Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-08 / 237. szám, szerda

KIK VOLTAK A JÓK ÉS KIK A ROSSZAK A Pravda interjúja VILIAM ŠALG0VIČ ezredessel, Csehszlovákia magyarországi katonai attaséjával, volt belügyminiszter - helyettessel, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának volt elnökével Tavaly ai augusztusi napokban a többiek közt Viliam Šalgovič ezredest is árulónak mondották. Nevét jól ismeri a közvélemény, különösen abból az Időkből, amikor az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke volt. 1968. januárjától az augusztust nappokig belügyminiszter-helyettes volt. Sokan azt hiszik, hogy elsősorban e miatt a funkciója miatt támadták. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Viliam Šalgovičcsal. • Mi a véleménye Šalgovič elvtárs, 1968. januárjáról és az azt megelőző időszakról? V. ŠALGOVIČ: Megdöbbent engem egy dolog: vannak a pártban olyan hangok — mondhatnám, hogy szuperbaloldaliak —, melyek minden rosszért 1968. januárját okolják. Én azt gondolom, hogy január szükséges volt. Ha nem következett volna be, talán még nagyobb katasztrófára került volna sor. Előbb kellett volrta bekövetkeznie, és akkor talán sok mindent másképp, jobban oldottunk volna meg. E tényre épült kapcsolatom Dubček elvtárshoz és a párt vezetőségének ama tagjaihoz, akik bírálták A. Novotný politikáját. Én magam is tettem egyet s mást ezen a téren. A mai ismeretek birtokában mérlegelve a dolgokat, talán többet is tehettünk volna és elkerülhettük volna a tévedéseket. Nem térek vissza azokra a dolgokra, melyek 1968. januárjával kapcsolatban már Ismertek. Tény az, hogy a párt és vezetősége a pártszervezetek, a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a haladó értelmiség támogatását élvezte. És ez döntő volt. • Valaki pártunk és népünk nagy történelmi lehetőségének nevezte januárt. Miben láttad te a jelentőségét? V. ŠALGOVIČ: Abban, amiben ma is: a haladásban. Semmilyen körülmények között sem akarhatunk visszatérni az 1968. januárja előtti időszakhoz. Érdekes lenne elemezni a szlovákiai helyzetet. Nem beszélek most arról, milyen szerepet játszott az akkori elnökségben Bilak, Janik és Hruškovič elvtárs. 1963-ban és 64-ben Szlovákiában más volt a helyzet, mint Csehországban. Az SZLKP vezetősége már akkoriban bírálta Novotný irányvonalát, és véleményem szerint Husáknak ekkor kellet volna ntár a politikai életbe lépnie. Jelöltethette volna magát a Nemzetgyűlés képviselőjévé. Ezekre a kérdésekre azonban nem térek viszsza. A XIII. pártkongresszus utáni szlovákiai helyzet előkészületben levő elemzése majd többet mond erről az időszakról. • Hogyan dolgoztál január előtt az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága elnökének funkciójában? V. ŠALGOVIČ: Az Ellenőrző és Revíziós Bizottság munkáját úgy irányítottuk, hogy megerősítse azt az irányzatot, mely Novotný politikája ellen ösztönözte az embereket. Igaz, hogy egyes esetekben népszerűtlen intézkedéseket kellett hoznunk. Az SZLKP Központi Bizottságának dokumentumaiban biztos megtalálnám Miloš Gosiorovský esetét. Novotný a megbüntetését követelte. Mi halogattuk a döntést, de végül a vezetőség nyomására lezártuk az ügyet. Mint ismeretes, a föderációra vonatkozó dokumentumokról van szó. Mi nem a dokumentumokért, hanem terjesztésük módjáért büntettük meg. Hogy az egész párt és a nép reménykedve fogadta januárt, erről