Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1969-10-07 / 236. szám, kedd
Rudnái NKiľs y ügyek avagy: egy darab múlt a mában I. Egy hátborzongatóan bosszantó ügyhöz idézem a halhatatlan költőnek, Arany Jánosnak néhány sorát a kedves és tanulságos versből, a Fülemüléből. „Hajdanában, amikor még így beszélt a magyar e mber: Ha per, úgymond, hadd legyen per!" Persze, azt is megírta 1854-ben ebben a versében hogy: „Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik olyan lárma. Össze a szomszéd se zördill, A rokonság, Csupa jóság, Magyar ember fél a pörtül." Távol álljon tőlem, hogy a nagy költőt perbe fogjam amiatt, hogy sajnos, még mindig van per. Nem ő tehet róla, ha itt-ott egy darab múlt még ittrekedt a mában. Ilyen esetekben száz és száz embert foglalkoztat egy olyan egyszerű dolog, amelyben egy hatéves gyermek a helyszíni szemle után azonnal kimondaná a helyes döntést. (Ezt a gyerek dolgot nem az én agyam szülte, ezt a járáson mondták. Igaz, hogy nem hat, hanem öt évről volt szó.) Hja, a gyerek nem jogász, az már kíváncsiságból is elmenne megnézni, hogy hol van, milyen is az a hely. Mert hát ő még nem ismeri a betűt, a telekkönyvet, a jogot meg a paragrafust. Nagy László és Kiss Sándor oudnái lakosok ügyénél akarok kikötni. Annál az ügynél, amely már több mint hét év óta legalább a fél falut feszültségben tartja. Hogy ki és mikor tesz pontot az egészen értelmetlen huzavona végére, ki mer kimondani határozott szót, arra talán még a verebek is kíváncsiak. Egy helyes döntés Nagy László bányász (1959fől a helybeli szövetkezetnek is tagja) 1960-ban beadta kérvényét, hogy építkezni akar. A falu szélső háza előtt van egy darab földje, (15 méter széles), erre kérte az építkezési engedélyt. Ezen a soron a szélső ház (Kiss Sándoré) még 1943ban épült. Az ő és a felső szomszéd portája között azonban nem csupán a Nagy László 15 méter széles földtulajdona van, hanem még négy és fél méter, amely akkor legalább egy tucat néven szerepelt. Helyesen járt el tehát a jnb építésügyi osztálya, amikor erre a zárt területre, a 19,5 méterre adta ki az engedélyt, ráadásul konkretizálva, hogy a Kiss Sándor háza sarkától a Dobosék (felső Szomszédék) portájáig. 1960. V. 20-án kapta kézhez az engedélyt Nagy László. Meg is kezdte az alapozást, igaz, hogy nem a rajz szerint. A tervrajz alapján a lakást a kötelező távolság (a mezsgyétől 60 Cm) elhagyásával háttal a Kis Sándor lakásának kellett volna építeni. Igen ám, de akkor Nagy László háza szembe nézett volna a Dobos szomszédéval. Szóval az egész házsor egységét megbontotta volna az a háttal —, illetve szembe-építkezés. Azért „fordítottak" a terven, amely sem a szomszédoknál, sem a hnb részéről nem ütközött ellenállásba. Nem is ütközhetett, hiszen így ez a lakás is délre néz, mint a többi. Egyébként is a jnb építésügyi osztályának vezetője annak idején özl mondta Nagynak: — Itt van egy típusterv, aztán építsen olyat, amilyet akar. Azon a 19,5 méteren Nagy Nagy László ezt azért ls megtehette, mert erre nem csupán é járási építkezési osztály biztatta, hanem Burdiga András szövetkezeti tag is, aki ebből a 4,5 méterből az efsz-be lépésig 3,5 méternyit használt. Azért írom, hogy használt, mert a telekkönyvben a 461-es parcellának csak két hetvenketted része volt a nevén. