Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-09 / 238. szám, csütörtök

SZÜLÖK, NEVELŐK F^IMA DACOL A GYERMEK? J

anuár első hetének közepén Ned Jones levelet kapott a bangorl biztosítási ügynökségtől. A levél közölte, hogy a biztosító társaság, január 1-től visszamenőleg, megvonja a villámhárítóval felszerelt lakó- és gazdasági épületekre eddig megadott kedvezményt, s ezért Ned Jonesnak húsz dollár ötven cent helyett huszonkét dollár ötven centet kell biztosítási díjként fizetnie. — A mindenségit! — mondta Ned, amikor már harmadszor olvasta el a levelet. — A keserves mindenségit! Felesége, Betty egy szót sem szólt, szinte megdermedt a különkiadás gondolatára. Február l-ig kellett lefizetni a plusz összeget, de Ned elhatározta, hogy már egy héttel előbb bemegy Bangorba, tisztázni az ügyet. Előkészítették ócska, öreg kocsijukat, s az út legszélén haladva, a lehető legóvatosabban behajtottak Bangorba. Éppen tíz óra volt, mikor a városba értek. Kerestek egy parkírozó helyet, kiszálltak, s egyenesen a biztosító társaság megbízottjának a hivatalába mentek. Pár percig üldögéltek a folyosó egy padján, aztán kijött egy lány, s bevezette őket Mr. Harmsworthoz. — Gaylordból jöttem, az épületbiztosításaim ügyében — mondta Ned, és tréfásan megfenyegette ujjával az ügynököt. — Gondolom, a kedvezményvisszavonás miatt haragszik — mondta Mr. Harmsworth mosolyogva. — A szerződések feltételeit a New Hampshire-i központ határozza meg, nekem csak az utasítások végrehajtása a feladatom. — Sokat is értenek a New Haiupshire-iek a villámhárítókhoz! — mondta Ned. — Elmondok egy esetet. Ismertem valaha egy New Hampshire-i embert, aki... — Ne térjünk el a tárgytól — vágott közbe az ügynök, — fis különben is, apám is, anyám !s New Hampshire-i születésű, mindketten ott is nevelkedtek. Fogadni mernék, hogy az önök családjában is akadnak New Hampshire-i szálak — tette hozzá az ügynök, s közben a lehető legkedvesebb mosolyát villantotta Mrs. Jonesra. Betty azonban nem hagyta magát levenni a lábáról. El volt szánva r^, mindaddig nem enged fagyosságából, míg a társaság fenntartja követelését. — Hát, kérem — mondta Ned —, uiostanában töltöttem Hbe a hatvanadik évemet, s egész életemben Itt éltem Maine államban, de annyit mondbatok, h -3y bármiféle épületet — legyen az lakóház, istálló vagy pajta — a villámhárítónál semmi jobban meg nem véd a villámtól. Láttam már egynéhányszor villámot becsapni a villámhárítóba, láttam, amint sisteregve lerohan a dróton a talajba, s azt is láttam, hogy a háznak vagy a tetőnek semmi b?ja nem történt ilyenkor. Ha ezt nem a villámhárítónak lehet köszönni, akkor . . . — Látom, jól megfigyelte a dolgokat — nevetett Mr. Harmsworth, s ismét rámosolygott Mrs. Jonesra. — Be kell vallanom, én itt nőttem fel a városban, és még sohasem láttam, hogyan csap be a villám valahová. De hiába is láttam volna, mert sem ön, sem én a biztosítási szerződés újonnan megállapított záradékát meg nem változtathatjuk. A szerződéseket a központ szövegezi, a nyomtatott űrlapokat is ő küldi meg nekünk, mi csak a központ utasításait hajthatjuk végre. Mi, beosztottak, a szerződés egyetlen pontján sem változtathatunk. Ned a feleségére pillantott, az asszony megrázta a fejét. Ned csak ezt akarta tudni. Egy New. Hampshire-ben székelő New Hampshlre-í emberek által vezetett biztosító társaság akarja neki megmondani, hogy a villámhárító véd-e vagy sem a villámcsapás ellen! Ojra a feleségére nézett, s most ő rázta meg a fejét. Betty összepréselte ajkait, s szigorú arccal visszabólintott. Erskine Caldwell: Vihar Joe Mr. Harmsworth egy csomó zizegő papír közül kiválasztott egyet, és Ned elé tette. — Tessék, itt az ön február l-ig törlesztendő tűzbiztosítási számlája. Ned visszatolta a papirt. — Hát akkor most beszélgessünk Vihar Joe-röl — mondta