több gyűlésen és aktíván meggyőződhettem. Dubček elvtárs és a párt vezetősége azonban sajnos csak négy hónappal a januári plénum után hívta össze a Központi Bizottságot és így a reményeket sokáig nem tudtuk valóra váltani. Hogy ml történt e négy hónap alatt? Felsorakoztak a pártellenes és szocializmusellenes elemek, és ezzel kapcsolatban blrálőlag kell nyilatkoznunk a tömegtájékoztatási eszközökrő'. Példaként említem Viliam Žingor esetét. A párt kezdeményezésére még január előtt előkészítettük rehabilitálását. Nem tagadhatjuk, hogy Zingor ellentmondásos személyiség, de a párt vezetősége tisztességes helyet biztosított neki az ellenállás történelmében. A tömegtájékoztatási eszközök hatalmas kampányt indítottak személyével kapcsolatban. Az egyik folyóirat, mely a párt elleni támadásairól vált hírhedtté, azt írta, hogy a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság szervezte meg az akkori bírósági eljárást. Volt elég bátorságunk ahhoz, hogy meghívtuk a cikk íróit, és tények alapján bebizonyítottuk, hogy tévedtek. Ez sem segített. A tömegtájékoztatási eszközök egy része Szlovákiában is ellenőrizhetetlen hatalmat jelentett, és támadásai Igazán nem szolgálták januárt. A Kovosmalt pártértekezletén, az SZLKP Központi Bizottságának elnökségében és a CSKP Központi Bizottságának plénumán élesen bíráltam ezeket a megnyilvánulásokat. Abban az esetben, ha egyének támadtak volna, lehetőség nyílt volna a fellebbezésre, vitára. De itt már nem bírálatról volt szó, hanem szovjetellenes és szocializmusellenes támadásokról. Aki ezek ellen fellépett, az a tömegtájékoztatási eszközök támadásainak célpontjává vált. Én felléptem ellenük és ezért engedjék meg, hogy Idézzem a CSKP Központi Bizottsága március 28i és április 1—5-i ülésének jegyzőkönyvét: „Őszintén kérem a párt és a kormány vezetőit, tegyenek meg mindent, hogy ne bontsuk meg jó kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, sőt ellenkezőleg, ezeket a kapcsolatokat még tovább mélyítsük és szilárdítsuk". Talán ezek miatt a szavak miatt lettem áruló. • Hogyan értékeled a májusi moszkvai tanácskozás utáni helyzetet? Ebben az időben belügyminiszter-helyettes voltál. V. ŠALGOVIČ: Mint ismeretes, a moszkvai tárgyaláson részt vett csehszlovák küldöttség elismerte a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők létezését. Azt is, hogy a pártot súlyos veszély fenyegeti. Annak ellenére, hogy Dubček elvtárs ígéretet tett, megteszi a szükséges intézkedéseket, ezek az erők támadásba lendültek. A járási és kerületi párttitkárok tanácskozása, valamint a májusi plénum megmutatta, hogyan gondolkozik a párttagok többsége. Ezen a tanácskozáson élesen bírálták Josef Pavel belügyminiszter munkáját. A májusi plénum is azonosította magát ezzel az állásponttá). Ezért a cseh kommunisták és pártfunkcionáriusok kezdeményezésére javaslatot terjesztettek a CSKP Központi Bizottságának elnöksége elé, mely szerint önállósították volna a Belügyminisztérium egységeit és önálló, a kormány irányítása alá tartozó hírszerző szolgálatot létesítettek volna. A Központi Bizottság elnöksége még 1968. május 27-én tárgyalt a javaslatról és utasította az illetékes funkcionáriusokat, hogy azonnal valósítsák meg a javaslatot. Engem belügyminiszterhelyettessé neveztek kl. Ebben a funkcióban Josef Pavel belügyminiszter elé terjesztettem aláírás végett az erre vonatkozó