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy Burdiga András jogtalanul használta azt a földet. Szerintem nem. Rudnán legalább száz olyan vagyonjogi ügyet lehetne találni, amelyben sem a telekkönyvi hivatal, sem a bíróság nem tudna lelkiismeretfurdalás nélkül döntést hozni. Mert — ők valamikor szóban megegyeztek, hogy azokat a telekkönyvben centiméterekre szétírt földszíjakat kicserélik egymás között, legalább olyan szélesre, hogy az „összehozott" parcellán egy szekér végigmehessen. Tették ezt a kölcsönös előnyök mérlegelése alapján, pedig akkor ez még nem volt divatos kifejezés. De „divat" volt az, hogy az adott szót aztán meg is kell tartani. Szavak a mérlegen De térjek vissza az ügy konkrét részleteire. Burdiga András maga ajánlotta Nagy Lászlónak, hogy — Laci, hallom, hogy oda akarsz építeni. Hát ott az a darabka földem, rendelkezz vele. — András bácsi, én azt megvenném. — Majd az intéződik. Te vagy rá az első. Más mit kezdene vele, neked meg jó. Később egy árat is mondott. Nyolcezer korona. Nagy László nem alkudott, Burdiga András megmondta, hogy az ügy, a vásárlás később intéződik. A föld Nagyé, hiszen megegyeztek, s 1960. V. 20-án megkapta rá az építkezési engedélyt. Ha az ára és a telekkönyvezés Burdiga Andrásnak nem sürgős?! (Hogy miért, arról később.) 1960-ban lerakták a ház alapjait. Igaz, előbb 50—60 köbméternyi földdel be kellett tölteni egy hajlást, kerítésre is szükség volt, Nagy László még vízelvezető csatornát is épített. És fákkal ültette be annak a földdarabnak bizonyos részét. Egyébként is, azt a területet a szövetkezetbe való belépés után az efsz vezetőségének beleegyezésével háztáji földként használta. Ugyanis egy részét Nagyék már korábban (30—40 évvel ezelőtt) befásították, a közös gazdaságban nem volt alkalmas a nagyüzemi művelésre. Az alapozás után az építkezés persze nem haladt olyan ütemben, amilyenben az építtető szerette volna, anyaghiány meg miegyéb miatt. így az építkezési engedélyt egy év után egy évvel meghosszabbították. Aztán még kétszer, utoljára 1963. XII. 31-ig. Ezt azért érdekes megjegyezni, mert ebből kiderül, hogy az említett ideig a jnb építésügyi osztálya teljes mértékben támogatta az építkezést. Sőt, amikor tudomást szerzett arról, hogy Burdiga András el akarja adni a földet Kiss Sándornak, (akinek ez a föld a háza háta mögött van és az építkezési engedély s a Burdiga és Nagy korábbi megegyezése alapján ez a föld már vitathatatlanul a Nagy tulajdonát kell, hogy képezze, hiszen az ő udvara), akkor hivatalos írásban értesítette a feleket, hogy a vételre Nagy Lászlónak van előjoga. Ez 1963. I. 5-én történt. A hnb már ennél is korábban (dicséretükre legyen mondva), már 1962. XI. 10-én adott ki hasonló tartalmú írást. Sőt, a jnb mezőgazdasági osztálya 1963. I. 15-én értesíti a hnb-t és a két érintett felet, hogy egyetlen megoldásnak a kisajátítást tartja. Ezt 1964-ben a kerület is megerősíti. Közben persze más is történik, ami miatt most utólag nem elég valakinek csupán szégyenkezniük, itt dönteni kell az évek óta húzódó ügyben, mert... Váratlan fordulat — ... így alakult a helyzet. Már tető volt Nagy László lakásán, amikor újra szóba került a vétel, mármint annak a 4,5 méternek telekkönyvezése. — Nyolcezer korona az ára — mondották újra Burdigáék 1961-ben. De a felkínált pénzt egyelőre még nem fogadták el. Mondták, hogy majd. (Egy évvel később eladták Klssnek.) Érthető, hogy bárkié az a föld, a vételre annak van előjoga, aki már építkezési engedélyt kapott rá és nem jogtalanul, mert a falufejlesztésben az a terület házhelynek volt szánva. Nos, az építkezési engedély Nagy László kezében, ő fizetni akar Burdiga Andrásnak. Ezt azért hangsúlyozom újra, mert amikor ebben az ügyben a közelmúltban a rozsnyói hivatalokat jártam, több helyen azt mondták: „Igaza lenne annak a Nagynak, de hát ha nem akarta megvenni. Burdigának eladó volt, hát eladta annak, aki megvette." — De Kissnek a háza háta mögött arra a földre nincs, nem lehet szüksége, Nagynak pedig a lakáshoz udvar kell, a törvény szerint is — érveltem, de újra azt a választ kaptam, miért nem mondja Jánosdeák Zoltán, az üzemi bizottság elnöke. — Vagon helyett tehergépkocsival akartuk az árut elszállítani, azonban a répakampány miatt kocsikat sem kaptunk. Ä gömörhorkai gyárban készítik hazánkban egy köbméter fából a legtöbb cellulózt, sőt ezen a téren már a világszínvonalat