszázaddal ezelőtt elindult kis bádogostanuló a pelsőcl torony tetejéig megmászott? ICSEK ISTVÁN (A szerző felvétel©)