Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-08 / 237. szám, szerda

Érvényt kell szerezni az ENSZ határozatainak néhány sorban Befejeződtek Ukrajnában a csehszlovák kulturális napok New York — Az ENSZ-közgyűlés hétfő esti plenáris ülésén beszédet mondott Ahmadou Ahidjo kameruni elnök. Emlékeztetett arra, hogy a gyarmati népek függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-deklaráció elfogadása óta már kilenc esztendő telt el; a dél-afrikai, a rhodesiai és a portugál rendszerek azonban mindmáig nem hajlandók végrehajtani az ENSZ határozatát. Az ENSZ-nek hatékony intézkedésekkel kell felszámolnia a történelmi anakronizmust Afrika térségében. Felhívta a figyelmet arra, hogyha a kérések és felszólítások továbbra is hatástalanok maradnak, akkor az afrikai országok népei maguk lesznek kénytelenek harcot indítani a faji megkülönböztetés és a gyarmatosítás fegyveres úton való felszámolása céljából. Ahidjo az ENSZ-küldöttek elé terjesztette azt a manifesztumot, amelyet a kelet- és közép-afrikai országok áprilisi lusakai konferenciáján fogadtak el a dél-afrikai helyzetről. A hétfői plenáris ülésen szólalt fel Kipríanu ciprusi külügyminiszter is. Követelte a Közel-Keletre vonatkozó 1967 novemberi biztonsági tanácsi határozat végrehajtását, majd rámutatott, hogy országa véleménye szerint az ENSZ-nek nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a vietnami agressziós háború beszüntetése érdekében. A ciprusi helyzetről a külügyminiszter elmondta, hogy a szigetország jövőjéről a görög és török közösségek képviselői között folyó tárgyalások egyelőre nem hoztak kézzel fogható eredményt, mivel a nézetkülönbségek rendkívül komolyak, ennek ellenére a ciprusi kormány véleménye szerint a tárgyalásokat tovább kell folytatni, abban a reményben, hogy az első eredmények már a közeljövő ben megmutatkoznak. Púja Frigyes, a magyar ENSZküldöttség vezetője kedden felszólalt a világszervezet 24. ülésszakának általános politikai vitájában. Rámutatott, hogy az elmúlt évben történtek sok vonatkozásban nem igazolták a népek reményeit A vietnami kérdésben úgyszólván semmiféle előrehaladás nem történt. Nem mutatkozik javulás a KözelKeleten sem. Izrael kormánya a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozata ellenére folytatja agresszív politikáját. Az angol kormány átalakításának visszhangja London — Londoni politikai megfigyelők egybehangzó véleménye szerint a brit kormány átalakításának nincs különösebb külpolitikai jelentősége. Bár, az európai ügyekkel foglalkozó új külügyminiszter-helyettest, George Thomsont, az egyik legtehetségesebb munkáspárti külpolitikusnak tartják, kinevezése nem jelenti azt, mintha Wilson bármilyen változást tervezne Anglia közös piaci belépésével kapcsolatban. A gazdasági minisztériumok átszervezését Londonban úgy értékelik, hogy Wilson jövő őszre — nempedig tavaszra — kívánja kiírni a választásokat, mert a mostani átszervezés gyümölcsei előbb nem mutatkozhatnak. A nagyarányú átszervezés azt is bizonyítja, hogy Wilson szilárdan hisz választási győzelmében, mert különben aligha szánta volna el magát a kormánygépezet ilyen arányú felforgatására. A Guardian szerint, ha az átszervezés szakszerűnek tűnik is, aligha teszi Wilson kormányát népszerűbbé, vagy népszerűtlenebbé. A miniszterelnök megint elszalasztott egy lehetőséget arra, hogy kabinetjét valóban „áramvonalassá", kislétszámúvá tegye. A liberális lap szerint megmagyarázhatatlan, miért nem hajlandó Wilson elmozdítani Stewart külügyminisztert, aki természetesen „tiszteletreméltó, szorgalmas és odaadó férfiú, de már amolyan angol /. F. Dullessé vált... Wilson talán azt reméli, hogy mindenki elfeledkezik majd Ni gériáról, Rhodésiáról, Görögor szágról, Vietnamról és Anguilláról" — jegyzi meg a lap cikk írója. A Morning Star vezércikke megállapítja: csak személyi változások történtek, de a kormány az eddigi politikát folytatja tovább. A Financial Times „jószándékú, de angolkóros" megoldásnak nevezi az átszervezést, majd kétségét fejezi ki, hogy vajon célszerű-e ekkora méretű minisztériumokat kreálni. MAR DEL