ls megközelítik. Arra is felkészültek, hogy nyír- és nyárfából gyártsanak cellulózt. Állami dotáció nélkül dolgoznak. Éppen ezért bosszantja őket — bár tudják, hogy ez országos jelenség —, hogy a vagonhiány fékezi a termelést a minőség rovására és növeli az önköltséget. akarta megvenni, ha szüksége van rá. — Ez már más — gondoltam. De Nagy László nem így mondta, amikor panaszával szerkesztőségünkhöz és a pártközponthoz fordult! Hát ez aztán váratlan fordulat. Ezt a helyszínen kell tisztázni. Elmentem Rudnára. Utó végre azt csak ketten bizonyíthatják, hogy Nagy meg akarta-e venni azt az udvarát képező 4,5 méter széles földdarabot: ezt csak Nagyék és Burdiga Andrásék tudhatják. Nagy nyilatkozatát már ismertem, felkerestem tehát Burdigáékat. Az asszony volt otthon, azaz éppen tőle, Boriska nénitől kérdeztem meg, hol lakik Burdiga András. — Éppen itt — mondta —, de a férjem most Kassán van, a katonakórházban. Mondtam, hogy akkor utánamegyek. Beszélnem kell vele. — Annyira fontos? Én nem tudnám elintézni? — kedveskedett Boriska néni. — Nagy út az, tetszik tudni. — Azt mondták a járáson: maguk azért adták el Kiss Sándornak a földet, mert Nagyék nem akarták megvenni, bár az ő udvaruk. Valóban nem akarták? Nem is beszéltek magukkal? Ezt maguk állították, amikor bíróságra került az ügy? Felborult egy állítás A kedves néni arca haragossá válik. — Már hogy mondtuk volna? Hiszen 2!suzslka (Nagyné) kétszer vagy háromszor is itt volt a pénzzel, hogy fizet. Az uram először azt mondta, hogy majd megegyezünk. Máskor meg éppen itthon volt a menyem, aki a bíróságon dolgozott, ő azt mondta, várjon apa, meg kell azt nézni a telekkönyvben. Majd csak aztán, ha rendezve lesz a telekkönyvezés. Szóval így maradt abba a vásár, hogy várni kell. Nagyék vártak. Még az sem bosszantotta őket, hogy abban az időben a telekkönyv szerint annak a 4,5 méternek mindössze két hetvenketted része volt a Burdiga András nevén. Nos, hadd intézzék el, hogy az a földdarab Burdiga Andrásra „szálljon", aztán kifizethetik a kért összeget. Még egy — eléggé szorosan az ügyhöz tartozó részlet. Miközben Boriska nénivel beszélgettünk, egészen véletlenül arra jött Kiss Sándor. Megszólítottam, odajött. Alighanem a nemzeti bizottságon volt (én már korábban jártam ott), tudhatta tehát, hogy mi járatban vagyok. Mondom neki, hogy a legjobb megoldás a megegyezés lenne. — Nem vagyok hajlandó Naggyal egyezkedni. A föld az enyém, a bíróság úgy döntött. A legfelsőbb bíróság. Ha nálunk a bíróság szava nem törvény, akkor... — Tudta, hogy Nagy udvar nélkül marad, ha ezt a földet megveszi. Burdiga András is tudta. — Tudtuk — mondta —, de miért nem épített a maga 15 méterére. Vagy miért nem vette meg korábban, mint én. Volt rá ideje, miért nem intézkedett. — Boriska néni az előbb mondta, hogy többször is itt voltak a pénzzel. Vállat von. Mintha ő sem értené az egészet. HARASZTI GYULA /Folytatás holnapi számunban) — A terv túlteljesítése ls sok gonddal jár — összegezi a beszélgetést Mogyoródi István. — Szerintem rendkívül furcsa helyzet az, hogy a kelet-szlovákiai kerületbe tartozunk, a vagon-kiutalást viszont Zólyomban végzik. Nehéz a munkatermelékenységet fokozni, ha a szállítási szervek nem bírják elvégezni a többletfeladatot. A cellulóznyersanyagra pedig nagy szükség van a többi papírgyárban. Miért ne lehetne komplettizálni a gömörhorkai cellulózgyárát? így kevesebb lenne az üresjárat a vagonok körforgásában. (németh) SZÉP SZAVAK HELYETT ORSZÁGUNKBAN új, szocialista munkaverseny van kialakulóban. A Karvinái Május 1. bánya dulgozóinak Csehszlovákia felszabadítása 25. évfordulója tiszteletére kezdeményezett jubileumi munkaverseny-felhívása nem maradt pusztába kiáltott szó. Széleskörű mozgalom van kialakulóban, amelynek célja: segíteni népgazdaságunk helyreállítását. Manapság, amikor a közelmúlt eseményeit