Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-09 / 238. szám, csütörtök

Hogyan is volt Igazán? Sok ember, aki távolról vagy a nyilvánosságra került h'i-á­n y o s tényismeret alapján figyelte a tavalyi eseményeket-, most meglepetten tekint a valóságra. Így van ez a losonci já­rásban is. ahol a tavalyi év egységes megújhodási folya­matnak tűnt az egyoldalú tájékozottság miatt. Ugyanez ai egyoldalúság okozta — mint arra annak ide tén ismételten rá­mutattunk — a nemzetiségek közötti viszony leromlását is. Sok ember meglepve áll és kérdezi: Miért nem láthattuk ak­kor is az érem másik oldalát? Valóban, miért? M MEGTÉVESZTETT EMBEREK Vezető politikai tisztségek­ben levő embereket is megté­vesztett az, aminek okait ma már ismerjük: nem volt meg az egység a pártvezetésben és ez az alsóbb szervek felé a tájé­koztatás kétféleségében nyilvá­nult meg. Ez megbénította és aikcióképtelenné tette a párt­szervek munkáját. Tavaly cso­dálkoztunk azon, miért nem lép fel a losonci járási pártbizott­ság marxista elemzésen alapuló nemzetiségi programjával, ami­kor volt ilyen, s hagyta a kedé­lyek fellázítását különféle ak­ciók és ellenakciók során. Ma már tudjuk, hogy éppen ebben a passzivitásban nyilvánult meg az, aminek ma nevét is ismer­jük: a jobboldali opportuniz­mus. Valóban, csak így nevez­hető a tavalyi ideológiai titkár lanyha magatartása és a párt­szervezetek passzivitása akkor, amikor a felszított nacionaliz­mussal szemben a marxista nemzetiségi programot kellett volna szembehelyezni. Ezért nem meglepő, és helyes intéz­kedésnek minősíthető, hogy a járási pártbizottság kizárta a plénumból azokat, akik ilyen és hasonló módon jobboldali pozíciókra csúsztak. Nem cso­da, hogy köztük van Šufliarský, akkori ideológiai titkár is . . . • KEVESEN TUDJAK ... A pártellenes szervezkedés központja Losoncon a Túróci fíépgyár autódaru-üzeme volt — bizonyítják a járási pártbi­7/Ottság kutatásai. Ez meglepe­tésnek számít sok ember szá­mára még ebben az üzemben is. Ottjártunkkor bebizonyosodott, hogy a valóságot eltitkolták a dolgozók előtt és azok, akik­nek tudniuk kellett volna min­denről — a pártbizottság tagjai — nem emlékeznek, nem tud­nak semmiről, éppen szabadsá­gon voltak stb. Pedig ebben a gyárban 16 pártalapszervezet képviselői jötiíík össze tavaly augusztus 24-én, felvonulást szerveztek a járási pártbizott­ság elé, és többek között azért, mert a járási pártbizottság el­nöksége augusztus utáni első nyilatkozatában a szövetséges csapatokat szövetséges csapa­toknak nevezte és ezért az el­nökség leváltását követelte. In­nen szervezték a motoros ösz­szekötőket a járás üzemei feli és valamiféle „ellen-pártvezetö­ség" szerepéi*; fi léptek fel. Meg kell azonban mondani, hogy ez a szervezkedés az üze­mi pártbizottság megkerülésé­vel valósult mep. Étefan Pacek akkori igazgató többszöri meg­hívás után sem vett részt a pártbizottság ülésein és nem felelt tetteiért sa^ái pártszerve­zetének. Csak most vonták fe­lelősségre, de a járás kezdemé­nyezésére. Igv is eg.y fokkafl csökkentették az eredetileg ja­vasolt pártbüntetését. Az ilyen és hasonló elnézi eljárás azért lehetséges, meqt a gyárban nem áll az elvtársak