Ned, és előrehajolt a székén. — Vihar Joe-ról?! — kérdezte Mr. Harmsworth megütközve. — Ki az, vagy mi az? Ned a feleségére nézett, az asszony helyeslően bólintott. Ned csak erre volt kíváncsi. Közelebb húzta a székét az íróasztalhoz. — Az én Vihar Joem-ról — mondta. — Ott áll az udvaromon, tizennégy lábnyira a lakóház nyugati s huszonegy lábnyira az istálló keleti falától. Mr. Harmsworth még mindig nem értette a dolgot. — De hát mi az a Vihar Joe? — kérdezte. Ned és Betty összenéztek. — Vihar Joe az egy fa — mondta Ned. — Vihar Joe-t hetvenhét esztendővel ezelőtt az apám ültette, s ott áll az udvaromon. — No ós? — kérdezte Mr. Harmsworth szinte eszelős tekintettel. — Vihar Joe a világ legkülönb villámhárítója — mondta Ned. — Csak nem azt akarja mondani, hogy egy fa miatt engedményt adjunk a biztosítási öszszegből? — Én csak azt akarom mondani — folytatta Ned —, hogy Vihar Joe a világ legkitűnőbb villámhárítója, ötven yardos körzetben mindent megóv a villámcsapástól, mert a villám, ha már egyszer csapni akar, csakis belecsap. Tizenkétszer csapott bele már a villám, de soha egy épületben sem esett kár. Nem ér ez meg a társaságnak öt-hat dollár engedményt? Mr. Harmsworth megvakarta a fejét, és gyors pillantást vetett Mrs. Jonesra. Látta az aszszony vonallá összeszorított száját, s riadtan kapta vissza a tekintetét. — Hát ha ragaszkodnak hozzá — mondta —, akkor megírom a központnak a dolgot. Náluk nélkül semmit sem tehetek. De előre megmondom, nem hiszem, hogy bármit is elengedjenek a biztosítási összegből egy fa miatt. — Ha azok a központiak nem New Hampshire-iek lennének — mondta Ned —, akkor nagyon is tudnák, milyen védelmet jelent egy ilyen öreg fa a villámmal szemben. Mr. Harmsworth felállt. — A központ döntéséről levélben fogom önöket értesíteni — mondta. Ned és Betty ls felálltak, Mr. Harmsworth kikísérte őket és kezet rázott Neddel. Betty nem volt hajlandó kezet nyújtani neki. Az utcára érve, Ned megjegyezte: — Tapasztalatlan fiatal fickó. Betty bólintott. V

ásároltak még egy-két dolgot az áruházban, aztán beültek az öreg kocsiba, és hazahajtottak. Aznap már egyikőjük sem tett említést a biztosításról. Ettől kezdve nap mint nap várták a bangori biztosítási ügynök levelét. A következő hét szerdáján végre megjött a levél. Bementek a konyhába, leültek az ablak mellé. Ned elővette a szemüvegét, s gondosan megtörölgette. Betty kifújta az orrát. Ned olvasta fel a levelet. „Kedves Mr. Jones! Tájékoztattam New Hampshire-i központunkat az ön udvarán álló, Vihar Joe nevezetű fával kapcsolatos kérelméről, s ígéretemhez híven közlöm a válaszukat. Azt hiszem, a társaság tréfának vette a dolgot, mert azt írták, kíváncsiak lennének — s most idézek a levelükből —, hogy az a Vihar Joe egeret tud-e fogni, vagy varjat riasztani, netán kólikát orvosolni. A továbbiakban a leghatározottabban kijelentik, hogy a tűzbiztosítási összegből Vihar Joe ürügyén egyetlen centet sem hajlandók elengedni.. A levél itt még nem ért véget, de Ned nem olvasta tovább. Átadta a feleségének, az pedig letette az asztalra, szi-. gorú arccal. — Nem hiába mondtam én, hogy kár kezdeni a New Hampshire-iekkel — mondta Ned. Letette szemüvegét, feltette kalapját, és felállt. Az asszony egy szót sem szólt, mikor a férfi elhagyta a konyhát, és kiment az udvarra. Mikor pedig látta, hogy Ned kilép a faházból, kezében a rókafogú fűrésszel és a fejszével, felvette a kabátját, és kiment, hogy segítsen nekL A

