Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-05 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

11 Wlml^mmmm HM ' .. ; <. MELYIK NÉV SZEBB ? Mint tudjuk, mai keresztneveinknek — a régi, pogánykorí nevekkel ellentétben — már nincs önálló jelentésük. Persze abban a nyelvben, amelyből eredetileg származtak, volt jelentésük. A novemberi nevek közül például az András név azt jelenti, „férfias", a Tivadar „Isten ajándéka, a Márton „harcias", a Katalin „tiszta", a héber Jónás „galamb" stb. Ma persze már senkinek se jut eszébe ez a jelentés egyik név kimondásakor se. De azért azt nem állíthatjuk, hogy a mai keresztnevek teljesen közömbös, csakis azonosításra szolgáló jelek volnának, mint mondjuk a New York-i utcák megjelölésére alkalmazott számok. Jelentése ugyan igen kevésnek van, csak az olyanféléknek, mint Ibolya, Virág, Bódog, de azért mindegyiknek megvan a maga sajátos hangulata. Aligha van ember, aki ne érezné, ne tenne különbséget név és név között olyanformán, hogy az egyiket szépnek, a másikat kevésbé szépnek, esetleg éppenséggel csúnyának érzi. Persze nemcsak olyan szélsőséges példákra gondolok, mint mondjuk a László és a Tóbiás, hiszen minálunk száz közül aligha akadna egy ember, aki a Tóbiás nevet szebbnek tartaná a Lász2ő-nál. Egész bizonyos, hogy a legtöbb ember a saját ízlése szerint meg tud állapítani valamiféle értékrendet, sorrendet a ma leghasználatosabb, leggyakoribb nevek között is. Igaz, hogy ez a megállapítás aligha egyezne mások ízlésével, legföljebb igen sok ember szavazatából lehetne valami általánosabb érvényű igazságra következtetni. Az persze, hogy mi szép, ml nem szép — tudjuk az élet más területeiről — igen viszonylagos fogalom. Az egyiknek ez tetszik, a másiknak az, — ízlés dolga. Legfeljebb azt tehetjük hozzá, hogy ezt az ízlést sok minden befolyásolja. A neveknél maradva: bizonyosan szebbnek tartjuk azt a nevet a többinél, amelyet olyasvalaki visel, akit szeretünk, becsülünk, nagyra tartunk. Másrészt meg az ellenszenves emberrel kapcsolatos érzésünket — sokszor öntudatlanul — átvisszük a nevére is. Ki tudna például szokványosabb, mindennapibb, mondhatnánk elkopottabb nevet a János-nál. De Kosztolányi mégis ezt írja Arany János nevéről: „Micsoda bűvös név. Milyen szerény és milyen önérzetes. Milyen tartalmas és milyen tündöklő is. Milyen komoly és milyen dallamos. Van-e ennél gyönyörűbb név?" De viselőjétől függetlenül is van egy-egy névnek sajátos hangulata. Próbáljuk csak ki! Egy regényben két férfi szerepel, nem ismerjük őket, csak a nevüket tudjuk. Melyik idősebb, Géza vagy Zsigmond? Melyik kövérebb, Imre vagy Bálint? Melyik bajuszos, Ervin vagy Dánlel? Melyik szomorúbb, Tibor vagy Béla? Melyik fürgébb, gyorsabb, János vagy Elemér? Melyik barna, Endre vagy András? Bizonyos vagyok benne, hogy a legtöbb ember a második névvel felelne ezekre a kérdésekre. Persze női nevekkel sokkal színesebb lenne ez a játék, csak több szempontból kockázatosabb is. Legfeljebb kinek-kinek saját kísérletezésre ajánlom, próbálja ki, milyen képzetei kapcsolódnak — mondjuk — a Mária név egyik-másik becéző változatához, azaz a Maca, Marcsa, Maris, Mariska, Mary stb. nevek között hogyan osztaná ki például a következő jelzőket: kövér, sovány, előkelő, egyszerű, finom, közönséges, elegáns, rendetlen, szőke, barna stb., stb. Mondanom sem kell, hogy az egyes nevekhez fűződő asszociációknak minden esetben megvan a maguk oka. Az előbbi névpárok pl. főként magas, illetőleg mély magánhangzóikban hordozzák a nekik tulajdonított hangulatot. De természetesen közrejátszhat egy-egy ismertebb regényalak vagy egy élő, nekünk nem közömbös személy, akinek egyéni tulajdonságait a nevére is átvisszük, illetőleg akinek neve őt idézi fel bennünk, jó vagy rossz tulajdonságaival, külső és belső jegyeivel együtt. A névhez fűződő hangulat nemcsak egyénileg lehet más és más, jól észrevehetően változik térben és időben egyaránt. Ma ugyan — a falu és a város erős közeledése folytán — elég kevés különbség van a városi és a falusi névdivat között, de néhány évtizeddel ezelőtt igen sok név elképzelhetetlen lett volna falusi ember számára. Ezelőtt 20—25 évvel például igen ritka volt, legfeljebb kivételképpen fordult elő egyszerű falusi családban a Tibor vagy a Tamás név. Az egytestvér, egy tőből származó Andor—András—Endre közül is csak a középsőt választotta a falusi ember. Űgyanígy az Anna—Anikó névpárból a második nemrég még tipikusan városi, „uras" név volt a falusiak szemével nézve. Ugyanakkor egy-egy vidék névhasználatában is jelentős eltérés volt. Még nagyobb