PLATA argentínai városban hétfőn megkezdődött a Nemzetközi Orhajózási Szövetség 20, kongresszusa, melyen 40 ország 500 küldöttje vesz részt. ALGÉRIÁBAN lengyel—algériai hivatalos tárgyalások kezdődtek. Bumedien, az Algériai Forradalmi Tanács elnöke és Spychalski, a Lengyel Államtanács elnöke nemzetközi kérdésekről tárgyaltak. HALES chilei bányaügyi miniszter és Mineu román bányaipari miniszter Santiagóban megállapodást írtak alá egy chilei—román vegyes bizottság megalakításáról, amely geológiai kutatásokkal fog foglalkozni. MANILÁBAN az amerikai nagykövetség előtt tüntetés volt amiatt, hogy az amerikai katonai bíróság felmentette a vád alól az amerikai haditengerészet egyik tisztjét, aki agyonlőtt egy Fülöp-szigeti földművest. A tüntetők és a kivezérelt rendőrség között nagyobb összetűzés zajlott le. NAGY-BRITANNIA, Ausztrália, Új-Zéland, Singapore és Malaysia haditengerészetének tisztjei Kuala Lumpurban az öt ország közös hadgyakorlatáról tárgyalnak. Az áprilisra tervezett hadgyakorlaton 50 hadihajó és 27 000 katona vesz majd részt. STRASBOURGBAN hétfőn megkezdődött a nyugat-európai parlament ülése. A résztvevők úgy döntöttek, hogy november 3-ára összehívják a rendkívüli ülést, amelyen megvitatják a közös piaci országok csúcsértekezletének kérdését. MAROKKÓBAN hétfőn kormányátalakítást hajtottak végre. Benhima miniszterelnököt Laraki eddigi külügyminiszter váltja fel. Benhima pedig a mezőgazdasági és földreform kérdéseivel foglalkozó államminiszter lesz. A NÉGY szövetséges ország parancsnoksága tegnap betiltotta, hogy az újnáci NPD párt október 25-én Nyugat-Berlinben tartsa konferenciáját — jelenti a D PA. WASHINGTONBAN összeült az Amerikai Államok Szervezete, hogy Salvador kérésére felülvizsgálja Honduras állítólagos „gazdasági agresszióját". A salvadori diplomáciai lépés célja a politikai megfigyelők szerint az, hogy tárgyalásokat kezdjen a két ország kapcsolatainak felújítására. Kijev — Kijevben hétfőn este a Nejedlý énekkar férfikarának hangversenyével és az állami dal- és táncegyüttes fellépésével befejeződtek a csehszlovák kulturális napok. A hangversenyen részt vett a fosef Kempný, a CSSZK miniszterelnöke és Štefan Sádovský, az SZLKP Központi Bizottsága első titkára, a CSKP Központi Bizottsága elnökségi tagja által vezetett csehszlovák küldöttség. A küldöttség tagjai voltak: Miroslav Bružek, a Cseh Szocialista Köztársaság művelődésügyi minisztere, Miroslav Válek, a Szlovák Szocialista Köztársaság művelődésügyi minisztere, furaj Sedlák, a CSKP Központi Bizottságának osztályvezetője, ján Nemec, a Cseh Szocialista Köztársaság igazságíigyminisztere, Márie Hrušková, a Nemzeti Front Központi Bizottságának titkárnője, Ladislav Barák, a CSSZBSZ Cseh Központi Bizottságának elnökhelyettese, Karol Savel, a CSSZBSZ Szlovák Központi Bizottságának vezető titkára, Fedor Guľa, a Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja Központi Bizottságának titkára, Pavol Horov, a Szlovák írószövetség elnök-helyettese és Jifina Svorcová színésznő. A csehszlovák kulturális napok nagy jelentőségét az is emelte, hogy az ünnepségen részt vett P. Seleszt, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán KP Központi Bizottságának első titkára, V. Scserbickij, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, az Ukrán SZSZK minisztertanácsának elnöke, A. Ljaska, az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, az ukrán kormány miniszterei és az Ukrán KP vezető funkcionáriusai. A hangverseny után az Ukrán KP vezetői vacsorát adtak a csehszlovák küldöttség és a csehszlovák vendégművészek tiszteletére. Az ukrán vezetők köszönetet mondtak a csehszlovák művészeknek és azon reményüket fejezték ki, hogy a két ország barátságának megszilárdítása érdekében a jövőben is rendeznek ilyen kulturális akciót. A csehszlovák küldöttség, valamint a csehszlovák művészek és újságírók tegnap hazautaztak Ukrajnából. Az USA és a Szovjetunió javaslatot terjesztett a leszerelési bizottság elé Genf — A szovjet és az amerikai küldöttség közös határozati javaslatot terjesztett a leszerelési bizottság elé, mely megtiltaná, hogy