férfi elöozör a fejszével egy éket vágott Vihar Joe törzsén, azon az oldalon, amerre dönteni kívánta. Mikor ez megvolt, megfogta a rókafogú egyik fogantyúját, Betty pedig a másikat. Szinte derűsen s mégis konok arccal fűrészelni kezdtek, s közben mindketten várva-vágyták: bér jönne már kora tavasszal egy jó mennydörgős zivatar, s bár csapna be a házba a villám, s égne le az egész porig. Fordította: RÁKOSY GERGELY A GYERMEK LELKI FEJLŐDÉSE, személyiségének kibontakozása csaknem minden életkorban „felszínre" hoz olyan jelenségeket is, amelyeknek meg nem értése vagy közömbös szemlélése, esetleg helytelen kezelése rendkívül sok problémát okozhat a későbbiek soránIlyen — viszonylag gyakran megfigyelhető — jelenség a makacskodás, a dac is. Általában a 3—4 éves, illetve a serdülőkorú gyermekekkel kapcsolatban szoktak első és második dackorról beszélni. Ennek az állításnak bizonyítható oka van. A gyermek fejlődése a járás és a beszéd elsajátítása után egyre inkább az önállósulás, az öntudat kialakulása felé halad. Ez az önállóbbá válás tulajdonképpen azt jelenti, a gyermek törekszik arra, hogy gyakorlati életének szűk szférájában, a maga nem nagy lehetőségeinek a keretei között a felnőttek segítsége nélkül cselekedjék, bizonyos önállóságra tegyen szert. Ezt rendszerint szóban is kifejezésre juttatja: ... „én egyedül" ... „én akarom" ... stb. Ha ebben megakadályozzák — az említett belső ösztönzésből eredő alapokon —, létrejöhet az ellenszegülés, a dacos magatartás. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a dac, a makacskodás tulajdonképpen a gyermek emancipációjának a külső kifejeződése. A nagyobb önállóságra való törekvés — természetesen magasabb szinten — a szülőktől, s egyáltalán a felnőttektől való függőség „felszámolásának" az igénye a serdülőkorban is jelentkezik. A lelki fejlődés következtében létrejövő feltételek tehát adottak, az ellenszegülésre, dacos viselkedésre való „készültség" megvan a gyermekben. EZEK UTÁN ÁLLÍTHATJUK E AZT, hogy ezek a feltételek már önmagukban is meghatározzák a dacos magatartás létrejöttét? Egyáltalán nem! A kiváltó ok ugyanis — mint már utaltunk rá — a gyermek (serdülő) önállóságának, kezdeményezőkészségének, de különösen öntudatának, szabadságérzetének a korlátozása, megnyirbálása. Azzal természetesen számolni kell, hogy a gyermek és a felnőtt közötti viszony nem marad, nem maradhat változatlan a lelki fejlődés során- De helytelen viselkedési forma, mint amilyen a dac is, csalt akkor következik be, ha a gyermeket negatív külső hatások érik: ha a felnőttek nem veszik észre vagy nem akarják megérteni az önállóságnak, a kívánságok önálló teljesítésének, bizonyos nehézségek önálló leküzdésének a gyermekek részéről megmutatkozó igényét. Ha azonban a szülők, illetve a pedagógusok nemcsak ellenkeznek a gyermekek (serdülők) önállósági törekvéseivel, hanem — a gyermek életkorának megfelelő határok között — támogatják is azokat, akkor vagy egyáltalán nem keletkeznek ilyen jellegű viselkedési formák, vagy ha keletkeznek is, viszonylag gyorsan megoldódnak. Milyen jellemzői vannak a dacnak, a makacsságnak? KORÁNTSEM IGAZ az az állítás, hogy a gyermek, ha már dacos, azt mindenkivel szemben érezteti. Valójában a kisgyermekkori dac normális körülmények között kiválasztó jellegű, azaz egy emberre irányul (rendszerint felnőttre vagy idősebb gyermekre, aki testileg és szellemileg is felülmúlja őt). Egykorú gyermekekkel szemben nem dacos s általában a felnőttekkel szemben sem. De abban az esetben, ha helytelenül nevelik a gyermeket, a dacmagatartás állandósulhat, általánossá válik. A dacroham általában néhány percig tart, 1—2 órás dacroham-sorozatok csakis félrenevelt gyermekek esetébea figyelhetők meg. Jó néhány esetben nincs szükség arra, hogy valamit is tegyünk a dac megszüntetése érdekében: önmagától oldódik! Metzger szerint azonban más esetek és lehetőségek is adódnak: „Először: a nevelő keresztülviszi akaratát, a gyermek engedelmeskedik és napirendre tér felette, ebben az esetben — eltekintve, a további rohamokra való fokozottabb hajlamú gyermekektől — néhány perc múlva már nem lehet észrevenni a gyermeken semmit. Ennek elérésére nem kell semmiféle