törvényjavaslatot. Pavel miniszter nem volt hajlandó aláírni a javaslatot, mivel az ő elképzelése — saját szavai szerint — más. Érdekes lenne felülvizsgálni, milyen ls volt ez az elképzelés. Pavel miniszter a Központi Bizottság elnökségének következő határozata után sem írta alá a törvényt. Érdekes, hogy senki sem vonta felelősségre Josef Pavelt a párthatározat megszegéséért. Véleményem szerint tanácsadói és a másik centrum utasítására ezzel akarta próbára tenni a CSKP vezetőségének erejét és elvhűségét. Ogy gondolom, hogy éppen ez a meghátrálás ösztönözte újabb szocialistaellenes bomlasztó tevékenységre a jobboldali, opportunista erőket. Ami a belügyminisztérium csapatait illeti,, ezeknek a magva egészséges volt. Az a tény azonban, hogy a törvényjavaslatot nem tárgyalta meg sem a kormány, sem a Nemzetgyűlés elnöksége, rosszul hatott az egységekre és megnehezítette a munkájukat. • Pavel miniszter tanácsadóit említetted. Ismered őket, tudod, milyen célokat követtek? V. ŠALGOVIČ: Azután, hogv funkcióba léptem, gyorsan meg győződtem arról, hogy a minisztérium vezetői és személyesen a miniszter sem fogja teljesíteni a CSKP Központi Bizottsága elnökségének határozatát. A minisztérium vezetőinek egészen más elképzelései voltak arról az osztályról, melyet nekem kellett vezetnem. Lényegesen csökkenteni akarták alkalmazottainak számát, és, ezért el akarták bocsátani a legtapasztaltabb kommunista parancsnokokat. Ezenkívül a rossz munkamódszereket és a biztonsági szervek munkájának kevésbé hatékony voltát emlegették. Ezenkívül azzal érveltek, hogy a biztonsági szervek tagjai részt vettek az ötvenes évek törvényellenes akcióiban. Egy rádióadásban már nyilakoztak az ötvenes évek módszereiről. Tagadhatatlan, hogy ezekben az években, megsértették a szocialista törvényességet, és köztük voltak a biztonsági szervek tagjai is. A helytelen módszerekért és a deformációkért azonban nem terheli felelősség az állambiztonsági szervek minden tagját és valamennyi vezetőjét. Objektív tény, hogy abban az időben már sokat tettek a rossz módszerek kiküszöböléséért. Az, hogy nem volt törvény és a biztonság nem talált védelmezőre, híven tükröződött a biztonsági szervek elleni kampányban. Ügy gondolom, hogy ez a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők akciója volt, melyet Pavel miniszter hatékony segítségével hajtottak végre. Súlyos szavak ezek, és ezért hadd soroljak fel néhány bizonyítékot: Pavel miniszter a biztonsági szervek elleni támadások idejében több televíziós és rádióbeszédet mondott. Azt állította, hogy neki nincs szüksége adatokra a KAN-ról, a K—231-ről, az illegális Szociáldemokrata Pártról. Beszédeiben egyes parancsnokok tekintélyét rontotta, habár nem nevezte meg őket. Pavel miniszter elrendelte, hogy szüntessék be a Szabad Európa adásainak zavarását. Ez még nem lenne olyan nagy baj. Sokkal rosszabb volt, hogy olyan embereket állított felelősségteljes posztokra, akik az ötvenes években előkészítették a pereket. Helyettese volt pl. Padrunek, a ruzynéi börtön volt politikai dolgozója. Az útlevélosztály vezetőjévé Brožt nevezték ki, akiről tudjuk, hogy dokumentumokat hamisított. • Ebben az időszakban működött állítólag egy ún. hadműveleti vezérkar. Mi volt a funkciója és kik voltak benne? V. ŠALGOVIČ: A vezérkar élén Hromádka alezredes, a volt jáchymovi parancsnok állt. Ha már erről a vezérkarról