rendelkezésére megtele+ő bteo,­nyitási anyag. Aki ugyanis tud valamit a szervezkedés konkré­tumairól, az maga is részt veít benne és saját érdekében hall­gat. Nehezen és lassan bonta­kozik ki a megtévedt négi:i<$ é* egyoldalúan látott tényeit boglyából a valóság. • AZ ELSŐ LÉPÉSEK A járási pártbizottság saját soraiban kezdte meg még ez év májusában a tisztánlátás felté­teleinek megteremtését. A tit­kárságot leváltották, felszámol­ták a 21 tagúra duzzasztott úgynevezett „megújhodott el­nökséget", amelyben, a mester­ségesen szított nyomás hatásá­ra jobboldali túlsúly keletke­ze t-t. A pártbizottságban kiala kult eszmei egységen alakul­hat tovább egy igazi egység megteremtése. Az első lépések már megmutatkoztak például az Autójavító Özem alapszervf­zetében. Itt olyan csoportok működtek tavaly, amelyek vö­rös zászlókra hoJo gltpw sB telgef festettek. Nem csoda, hogy ilyesmit tűrtek, hisaert a párt­szervezet alig tartott gyűlést és passzivitásba süllyedt. Ma már új pártbizottság működik az üzemben, amely megalkuvás nélkül leszámolt az ilyen poli­tikával. A cinobányai üzemben tavaly hangoztatni kezdték a „szakszervezeteket kommunis­ták nélkül" jelszót. Az ilyen ki­növések okaira is fény dérül lassan ... Újjáéled a pá r tanunké a lo­sonci járás üzemeiben és a va­lóság felderítése kinyitja sok megtévesztett ejnber szemét. A „hogyan is volt Igazán?" kér­dés még ma sincs tel jesen meg­válaszolva a losonci járásban. Azonban létrejöttek a viTójág feltárásához az alapvető felté­telek, s e folyamatnak a leg­utóbbi központi bizottsági ple­náris ülés újabb lendületet adott. Reméljük, fény derül az ilyen egészséges folyamat so­rán sok nemzetiségi és gazda­sági visszásság okaira. Már ma te nyilvánvaló, hog.y számos olyan ember, akik szakmai té­Mrn fogyatékos képességeik folytán érezték pozícióik iiiga tagságát, helyzetük megmenté­se érdekében politikai demagó­giához folyamodtak és a „prog peSjSZÍv" hullám hátán akartak a felszínen maradni. Ma. amikor a pártbizottságok felülvizsgálják a felelős tiszt­ségviselők képességét funkció­jjuk betöltésére, nem lesz hiába­való levonni ebből a tanulsá­gok az egyoldalúság mindig rjgssz tanácsadó, a lényeges és szükséges napjainkban — és neifcsak a losonci járásban — a szakmai rátermettség, politi­kai tisztánlátás és jellemesség. Ha szem elől tévesztjük e há­rom követelmény bármelyikét, ismét szóhoz engednénk a de­magógokat és a „konjunktúra­lovagokat". VltCSEK GÉZA Aktivitás és ellenó'rzés Egy jnb pártszervezetének életéből Konkrét tervek az egyes osztályok munkájának megja­vítására # Támogatják a szeptemberi plénum hatá­rozatait A járási nemzeti bizottságok tevékenységéről, életéről általá­ban van bizonyos elképzelésük az embereknek, mivel olykor — ügyeik intézése során — közvet­len kapcsolatba kerülnek velük. A sajtó is gyakran foglalkozik a jnb-k munkájával, problémáival. Kevésbé ismert azonban a járási nemzeti bizottságok pártszerveze­teinek tevékenysége. Pedig való­ban érdekes és jelentős tevékeny­séget fejtenek ki. Legalábbis a Lévai járási Nemzeti Bizottság mellett működő alapszervezet munkáját,, eredményeit megismer­ve erről győződtünk meg. A szer­vezet életéről, gondjairól