különleges rendszabály, csak az, hogy ne tulajdonítsunk neki fontosságot, szilárdnak, nyugodtnak és türelmesnek kell lennünk. Másodsorban: a nevelő keresztülviszi akaratát, a gyermek még egy ideig — bár egyre kisebb mértékben — durcáskodik, míg azután végre belenyugszik a dologba. Ehhez egy kicsit több türelmet kell tanúsítanunk és némi elnézést a „legyőzött ellenfél" hangulata iránt, mely elnézés nagyon Jól összeegyeztethető az ügyben tanúsított szilárdsággal. Harmadszor: a gyermek viszi keresztül akaratát, a nevelő enged és visszavonja követelését. Ez bizonyos esetekben, nyilvánosság előtt vagy látogató ottlétekor néha elkerülhetetlen. Ez egyébként igen rövidlátó magatartás. Azt a nyugalmat, amelyet abban a pillanatban oly pompás gyorsasággal megteremtettünk, számtalan későbbi zaklatással és keserűséggel vásároljuk meg. Ez az eset maradandóan megtanítja a gyermeket arra, hogy ami eleinte merőben hívatlanul jött roham volt, az fegyverré válhat, amelyet használhat, előidézhet, tartósíthat és szükség szerint fokozhat is, céljai keresztülvitele érdekében". (Claus —Hiebsch: Gyermekpszichológia) A SERDÜLŐKORI dacmagatartást kiváltó okok lényegében ugyanazok, mint a kisgyermekkorban, de tartósságukban és irányulásukban a dacmagatartás már más lehet: időtállóbb, szélesebb körű. A dacmagatartás megelőzése, illetve oldása azonban — megfelelő nevelési eljárások segítségével — ebben a korban is lehetséges. A makacs, dacos gyermeket minden esetben nyugodtan kell kezelni. Ingerült szülő vagy pedagógus még jobban elmélyíti a dacot. Ha úgy látjuk, hogy pillanatnyi kimerülés (erre nagyon hajlamos a serdülő!) illetve ennek következtében létrejövő ingerlékenység az ok, türelmesen ki kell várni. Ha bizonyos mértekig állandósult személyiségvonásról van szó, akkor rendszeres következetességgel oldjuk azt a konfliktust, amely a dacot létrehozta. Természetesen ez hosszabban tartó, nagyobb türelmet igénylő feladat. Általános elvként lehet elfogadni azt is, hogy a dacos serdülőnél hatékonyabbak a pozitív jellegű ráhatások (jutalmazás, buzdítás stb.), mint a negatívak (büntetés). Tartózkodni kell attól is, Jiogy éppen a dacolás kellős közepén érvényesítsük nevelési szándékunkat A konfliktus oldásának érdekében igen fontos az is, hogy megszüntessük azt a helyzetet, amelyben a dacosság kialakult. A serdülő már felnőttnek érzi magát, éppen ezért ne követeljünk (hacsak nem feltétlenül szükséges!), inkább kérjünk, tanácsoljunk, irányítsunk. Általában az a helyes, ha hosszabb határidejű feladatokat jelölünk ki a serdalok számára. Időt kell adni nekik, hogy idejük legyen felkészülni a feladat vállalására, megoldására. A gyorsan változó utasítások, feladatok (amelyek sok esetbea ellentmondóak is lehetnek) idegességet, következésképpen ellenállást, dacot váltanak kL S VÉGÜL MÉG ANNYIT: Mindegyik gyermek más-más egyéniség, különböző idegrendszeri, vérmérsékleti tulajdonságokkal rendelkezik Ezért nevelési eljárásainkat, a módszert ebben az esetben is a gyermak j (serdülő) mentalitásának megfelelően kell és szabad alkalmazni! —km— A zenés szórakozást kedvelő lévaiak a minap nem kis izgalommal várták, hogy bemutatkozzék a Levká.éház új zenekara, KACSI KÁLMÁN együttese. A bemutatkozás minden várakozást felülmúlt: az együttes egyaránt játszik pop-zenét, kávéházi zenét és népszerű operettmelódiákat. A zenekar érdekessége, hogy testvérekből áll. A fivérek egy éve hozták létre zenekarakat. Aat megelőzően különböző együttesekben játszottak és ntír külföldön is szerepeltek. A prímás 34 éves. a zenekar legfiatalabb tagja pedig húszéves. Énekesnővel nem rendelkezik ax egyflttes. A lévaiak tetszését leginkább a prímás játéka nyerte el, aki szőlőszáraokat is játszik. Kaesl Kálmán zenekara a sserxődés szerint 141 évig fog szerepelni bétía. —fii(TŐTHPÁL FELV.)