és összefüggéseit — a párt következetes lenini politikájának eredményeképpen — napról napra egyre többen értik meg, amikor a párttagok és pártonkívüliek tömegei tudatára ébrednek annak, hogy ígérgetésekkel, hangzatos jelszavakkal nem lehet szocializmust építeni, a karvinái bányászok kezdeményezése friss szélként hat. A szocialista munkaverseny az utóbbi években sok üzemben formálissá vált. Annak ellenére, hogy sok helyen valóban értékes munkát végeztek, pl. a községfejlesztés terén, a munkaverseny nem hozta meg a várt eredményeket. Az elmúlt évben mintha teljesen megfeledkeztek vonla arról, hogy elsősorban idehaza kell jól dolgozni, mert a külföldi kölcsönt, származzon bárhonnan is, senki sem fizeti ki helyettünk. Mit is ér egy gazdasági reform, ha nem tudunk bánni a milliókat érő értékekkel, ha pl. drága valutáért vásárolt gyári berendezések kihasználatlanul hevernek, ha C meglevő értékeket, üzemeket, gyárakat nem használjuk ki a lehetőségek szerint. Arról nem is beszélve, hogy az egyoldalú bérpolitikai intézkedések egyáltalában nem voltak arányban a termelés eredménveivel. A párt szeptemberi plénumán elfogadott felhívás is hangoztatja: nem formális vállalásokra és ünnepélyes kinyilatkoztatásokra. hanem szavak helyett a népgazdaságnak ma mindenekelőtt rendre, fegyelemre, jó minőségre é« o*»#f«-«™ni«Aera van szükf-^"" Ma már sokan látják, hol követtünk el hibákat, hogy a politikai avanturizmus még jobban elmélyítette népgazdaságunk problémáit. Most arról van szó, hogy konkrét munkával és alapos szervezéssel felszámoljuk az üzemekben, vállalatokban, gazdaságokban, egyszóval minden munkahelyen á meglevő rendetlenséget, felmérjük a legégetőbb gazdasági teendőket, s elindítsuk a harcot a közvagyon pazarlói ellen. A kommunistáknak kell élére állni e mozgalomnak. Itt az ideje elgondolkozni azon, mikénpen szervezzük meg a formaságoktól mentes munkaversenyt, úgy, hogy az valóban öntudatos vállalkozás legyen, s az eredmények valóban meg is mutatkozzanak. A pártalapszervezetek tekintsék a gazdasági élet hely rehozását fontos politikai feladatnak. A párt- és a szakszervezeti bizottságok tekintsenek erre a munkaversenyre úgy, hogy az — ha megvalósíják a reális, kitűzött célokat — komoly politikai érv azokkal szemben, akiknek jelszavuk: „Minél rosszabb — annál jobb." Tévedés lenne a Központi Bizottság jubileumi felhívását az elmúlt évek során többször lejáratott szólamszerü „kötelezettségvállalási kampányokkal" azonosítani, amelyek csak papíron szépek. Ma erről nincs szó, inert bebizonyosodott: az olyan vállalások, amelyek csak papíron szépek, hangzatosak, amelyeket nem követ becsületes munka, s amelyek nem hozzák meg a várt eredményt — nem érnek semmit. Ezért ne feledjük: tettekre van szükség, nem pedig szép szavakra! SOMOGYI MATYAS A többtermelés gonddal jár A napokban igen sok szó Ésik a termelés növeléséről. Ennek fontosságát a KB szeptemberi ülésén is hangsúlyozták. A gömörhorkai cellulózgyár dolgozói tettekkel igazolják, hogy a terv túlteljesítését komolyan gondolják. Szeptember végéig 200 tonna cellulózt jelent a többlet, illetve a terv túlteljesítése. Igen ám, csakhogy a kitermelt árut el is kell szállítani. — A terv szerint naponta 10 fedett vagont kellene kapnunk, de csak 6—7-et kapunk. Ez pedig nem elég még a tervezett árumennyiség elszállítására sem — mondja Török Lajos, az üzem szállítási felelőse. Szeptember végéig 30 vagonnal maradt adós az államvasút. A raktárak megteltek és az a veszély fenyeget, hogyha 3—4 napon belül nem kapunk vagonokat, fennakadás lesz a termelésben. A gyár dolgozói a napokban 200 tonna, exportra szánt cellulóz gyártását kezdték meg, hogy devizához jussanak, bár az évi tervben ez nem szerepel. — Ha elegendő nyersanyagot és vagont kapunk, az évi cellulózgyártási tervet legalább 400 tonnával túlszárnyaljuk —