s fel­adatairól Jozef Komon elv­társ, az összüzemi pártbizottság elnöke (aki egyben a népi ellen­őrzési bizottság elnöke is) tájé­koztatott bennünket. Az összüzemi szervezetnek, mely négy alapszervezetből áll — 130 tagja van. Munkájukban követke zetesen igazodnak a CSKP KB no­vemberi plénumának határozatai­hoz. Egyik fő céljuk a párt ve­zető szerepének biztosítása. Ezért nagy súlyt fektetnek az ideoló­giai munkákra. Az évzáró tag­gyűlés óta (melyre márciusban került sor) előadásokat szervez­tek — az esti iskola keretében a novemberi plénum anyagáról, az ország föderatív elrendezésé­ről, a kétfokozatú irányítás je­lentőségéről stb. Tagságuk sorait az évzáró taggyűlés óta nem bő­vítették. A pártoktatásba azon­ban besorolnak pártonkívülieket is, s közUlük választják majd ki azokat az embereket, akiket fel­vételre javasolnak. A tagok ak­tivitása tavaly némiképp meg­csappant, de később fokozatosan megjavult, jelenleg kb. három tag nem fizeti rendesen a tagsági dí­jat, három-négy tag pedig már ogy éve nem jár gyűlésekre. Az egyik tag például azzal indokol­ta passzivitását, hogy a múltban sé­fozef Komoň, a pártbizottság elnöke (Tóthpál Gyula felv.) relmek érték. Ez az induklás alig­ha elfogadható, hiszen a pártbi­zottság minden tagot felszólított, hogy jelentse be sérelmeit, de ak­kor senki sem jelentkezett, hogy sérelmeit orvosolják. Igaz, az em­lített tag — miután külön beszél­tek vele — az utóbbi gyűlésen már megjelent. A többi rendsze­resen távol maradó taggal Is kU­lön-külön foglalkoznak majd. Azok passzivitásának okát még nem ismerik. Ha a megbeszélések során sem tanúsítanak majd ér­deklődést, akkor az igazolvány­cserénél nem kapják vissza tag­sági könyvecskéiket — természe­tesen a vezetőség és a tagság beleegyezésével ... A gyűléseken való részvétel és aktivitás egyéb­ként a II. alapszervezetben a leg­gyengébb. Ebbe a szervezetbe tar­toznak az iskolaügy és a kultúra dolgozói. A többi szervezetben általában egyforma az aktivitás. A vezetőség ellenőrzi a határoza­tok teljesítését és gondosan elő­készíti a taggyűléseket. A pártszervezet tevékenysége npm irányul a járás fejlesztésére olyan értelemben, hogy a jnb-k egyes szakosztályaival azonos munkát végezzen. Viszont követ­kezetesen ellenőrzik a jnb-k plé­numa határozatainak teljesítését. Az évzáró gyűlés után elrendel­ték, hogy a szakosztályvezetők dolgozzanak ki tervet az egyes szakosztályok munkájának meg­javítására. Ennek teljesítését az alapszervezetek ellenőrzik. Az említett távlati lervek egész konk­rétan megmondják, hogyan javít­ható meg a szakosztályok munká­ja. Például hogyan érhető el a szocialista törvényesség megtar­tása, az alkalmazottak napi mun­kájának konkrét megvizsgálása stb. Olyan osztályvezető is akadt — pl. a tervezési osztályé —, aki lebecsülte a pártszervezet kezde­ményezését, csak nagyon általá­nos, semmitmondó tervet készí­tett. Ezért bírálatban részesítet­ték. Az elmúlt időszakban végzett tevékenységből kiemelkedik a já­rási nemzeti bizottság alkalma­zottjainak értékelése is. Persze, nem a múltból ismert „átigazo­lásról" van szó. Egyaránt érté­kelték a párttagok és a párton­kívüliek munkáját. Mégpedig az egyes