Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-05 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. október 5. A NAP kei: 5.48, nyugszik: 17.16 órakor. A HOLD kel: 23.57, nyugszik: 15.10 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük AURÉL — VERA nevű kedves olvasóinkai • 1844-ben kezdték meg a pest—váci első magyar vasútvonal építését • 1864 ben halt meg MADÁCH IMRE magyar költő, publicista, a legnagyobb magyar filozöliai dráma szerzője (szül.: 1823) • 1864-ben született LOUIS LUMIERE francia vegyész, aki bátyjával az első filmfelvevő és vetítőkészüléket szerkesztette és az elsfi mozgófilmeket készítette (+1948) • 1929-ben született FÁBIÁN BELA, a magyar ellenállási mozgalom részvevője, aki 16 éves korában, mint a jugoszláviai Petőfi Sándor-partizánbrigád harcosa, élete feláldozásával felrobbantotta Barcsnál a németek egyik pontonhídjit. f + 1945} • 1944-ben az angol csapatok partra szálltak Görögországban. EGY ESZTENDEJE Egy évvel ezelőtt — 1968. október 6-án jelent meg a Vasárnapi 0| Sző első száma ... A Vasárnapi Oj Szó megjelenése a mai formájában a szerkesztőség régebbi elképzelésének valóra váltását jelentette. Születését lényegében a szabad szombatok bevezetése váltotta ki. Hónapokkal, talán évekkel előbb készültek a tervek, javaslatok. Törekvésünk az volt, hogy színes, érdekes, színvonalas, az olvasók széles érdeklődési skáláját kielégítő vasárnapi számmal lepjük meg olvasóinkat a napilap fennállásának huszadik évfordulójának küszöbén. Ki gondolta még akkor, hogy ez az időszak mennyi bonyodalmat, mennyi feszültséget, politikai tisztázatlanságot rejt majd magában . .. A Vasárnapi Gj Szó első száma nagyon nehéz időben látott napvilágot. 1968 reménytkeltő első napjait a tavaszi és a nyári hónapok politikai zűrzavara váltotta fet. Majd a fejlemények alakulásában az augusztusi események hozták a fordulatot. Azokban a napokban még sok minden tisztázatlan, sok minden ismeretlen volt. Társadalmunkban a feszültség sorozatos válságokba csapott it. Ilyen körülmények között jelent meg a Vasárnapi Oj Sző első száma. Sok-sok nehézséggel kellett megbirkóznunk. Olvasóink levelei tanúsítják, hogy az elműlt egy év alatt a lap elnyerte olvasóink tetszését. Erről tanúskodik a példányszám is. Az évforduló alkalmából nincs szándékunkban értékelni, az elbírálást az olvasókra bízzuk. Ám úgy érezzük, hogy a rövid időszak csak befutás volt. Ma már új tervek, új elképzelések megvalósításán fáradozunk. S ezt az alkalmat használjuk ki arra, hogy olvasóinkat további együttműködésre kérjük fel. Cgy mint a múltban nagy segítséget nyújtottak szerkesztőségünknek észrevételeikkel, ötleteikkel, sokszor bírálatukkal, reméljük a jövőben ez az együtttműködés még tovább bőSül. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK A nagy lehetőség A duklai harcok évfordulójával megkezdődik hazánk felszabadulásának jubileumi ünnepségsorozata. Olyan sorrendben, ahogy 1945-ben a szovjet hadsereg egymás után szabadította fel az ország falvait, városait. Az ünnepségeken elhangzó ünnepi beszédekben minden bizonnyal helyet kapnak azok a számok, adatok is, amelyek a felszabadulás óta megtett út gazdasági eredményét jellemzik: mennyi üzem épült fel, mennyivel növekedett a termelés, hogyan változott meg az élet az elmúlt 25 év alatt. Az ország ma olyan helyzetben van, hogy nem feledkezhetünk meg a jövőbe vetett pillantásról sem. A „hogyan tovább" kérdés akarva-akaratlan követelően jelentkezik ma mindenütt s Így felszabadulásunk évfordulóin is. A jubileumi