beszélünk, jó lenne, ha felülvizsgálnák tevékenységét. Feladata nagyon rejtélyes volt. Azzal bízták meg, hogy figyelje a nálunk hadgyakorlaton résztvett szovjet csapatok távozását és adatokat gyűjtsön. Milyen adatokat? Valószínű, hogy ennek a vezérkarnak a dolgozói, de bizonyára más funkcionáriusok ls 1968 válságos napjaiban elárulták személygépkocsijaink számát, felhívásokat adtak ki elfogatásunkra és lehetővé tették, terjesszék arcképeinket, mint árulókét. • Hányszor bélyegeztek árulónak? V. ŠALGOVIČ: Az egyes szerkesztőségek és az Intergeneráció csoport által beterjesztett feljelentésből megtudtam, hogy már a szövetséges csapatok bevonulása előtt áruló voltam. Igazuk volt. Mint a szlovák hadsereg katonája 1942-től együttműködtem a belorusz és az ukrán partizánokkal. Másodszor az ún. „kék terv" szerzői bélyegeztek árulónak, azt állítva, hogy elárultam a szocializmus vívmányalt. Ezért 1951-ben elbocsátottak a csehszlovák hadseregből. Munkaviszony nélkül két évig segítettem a trnavai járásban a szövetkezetek építésében. Harmadszor akkor lettem árulóvá, amikor állítólag behívtam Csehszlovákiába a szövetséges csapatokat és nem harcoltam ellenük. • Azt beszélték, hogy azok közé tartoztál, akik behívták a csapatokat. És így tehát tudtál megérkezésükről. Nem akarsz ezzel kapcsolatban valamit mondani? Azt is híresztelték, hogy augusztus előtt 14 napot a Szovjetunióban töltöttél. V. ŠALGOVIČ: Bifak elvtárs a legutóbbi plénumon nagyon találóan válaszolt arra a kérdésre, ki hívta be a csapatokat: a jobboldali opportunista erők és a szocialistaellenes erők tevékenységükkel hívták be a csapatokat. Én csak annyit tudtam a bevonulásukról, mint a többiek. Brezsnyev elvtárs 1968. májusában nyíltan megmondta Dubček elvtársnak és a küldöttség többi tagjának, hogy Csehszlovákia semmi körülmények között sem válhat ki a szocialista táborból. Aki figyelmesen elolvassa az abból az időből származó dokumentumokat, tudja, hogy ez a kijelentés nem volt az egyetlen. Ami engem illet, csak ennyit akarok mondani: 1968. júliusában a CSKP Központi Bizottságának titkársága jóváhagyta, hogy családommal Bulgáriában üdüljek. 1968. augusztus 3-án családommal együtt Burgaszba repültem és augusztus 17-én tértem haza. így tehát semmiképp sem lehettem az, a>ki a szövetséges csapatokat behívta Csehszlovákiába. Bevonulásuk nem attól függött, hogy én akarom-e, vagy sem. Ogy gondolom, hogy egyes vezetőink tudtak erről. Szerintem a Varsói Szerződés tagállamai kommunista pártjainak és kormányainak vezetői döntöttek erről a lépésről. Engem 1968. augusztus 20-án este 21. órakor magához hívatott a Varsói Szerződés hadereje parancsnokságának képviselője és közölte, hogy éjfélkor a szövetséges csapatok átlépik a határt. Egyúttal arra kért, hogy a csehszlovák hadsereg csapatai ne tanúsítsanak ellenállást. • A szocialistaellenes erőket említetted. Megnevezhetnéd ezeknek az erőknek a képviselőit? V. ŠALGOVIČ: Szocialistaellenes erőknek nevezhetném a Szociáldemokrata Párt volt tagjait, a K—231 és a KAN tagjait. Meg kell mondanom, hogy tudtunk párt- és államellenes tevékenységükről. Tudomásunk volt Vaculík és Svlták megbeszéléseiről, tudtuk, hogy a KAN ellenzéki politikai szervezet akar lenni, tudtunk Svitákról, Četný professzorról és arról, hogy kapcsolatban álltak a TIGRID-központtal. Ezt Pavel miniszter két jelentése Ss bizonyítja. Tájékoztattam erről