osztályok eredményei, vala­mint tesztezés alapján. Az egész értékelést tulajdonképpen J. So­kol, a jnb titkára kezdeményez­te még tavaly, hogy segítségével megfelelő embereket találjanak a körzeti hivatalokba. A tesztezést a Szociológiai Kísérleti Intézet végezte, s nagyon jó eredménye­ket hozott. A pártszervezet az ér­tékelés során még figyelembe vette a párttagok aktivitását a gyűléseken és a pártoktatáson, valamint azt, hogy az illető nem keveredett-e valamilyen szélsősé­ges ügybe az elmúlt időszakban. Ilyenre azonban csekély kivétel­től eltekintve nem került sor. A CSKP KB szeptemberi plénu­mának határozatait az összüzemi szervezet mindjárt a KB ülése után megtárgyalta. A tagok támo­gatják a párt vezető szerepének megszilárdítására Irányuló intéz­kedéseket. FULOP IMRE DevaHom, már nem egy to­ronyfe'stőt figyeltem mun­kája közben — persze lentrOH. A minap azonban elhatároz­tam, iiógg Pélsőcön közelről, vagyis a helyszínen csodálom meg ezt a „mutatványt", A nyugati hegyek mögé tartó s/iap m'ég csÓfcmgatta a torony tetejét és az enyhén kopaszodó, szorgalmas- mester ezüstösen csillogó deres fejét, amikor megmászva majd ötvenméteres magasságót kidugtam a f éje­met az egyik esapóajtón, és kissé „fújtát'ó" hangon „Adjon isten jó napot" köszönve, közéi­ről napbarnított arcába néztem. Személyesen nem ismertem, nem is ilyennek képzeltem — sem korra, sem alakra. Azt tem, zömök, csupaizom fialat­emberrel találom magamát szemben, %'évedtem! — és ez volt az első meglepetés. jó napot-tal válaszolt és majd meghűlt bennem a vér, amikör mosolyogva, kedvesen kifelé és feljebb, a tetőre Invitált. Nem vagyok ijedős természetű, tér­iszonyom sincs, de megborzon­gott a hátam, amint megpillan­tottam az alant álló embereket — parányi lényeknek látszot­tak csunán. ég és föld között Közben C s a b a y János mes­ter leereszkedett kötélen füg­gő kisszékén és barátságosan kezet nyújtott. Bemutatkoztunk, majd ott, a szédítő magasság­ban beszélgetésbe kezdtünk. Ké­résemre szívesen gyalogolt egy pár métert a torony égbetörő bádogfalán, hogy fényképezőgé­pem lencséje megörökítse. Las­san-lassan szorongásom is fel­oldódott és Petőfi Sándor örök­szép verssorai jutottak az eszembe: „.. .mit nekem a messzeség, mikor én a magas­ba vágyom." A nap véglegesen elbúcsú­" zott, és csak a levegőben csillogó porszemek jelezték, hogy nem halt meg. Csabay fános is befejezte na­pi nehéz és veszélyes munká­ját. Kikötötte a himbálódzó ülőkét, eloldotta a biztosító­övet és a négyszögletes csapó­ajtón belépett a majdnem tel­jesen sötét toronyba. Nem számláltam, de sok lépcsőn ereszkedtünk lejeié. Ott az alj­ban, kényelmesen elhelyezked­ve a selymes fűben fogtam val­latóra az idős mestert. — Ipolyságon születtem hat­vannégy esztendővel ezelőtt, most Kassán lakom. Torony- és épületbádogos-szakmát tanul­tam 1919-től négy és fél éven keresztül. 