a változás, ha az egyes generációk névhasználatát nézzük, mi tetszett a régieknek, mi tetszik nekünk. Egyes, valamikor divatos nevek feledésbe merülnek, mások, az elfeledtek újból felbukkannak. A múlt század elején igen előkelő név volt a Malvlna. Még Kosztolányi egyik novellájában is a Malvin névvel írja tele szobáját a szerelmes patikus. „A falon is: Malvin. A tükrön is: Malvin. Ez a gyógyszerész hideg és kegyetlen kedvese." Manapság főként a humoristák kedvelik ezt a nevet. De ne személyeskedjünk mások rovására. A Kossuth-kultusz nyomán igen nagy volt a népszerűsége a múlt században a Lajos névnek is. Valljuk be, napjainkra már jócskán megkopott régi fénye. Ismét Kosztolányi egyik novellahősét idézhetjük tanúul: „Lajos, olvasta, milyen buta név, « nézte a kis s-et, melyet odavetett, az utolsó betűt." Azért a Lajosok védelmében megjegyezném, hogy ebben a megállapításban alighanem van némi túlzás ls. LÖRINCZE LAJOS NICOLAS BORN: Mérsékelt magány Vázákkal és vízzel körülvéve zajlik az életünk. Éjjel a cipőkben vér van — messze jártunk megint. Álmunkban nem építünk már tornyokat, nem zuhanunk le kisikló tetőkbe kapaszkodva. Felébredünk majd, mint bármikor, a folyosókon emberek, nekik hálával tartozunk. Reggeli után látjuk: egy ló lépked fel s alá, nyomban megtárgyaljuk ezt a bámulatos ökonómiát. Ha a reggeli zápor elvonul, előjön a nap. Szeretettel üdvözöljük. Túl sokat szívok, természetesen a tükör visszaadja dohányzó képmásom, néz rám, hanyagul néz, láthatóan tisztában van önmagával, velem s öregedő szánkkal. Látjuk a nyarat. A kék ég, az égen a nap nem ijeszti a f üldözőket. Hangulatok kötnek le minket érveikkel. TANDÓRI DEZSŐ fordítása PETER O. CHOTJEWITZ: Menet közben egy szép nap végetért a nyugalom nem úgy értem hogy a nyarak nem áprilisra következtek és a telek nem október után történt már ilyen valamint túlzás lenne azt mondani mindezt álmunk sínylette mag inkább úgy vélném ellenkezőleg annál jobban aludtunk minél rosszabbra fordult néha fel-felriadtunk kiáltozva vagy csodálkoztunk az újév zöldjén de a napi újságcímek nagybetűiből csupán a szokásos higgadt gondra futotta apáink meggyőződéssel bizonyítják mikor ők fiatalok voltak másképp volt néha fel-felriadtak kiáltozva s annál jobban aludtak minél rosszabbra fordult rokonok vagyunk egyenes ágon. TANDORI DEZSŐ fordítása SARAH KtRSH: Pastorale Itt ülök Németország fefiér haván az ég fölszakadt téli magvak zuhognak rám még rosszabb ts jöhet hajamból sisak lesz a fuvola szétpukkan szájamon Feketén áll az erdő drótsövény kúszik a sziklán égésszagot érzek a négy elemet így őrzöm országom peremén Szárnytollak ruhámon riadt cipőm nyughassatok nyuqhassatok tova ne vigyetek Fákhoz kötözöm magam fekszem kövek alatt feget csúsztatok ingem alá levágom a hélat szememről ébren hadd maradjak hamis nyájam mely szétszóródik összetorlódik meghunyászkodó hamis nyájam, felhő lesz különben; még a tél ideiében magasba röppen KALÄSZ MARTON fordítása VARL MICKEL: Petzowi nyár Léc-sor, taplóvá égve, tétova talpak a lécen: hangtalan hull szét, nyiszorgál pudva, cipő. Itt volt a lánc, csupa rozsda. Izzó homok! Szél a zománctáblát fölfedi: VigyázzI A kutya harap. Gallyak, szélben feszülve, gyömölcs-suhintó íjak: a roskadt gömb alatt heverve matat cseresnyét szánk, s húsától barátnőm blúza régi megpirosítva csattog odafönn, lég-öble, zászló, győzelmi jel. Messziről úszó hangok. Csoszogva a gazda, pipája mellől dörmögve: Lopjátok, csak meg ne ártson. KALÄSZ MARTON fordítása RUDOLF STEINHILBER: A madarakról Azok, akik folyvást arra ügyelnek, hogy a saját fészkét senkise piszkolja be, úgy látszik, nem tudták, hogy a legtöbb fészket a piszok tartja szilárdan össze. Nem tudjuk elkerülni, hogy piszkot ne csináljunk, de ezt a piszkot másokénál könnyebben használhatjuk fel arra, hogy a saját fészkünket kijavítsuk. EÖRSI ISTVÁN fordítása NICOLAS BORN. prózaíró és költő. 1937 ben született Dülsbnrgban, ma Essenben él. 19H5 ben jelent meg első regénye. PETER O. CHOTJEWITZ, prózaíré és költő, 1934 ben született Ber linben; Kasselben, Frankfurtban. Münchenben. Nyugat Berlinben la null: 1985-ben regénye, 1966 ban verseskötete jelent meg. SARAM K1RSCH. kiiltő, 1935 ben született a Harz-hegységbell Lim llngerodenban, munkásnO volt, majd biológiát tanult. Első verses kötete férjével, Rainer Kirsch sel közösen jelent meg az NDK ban. KARI. MICKEL, költő 1935 ben szülelett Drezdában, ma Berlinben él. Első verseskötete 1963 ha n jelent meg az NDK-ban. RUDOI.F STEINHII.BER, költő, 1945 ben született Augsburgban, ma egyetemi hallgató Tübingenben.