évfordulón az emberek választ várnak a kérdésre: hogyan használtuk ki azt a mérhetetlen nagy lehetőséget, amelyet a felszabadulás nyújtott? Mert a felszabadulás mindenekelőtt lehetőség volt. Arra, hogy szocialista módon szervezzük meg életünket, s többet „hozzunk ki" fejlett gazdaságunkból, mint amennyit a tőkés viszonyok lehetővé tennének. Lehetőség volt ez arra, hogy felszámoljuk a munka társadalmi jellege és a termelőeszközök magántulajdona közötti ellentétet. Ez sikerült Is, amikor a munkásosztály vette kezébe a hatalmat. Közismertek azok a nehézségek, amelyekkel a tőkés gazdaság birkózni kénytelen, hogy ezt a nálunk megoldott ellentétet valamiképpen áthidalja. Az ipar menedzser rendszerű irányítása, az állami beavatkozások a gazdaság menetébe stb. bizonyítékai annak, hogy a hatalmas műszaki fejlődés még tőkés viszonyok közepette is megköveteli a társadalmi irányítás némely elemének felhasználását. Mekkora lehetőcégek nyílnak ezzel szemben ott, ahol a termelő eszk&zük társadalmi tulajdona természetes és alapvetői Ha az ünnepi hangulatban mégis keserfi szájízzel gondolunk a hiánycikkekre, az emelkedő árakra, a gazdasági labilitásra, a bizonytalan tervezésre stb., akkor ez kétségtelen bizonyítéka annak, hogy nem használtuk ki hiánytalanul a felszabadulás és a szocialista rendszer nyújtotta nagy lehetőségeket. S6t, mondhatjuk, roszszul sáfárkodtunk mérhetetlen lehetőségeinkkel, jelenünk nehézségei azt bizonyítják, hogy vannak még emberek, akik a gazdasági életet az ésszerű és szükséges megreformálás helyett a bizonytalanság és válságsorozat hínárjába rángatják. Esszerűtlenség — ez jellemzi a legjobban például azt a jelenséget, amelyet már tavaly is bíráltunk lapunkban: egyrészt a gazdasági irányítás megszilárdításának hangoztatása, másrészt pedig a nagykereskedelmi árak olyan átépítése, hogy a vállalatok milliárdokkal gazdagodtak egyetlen éjszaka alatt, s így minden gazdasági nyomás lepereghetett róluk, inint a falra hányt borsó. Mint e példán is látható, a legszebb elképzelést is meghiúsíthatja a helytelen gyakorlat. Ma már tudjuk, hogy a gazdasági élet megújhodása a rég esedékes gazdasági reform megvalósításának útja nem lehet túlzás, mert ez ismét csak aránytalanságokat szül (lásd a szénhelyzetet). A nagy lehetőség kihasználásának titka a helyzetismereten, a szükségleteken és távlati tudományos elemzéseken alapuló ésszerű tervezésben rejlik. Ha ezt kellőképp tudatosítjuk, elhárítjuk a másik szélsőség veszélyét is: azt, hogy a tervezés szükségessége hangsúlyozásának leple alatt vissza hagyjuk lopakodni a bürokratikus, egészségtelenül centralista irányítás elemeit. Ez az út — tapasztaltuk — járhatatlan. De járhatatlan és kátyúba vezető út az avanturizmus, a légvárak építésének útja is. Ezt is saját bőrünkön tapasztaltuk, s tapasztaljuk naponta. Nem lesz hiába való a felszabadulási ünnepségek során elgondolkozni az ilyen kérdések fölött is. VILCSEK GÉZA KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Csendes diplomácia A világpolitikában nagyon gyakran előfordul, hogy egy-egy fontos megállapodást, egyezményt nem látványos konferenciákon elhangzott szónoklatok, szenvedélyes viták után kötnek meg, hanem a csendes diplomácia útján készítik elő. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a különféle értekezletek, széles körű találkozók értelmetlenek és haszontalanok. Hiszen többnyire ilyen nagyobb tanácskozások szüneteiben adódik alkalom hasznos eszmecserékre, megbeszélésekre. Ilyen hely például az ENSZ-közgyűlés 24. ülésszaka is, ahol külügyminiszterek és magas rangú diplomaták az általános vitában elhangzott politikai állásfoglalás mellett felhasználhatják a csendes diplomácia jól bevált eszközeit — a megbeszéléseket — és ezeken egyengetik a vitás kérdések kölcsönös megközelítésének útját. Nem véletlen, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter már többször is találkozott amerikai kollégájával, Rogers külügyminiszterrel, és hosszasan tárgyaltak az időszerű problémákról. Igaz, hogy az ilyen megbeszélésekről nemigen adnak ki részletes nyilatkozatokat, többnyire „hasznos eszmecsere volt" frázisa mögé rejtik a megbeszélések eredményeit. A külpolitikai hírmagyarázók azonban találgatásaikban többnyire megsejtik, miről vitatkoztak a diplomaták. A Gromiko—Rogers tárgyalásról azt írják a nyugati lapok, liugy a fő téma a stratégiai rakéták korlátozásáról tervezett megbeszélés volt. Az Egyesült Államokban a rakétaelháritásról folyó széles körű vita késleltette a megbeszélések megkezdését, a további huzavona azonban feltétlenül azt a gyanút ébreszti a közvéleményben, hogy a Nixon kormány inkább csak tárgyalási készség látszatát akarja kelteni, de nem törekszik gyors megegyezésre. Az elkövetkező napok folyamán kiderül, hozott-e valami konkrét eredményt a csendes diplomácia. Washingtonban felújították a szovjet—amerikai tárgyalásokat a közel-keleti válságról. Dobrinyin szovjet nagykövet Sisco amerikai külügyi államtitkárral tanácskozott, ami arra enged következtetni, hogy a megbeszélések rendszeressé válnak, és a négy nagyhatalom képviselői a csendes diplomácia módszereivel megpróbálnak kiutat találni a válságos helyzetből. Sajnos, a tárgyalásokkal egy időben megjelent az amerikai fővárosban az izraeli miniszterelnök-asszony is, aki arra szeretné rávenni Nixont, hogy az egész világ előtt tüntető módon bizonyítsa feltétlen támogatásáról Izraelt. Ha Nixon rászánja magát erre a lépésre, úgy a négyhatalmi eszmecserék feleslegesekké válnak, mert azoknak épp az a céljuk, hogy a robbanásig feszült helyzetet valami módon enyhítsék és megakadályozzák a fegyverek további felhalmozását a Közel-Keleten. S ha már a csendes diplomáciáról beszélünk, említsük meg a Koszigin—Csou En-laj találkozót is, amelyről az elmúlt hetekben sem szűrődtek ki részletek. A kínai sajtó hangjából ítélve, Pekingben még nem érett meg az idő a vitás kérdések békés, tárgyalásos rendezésére. Ennek ellenére a találkozót — ha keveset is tudunk tartalmából — úgy értékeli a világ közvéleménye, mint a Szovjetuniá őszinte megegyezésre törekvésének újabb bizonyítékát. A zajló világpolitikai események közepette a csendes diplomácia néhány soros hírei talán elvesznek az újságokban, fontosságukat azonban nem becsülhetjük le, — a békés egymás mellett élés elvének egyik jól bevált, eredményes módszere. • SZŰCS BÉLA Oldŕich Cerník miniszterelnök bemutatta Ludvík Svoboda köztársasági elnöknek a CSSZSZK új kormányát. Képünkön: Oldŕich Cerník a fogadalomletétel alkalmából. (CSTK felv.) Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke szeptember 29-én írta alá az atomfegyverek terjesztésének beszüntetéséről szóló szerződés ratifikációs okmányát. {CSTK felv.) A duklai harcok színhelyét évente mintegy 200 000 hazat és külföldi turista látogatja meg. A történelmi küzdelem színterén szabadtéri katonai múzeumot létesítettek. Felvételünk a „Halálvölgyben" berendezett katonai múzeumot ábrázolja. (J. Valko felvétele — ČSTK) Nixon vietnami politikájának csapdájában. (International Herald Tribüné)