1938-ban Kassára, a Kládek-céghez. kerültem. , — Hogyan jutott eszébe, hogy ezt a szakmát tanulja? — Bátyám is toronybádogos volt. Ö hívott Besztercebányára. — Nem fél a magasban? — Ha valaki szereti a szak­máját, nem ismer magasságot és mélységet. Én szeretem. Ha nem szeretném, nem töltöttem volna ötven esztendőt kisebb nagyobb megszakításokkal a m/Mfttsbcm. — Hány tornyot javított ez alatt az idő alatt? — Az összesei el sem tud­nám sorolni. Csak néhányat szeretnék megemlíteni. Ipoly­ság környékéről elsősorban az ipolyságt, kupolás zsidó temp­lomot említem, majd lilámban, Iaolynyéken... A kassai Klá­dék-óég munkásaként Kassa környékén Nagyidán, Nagyrő­céfi, Veľký Klátovon, Pánybqn léét tornyot is, Eszkároson, Bfi­esárdoson, Koksabaksán és még, sók-sok más helyen. — Melyik munkájára emlé-k­sz-Wc a legszívesebben? — Életem egyik legszebb munkájának a kassai Jakáb-pa lota ornamentumait tartom. Iľay érzem, vit nem is fogtam, Ha­nem simogattam a bádogot. Na­gyon szép munka volt még a nagyrőcei templomtorony is. Vörösrézzel vontam be. A ku­pola alatti árkádokat is megja­vítottam. Ha arra járok, igaz mostanában ritkábban, ma is elgyönyörködöm benne. Állja oz idő viszontagságait. — Vaii, amire nem szívesen emlékszik? — Sajnos, van. Volt időszak, amikor nem értékelték kellS­képpen a munkánkat és fizetér siiňk á műhelyben dolgozókéval volt azoiios. A már említett kas­sai Jakab-palota munkálatait körülbelül kilenc korona Ót'a­bérért csináltuk. Ekkor a Kas­sai Városépítészeti Vállalatnál voltam alkalmazásban. Macsuga barátommal elvégeztük a mun­kát. Szemét hunytunk az ala­csony díjazás fölött, mert sze­reltük a szakmát és rajongtunk a munkáért. Ogy éreztük, mi nem dolgozunk — mi alkotunk. Sajnos, Macsuga Ferenc bará­tom és munkatársam hat évvel ezelőtt meghalt. Szívinfarktust kapptt munkája közben. A ió barát és társ elvesztése egy idő­re levert. — Hosszú pályafutása alatt érte-e komolyabb kimenetelű baleset? -- Nagyon régen történt. De mind a mai napig tanulságos eset volt. Előrebocsátom, nem toronymunka közben. Egy elég magas épület csatornázása köz-­ben létrán kellett dolgoznom, Amikor a létrát nekitámasztot-­tam a falnak, nem győződtem meg róla, hogy elég biztosan áll-e. Már majdnem a tetején voltam, amikor hirtelen félre­billent — puha talajon állt, Annyi időm se volt, hogy a csatornába kapaszkodjam — lezuhantam. Szerencsém volt, én is puha talajra estem, így nem történt komolyabb bajom. Az eset azonban figyelmezte­tőül szolgált: a mi szakmánk­ban csak megfontoltan, óvato­san és nagyon is józan fejjel lehet dolgozni. Ma sem fogyasz­tok alkoholt. — Hogyan halad itt, a pelső­ci tornyon a munka? — Ez a torony sem tartozik a legkisebbek közé. Magassága kerek Ötven méter. Szerencsém­re jó az időjárás, s csak a bá­dog volt kissé megviselve. Kt kellett javítanom, meg kellett drótkeféznem, s csak azután jöhetett az aláfestés. Wégérvényesen besötétedett, * finom harmat szállt alá a puha fűre. Csabay János mes­ter pedig lassan szedni kezdte magáról munkaruháját. Gondo­san felakasztotta a fogast he­lyettesítő falba vert szögre az oly sok magasságot megjárt és megkopott, festékes kezeslá­bas^ majd elbúcsúzott. Hazafelé menet azon töp­rengtem, vajon milyen magas­ságot érnének el azok a tor­nyok, ha egymásra raknák őket, amelyeket Csabay fános, az Ipolyságról fél évszázaddal ez­előtt elindult kis bádogostanuló a pelsőcl torony tetejéig meg­mászott? ICSEK ISTVÁN (A szerző felvétel©)

Next

/
Thumbnails
Contents