atomfegyvereket és más tömegpusztító fegyvereket raktározzanak a tengerfenéken. A javaslat megtiltja, hogy atomfegyvereket, más tömegpusztító fegyvereket és az ilyen fegyverek raktározását, kipróbálását, valamint használatát szolgáló berendezéseket a tenger és az óceán fenekén helyezzenek el. Ugyancsak megtiltja, hogy az ilyen fegyvereket a tengerparti övezetben helyezzék el, próbálják kl vagy használják. A javaslat szerint minden ország, amely aláírná a szerződést, saját eszközeivel ellenőrizheti a szerződést aláíró államok tevékenységét a tengerfenéken, amennyiben felmerül az a gyanú, hogy ez a tevé kenyséq ellentétben áll a szerződésből eredő kötelezettségekkel. A szerződés akkor lép érvénybe, ha 22 állam kormánya ratifikálja. Roscsin, a szovjet küldöttség vezetője beszédében kijelentette, milyen fontos lenne, ha a tengerfenéket kizárnák a fegyverkezési verseny szférájából. Ez a kérdés nagyon időszerű, mivel a közelmúltban kezdték meg a tengerfenék Ilyen irányú kihasználását, és fennáll az a veszély, hogy ez nem áll összhangban a béke érdekeivel. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, egyszerűbb előzetes intézkedést elfogadni azokon a területeken, ahol eddig még nem terjedt el a fegyverkezési verseny. Roscsin azt a reményét fejezte ki, hogy a javaslat pozitív visszhangot vált ki. Leonard, az amerikai küldöttség vezetője Roscsinhoz hasonlóan hangsúlyozta, hogy a javaslat a szovjet és az amerikai küldöttség intenzív tárgyalásának eredménye. Bejelentette, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya a szerződés javaslatát a leszerelési bizottság elé terjeszti megvitatás céljából, és azon reményét fejezte ki: a bizottság rövid időn belül megtárgyalja a javaslatot, hogy az ENSZ-közgyűlés elé terjeszthessék. Párhuzamok és észrevételek A SZOVJET GAZDASÁGI REFORM HÁROM ESZTENDEJE 1989 X. 8. Alapjaink legvitatottabb kérdései gazdasági életünkkel fügI * genek össze. Különböző szinten és fokon szakemberek százai keresik a kivezető utat enyhén szólva is bonyolult gazdasági helyzetünkből. Az új gazdaságirányítási rendszer, amelynek bevezetésétől egyesek látványos sikert vártak, mások meg szkeptikusan fogadták, a sajtó öles címekkel „tálalta", mindeddig nem hozott kézzelfogható eredményt, illetve csupán annyit, hogy nem egy koncepció született, a gazdasági helyzet azonban fokozatosan romlott. jelen cikkünknek korántsem az a céja, hogy újabb koncepciót, vagy éppen kész receptet propagáljon, hanem lényegében közismert tények alapján a módszerek vizsgálatára, illetve összehasonlítására helyezze a hangsúlyt. Az embernek ugyanis a közelmúltban sokszor támadt olyan érzése, hogy jó adag naivitással és még több hurrá-optimizmussal kíséreltünk megoldani olyan súlyos problémákat, amelyek kitartást, alapos tapasztalatokat és mindenekelőtt megfelelő előkészítést igényelnek. gazdaság helyzetének tudományos elemzése vezetett be. 1966 első negyedében 43 kiválasztott üzemben vezették be az új tervezési és irányítási módszereket. Miután úgy látszott, hogy a reform meghozza a várt eredményt, ezt a számot az év végére 704-re emelték, ami anynyit jelent, hogy az üzemek másfél százaléka tért át a reformra, s közel kétmillió ember kezdett dolgozni az új feltételek között. Talán mondanunk sem kell, hogy a kiválasztott üzemek gazdasági eredményeit alapos vizsgálatnak vetették alá. Megállapították, hogy az aránylag rövid időszak alatt a szóban forgó üzemekben 8 százalékkal emelkedett a munkaA Szovjetunióban tett legutóbbi látogatásom meggyőzött arról, hogy népgazdasági vonatkozásban elsősorban távlatokban kell gondolkodni, méghozzá hosszú távlatokban. Ugyanakkor a különböző reformintézkedések bevezetésekor a lehető legnagyobb óvatossággal kell eljárni, hiszen a valóban korrekt és körültekintő kísérletezést, illetve előkészületi stádiumot követően is felbukkanhatnak még hibák, amelyek ha történetesen tömeges jelleget öltenek, komoly megrázkódtatást okozhatnak egy-egy ország gazdasági életében. A gazdasági reform bevezetéséhez a Szovjetunióban 1966ban látlak hozzá. Ne értsük félre: a