a vezető elvtársakat is. Semmit sem tettek, és ezt azzal indokolták, hogy politikai megöl* dást keresnek. A mi vezetőségünk olyan állapotban volt, hogy az Illetékes személyek előre tájékozódtak az intézkedéseinkről. • Ha nem tartóztattátok le ezeket a személyeket, hogyan híresztelhették azt, hogy Šalgovič állambiztonsági szervei letartóztatják a politikai és kulturális élet vezetőit? V. ŠALGOVIČ: Nem tudom, miért nevezték az állambiztonsági szerveket Šalgovič szerveinek. A rádióban és a sajtóban közölt jelentés azonban azt eredményezte, hogy árulónak minősítettek. A letartóztatásokra vonatkozó hírek természetesen aggodalmat keltettek nemcsak az egyszerű emberekben, hanem a funkcionáriusok körében is. Eszembe jut egyik régi munkatársam közlése, hogy azokban a napokban az épületből titkos kijáratot biztosítottak. Milyen volt azonban a valóság? Engedjék meg, hogy Idézzem a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság 1969. június 5—6-i ülésének jegyzőkönyvét: „Jóváhagyjuk a Viliam Šalgovič tevékenysége vizsgálatának eredményét. Šalgovič elvtársat az augusztusi eseményekkel kapcsolatban vádolták. A Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság, a Belügyminisztérium jelentése és saját vizsgálata alapján visszautasítja az ellene emelt vádakat, mivel az ebben az időszakban kifejtett tevékenysége összhangban áll a törvényekkel." Sajnos, még mindig kedvezőtlen tényeket híresztelnek rólam. Természetesen nem. csak rólam van szó. Az állambiztonsági szervek tagjainak 1968. augusztusában kifejtett tevékenységére vonatkozó állítások durva rágalmak. Pelnáŕ miniszter még tavaly novemberben kijelentette: „Ügy látszik, nem sértették meg a szocialista törvényeket. A letartóztatásokra vonatkozó híresztelések nem felelnek meg a valóságnak." Pelnáf elvtárs ezt a CSKP Központi Bizottságának november 14-1 és 17-1 ülésén jelentette ki. Hasonló értlemben nyilatkozott Miloš Jakeš elvtárs a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnöke 1968. december 6-án újságírók előtt. Ogy gondolom, nem kell ehhez kommentárt fűzni a közeljövőben újabb bizonyítékok kerülnek majd napvilágra. Csak annyit akarok még mondani: az akkori nehéz, áttekinthetetlen helyzetben mindig arra törekedtünk, hogy betartsuk a szocialista törvényességet. • Tehát nem adtál ki eyyetlen letartóztatási parancsot sem? V. ŠALGOVIČ: Becsület szavamra mondhatom, hogy nem adtam ki egyetlen letartóztatási parancsot sem. Nem vagyok puccsista, hanem régi pártfunkcionárius és olyan ember, aki a saját bőrén tapasztalta, mit jelent a szocialista törvényesség megsértése. Nem akarok viszszatérni a már ismert tényekhez. Lakásomon még mindig ott található egy emberfej nagyságú kődarab és egy féltégla, a lakásomat szétromboló zavargók csoportjának névjegyeként. Ez volt az egyedüli vagyonom. Sok évi munkám eredménye. Ez azonban már a múlté. Nem akarok újból és újból visszatérni azokba az időkbe, amikor árulónak neveztek. Nézeteim nem változtak. Most is hangsúlyozom, hogy a csapatok augusztusi bevonulását nem tekinthettem megszállásnak, sem olyan akciónak, mellyel fel akarták számolni a legális kormányt és félreállítani a legális vezetőket. Meggyőződésem, hogy augusztus előtt megtalálhattuk volna a probléma politikai megoldását, és csak a mi embereinknek „köszönhetjük", hogy nem találtuk meg. Ogy gondolom, a történelem majd ezt ls bebizonyítja.