bevezetéséhez, amelyet természetesen megfelelő előkészítési időszak, a néptermelékenység, míg a haszon 25 százalékkal. A következő esztendőben a Szovjetunióban befejeződött a nagykereskedelmi árak módosítása. S itt ismét érdemes néhány pillanatra megállni. A nagykereskedelmi árak módosításáról volt szó, mégpedig olyképpen, hogy az semmi esetre sem érinthette a kiskereskedelmi árrendszert, következésképp a dolgozók életszínvonalát. Sőt, a reform bevezetésének eredményeképpen, Illetve a munkatermelékenység és a haszon növekedése folytán javultak a bérek, s az eredeti kiskereskedelmi árszintnél ez magától érthetően az életszínvonal emelkedését eredményezte. 1967-ben — hangsúlyozom: látván, hogy a reform beválik — már rohamosan emelkedik az olyan üzemek száma, amelyek rátérnek az új irányítási és tervezési módszerre. Az év első negyedében 2249, az év végén már 7028 üzem vezette be a gazdasági reformot. Ez annyit jelent, hogy az ország üzemeinek immár tekintélyes hányada, 14 százalék lmintegy tízmillió ember

j tért át a reformra. S most következhet a meglepetés: ezek az üzemek [14 százalék) az ország ipari termelésének 38 százalékát produkálták, s megközelítően a haszon felét érték el. Az eredmény tehát kézzelfogható, sőt a két esztendő eklatánson bizonyította: az elképzelések helyesek, kiállták a próbát, tartós fejlődési tendenciát biztosítanak. 1968-ban folytatódott az üzemekben a reform tervszerű bevezetése, az év végén már 27 ezer üzem dolgozott az új módszerek alapján, s az ipari össztermelés 72 százalékát adta. Ebben az esztendőben a reformra áttért üzemek száma már elérte a 33,6 ezret, a produkciónak több mint 80 százalékát, míg a haszon 90 százalékát biztosítják. A reformot tehát tervszerűen, megfontoltan, lépésről lépésre vezetik be, de meg kell jegyezni azt is, hogy csak az arra „érett" üzemek számára tették ezt lehetővé, kizárták az ösztönösséget, ugyanakkor viszont az átlagosnál gyengébb eredményeket felmutató üzemeket arra serkentették, hogy javítsanak eredményeiken. Mindent egybevetve a gazdasági reform bevezetése óta eltelt három esztendő egyértelműen bizonyítja, hogy a tervezés és a gazdaságirányítás új rendszere rendkívül befolyásolja a népgazdaság fejlődését, a munkatermelékenység és a hatékonyság rohamos emelkedését. Ez volt a reform célja, s hogy ezt a célt elérte, bizonyítja többek között a nemzeti jövedelem 23 százalékos emelkedése is. Ez viszont annyit jelent, hogy a nemzeti jövedelem 1,3-szer gyorsabban emelkedett évi átlagban, mint a reformot megelőző időszakban. Ezzel a fejlődéssel természetesen arányosan emelkedett a lakosság reáljövedelme is. íme néhány szemléltető példa. Az 1961—1965 közti ötéves terv idején a dolgozók reális jövedelme átlagosan 3,6 százalék' kai növekedett évente. 1966-bari viszont már 6 százalékkal, 1967ben ismét 6 százalékkal, 1968ban 6,1 százalékkal, ami annyit jelent, hogy a reform bevezeté' sének három esztendejében a lakosság reáljövedelmének az emelkedése elérte a 20 százalékot. Úgy vélem, felesleges további számadatok felsorakoztatása. A fentiekből ugyanis kiderül, hogy a gazdasági reform új Irányt szabott a Szovjetunió iparának. A tervezési és irányítási módszerek változása, az üzemek nagyobb önállósága szilárdító tényezővé vált a népgazdaságban. Most persze feltehetné valaki a kérdést, vajon miért nem érvényesítették ezeket az elveket már korábban. Nos, a válaszadás nem okoz sok gondot. A népgazdaság ilyen arányú és irányú átszervezéséhez előbb meg kell teremteni az objektív feltételeket. Mégpedig mind társadalom-politikai, mind népgazdasági vonatkozásban. S ez a momentum szintén tanulságos lehet számunkra. Az időt, a társadalmi és gazdasági fejlődést nem lehet „meglovagolni", az egyes fejlődési szakaszoknak „be kell érniük". A reformok bevezetése tehát korántsem jelenti a régi elvetését, hanem a fejlődés objektív követelménye, s mint ilyen állandó jellegű. Ennek a tételnek a maradéktalan érvényesítését követhetjük nyomon a szovjet népgazdasági reform bevezetése esetében. S ezen túl a tervszerű, fegyelmezett munkát, a megfontoltságot. BALOGH P. IMRE